Most nem mesélem el nektek mi is történt mikor másodszorra ettem a fent nevezett levest. Lényeg, hogy nincs mivel hencegnem. Először egyetemistaként nagybátyámékkal ettem egy étteremben. Mély nyomokat nem hagyott bennem (a kis finnyás tizenéves). A második eset után hallani sem akartam pacalról. Csak hát ugye másképp történt. Lényeg, hogy azóta sűrűn készül, mert Oldalborda szerint az éttermekben legtöbb "lájkot" érdemlő leves ez. Lányok is szívesen fogyasztják, Kiffiú még nem érzett rá az ízére, hisz ebből most a levét mind eltűntette, de pár kanál sűrű után a többit meghagyta. Szóval a tojáslevesből a tojás, lágytojás meg a pacalleves nem nyerő neki. Sebaj, ennyi idősen sokkal több dologgal voltam balhéban.
Az alábbi leves Oldalbordától megkapta az utóbbi idők legjobb pacallevese titulust. Mire én csak annyit mondtam, hogy biza rég készítettem, s azért van annyira odáig.
Hozzávalók:
- 2 csomag pacal (ezek mostanság csak 90 dkg-osak, de konyhakészek)
- 5-6 cikk fokhagyma
- 3-4 húsos paprika
- só, bors,
- tejföl (kb. 0,5 l)
- 1-2 ek liszt
A pacalt megmosom, majd vízben odateszem főni. Ízlés kérdése mennyi vizet tegyünk bele, ez most nagyon sűrűre sikerült, vehettem volna elő nagyobb fazakat. A főzővízbe belenyomom a fokhagymát, sózom. Lassú tűzön főzöm, most volt ez olyan 2 óra hossza is. Félidőben beleteszem a vékony laskára vágott paprikát.
Van mikor kerül bele sárgarépa, most épp nem volt jelentkező aki kimenjen a pincébe :p
Mikor késznek nyílvánítom, akkor a liszttel és tejföllel behabarom a levest. Borsot keveset szórok bele, szerintem nem ez az a leves amely több borsot igényel.
Éttermekben "muzsdéjjal" (azaz fokhagymaszósszal) és csípős paprikával szolgálják fel. Így van ez nálunk is, bár a csípőst Oldalborda meg a két nagylány igényli. Személy szerint útálom nem szeretem a csípőst.
Amúgy ez épp ma egy hete készült, ma a a konyhát meg se bírom közelíteni, az meg kész mazochista megmozdulás részemről, hogy gasztros blogokon (a sajátom is ide sorolandó) járkálok. Éjszaka a nagy Vuk, reggel meg a rokona suhintott meg. Össze kéne szedni magam, holnapután jön a rokonság.
Addig pedig hadd dicsekedjek el Középső csajommal: ma a fogdoktornénitől nagyon jó minősítést kapott a fogsora. Sehol nincs fogkő, lyuk még kilátásban se. Egyedül azért nem kapott maximális jót, mert sajnos Oldalborda családjától örökölt. Fogszabályzó kell a csajnak. De még nem sürgős. Majd megkapja, megérdemli. Megígérte, hogy nem úgy fog tenni vele mint Elsőszülött, aki számtalan alkalommal letörte a fogszabályzói "lábacskáit". Jó párszor visszavittük, drága pénzekért kijavították, majd ismerős is javítgatta. Mígnem egyik napról a másikra az összes szárat le nem törte. Akkor volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy nem dobunk ki pénzt az ablakon. Ha ő nem akarja, nincs miért harcoljunk. Mondjuk nagy mákja volt a csajnak, ama aránylag, rövid idő alatt elég szépen "sorbaálltak" a fogai, s utána sem csámpásodtak vissza. Legalább ennyi.