Oldalak

2019. 04. 18.

Juhtúrós pogácsa salamával

Lánykám ezerrel nyaggatott valami juhtúrós pogácsáért. Hát összehoztuk. Igaz, kis adag lett, lévén madre kovászom nem állt rendelkezésünkre nagyobb mennyiségben. Sebaj, majd ismétlés lesz.



Hozzávalók:

  • 25 dkg liszt;
  • 20 dkg madre;
  • 20 dkg érett, kemény juhtúró;
  • 1 tojás
  • 75 ml tej
  • 1 teáskanál só
  • 7,5 dkg vaj


Elkészítése: a túrót apró darabokra morzsoljuk, majd a tej, a vaj és a medvehagyma kivételével az összes hozzávalót összegyúrjuk. A vajat megolvasztjuk, hozzáadjuk a tejet és kanalanként a dagasztás alatt levő tésztához adagoljuk. A dagasztás végén belegyúrunk egy jó nagy marék, apróra vágott salamát. Ezután  letakarva, 30 percre félretesszük. Ezután 40 perces időközökkel 3x meghajtogatjuk, klasszikus leveles tészta hajtogatással. Ezután műanyag zacskóba csomagolva 12 órán át hűtőszekrényben pihentetjük. A pihentetési idő után 2-3 órát a konyhapulton tartjuk, hogy konyhahőre melegedjen. Másfél ujjnyi vastagra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kivágjuk.
Elméletileg felvert tojással kellene lekenni a pogácsák tetejét, ami nálunk kimaradt.
Szaggatás után 1-1,5 órát pihentetjük, majd 180 fokos sütőbe tolva megsütjük.




2019. 03. 06.

Teljes kiőrlésű, kovászos kenyér



Annyi kovászos projekt kering a gondolataimban, hogy csak kapkodom a fejem. Múlt héten eljött a pillanat, hogy mákos kenyértésztát dagasztottam be. Majd gyorsan utána egy másikat, amihez pirított diót adtam. Mondom oké, ez idáig jól van, de egyiket ajándékba kellene adni. No de melyiket? Hisz mindkettő úttörő volt számomra, kovászosan legalábbis. Gyors döntés után kaptam magam és összelamináltam a két tésztát. Hogy majd közös bulk után kettéveszem, mindkét kenyér pedig diós és mákos is lesz. Így történt, hogy nálam az a megállapítás nyert, miszerint a fapépes szakajtó elsőbbséget élvez a rétegelt lemezessel szemben. Nekem nincs nádszakajtóm, így azt nem tudom tesztelni, másnál olvastam, hogy bizony a rétegelt lemezes jobban teljesít a nád-hoz képest.
A diós-mákos projektnél elfelejtettem pontosan lejegyezni az összetevőket, így azt most nincs ahogy közzétegyem, de ma újabb projektbe vágtam bele. Készült egy Garat malmos kenyérliszt és fehér királybúza liszt kombinációjú, valamint egy teljes kiőrlésű, Marriage márkájú lisztből dagasztott. Ez utóbbit van most soron megosztásra.




Hozzávalók 2 cipóhoz:
  • 700 g teljes kiőrlésű Marriage liszt
  • 630 ml víz
  • 140 g kovász (kb 90% hidratáltságú)
  • 16 g só
A lisztet átszitáltam, s megmértem. A szitán 100 g korpa maradt fenn, azt leforráztam 150 g vízzel, amihez előzőleg hozzáadtam a só teljes mennyiségét. Az átszitált liszthez hozzáadom a többi vizet, a kovászt, jól összekeverem, majd 30 percre meleg helyre teszem (kb 25 fok). 30 perc leteltével beledagasztom az időközben kihűlt, forrázott korpát. Olajjal kikent tálba teszem, majd 30 percenként 4x meghajtogatom. Ezután 1,5 óra szünet, majd kettéosztva előforma, 20 perc szünet, formázás és lisztel megszórt szakajtóba téve, kukászacskóban hűtőztek. Semmi tapasztalatom nem lévén a 100% teljes kiőrlésű kovászolásban, így tanácsot kértem másoktól, hogy mennyit hűtőzzön. Volt aki azt mondta, hogy azonnal süssem. Itt a dolog nálam máris elvérzett, hogy kiskorúakat cserkészetre kellett vinnem, majd vacsorát osztani a Tanyán, utána gyorsfutárhoz menni, majd gyerkőcöket hazahozni. Amikor már csak 50 méter választott el a kaputól, az egész utcában az áram balra el. Érdekes, arra hivatkozva, hogy amerre szem ellát, már a hibabejelentő sem kezdett arról érdeklődni, hogy ellenőriztem-e le a villanyóránál levő biztosítékokat, amit máskor egyetlen alkalommal sem szalasztanak el. Telefon elemlámpájánál 8 órakor már megmosakodva ágyba voltunk bújva. Még nem aludtam el, hallom amint a nyomtató standby üzemmódhoz "burrog". Na mondom akkor megyek, sütőt bekapcsolom és éccakázok egy sort. Végül mindhárom kenyeret kisütöttem, a fehér valószínű kibírta volna reggelig, de úgy voltam vele, hogy fűti fel a nyavalya még egyszer a sütőt 250 fokra vaslábosostól.



Tanulságok: az bíztos, hogy következő alkalommal az átszitált lisztet több vízzel autolizálom, és a korpát is valamelyest több vízzel fogom leforrázni. Sűrű lett így a bélzet. De az íz, na az valami frenetikus.

2019. 02. 27.

Diós csiga kovászosan

Pár napja erősen kakaós csiga fészkelte be magát a gondolataimba. Igenám, de a gyerekeim rákaptak reggel a kakaós tej/gabonatej ivászatra, s megállapítottam vala, hogy kakaót kéne venni. Amit felejtek. Folyamatosan. Így történt, hogy tegnap elhatároztam akkor ma diót fogok pucolni. Míg a csigák tésztája kel, bőven van időm erre. Kölcsönvettem Kicsilánytól a karácsonyra kapott csavargatós diótörőjét, behoztam egy tál diót és nekiláttam. Ja, hogy mire a végére értem, eszembe jutott, hogy karácsony után maradt darált dió, az pedig a kamra polcán várakozik?! Hát így jártam. Majd lesz azzal is valami.



Hozzávalók:
  • 70 dkg liszt
  • 25 dkg kovász
  • 10 dkg cukor
  • 2,5 dl víz
  • 10 dkg libazsír (igazából mangalicát akartam, de ez jött be a pincéből)
  • 3 tojás
  • csipet só
Tölteléknek:
  • 2 teáskanálnyi libazsír
  • 20 dkg darált dió
  • 10 dkg porcukor

Sütés végi locsoláshoz
  • 1-1,5 dl tej/gabonatej
Elkészítése: a kovász kivételével a többi hozzávalót összegyúrjuk, majd 15 perc pihentetés után beledagasztjuk a kovászt is. Ezután kb 25 fokos hőmérsékleten pihentetjük, időközönként hajtogatjuk: 30 perc után sziromhajtás, további 30 perc után coil hajtás (aki nem tudja, keressen rá youtubeon vagy instagramon), újabb 40 perc után még egy coil, majd újabb 40 perces pihenő. Ezután liszttel megszórt munkalapra borítjuk, majd 5-6 mm vastag téglalap alakúra nyújtjuk. A tészta nem fog egyből engedelmeskedni, hogy ilyen vékonyra nyújtsuk, így közben pár perces pihenőket hagyjunk, s utána nyújtsuk tovább. Ekkor kenjük meg vékonyan a libazsírral, majd szórjuk meg a dióval, a porcukorral és ujjbegyeinkkel priccoljuk meg az egész felületet vízzel. Ezután a hosszabbik oldalától fogva tekerjük fel. Vágjuk 2 ujjnyi vastag korongokra, helyezzük sütőpapírral bélelt tepsibe. További 1 órán át keleszjük 25 fokon, majd 185 fokos sütőben 35 perc alatt szép pirosra sütjük. Amikor megsült, minden csigát alaposan meglocsoljuk a tejjel.

2019. 02. 24.

Csöröge kovászosan

Farsang van még, vagy micsoda. Tehát fánk dukál.
Szembejött velem egy szódaporos változat, nos....megkovászosítottam. Recept marad.



  • 40 dkg liszt, 
  • 12 dkg -kb 70% hidratációs- fehérkovász, 
  • 5 dkg mangalicazsír, 
  • 2 tojás, 
  • 10 dkg mentes tejföl (zsírosabb fajta tehenet is látott tejfölből kb más mennyiség kell), 
  • 1 evőkanál cukor, 
  • csipet só.

A zsírt a liszttel elmorzsoljuk, majd a többi hozzávalóval egy aránylag kemény tésztát gyúrunk. Bő 1 órás pihenő után kinyújtjuk, hozzávetőleg 3-4 mm vastagra. Felvágjuk, majd az egyes darabok közepébe nyitást vágunk, amin a darabok egyik végét átbújtatjuk. Felvágás után 20-30 perces pihenőt követően közepesen forró olajban mindkét oldalát megsütjük. Porcukorral meghintjük. Önmagában, lekvárral, tejföllel, tejszínhabbal kínáljuk.

2017. 12. 31.

Skócia 5-ik nap. Szigetvilág 1

Gondolom vártátok már a beharangozott Külső Hebridás beszámolót, sorry a várakozásért. Tanyánk jelen állása szerinti utolsó kettő mangalicáját végeztük ki tegnapelőtt, tegnap pedig rá kellett pihenni a melóra, ami egy kirándulásban nyilvánult meg. Volt benne becsületes sárdagasztás, bölény látogatás, gyerekeknek hegyi úton jégen csúszkálás, parázs fölött sütögetés, majd mindezek megkoronázása a Borvizek útja program keretén belül épült egyik kis pancsoldában csobbanás. 36 fokos vízben. Egy királyságos masszázs tette volna tökéletessé a napot, de sajnos ebben nem volt részem. Csak némi elnagyol 1-2 perces könyörmasszázs a saját kiskorújaim részéről. No meg pár erőteljesebb mozdulattal megfejelet az apájuk is a témát.
No, de így az év utolsó napján hadd idézzem fel Lewis szigetén töltött első napunkat.

Nos, miután hatalmas alvás után kipihentük az előző napi fáradalmainkat és a szállásra érkező hajrás autózást, egy alapos reggelizés, plusz számomra koffeinkészlet feltöltés után fogtuk az alapos térképünket, a Hebridás könyvecskénket és nekivágtunk a szigetnek. Nem foglak itt a sziget történelmével untatni, aki erre kiváncsi, az megtudja mindenki, gugli nevű barátjától.

Szóval alig gurultunk ki a főútra, máris egy érdekes kupac hívta fel magára a figyelmet. Ami nem más, mint a sziget fűtőanyaga, a tőzeg, csinos kis téglatest szerűen vágva és csomókba rakva. Mindezt nyáron termelik ki, és télire talán-tán kiszárad, kicsorog belőle a víz, hogy tüzelni lehessen velük.


Ezután elautóztunk a legközelebbi kikötőig. Port of Ness következik, ahol talán az apály már tetőzött, következett a növekedés.







Csodás volt az érintetlen homok. Nagyjából arra a napra mi voltunk az elsők akik ráléptek.











És igen...így jártam, ha csak a telefonom és a bakancsom figyeltem, a hullámokat nem :D





A kikötőben egyetlen emberrel találkoztunk, aki elmondta, hogy az ilyen tipusú növényzetnek rendkívül magas a sótartalma és ezt fogyasztják a kérődzők, amit ugye a mi vidékünkön kősó nyalogatás helyettesít nekik.


Port of Ness a kikötő felől.


Utunk innen tovább vezetett észak fele, ezúttal Butt of Lewis (gélik nevén Rubha Robha Nais) következett, és főleg a világítótorony.



Itt sajnos annyira barátságtalan volt a szél, hogy én bizony nem gyalogoltam el a világítótoronyhoz azt körbejárni, csak az autó mellől kattintottam párat, aztán gyorsan vissza szélmenedlkbe a fedél alá.







Hmmm...érdekes ez a panorámafotózás.



Innen továbbautózva az út mellett egy, nagy valószínűséggel idén nyáron kitermelt tőzegréteg tárult elénk. Érdekes látvány, főleg akik ilyenben nem fürdethetjük szemeinket itthon.



És ismét szembenéztek velünk ezek a frizurás skót kérődzők







Tervünk úgy szólt, hogy meglátogatjuk a Blackhouse Museum-ot. Hát sikerült zárvatartási napon akarnunk ezt, így csak kívülről tekinthettük meg, a belső, amelyből kiderülhetne hogyan is éltek régebb errefele -azaz egy fedél alatt élt a család, tárolták a gabonát és tartották az állatokat - zárva maradt előttünk.



Nos, ha ezt nem is sikerült megnézni, azért valamelyest közelebb kerülhettünk a Gearrannan Blackhouse Village-nél.Itt épp szezonon kívüli felújítási munkálatok zajlottak, 2 tetőt fedtek újra, nem zavartuk azt a 2-3 embert akit láttunk.





Ami ezután következett....arra nincsenek szavak. Míg lent délen, a Stonehenge a hatalmas marketingnek, a könnyebb elérhetőségnek következtében már nagyjából meg sem közelíthető, korlátok mindenfele, addig itt a hebridai változatnál vígan legelésznek a juhok, és simán körbejárható. Nem tapogattuk, csak megcsodáltuk, nem éltünk vissza a helyzettel, mert hát minek is azt, ugye!
Calanaish Standing Stones







Egy térkép is volt, miszerint ilyen álló kövek nem csak itt voltak a neolitikumban, hanem ahol pöttyök vannak, ott mind volt. Mára már csak a megjelölt négy helyen van látványosság, melyek közül a legkönnyebben megközelíthető az általunk is látogatott Calanais-i.


Rengeteg az üregi nyúl, nem igazán kaphatóak telefonos lencsevégre, nekem valamelyest sikerült. Igaz, egyedül indultam vissza az autóhoz, így csendben leshettem meg őt.


Ezután egy hídon rátértünk Great Bernera szigetére, ahol a fő látványosság a vaskorszaki maradványokból feltárt ház. Sajnos ez egyáltalán nem kátogatható, hatalmas lakat éktelenkedett, és azt sem tudtuk meg, hogy turistaidényben meg lehet-e tekinteni belülről. Minden esetre érdekes látványt nyújt, hisz kiderül milyen alacsonyak is voltak akkoriban az emberek, hisz még nekem is bőven le kellene hajolnom ahhoz, hogy bemenjek az ajtón. A magam még 160-jával sem ;-)
Ilyen, nagyjából egysávos úton kanyarogtunk, itt jól látni a Passing Place-ket is.


Néhol demóta ott a két sáv.
 



Ilyen látvány mellett időbe telt míg a vaskori házat látni akartuk.







És akkor a ház, amiről megoszlanak a vélemények, hogy késő vaskorszaki vagy pedig Pictish korból való. Régi, ebben kiegyezhetünk.








Mire visszaértünk Great Bernera szigetéről Lewisre, már nagyjából besötétedett. Így egy kis Stornoway-i kitérő után, ahol a vacsorához alapanyag beszerzés történt, visszatértünk a szállásunkra. A szobatársunk már távozott, a vendégkönyvből megtudhattuk, hogy Alaszkából érkezett a csaj. Hát az tény, hogy nem volt valami barátságos, pedig mi reggel próbáltunk kedvesen szóba állni vele. Ő pedig valamiért nem volt kommunikatív passzban. Remélem azért az időjárás nem volt extrém barátságtalan vele, bár.....ő kerékpárral indult útnak reggeliben.







Mindenkinek egy kellemes szilveszteri éjszakát kívánok, virtuálisan koccintok egyet minden egyes olvasómmal. Olyan 2018-as évet kívánok nektek, amilyent szeretnétek. És remélem, hogy teljesül.
Találkozzunk jövőre ugyanitt, hisz még hátravan 3 nap a kirándulásból.