Volt pár ötletem a Mézigörl hírdette méz témájú VKF-re, aztán nagyvonalakban sikerült az ötleteimmel maradnom. Igaz, a hónap elején készítettem szárnyast zöldség körettel, aminek a pácában volt méz is (kíváncsiak számára itt), tehát nem idegen előttem a méz sütiken-nasikon kívüli bevetése sem. Meg ugye akkor az egyik kitét teljesítése sem bonyolult, miszerint a receptben a hozzáadott cukor mennyisége ne haladja meg a mézét.
Egy hete már valami kókuszosra fájt a fogam (na jó, a fogam, nem pedig az a fránya gyökér :D ). Vasárnap már annyira jutottam, hogy összedobtam valami linzeres tészta alapanyagait egy tálba, amit végül tegnap este vettem kezelésbe. Már nagyon égetett ez a mézes határidő. Vettem két kókuszt is (mint nagy kókuszimádó mostanság nem is veszem a kókuszreszeléket, csak a friss kókuszokat, max ha olyant nem találok akkor mondok le az itthoni előállításról). Az este megsültek a kosárkák, ma belekerült a krém. Az természetes volt, hogy nekem ízlett, de a családom is alig bírja abbahagyni az egyes darabok betolását.
Hozzávalók a tésztához:
- 40 dkg liszt
- 15 dkg cukor (itt mellélőttem, miután a kosárkák kisültek jöttem rá, hogy mézes verzióban illett volna gondolkodnom, maradjunk annyiban, hogy a krém lett csak mézzel édesítve)
- 15 dkg zsír
- 1 tojás
- 1 tojásfehérje (a recept eredetileg 3 tojás sárgáját ír, de nekem már így is adva volt egy fehérjém, szóval az eredeti receptet átkomponáltam)
- 1 szűk csomag sütőpor
- pici citromlé a sütőpor felfuttatásához
- kevés tej
Minden hozzávalót összegyúrtam, majd a kosárka formákba jó diónyi nagyságú tésztát tettem, s azzal kibéleltem a formákat. Formáknak nem kell semmiféle előkencézés, símán kifordulnak sülés után a sütikék. 180 fokon olyan 8 perc alatt sültek meg.
A következő krémmel töltöttem meg (habzsákom még mindig nincs, Oldalbordától kaptam ugyan egy hatalmas nyomócsövet, de kiderült módosításra szorul, mert XXL-es méretű Góliátra tervezték a pasik).
- 5 dl tejszín
- 15 dkg méz
- 4 dkg étkezési keményítő
- 25 dkg kókuszreszelék
- 1 csomag zselatin (10 g-os)
- 10 dkg vaj
- kevés víz
A tejszínt felforraltam, elkevertem benne a vajat. A keményítőt pici vízzel símára kevertem, hozzáadtam a tejszínhez. Visszatettem a tűzre, kevergetve besűrítettem. Mikor kihűlt, belekevertem a mézet és a kókuszreszeléket. Sajna a méztől kissé folyós lett a krém, ezért nyúltam a zselatinhoz (nem akartam keményítőzni, mert akkor ismét forralás, s akkor már hiába bele a méz). Egy tasak zselatint kevés vízbe áztattam (közel sem annyiba mint az az útmutatóban olvasható), majd a leírás szerint gőzfürdő felett olvadásig kavargattam. Utána zutty bele a krémbe, majd kis ideig hűtőszekrény. Onnan kivéve a krémet jó alaposan megkavartam, s mehetett is a kosárkákba.
A fotón látható üvegben a méz bodzavirágokkal már egy szűk hónapja össze van zárva. Nem azzal készült a krém, szándékosan, mert a kókuszt akartam domináns íznek. De nagyon finom kis mézhez jutottam így, jó lesz a gyerkők esti tejcsijéhez kis változatosságképp.


Jaj az a bodzalé, mennyire kívánom!
VálaszTörlésJuj de kis guszták
VálaszTörlésNagyon szepek! Eszembe juttattad, hogy talan tobb, mint egy eve nem sutottem ehhez hasonlo kis kosarkakat, pedig milyen finomak!!!
VálaszTörlésvalami istenien néz ki...
VálaszTörlés