Oldalak

2012. 01. 30.

Szolgálati közlemény

Most látom, hogy február 6-án, azaz mához egy hétre, konyhai kütyük lesznek a Lidl üzlethálózatban. Nem, nem kapok semmilyen kedvezményt az üzletlánctól, csak gondoltam, hátha mást is érdekel a dolog rajtam kívül.
Tehát lesz 12 db-os szilikon briós forma
és 4 fajta sütőforma

Konyhán kívül....vagy mégse? Elkészültek, használjuk a szappanokat

Egy számomra kedves ismerőstől kaptam ma egy linket, ami egy szappankészítő tanfolyamra bíztosított nyerési lehetőséget. Hát az egész nem aktuális, hisz a játék ott már lejárt, nekem amúgy is messze van, hogy olyannal kacérkodjam, de meg karácsony előtt belevágtam, s elkészítettem életem első szappankáit. Számomra teljes siker. Igaz, semmi extra nincs bennük külalakra, semmi színkeverés. De ami a lényeg: szívem-lelkem belekavartam, amennyit utánaolvastam azon infók birtokában a pikkelysömörhöz leginkább javallott hozzávalókat kevertem bele. Azaz elsősorban ugye a sheavaj, majd kecsketej. De volt benne földimogyoró olaj, szezám olaj, avokádó olaj, s levendula illóolaj (ez a listámon a második volt, első sajna nem volt készleten).
Olvasgattam, hogy a kecsketejjel vigyázni kell, mert a lúg a túlhevüléskor rombolja a kecsketej áldásos tulajdonságait. Hát kapásból jégkockára fagyott tejjel dolgoztam, mondhatni a végén már gőzfürdő fölé kellett tegyem, mert egyáltalán nem volt szándékában a tej- jégkockáknak felolvadni. Izgultam is, hogy majd milyen lesz az első szappanom, mert ugye idő míg használható, meg csomó pénz ami benne fekszik (még akkor is ha ebay-ről rendeltem a shea vajat). 
Aztán azon izgultam, hogy vajon nem jobb lett volna, ha első szappanozásom tömbbe öntésként csinálnám, de a kockát elvetettem, szilikonos formákba pakoltam. Most hadd ne meséljek el egy kis incidenst ezzel kapcsolatban.
A lényeg, hogy most már értem a szappanosokat: ezt egész álló nap lehetne csinálni, csak hát elég drága mulatság. Mindegy, egyenlőre azt tudom, hogy a decemberi akcióm első volt, de nem utolsó.

Sajnos Oldalbordát nem bírom rávenni, hogy mossa legalább a "mancsait" sűrűbben, mindig az a válasz, hogy de hát nem koszos. Pedig tudhatná amit én anno VI-ik osztályban (egy szavamba került a maximális osztályzat beírása a naplóba), hogy márpedig a kéz csak ránézésre tiszta. A bacik nem látszanak rajta, uhhó moshatná sűrűbben. 
Ja, a gyerkőkre rászólt, hogy az az "apa gyógyszere", szegényeket alig bírtam rávenni, hogy nyugodtan nyúljanak hozzá, bátran használják, mert az nem olyan mint a szteroidos kence, hogy bántaná őket. Azóta már reklamálnak, ha épp nincs a kagyló szélén.
Szóval ha valakinek kedve szottyanna szappanozni, azt bíztatni tudom: csak addig nehéz, míg elszántan belenyúl a zsebébe, s megveszi a hozzávalókat. Onnan még kis ugrás, hogy jajj....merjek-e belevágni, mi lesz ha.....de az már mégsem olyan hosszú lefolyású. Nekem áprilistől decemberig kellett elteljenek a hónapok míg megvettem az alapanyagokat. Mikor minden megvolt, már csak 3 napomba telt, lefektettem a gyerkőket, s pikk-pakk a kinyomtatott receptemmel bezárkóztam a konyhába.
Az olvasmányaimból az derült még ki, hogy álltalában 4 hét az érési idő, de az intervallum 3-6 hét között van. Jelentem 3 hét után már használtuk.
Arról nem is beszélve, hogy sokat elajándékoztam. Szerencsére voltak apróbb darabok, így több embernek adhattam kis "ízelítőt".

Minden esetre, alig várom, hogy vegyek egy újabb adag kókuszolajat. Mert abból nincs elegendő a következő projektemhez. Meg más illattal is szándékszom dolgozni.

2012. 01. 28.

Katalán húsgombócok

Ezt is jó ideje ettük, ideje lenne ismételni. Egyedüli akadály, hogy folyamatosan felejtem el feltölteni az űrt amit a fenyőmag kifogyása okozott. Rettenetesen élvezték a magokat a gyerkők.



Hozzávalók: 
  • 50 dkg darált sertéshús, 
  • 2 tojás, 
  • 3 evőkanál zsemlemorzsa, 
  • 4 gerezd fokhagyma, 
  • 3 evőkanál fenyőmag, 
  • kis csokor petrezselyemzöld, 
  • kávéskanál őrölt fahéj, 
  • kevés reszelt szerecsendió, 
  • só, bors, 
  • olaj a sütéshez.

A sertéshúst tálba tesszük, összekeverjük a tojásokkal, zsemlemorzsával, zúzott fokhagymával, fenyőmaggal, apróra vágott petrezselyemzölddel. A fűszerekkel ízesítjük. Gombócokat formálunk a masszából, amelyeket bő, forró olajban kisütünk.
Rizi-bizivel tálaljuk.

2012. 01. 26.

Szakácskönyv - Makacska blogszülinapi játéka

Szinte-szinte elfelejtem, de végül homlokra csapás, majd gyors billentyú ragadás, és ím itt volna a kedvenc szakácskönyves bejegyzésem. Amit Makacska kiírására mások már rég bemutattak.
Nincs is nekem olyan sok (folyóírás annál inkább), legelsőt még egyetemista koromban vette nekem Édesanyám, hisz akkoriban igencsak közel jártam a konyhai analfabéta státushoz. Amit tudtam, az nagyvonalakban a süti kategóriában ki is merült, s az is "szamárvezetővel". Csak hát ugye az ember lánya saját bőrén keresztül tapasztalja meg, hogy milyen az, ha 2 hónap után úgy dönt, hogy márpedig a menza kaja teljesen íztelen, egyoldalú, unalmas, ráadásul köze sincs a saját ízvilágához, ezáltal kénytelen maga kutyulni dolgokat. Mai napig nem tudom, hogy első két évben miket is ettem. Azután a sors úgy hozta, hogy egy csíkkarcfalvi lánnyal kerültünk közös konyhára. Az pedig mégsem volt megoldás, hogy mindig én mosogassak, a másik pedig főzzön.
Tehát adva volt első példányomnak a Katóka szakácskönyve. Nem mondom, abszolút nem nagy durranás. De megtette, ha mást nem, jó volt ihletet meríteni.

Azon kívül nálam volt még Édesanyám egy szakácskönyve, amit aztán visszaadtam neki. Múltkoriban aranyos volt, mert felajánlotta, hogy amit szeretnék, azt hozzam el. Áhh, azért mégsem. Az övé, hadd maradjon az ő konyhájában. Persze kölcsönbe olykor elkérem, de vissza is viszem. 
Aztán az aktuális nagy ihletmerítő szakácskönyvem, amiből egyenesen két példány is nálam van (mindkét nagyszülőktől hozzám kerültek......de húgom, a szeredaira ha igényt tartasz, eljuttatom Bp-re), az a Szegedi Szakácskönyv, írta Rézi néni, kiadták 1905-ben.

Gyerekkoromból úgy emlékszem, hogy Nagyanyám mindig azzal jött, hogy jajj, azért nem igazán követhetők belőle a receptek, hisz azt írja: végy egy csésze tojássárgát. Legnagyobb meglepetésemre ilyennel nem találkoztam. De persze írósvajat emleget ezerrel, megegy darabig értetlenül álltam azon alapanyag fölött., hogy szarvaska. Aztán kiderült: kifliről van szó. Tehát kicsit próbára teszi az embert, de szeretem. Nagyon szeretem. Főleg mert tudom, hogy anyai nagyanyám is szerette (én pedig őt). Teljesen közönséges alapanyag volt a liba, a parmezán, stb. Leírja többek közt a rétestészta készítését. Hát erre azt hiszem én örökre passzolni fogok. Ez az, amiből marad a bolti.

Azért azt még hadd árulom el, hogy Oldalborda egyik kedvenc könyve A grillezés bibliája. Ezek után gondolom érthető, hogy nála a kertben a legjobb vetemény a disznó, a legjobb hüvelyes a kolbász.

Elsőszülöttnek is van saját tulajdonú szakácskönyve. Büszke is rá, nagyon.
A többiről most hadd ne ejtsek szót, hisz nem az volt a felhívás, hogy mutassuk be a könyvespolcot.

2012. 01. 21.

Ad hoc borsóleves

Tegnapelőtt este Oldalborda elkészítette tegnap délre a zúzapaprikást. Adott volt, hogy tészta lesz mellé. Nekem meg levest kellett összedobnom. Ami nem is lett volna gond, hacsak nem az egész délelőttöm nem megy el arra, hogy a laptopom próbálom kivenni a rokkantnyugdíjazott csigatempóból. Ugyanis reggel belőttem a gépet, hogy márpedig Alexa Christi kovászával is bepróbálkozzam. Aztán a drága gépem kb. 3-4 perc alatt lereagált egy síma mezei entert. Hát csoda, hogy majd agybajt kaptam? Aztán arra eszméltem, hogy Középső csajszi bejött az ajtón (hazajött a suliból). Nosza neki rohanás. Elő egy üveg zöldborsó konzervet. Hogy majd az örök klasszikus leves legyen belőle. Aztán azon nyomban összeállt a fejemben egy újítás. Mert előző nap Mennyei Mannával tárgyaltuk mennyire talál a krumpli meg a juhtúró. Itt megragadtam a túró ötletet. S mert a borsó meg a túró önmagában még nem elég, hát jött a rizs, zöldfűszerként pedig a lestyán. Majd a lelkes kanalazgatás és fület simogató szavak: ez felvéve az állandó listára.

Hozzávalók:
  • 1 üveg zöldborsó konzerv ( 8 dl-es)
  • másfél marék rizs (bocs, de kb ennyi volt)
  • 7-8 dkg juhtúró
  • fél csokor lestyán (vagy annak megfelelő fagyasztott - jelen esetben nekem is)
A rizset kissé megpirítottam a fazékban (olaj nélkül), majd ráöntöttem a borsókonzervet (lével együtt). Hozzáadtam még kb. 1 szűk liter vizet, kissé sóztam, hagytam felfőni. Ekkor beleszórtam a felvágott lestyánt. Lefödve kis tűzön főtt míg a rizs elkészült. Ekkor félrehúztam, beletettem az apró darabokra vágott túrót, belekavartam, s visszafödtem. 5 perc pihenés után a túró kellően szétolvad, lehet tálalni. Mielőtt tálaltam, még kevés sót tettem bele, mert nem volt elég (pedig nem szoktam sósan készíteni a kajákat)

2012. 01. 18.

Körözött

Idén már kétszer volt körözött. Először szilveszterre, akkor belevaló juhtúróval. Másodszor már bolti volt a juhtúró, hát....hogy is mondjam? 15 dkg vajhoz volt 25 dkg túró. És még elbírt volna túrót. Szóval a recept csak irányadó, a túró sokban határoz.
Amúgy a fotó még rózsa "szezonban" készült. És megjelent a szeptemberi Erdélyi Konyhában.





Hozzávalók:

  • 20 dkg juhtúró, 
  • 20 dkg vaj, 
  • 1 fej hagyma, 
  • pirospaprika, 
  • őrölt köménymag, 


A vajat kikavarjuk, majd hozzáadjuk az összetört juhtúrót. A hagymát ízlésünk szerint belereszeljük vagy apróra vágjuk. Pirospaprikaport, őrölt köményt adunk hozzá. Aki szereti, a kömény egy részét mag formában is teheti, akkor azonban több köményre lesz szükségünk, mert úgy nehezebben adja át az ízét. Sózással vigyázzunk, hisz a juhtúró alapból sós.
Tipp: ha kevésbé karakteres ízeket kedveljük, akkor a juhtúró egy részét tehéntúróra cserélhetjük.

2012. 01. 16.

Játék - folytatás következik

Kicsit megcsúsztam a játék folytatásának megosztásával. Mentségemre szolgáljon, hogy ma döbbentem rá, volt pár hozzászólás újévi jókívánságokkal, s szerettem volna leegyeztetni, hogy azok a személyek játszanának-e vagy se. Jutkától még most sem sikerült választ kapnom, maradjunk annyiban, ha játszana, ő lesz a kivételezett. Szabad a pálya, bármelyik többi blogról választhat.
Sehr gut?
Ígértem, hogy egyenként elmegyek mindenkihez, s bejegyzés keretén belül tudatom kinek a blogját juttatta neki a random.org. Nos ezt el is kezdtem, de elnézést kérek azoktól akik nem kapták meg, holnap folytatom.
S mert teljes átláthatóságot ígértem, ím a táblázat amit a sorsolás után készítettem (bejegyzéseket érkezés szerint sorszámoztam, magam hagyva utolsónak. így lett 31 játékos. a program rangsorolta 1-31 közötti számokat, s ez van feltéve itt kép formátumban).
Remélem kivehető. Feltéve ha a táblázatra kattintva kinagyítjátok. Kipróbáltam. Látható.
A sárgával jelöltek kaptak már értesítést.

A játék határideje febr. 20. Aztán tuti elfogadok csúszást. De nem sokat. Mondjuk a böjt első napján jönne az összegzés. Jó lesz?

2012. 01. 13.

Szalonna-krém

Itt-ott szólt a szám, hogy bizony-bizony sajnálom, bár Oldalborda rendelkezik némi szász származással, de igazi szász kaják nagyjából ismeretlenek számomra. Sokáig zengte nekem, hogy így a Nagymamája meg úgy. De persze okosabb nem lettem, főleg mert szegény Nagymamát nem is ismerhettem. De minap előállt a drágám, hogy márpedig azt a nemtudjamilyen speck (németül nem tudóknak: szalonna) nevű kencét megpróbálja leutánozni. 

S lőn. Nekem csak a megkent terméket mutatta, majd kérésemre előállt a recepttel is. Hát meg kell hagyni, érdemes a pasit ténykedni hagyni a konyhában.

Hozzávalók: 
  • 1 kg füstölt szalonna
  • 6 keményre főzött tojás
  • 3 hagyma
  • 2 fej fokhagyma
  • fél póréhagyma
  • bors, pirospaprika, curry

Szalonnát, hagymát, fokhagymát, tojást húsdarálón ledaráljuk. A késes aprítóval megvágjuk a póréhagymát. Ízlés szerint fűszerezzük. Kencézni lehet reggelire, tízóraira, uzsonnára. Erősebb idegzetűeknek vacsorára is.
(legújabban nagyon rákattant a curryre, múltkorában a sókérges csirkecombokra is akart tenni, alig bírtam leállítani).
Ez pedig az első szelet kóstolóm volt. Igaz, én szükségét éreztem kis savanykásnak még. Mustárt nem engedélyezett a drágám, de citromot készségesen hozott, hogy azt csepegtessek. Na, azzal már döfi volt.
Az elsőú három fotó ánizsos cipócskákkal készült. Annak a receptje is hamarosan következik.

2012. 01. 11.

Csülök-csülök...csücsülök

Ismét csülköztünk. Igaz, ezt még decemberben. Tiszta szerencse, hogy ez nem az én feladatom volt, hanem Oldalbordáé. Mert eme ominózus nap már reggel balul indult. Ekkor mentünk Kiffiúval az orvoshoz. Dokinéni meg rota vírusra tippelt. Végül azért ő megúszta olyan 2 nap alatt. De utána aztán a kórság (tuti nem rota, de vírus) végigment az egész családon. Elkaptuk szülőkül, de tesók, nagyszülők, unokatesók, nagynénik, nagybácsi sem maradtak ki az "egészségügyi üzemzavar"-ból, ahogy sógorom mondá. 
Szóval míg mi dokinál voltunk Kicsilánnyal meg Kiffiúval, Oldalborda készült az ebéddel, lévén időközben megérkeztek a rokonok. Bíztos a nagylányokat is bevezényelte a konyhába, ha mást nem, akkor krumplit hámozni-vágni, asztalt teríteni. Mikor hazaértünk, már a csülkök a sütőben szaunáztak, krumpli főtt.
Még szerencse előző nap elkészítettem a Tiroli árpagyöngy leves-t, ami ugyanolyan finom volt mint amikor még készítettem (és fel is tettem a blogba). Nagyon eltalált leves volt, anyós-após nem igazán vannak odáig (sem vissza) az extra, modern kajákért (megeszik, de....), ellenben ha dícsérik, akkor ott nem kell gondolkodnom, hogy most vajon. Ezt pedig dícsérték.
Csak azt sajnálom, szegény Kiffiam nem ehetett ezekből a finomságokból. Apája egy darabig erőltetni akarta a dolgot, hogy márpedig üljön oda az ünnepi asztalhoz, de Vuk végül a folyósón megoldott mindent.

Szóval ilyen volt mikor ki lett véve a sütőből:
No, de mit is követett el a csülkökkel Oldalborda? Lényegében semmi extrát. Vettünk 4 db hátsó sertéscsülköt, alaposan megsózta, borsozta, zúzott fokhagymával megkente. Tepsibe tette, csülkök alá almabort töltött, alufóliával lezárta a tepsit, be a sütőbe. Fólia alatt ücsörögtek vagy 3 órát (140 fokon), majd fólia le, hőfok felteker 210-re, s még vagy 30-40 percet pirultak a szaunázás után.
 Közben elkészült a krumplipüré, pincéből a hordós savanyúságból is került az asztalra, s lehetett tálalni. 

Hát igen, nem egy diétás kaja volt, de nem készültünk betegeknek lenni.

2012. 01. 09.

Mini pavlovák becsapósan

Mármint becsapósan annak, aki azt hiszi, hogy extraszezonban rengeteg sok pénzt kiadok bizonyos dolgokra. Hát nem. Így inkább elárulom, hogy mi történt.
Szóval felhalmoztam mostanság a tojások fehérjét. Macaron próbálkozásom volt közel egymás után 2x is. Most a hanyagoljuk a témát stádiumban vagyok. Bár ismét gyűlnek a fehérjék.
Tehát ugye voltak a macaron kudarcok. Meg is kaptam a családtól, hogy a pavlovákban profibb vagyok, azt ők is szeretik, ha lehet inkább abba végezzék a tojásfehérjék. Igazat kellett adnom nekik. Így esett, hogy a múltkori vacsora után pavlova lett a desszert. Mini kiszerelésben, mert azzal kevesebb az utómunka.
Ráadásul kaptam egy youtube-os linket is, ami arról szólt, hogyan kell profin hozzájutni a gránátalma magjaihoz. Ha véletlenül nem vagytok még toppon a gránátalma magozásban, érdemes belenézni a linkbe. Utána szépen venni egy gyönyörű példányt (nem, nem olyant mint tavaly vásárolt Oldalborda, hogy közel semmi leve nem volt, s az is oly keserű, hogy a kutyának se kellett), kettévágni, kimagozni, utána szépen lehet vele villantani. Elhihetitek, működik. Ha nekem már bejött.

Tehát, a szóban forgó desszert a gránátalmás minipavlova. Egyszerű, de nagyszerű.

Hozzávalók:
  • 4 tojásfehérje (kedélyeket nem borzolom, de a csökkentett adagot írom)
  • 15 dkg apró szemű kristálycukor (ha nem, akkor porcukor)
  • 1 tk ecet
  • 4 dl tejszín (esetleg habfixáló is hozzá)
  • gránátalma
A tojásfehérjéket habbá verjük, mikor nagyjából felverődött apránként hozzáadjuk a cukrot, majd tovább verjük, míg jó kemény nem lesz, a cukorkristályok már elolvadtak. Ekkor mehet bele az ecet. Sütőpapíros tepsire kis korongokat nyomunk, (nem fér rá 1 tepsire) majd 125 fokos sütőben, légkeverésen mindkét tepsit egyszerre betéve kb. 1 órát sütjük. Ha időnk van, a sütőben is hagyhatjuk kihűlni, ha nem (nekem nem volt, igyekeztek a só leple alatt behuppanni a forróságba a csirkecupákok), semmi gond, kivehetjük, és a tepsiben, a konyhapulton is kihűlnek. Max picit berepedeznek, de nem vész, a rákerülő tejszínhab majd ápol és eltakar.
Következőnek a tejszínt verjük fel (én a fagyasztóból vettem elő a kis dobozkákat, ahol olyan 4-5 órát heverésztek, de nem váltak betonkeménységűvé). Tejszínhab habzsákba kanalaz, habkorongok tetejére nyom (fantázia szerint), majd gránátalma magjaival díszít. Természetesen nem gránátalma függő a pavlova, hisz követtem el ezt én nyáron is. Akkor épp cseresznyékkel. Ja, tojásfehérje-cukor arány csak közelít, nem azonos a mostani az akkorival. Na és? Minket nem zavar(t).

Tehát gránátalma magokkal díszít, felszolgál. És visszafogottan mosolyog, mikor azt hallja, hogy milyen jól néz ki. És természetesen a minimum 2 db. személyenként. Kiadós vacsora után. Csak. Mert eteti magát.
Hja, hogy eláruljam minek nézték a piros pöttyöket a haverok? Ribizlinek. Ááááá, majd nyáron. Ha lesz a kertben. Csillagászati árat adjon érte az üzletben akinek dől ki a pénze a házból.
Ja, még valami. Ha kissé túlméretezzük a habkorongjainkat mint amennyire igény van, nehogy mindet megpakoljuk tejszínhabbal. Elázik! Tehát mondhatni úgy is: személyenként 2 db. Ha kell, még pillanatok alatt össze lehet dobni a maradékokból a többit is. Mert 1-2-3 óra múlva az élvezeti értéke is csökken, a kiskanál pedig kötelező eszköz lenne mellé.
Elárulom: ekkora gránátalmát amit most sikerült vennem, még nem láttam üzletben. Egy darab, 1 kilógramm. Kettőt vettem. Kiderül miben végzi a társa.

2012. 01. 08.

Hull a hó és hódzik

Micimackó pedig valószínű már nem tudja mit kezdjen ezzel a lüke időjárással. Mert állítólag már elfelejtett őbarnasága és rokonai téli álmot aludni. Hisz ami mostanság van, az közel sem tél. Bár a következő fotósorozatból nem ez derül ki. 
Teszteltem az új masinkám. Kimentünk oda, amit nyárom úgy szoktunk hívni, hogy a zöldbe. Csak most épp hófehér volt.
Akkor pedig beszéljenek a képek:

Bolgárszeg

 Fenyők

Napocska

a felhők és a szmog fölött

zúzmarás túristajelzés

meteorológiai állomás

erre is járt gépmadár

felsorakoztak a katonák

nyáron 3-3,5 óra. télen pedig tilos

hátul a ködtenger

hódít a köd

hát ha fölfele ugrunk egy nagyot, máris megvan az 1800 méter

itt-ott tejföl

havasak-zúzmarásak

zúzmarás korlát (ezt szemből lett volna igazi fotózni, csak épp olyan mint a vonat: kihajolni veszélyes. hát még átlépni a korlátot)

Oldalborda a hegyen

teret hódít a köd

melyikből van több: hóból vagy zúzmarából?

a turistaparadicsom befagyott tava

Csirkecombok és a só

Igencsak ritkán készítünk ilyen finomságot. Még szilveszterkor tárgyaltuk egy baráti házaspárral, hogy dugjuk össze az orrunkat január első szombatján. A pasik gyorsban meg is állapodtak, hogy ültessenek sóba csirkét. Amit aztán félig megvétóztam. Mert egész csirkét nem lehet igazságosan osztani 4 fele (ez kimondottan nagykorúak esti-késő esti összejövetele volt, kicsik nem voltak jelen). Így azon nyomban bele is egyeztek, legyen csirkecomb. S mert annyira benne voltak a haspókságban, még szárnyakat is a tálba gondoltak. Amit végül még sem most fogyasztottunk. De ami késik, az ugye csak várat magára? 
Szóval Oldalborda vásárolt némi combokat ("vallatásnál" derült ki, hogy már közelítenek a tyúk alkatrészek fele, mintse csirkék legyenek, de itt most abszolút nem volt baj), majd tegnap délelőtt még egy kört tettünk vásárlás terén, ugyanis kiderült, nincs a tervhez elegendő só itthon. Nosza, vettünk. Nem is akármennyit, egy zsákkal. Máskor a zsák só klasszisokkal kevesebb, most ennyit mázsált minden egyes példány, azaz 50 kg-ot. Tehát most lehet a közeljövőben lesz még ilyen hami. Hisz csak az idő ami sok kell az elkészítéshez, meló közel semmi (na ja, utólag a tál takarítás, de azt is az idő, meg a víz meg/fel oldja).

Hozzávalók a páchoz
  • szecsuáni bors, jó bőven
  • 2 fej fokhagyma
  • 1 fej hagyma
  • piros porpaprika (és itt megvétóztam a curryt, utóbbi időben ha Oldalborda kutyul, akkor megtörténik, hogy currys cucc van curryvel)
A hagymát lereszeljte, hozzáadta az átnyomott fokhagymagerezdeket, paprika, szecsuáni bors, s ezt rákente a csirkecombokra (szám szerint 9 db. alsó-felső kombó). 
A legnagyobb jénai tál aljába bő 1 ujjnyi sóréteget terített, azokra helyezte az alaposan bekencézett combokat, 

majd jól betakarta sóval, hogy sehol ne látszódjon ki mi van a közepén.
Sütőbe tette (sajna erről elmaradt a fotó, pedig jó lett volna mutizni a kúposan pakolt cuccost), 1 órát 130 fokon, majd 1 órát 150 fokon, ekkor került fölé (innen légkeverésre téve) egy tepsi krumpli (felvágva, kevés olajjal nyakonöntve és sózva), a hő felcsavarva 200 fokra, 30 percig. Ezután 10-15 percre még turbógrillt is kapott a krumpli a szebb szín elérése érdekében.

Uborkasalátával tálaltuk. Hát 2 comb szégyent vallott. Ennek ellenére azt hiszem jól sikeredett a vacsora. Haverok is tanultak újat, ők eddig nem bújtatták el teljesen a húst a sóba, csak sórétegre ültették.
Az igaz, hogy a sókristályok kissé figyelnek a fotón, de símán lekaparható, de akár a bőrös rész a tányéron is hagyható (kár érte). És nem, nem lesz túlságosan sós.
Aztán tarolt a desszertem, de ez hadd legyen egy következő bejegyzés témája.

2012. 01. 04.

Vegyes tojás mint partyfalat - szilveszterre, húsvétra

Remélem mindenkinek jól indul ez az esztendő. Nálunk a gyerkők vakáción a nagyszülőknél, így most a szülők "dőzsölnek" feltöltik az aksikat egész húsvétig. Akkor lesz a következő vakáció. 
Gondolom mindenki sokat főzött-sütött a karácsonyi és év végi hajrában. Hát nálunk ugye eleinte a kajákról nem igazán készült semmi a történelem számára, elvette a kedvem a régi masinám. Aztán, bár kaptam újat, jött a gyerkők lerobbanása, ami szó szerint végigment az egész családon. Kit jobban, kit kevésbé viselt meg. Kiffiú betegsége volt a legcudarabb, szinte átaludt egy egész napot. Végül vacsorára mustáros kenyeret kért, leheletvékonyan megkenve kapott is. Na onnan mint kit kicseréltek, már szinte meg is gyógyult. Középsőm szegény, már alapból kért olyant, hátha neki is bejön. De nem :( . Mára már ő is meggyógyultnak nyílváníttatott. Vendégségben levő unokatesó is részese volt a "jónak". Sőt, szüleim is jelentették, hogy ők is, ők is.
Így kimondott megtiszteltetésnek vettem utólag, hogy semmi extra feladatot nem vállaltam be, s nem is kaptam ami a szilveszteri (és utáni) kajákat illeti. Azaz....lett még egy óratorta. Azt most nem volt hangulatom egy darabból sütni, 5 tojásból pedig hogy süssek 3 lapot? Lett 6 tojás, azaz 3x2, s mindenik adagból egy kevés egy kuglófsütőbe tétetett, majd abból is lett egy kisebb kuglóftorta. A mi tortánk díszítése kb ugyanolyan volt mint a már megmutatotté. Gyerkőkét nem zsúfoltam agyon számokkal, oda szépen csak 4 kis "gomb" került, 2012-es felirattal. Az odáig oké, hogy a 2 kicsi nem jött rá mit is jelent a felirat. De sem a 2 nagy, sem Oldalborda, sem Anyukám. Már-már kezdtem fantáziátlannak gondolni magam, hogy képtelen vagyok kifejezni amit szeretnék, mikor Édesapám megmentett: hát ezt a jövő évben lehet csak felvágni, azt "írja' rajta.
Fotóilag megörökítve már csak akkor sikeredett, mikor a 2 kisebbem közös megegyezés alapján megnyírbálták a díszletet.
Aztán készítettem 4 féle sóst. Amiből 3 tuti ismétlésre szorul, ugyanis időhiány miatt nem volt fotózva. A helyszínen pedig nem engedték kipakolni a kosárkámat, ugyanis az szépen ment körbe, mindenki degeszre ette magát majd továbbadta. Igaz, a tetején tepertős pogácsa volt, hát ismételten hála Limarának. Ezúttal Anyukám készítette a burgonyás-tepertős pogácsáját. Sors fintora, hogy annyira alap Limara még Édesanyámnak is, hogy egyből nála kezdte, fittyet hányva, hogy ugyanaz nálam is megvan. Éspedig itt. Igaz, utólag kitárgyaltuk, hogy mitől is függ a felhasznált tepertő mennyisége.
Szóval a sós rágcsákat sem mutathatom meg.
Készültem még pár esztétikus tojással. Na, azok receptjét megosztom, igaz a fotók még régiek. Most a szállítás miatt a csomagolást a tojásokról ott vettük le, persze gasztrofotózás kizárva.



Hozzávalók: 
  • tojáshéj, 
  • pár dkg zöldborsó, 
  • kukorica, 
  • paprika (de akár céklával is szuper)
  • sonka, 
  • dekornak zöldkapor vagy petrezselyemzöld
  • aszpik,



A tojások alját picit megvágjuk, s kicsorgatjuk a fehérjét és a sárgáját. A lyuk akkora legyen, hogy azon kell betöltsük a hozzávalókat. A paprikát, sonkát apró kockákra vágjuk. A tojáshéjakat rétegekben megtöltjük az apró hozzávalókkal. A zöldet dekorként a tojás falához bújtatjuk. Mikor megteltek, aszpikkal feltöltjük a réseket. Hűtőszekrényben pár óra alatt kihűtjük, majd vigyázva eltávolítjuk a tojáshéjat.

Tipp: amennyiben nincs aszpikunk, úgy zselatinból is készíthetünk.. Ehhez másfél tasak (15 gr) zselatint beáztatunk 2 dl vízbe, hozzáadunk 1 teáskanál ecetet, 1 cikk fokhagymát, 2 babérlevelet, egy csipet sót. Ezt gőzfürdő fölé tesszük, hogy a zselatin elolvadjon.


Ja, míg el nem felejtem: bár most szilveszterre lőttem el ezt a poént, húsvétra is bevethető, nem kell 361 napot várjon az, aki ilyensmivel szeretne villantani. Szilveszterre nem akaródzott paprikás üveget bontani, ezért a maradék céklából dolgoztam. Szerintem ugyanúgy működik a dolog, kérdés persze ki mit szeret.