Oldalak

2010. 12. 30.

Olcsó volt, de jóóóó

Történt vala a tegnap, hogy kiszabadultam a házból. Gyorsban fodrászat, majd irány vásárolni. Hát sok okosat nem vettem, de egyik hyperben amint liba/kacsa máj felől tájékozódtam (aztán köpni-nyelni nem tudtam az áraktól) észrevettem, hogy van fagyasztott disznóhere. Hát Oldalborda szoktatott erre rá, előtte lánykoromban bizisten nem ismertem. S hát bizony ehhez igencsak ritkán jutunk hozzá (kakasheréhez meg soha, azt kizárólag Mo-on ettem eddig), de kevesebb mint harmada áron (az átlagoshoz képest) mint a tegnap, hát soha. Így aztán tegnap szépen hazaérkezett egy zacskóval, bizony viszontagságos körülmények között. Ugyanis mentem a Középsőmért németre, de onnan nem hazafele jöttünk, hanem dokihoz. Hát nem szépen kifejlesztett egy Középfül Gyulát? Kaptunk rá antibikát, hát egyáltalán nem ellenkeztem, a csajom ennyire jajjgatni nem igazán szoktam látni, annak ellenére, hogy a fájdalomküszöbét nem tőlem örökölte. Utána következett a hol találjunk olyan patikát ahol van is a nevezett antibika, meg nem azt vágják a fejemhez, hogy a fülcsepp amit kérek már 3-4 éve nincs a kereskedelemben. Háhá! Webpatikában van, meg Oldalborda is kapott egy másik gyogyótárban. S ha mindez nem volt elég, Elsőszülött apájával elindult az ünnepélyre, majd közölték: otthonfelejtette a mézeskalácsait. Nekem meg nem volt lakáskulcsom. Tiszta csupa élvezet. Kész szerencse egyik kissrác késett, így a buktatók ellenére sem késtem le az előadást.
Ma pedig reggel nem bírta a ház két felnőttje eldönteni hogyan készüljenek el a herék. Személy szerint a könnyebbik variánsra szavaztam, Oldalborda rántott verziójával szemben. Mert nekem kellett elkészíteni, nem kérdéses mi lett. Sütőzacsiban behuppantak a sütőbe. Előtte sóztam, borsoztam, valamint kevés szerecsendió virágot szórtam rájuk.

Kuktáskrumpli volt a körítés. Ez is roppant egyszerű. Krumplit meghámoztam, felkockáztam. A régi jó öreg kuktában nagyon kevés olajat hevítettem, krumplikockákat beledobáltam, házi szárított ételízesítővel megszórtam, sóztam, majd egy fakanállal alaposan összekevertem. Krumpli mennyiségtől függően 0,25-0,5 dl vizet öntök rá, majd gyorsan lezárom a kuktát. Addig hagyom a lángon míg a kuktaszelepnél kissé pirult krumpli szaga érezhető. Ekkor tüzet lezárom, de a kuktát nem nyitom fel. A benne levő gőzben szépen fellazul a kis lepirult részecske. Ezekért a piros falatokért folyik a harc a családban.
Savanyúságnak ecetes pritaminpaprikát vettünk elő.

2010. 12. 29.

Erdei gombaleves garnélával

Ez a leves a közelmúltban már szerepelt az ünnepi asztalunkon, idén teljes csőd voltam a konyhában, hol beteg gyerek ápolása, hol pedig más okok miatt nem voltam kreatív. Lévén ugye már említettem, hogy anyósom cukorbeteg, így olyansmit kellett tálalnom, ami nem borítja fel az ő étkezését. Az enyémet már nem lehet felborítani, már 98%-ban gyógyultnak nyílvánítottam magam.


Hozzávalók:
  • erdei gombakeverék, jelen esetben egy 8 dl-es üveg a pincéből, ami hirib és róka elegye volt
  • 1 csomag garnéla, emlékeim szerint fél kilós, fagyasztott zacsi volt
  • 2 dl tejszín
  • kevés olívaolaj
  • vöröshagyma (de lila is lehet), fokhagyma
  • fűszerek: só, bors, kakukkfű (friss az igazi, de ha nem, akkor morzsolt), petrezselyemzöld (fagyóból volt "friss")
  • alaplé (zöldség de akár szárnyas is lehet, nekem épp disznónyelvből készült volt kéznél)
Kevés olivaolajon megfuttatok némi pépes vöröshagymát, majd rádobok 1-2 cikk apróra vágott fokhagymát és a gombákat (lehet frissből is, ha szezon van, vagy szárítottból is, ha valakinek épp olyan van rendelkezésére). Hagyom egyet rottyanni, majd felöntöm az alaplével (nekem bő 1 liter koncentrált alaplevem volt, így ment még bele jócskán víz is) s jöhet a só, bors, kakukkfű, kinek tetszik akár borsikafű is (nekem nem volt itthon). Lévén a gombáim már közel készen voltak az üvegben, nem kellett főzicskéznem, mehetett bele a tejszín. Kinek a tejszín túl tömény, fele arányban tehet bele kis lisztet tejjel elkeverve. Ha ezzel is rottyant, elzárom és akkor mehet az apróra vágott petrezselyemzöld valamint a garnéla, amit előzőleg leforráztam némi vízzel.

Fotóért elnézést, terítésnél-tálalásnál nem voltam jelen, nyűgös kisfiam lelkét próbáltam pátyolgatni. Ő alig evett belőle, de mentségére szóljon szinte semmit nem evett vagy 3 napig, tehát nem a levessel volt gondja. Tegnap pl. másfél alma s egy szűk banán volt az inputja vacsoráig.

2010. 12. 23.

Óhaj, sóhaj, jajos, bajos

Ajajj....kaptam ezt a magas labdát Kikocstól. Igyekszem felpattintani, bár sokkal könnyebb lenne azt mondani, hogy labda állj, sebesült vagyok, nem játszom. De nem tehetem, nem Kikoccsal. Mikor ő olyan kedves. Mikor ő vágülis azzal zárt, hogy nincs harag, ha elakad a játék, mert végülis tényleg a nyakunkon a Karácsony.
Tehát mi is lenne az én ünnepi kívánságlistám?
Közelmúltbeli és aktuális tapasztalatból kiindulva elsősorban egészséget, vagy legalább egy varázspálcát amivel fél perc alatt elűzném a betegséget, kórságot. Aztán talán az idő kerekének megfordíthatóságát. Hátha nem követnénk el Oldalbordával olyan fatális hibá(ka)t aminek tartósan a szenvedői vagyunk most, sajnos az aprónéppel együtt. Vagy inkább lennék látnok? Hátha a nyertes lottószámokat tudnám beírni a játszólapra?
Esetleg egy elfogadható állást számomra, persze az igazi az lenne ami itthonról is végezhető. De némivel több piszkos anyagiért erről hajlandó lennék lemondani. S ha már az anyagiaknál vagyunk, szégyen vagy se, de ez megoldana rengeteg itthoni gubancot. Több jutna mindenre, de van amiből kevesebb. Ez pedig a stressz okozta civakodás, veszekedés. De azt hiszem felférne nekem némi plussz türelem is, lehet nekem kevés van, ki tudja, de egy kis plusz tuti nem árthatna.
Kívánom, s ez muszáj teljesüljön, hogy unokahúgom hamarosan makkegészségesen bújjon ki az anyucijából. S legyen egy gyönyörű virágszál mindannyiunk örömére.
De van még egy, szerintem totálisan teljesíthető kívánságom. Édesapám a tavalyi távolmaradása ellenére az idén ne kezdjen hagyományt teremteni a hiányzásból, legyünk idén ismét együtt. De erre van remény.
Amit még nagyon szeretnék, hogy Elsőszülöttet megértsem, hogy tudjam hogyan is viszonyuljak a problémás dolgaihoz. Olykor nem a legjobb úton jár, remélem nem azon akar végighaladni. Vagy kérjem azt, hogy makacssága, konoksága, olykor önzősége, egoizmusa egy hatalmas csapást kapjon? Ááááá, ha tudnám pontosan mit is kérjek.
Na tudom, a legelső ponthoz tartozik. Kérem az összes orvost, főképp bőrgyógyászt, hogy találjanak már egyszer s mindenkorra valami elérhető megoldást a pikkelysömör (psoriazis) gyógyítására. Igen, gyógyításra, nem orvoslásra vagy ideig-óráig tartó tünetmentességre. Ezzel nagy jót tennének a családunkban, Oldalborda elég csúful szenved ezzel, de Elsőszülött is szépen örökölte.
Kérhetnék még állandó rendet és tisztaságot, de végülis ennél sokkal fontosabb dolgok a fentiek. Mi azért nem tudnánk patikai körülmények között élni, nem a mi stílusunk. Ettől sokkal lazábbak vagyunk.
Kérjem inkább azt, hogy észre tudjuk venni egymás valódi értékeit, valóban oda tudjunk figyelni egymásra. Hisz olyan jó, hogy mi ilyen sokan vagyunk. Még akkor is, ha ez ezelőtt tíz évvel nekem felfoghatatlan volt. És ezért köszönet jár.
Ja, hogy az egy másik kategória? 
Igen, talán majd az is érkezik, hogy mit is lehet megköszönni az elmúlt évnek, nekem konkrétan miért kell(ene) hálásnak lennem.

Ennek a bejegyzésnek a kezdetekor arra gondoltam, hogy a labdát pattogtatom, de önző módon nem adom tovább, hátha "púp" lenne másnak a hátán ez a játék. De ezt sem tehetem. Hisz miért kértem fennebb Elsőszülöttől önzetlenséget, ha magam nem járok elől a megfelelő példával.
Igenis, döntsék el a kedves labdajátékosaim, hogy ők mit kezdenek a labdáikkal.
Szóval
Maimoni

Bár tegnap este készültem egy kajás bejegyzéssel, de valamiért a laptop csúfot űzött a fotóimból. Mihelyst orvoslom a problémát, az is érkezik.
Addig pedig mindenkinek aki idetéved,

Kívánok Békés Áldott Karácsonyt!

 fotó innen

2010. 12. 21.

Mentás bonbon

Mi mást is lehet így a téli szünet előtt ajándékozni a tanítónéniknek, mint házi készítésű valamit. Hát a tegnap a lányok mézeskalácsot gyártottak (nekem ezerrel kellett a határidős papírmunkálataimmal foglalatoskodni, így kicsaptam nekik az asztalra a kiszúrókat, s azzal vissza is vonultam a gépemhez), amit ma Elsőszülött az ünnepély utáni nasinak szánt, Középsőm pedig az osztálytársaknak szánt belőlük kóstolót. Így aztán nem maradt más hátra, mint ma kaptam magam, elő a bonbonos formákat, s adj neki. 
Szerencsére tegnap egy adott pillanatban szűk 2 dl (azt hiszem olyan 1,8 volt) tejszínt felforraltam, elő a kamrában ücsörgő menta készletet, s egy hatalmas adagot morzsoltam a mentából a tejszínbe. Kb annyit, hogy egy sűrű massza legyen a tálban. Azt este lefekvés előtt szépen leszűrtem, azaz sűrű szűrőbe öntöttem, hagytam csöpögni, majd a végén kézzel is jól megnyomkodtam. Aztán ma reggel szépen felolvasztottam 2 tábla 55%-os étcsokit, kikentem velük a formákat, s be a hűtőbe. Míg a formák a hűtőben csücsültek, felolvasztottam 2 tábla fehér csokit, s ebbe beleöntöttem a mentás tejszín 2/3-át. Utána szépen a formákba kanalaztam, be a fagyasztóba kb. 1 órára, utána szépen a maradék étcsokival lezártam. Ismét hűtőzés, majd kipattogtattam, be a papírkapszliba, fényképezés, s rohantam is, mert ma a lányok csak 3 órát tartózkodtak a suliban. 



Tehát a hozzávalók, amiből 39 bonbon lett:
2 tábla 55%-os étcsoki (200 gr)
2 tábla fehércsoki (180 gr)
1,2 dl tejszín (32%-os)
szárított mentalevelek

Amúgy Kicsilány óvónénijei már a múlt heti ünnepélyen megkapták a bonbonokat, nekik a már említett mogyorós-marcipános készült, arról még fotó sem lett, akkor még inkább rohantam.

Na, s akkor megmutizom a lányok mézeskalácsait is, a képek eléggé olyanok amilyenek, közel éjfél magasságában fotóztam őket.
Elsőszülötté
Középső csajszié

2010. 12. 20.

ha már símán lebuktam...

akkor ím a megfejtés, szintén képes kiszerelésben :D
ja, amúgy kókuszlikőrhöz hasznosítottam egy részét, az indíttatás amúgy a kókuszos szaloncukor apropója volt. ha majd becsokizásig eljutok ez utóbbival, akkor jön a szaloncukker dömping is.
addig pedig ma lesz leveske. kitartás.

mi ez?

2010. 12. 13.

Meglepetés



Igen. Meglepetés. Sajnos nem a kedves olvasóimnak, ezúttal most nekem.
Nem is olyan rég egy kedves olvasóm, nevezhetjük már a levélváltásaink alapján vírtuális ismerősömnek is, érdeklődött, hogy van-e nekem postai címem. Hát persze, azért bármennyire is eldugott zegzugában éljünk Brassónak, persze jár ide postás. Na, nem egészen jön ki hozzánk, a tőlünk vagy 150 méterre eső elágazásnál találjuk álltalában a számlákat, olykor üdvözlőlapokat, netán (sajnos az anyagiak miatt egyre ritkábban) az értesítőket, hogy küldeményem van a postán, amikről ugye mind tudok, mert ebay-ről rendeltem őket.
Aztán ma érkezik az Elsőszülött, kezében egy borítékkal, hogy Anya, ezt te kaptad. Már készülődtem forrongani, hogy ismét melyik hivatal leveleződik velem, mikor nézem, kézzel van címezve. Gyorsban felnyitottam a borítékot, s felvillant előttem a gyermekkorom. Amikor megkaphattam azt amire vágytam, ráadásul meglepetésként. Újjongtam mint hosszú évekkel ezelőtt (utoljára akkor, mikor a férjem lepett meg egy Karácsonyra egy Miele mosógéppel). Aztán szóltam a Kiffiamnak, hogy ugyan már értékelje becsülettel, hogy vannak jó emberek, s ezáltal megadatik nekem, hogy itthon mag formátumból próbáljak kis növénykéket nevelni. Hogy milyen növénykét? Aki emlékszik egy régebbi bejegyzésemre, amiben Kiffiam "mobiltelefonlevest főzött", ugyanabban panaszt tettem, hogy a frissen vásárolt cserepes korianderzöldem is szinte teljesen csonkig tépdeste. Szóval van egy tasak koriander magom, s bónuszként mellé egy tasak sáfrány mag. Azt hiszem az idén nálam ezennel elkezdődött a Karácsony.
Kedves Kikocs, nagyon szépen köszönöm ezt a kedvességet, nagyon megörvendeztettél, sokkal szebbé varázsoltad ezt a Luca napot, amiről Duende ma írta, hogy az év legsötétebb napja. Talán ezért is lett a fotó olyan csapnivaló, de nem volt időm több próbálkozásra.

Teknős...avagy hogyan is lehet jó játszani az étellel?



Tegnap Gabojszánál láttam egy csodás padlizsán zebrát. Valamint a megjegyzésekben kis eszmefuttatást miszerint "Ne játssz az étellel!", amivel tökéletesen egyetértek. Tényleg van különbség a játékos játszás és a pazarlás között. Talán mára már a két nagyobb az utóbbiak közül "kinőtt", azért néha tényleg nem ártana egy fél vagy egy egész napra saját bőrükön megérezzék amit annak idején tapasztaltunk sajna, hogy fejadag és nincstelenség közepette kellett a szülők feje fájjon, hogy mit adnak gyerekeiknek enni.

No, de akkor a játékos játszásról. Elsősöm valamikor november elején azzal állított haza, hogy a suliban azt a feladatot kapták, hogy zöldségből-gyümölcsből kell itthon kis állatkákat alkotni, s azt be kell vinni a suliba bemutatóra, megmérettetésre. Na persze aznap semmi állattá formálható eledelt nem tudtam itthon felmutatni. Bár lett volna a krumpliegér lehetőség, csak épp nem tetszett, hogy farkot meg bajszot nem tudtam miből kreálunk majd neki. Aztán bevásároltunk, de akkor meg elővettek a kegyetlen epegörcseim. S ez majd mindig úgy esett, hogy délelőtt elvoltam, délben a csaj hazajött, ebédelés, tanulás és akkor én átmentem gombóccá. Fetrengtem a fájdalomtól. Végül épp a kórházba vonulásom napján megalkottunk egy teknőst, amitnek ötletét be kell vallanom az internetről csentem. Sajna a kórházi tartózkodásom alatt az előzményekből elillant a fellelhetőség, így nem tudok linket mutatni az ötlet eredetéhez.
A fotó sem a legigazibb, mivel másnap reggel állt szándékomban a fogvájók benyomkodása a végleges helyükre, lévén a készítéskor ezt nem tette meg a csajom, tudjanak a zöldségek helyezkedni, nehogy lepottyanjanak a tekinek a "foltjai". De hát a terveimnek a kórházi bevonulásom vetett véget, Oldalborda számára elég volt azt teljesíteni, hogy benyomkodja a helyükre a kis piszkákat, elszállítsa a csajjal a suliba, és segítsen a csajnak az osztályteremig épségben bejuttatni a kis páncélost.
Telefonon kérdeztem a csajszimtól, hogy milyen volt a kis zöld állatka fogadtatása. Hát nem számítottam ekkora sikerre, állítólag az övét szavazták meg az osztálytársak és a gyerekek első helyezettnek.

2010. 12. 12.

Játszom, még ti is megtehetitek 3 napig



Kedves olvasóm hívta fel a figyelmemet erre a játékra. Sajnos nem volt alkalmam korábban szétnézni a megadott oldalon, de most megtettem. Hát csodás dolgokat látni, kerámia kedvelők, de nem csak, kötelezően nézzenek szét. Akik játékos kedvükben vannak, azoknak az egerük azonnal kattintson ide és startoljon a választható nyeremény érdekében.
Na, most szépen csökkentem a nyerési esélyeim, de azon csodás kerámiák készítője igazán megérdemli, ez a legkevesebb amit a népszerűsítése érdekében tehetek.
Tehát játékra fel!

Egy pohár vagy egy tányér


Tegnap tartotta Kicsilány egyik keresztapája a szülinapját. Tortát bevállaltam már másfél hónapja. Közben ugye a műtét, minek utána kértem Oldalbordát, hogy ugyan mondja vissza a bevállalásom, tuti nem leszek képes. Ő pedig elfelejtette. Aztán kezdtem úgy érezni magam, hogy menni fog az. Egész addig míg a csöveim eltávolítására nem került sor. Aznap este cudar rosszul voltam, 37,8 fókás láz, abszolút gyengeség, 2 pulcsi, 1 mellény, 1 pillepaplan és 3 takaró kellett ahhoz, hogy este f8-kor el bírjak szundizni. Na, meg egy lázcsillapító bogyó. Másnap sem volt klasszisokkal jobb, délelőtt épp a torta alapját képező vizes piskótát sütöttem meg, hát nem volt könnyű menet. Egy kiló cukor megemelése is nehézségbe ütközött. Aztán ne említsem, hogy aznap este elkészítettem a tortalapok közti kencét, ami doboskrém volt, megfejelve kis pirított-őrölt mandulával. Ujjbegy nyalintás alapján Isteni volt. De a kence nehezen kötött, én meg rém álmos-fáradt-kimerült voltam, így irány az ágy. Másnap reggel 7-kor ki a konyhába, s gyorsban megkentem a tortát, kívülre síma, enyhe vaníliás-porcukkeres vaj került vékony rétegben. S mert Oldalborda oskolában, hát dél lett mire a fondant meggyúrásán is túl voltam. 
Hab a tortán (na jó, nem épp ezen), hogy előző este szóltak telefonon, hogy családilag hivatalosak vagyunk egy 3 éves csajszi szülinapi bulijára. Is. Öröm a házhoz, mehettem még ajándékot is venni. Tiszta szerencse erőm kezdett visszatérni, uhhó valamelyest elboldogultam a teendőkkel. Aztán Oldalborda a nyelvórát ellógta, így ő vitte le a gyerkőket a kiscsajszihoz. Nekem maradt szűk másfél órám a torta befejezéséhez. Ne mondjam, hogy széntablettával gondoltam életre csiholni a fekete színt, esélytelen volt bármit kitalálnom a fekete felirat kivitelezéséhez, így előkaptam a kamrámban levő, közelmúltban Csíkszeredában vásárolt dekortollakat, aztán ennyire futotta amit a fenti fotó visszaad. 
Még azt is hozzá kell fűznöm a tortához, hogy kaptam magam és sablon nélkül rontottam neki a hasáb alakú kencés félkész terméknek és persze kézből, semmi gyakorlattal nem sikerült egyformára az üveg nyakának két oldala. Hát tanulság volt.
Azért a dekortollat nem ilyensmire találták fel. Bár kétségtlen, hogy engem ez rángatott ki a bajból. A lényeg, hogy komám nagyon meg volt vele elégedve, ha nem tízszer, akkor minimum huszonötször köszönte meg az alatt az igencsak szűk két óra alatt míg náluk voltunk (mert ugye mind a 4 kiskorút a gyerekzsúrról alig lehetett elvonszolni a felnőtt partyra). Meg le is fényképezte. És jajjgatott, hogy a ház másik végében levő Anyukájának már csak a fotó mutatható meg, hisz a felesége szépen elosztotta a kreálmányt a meghívottak között (na jó, nevezett Anyukának is juttatott belőle egy szelettel). 
Bejegyzésem címe pedig a torta szeletelésekor hangzott el. Hogy ki mit kér. Egy pohárral vagy egy tányérral?
Hát egyetlen srác volt, ő inkább a folyékony verziónál maradt. Sajna épp a témában forgó változat nem volt.
S hogy miért is a Jim Beam-re esett a választásom? Pár évvel ezelőtt Hajdúszoboszlón szilvesztereztünk, s az Óév búcsúztatás napokkal előtte elkezdődött. Egy fél éjszaka alatt kiürítettek két üveget a valódi, folyékony fajtából. Nem is voltak sokan rá, talán épp mint a gonoszok. Heten.

2010. 12. 09.

Jó a hír, jó a hír

Most még egy rövid szösszenetre visszatérnék az epés kálváriámra.
Múlt kedden kivették a cérnáimat. A cső, zacskó egész máig szorosan ragaszkodott hozzám. Arról volt szó, hogy valami kontrasztanyagos vizsgálat is lészen ma, de végül megúsztam, mint kiderült minden kontrasztanyag jód alapú, az benne a kontraszt. Lévén én jód érzékeny lennék, hát így felejtős volt.
Dokibácsi gyorsban kikapta zacsis csövet, majd mondta még 1-1,5 hónapig tartsam a diétát, majd lehet visszatérni a régi menükhöz. Rákérdeztem, hogy tuti nem fél év, mert ugyebár én azt hallottam (na jó,nem a doktor úr szájából) ? És nem. Akár már most is 1-1 falatot megkóstolhatok a tiltott kajákból, ha rosszul esik vagy bármi rossz hatással lenne, akkor azonnal hanyagoljam, de hát nem kéne semmi történjen. 
Dokinak nem vallottam be, de itt szépen elárulom, hogy tegnap a bolgároknál (igen, Ruszeban jártunk, barátnőm szerint csöppet sem vagyok lüke....de hát igazat is szólt :D ) megettem egy szelet csokival bevont nápolyit. Végülis már november 1 óta totális édességmegvonásban volt részem. S úgy voltam vele, hogy végülis nem tömény csokker, bevállalom. Azon kívül, hogy rég esett ilyen jól bolti nasi, semmi más nem történt. Tehát beigazoltam a nagytudású dottor úr szavait.
Uhhó azért sokkal hamarabb fognak érkezni majd a kreálmányaim mint ahogy előre volt bocsájtva. Tudom, hogy már több mint 2 hete itthon vagyok, s azóta csak egy darab gasztros bejegyzésre futotta, de nyújtsa fel a kezét az, aki a saját diétám mellé egy olyan, prezentábilis menüvel tud előállni, amit egy másfél hónapja diagnosztizált cukorbeteg anyós is megehet. No, de anyós holnap megy haza (egyik szemem sír, másik meg nevet), így teljes egészében visszakapom a háztartást. Hogy a mélyvíz teljes legyen, Oldalborda holnap 12-20, szombaton 8-20, vasárnap 8-12 között nem lesz itthon, egyetemen kell tegye a jelenlétét. Hiába no, senki nem kényszergette tandíj befizetésére, de ha már kiadja a pénzt akkor menjen, s tanulgasson. Havonta egyszer bírható (mondjuk ez most a legszarabb időzítés, de evvan).
Szóval Kikocs, kitartás....remélem hamarabb visszatérek mint ahogy először ezt sugallni véltem.

2010. 12. 07.

Marcipános-mogyorós bonbon



Tavaly engem is elkapott a bonbonkészítés utáni vágy. Tudtam egy Mo-i címet, azon a nyomvonalon indultam, s kaptam egy céget itt Romániában, aki szintén olyan olasz szilikonformákat forgalmaz. Állítólag. Találtam egy telefonszámot. Hát nem volt könnyű, kb. 5 napig könyörögtem nekik küldjenek fényképes árajánlatot. Végül küldtek, csak épp nem gondoltak arra, hogy bennem némi kereskedői hajlam is szorult, s felháborodván a "gyors" kiszolgálásukon, lecsaptam ama figyelmetlenségükre, hogy az olasz cég prospektusát adták meg nekem. Hát nem voltam rest, azon nyomban rámentem az olasz honlapra. Ott annyiféle forma fogadott, hogy órákon keresztül azon töprengtem, hogy mennyit és melyikeket rendeljem meg. Aztán megajándékoztam magam klasszikus formákkal, gyömbéremberkéssel, téli hangulatúval, húsvétivel, dínóssal meg nem is tudom már milyenekkel. Tettem ezt annak fejében, hogy minél többet rendeltem, annál kisebb volt a szállítási költség. Vettem cukorformát is, azt még igazából nem is nagyon használtam, csak egyszer, a kisfiam szülinapjával egybekötött keresztelői tortához készítettem a kis mozdonyokat és kocsikat. A végeredmény megfelelt, csak épp a befektetett munka és idő volt óriási, ezt még csiszolni kéne (csak még nem tudom hogy).
Aztán a napokban már nagyon készülődtem egy gránátalmás próbálkozásra, s tegnap látván Edó marcipános bonbonjait, s megvolt az utolsó lökés. 

A csokikéreg s a maripángolyócska közti krémes cumó nekem kissé lágyra sikerült, aki ezt a nyomvonalat kísérné, annak javaslom, hogy a tejszínbe több csokit tegyen.
Hozzávalók:
30 gr magas kakaótartalmú étcsoki (nálam most 75%)
1 dl tejszín (nekem most 32%)
125 gr tejcsoki
15 darab erdei mogyoró
marcipánmassza (a Plusban lehet venni, marzipan kartoffeln néven fut, a tasak 100 grammos, ára szerintem tök jó, nekem volt egy megkezdett zacskóm, egy rózsát készítettem belőle, s még most is maradt belőle).

Az étcsokit temperálós módszerrel, amit Erinacea oldalán olvastam, megolvasztom, majd kikenem vele a formát. Senki ne kövesse a példám (siettem a lányok után a suliba), s ne sajnálja az időt a kétszeri kikenéshez. Tehát kikenni, hűtőben rövid idő alatt megköt, újból kikenni, ismét hűtőben hagyni megszilárdulni.
A marcipánt sütőlap között kinyújtom, majd kis kockákra vágva bevonom a mogyorókat. A marcis mogyorókat a kikent bonbonformába teszem, majd a tejszínben felolvasztott csokis masszából teszek egy keveset a mogyorógolyócskákra (ebből a masszából még bőven maradt más bonbonhoz is).
Ezután a szilikonforma behuppant a fagyasztóba, s miután megkötött annyira, hogy a bonbonok aljának való csokiréteget is rá lehetett tenni, hát megtörtént az utolsó művelet, s ismét a fagyasztózás következett.
A fotók nem igazán sikeresek, gyermekeim meg Oldalborda nem igazán voltak türelemmel a fotózás iránt. Főképp a kisfiam tépte ki a kezemből, eszméletlen, hogy mekkora csokirajongó (hiába no, első gyerek közel 4 éves koráig alig 1-2x kóstolt csokit, a másféléves fiam pedig rendesből reszket érte....ember legyen a talpán aki meg bírná vonni tőle eme nasit).
A képen a középső delikvens az a gránátalmás, abból majd még lesz egy kísérlet, ezek rettenet illó anyagból készültek.

2010. 11. 27.

Diétám, avagy mit szabad és mit nem

Szóval újra itthon. Ez azért csodálatos érzés, igazándiból ilyenkor jön rá az ember, hogy mennyire értékelendő a saját lakásban, család körében tartózkodás. Mert igaz ugyan, hogy voltam látogatva a kórházban is, de Oldalborda közel olyan boldog volt mint én mikor hazacsaptak. Hisz egy nyűggel kevesebb volt neki. A többi ugye maradt, még nem tudok rohangászni suliba-oviba a gyerkők után, sőt mindennemű bevásárlás az ő feladata.
Itthon pedig az ember azért jobban gyógyul. Saját ágyában alszik (na jó, épp a francia ágy másik felén, hisz a belőlem fityegő zacsinak még a földön a helye), a wc-re nyugodt szívvel lehet kimenni, hisz teljes lelki nyugalommal lehet ráhuppanni. Nincs 6 óránkénti fecskendős vagy infúziós ébresztő, nem kell attól tartanom, hogy ma sem állítják le az infúziót, s mi van ha ismét eldugul a branül, megtelik a vénám. Mert ezek is nagy gondok ám, hisz épp a tegnap este tárgyaltuk, hogy a műtétből rég felépülök, de a bal karom teljesen csak vállból fogom még mozgatni. S tényleg gyógyulok, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy ma reggel a 6 órás ébredésem után még maradtam szundizni. Utána pedig hason ébredtem. Mit nekem varrás, csövek és társai.
Szóval még egy kicsi, s már tényleg csak a betartandó diétám fog erre az egész ijedelemre emlékeztetni. Még fél évet. Utána remélem csak egy rossz emlék marad.
Nos, lévén elég kannibál család vagyunk, így nem mondhatom, hogy nem érint rosszul a disznóhústól való eltiltásom. Főleg egy fél, a szüleimtől kapott disznóval a fagyasztóban. No, de azért a hal (sovány), szárnyas, borjú meg sovány marhahús megmaradt, tehát nem lesz belőlem vega. Igaz ezeket sem épp olajba fullasztva szabad elkészítenem, hanem főzve, párolva vagy roston sütve. 
Állítólag tilosak a felvágottak, ellenben szabad a párizsi meg a bőréből kicsomagolt virsli. Hát a párizsiben van fokhagyma, meg amúgy is.... Ja, és semmiféle füstölt dolgot nem szabad. Meg vadhúsokat sem. Na, abból is van egy szarvascomb a fagyasztóban.
A zöldség kategória kissé érdekesre van formálva. Legnagyobb bánatom a tiltólistás hagyma és fokhagyma. Hány olyan kaját is készítünk ami a hagyma felkockázásával kezdődik? De ha nem szabad, hát nem szabad. Megengedett a krumpli, sárgarépa, főtt-párolt karalábé, az apró tököcskék, zöldborsó (de nem szárított), zöldsaláta, a paradicsom csak ha forrázva van s lenyúzva a bőre, fejes saláta. Tiltott még a karfiol, bab, lencse, savanyú káposzta, s bár nem épp zöldség kategória a gomba, ők ide sorolták, azt is teljes egészében tilos.
Lisztneműek: tészta, rizs, gríz, zabpehely (no, de miért csak a zab?)...ezeket szabad. Ellenben nem szabad semmi nemű kőttes tésztát ennem. Miképp friss kenyeret sem, tehát mondjuk csak a másnaposat.
Kompótok házi készítésű, frissek kell legyenek. Alma, cseresznye, meggy. Alma oké, de másik kettő így tél elején.....
Lekvárok, dzsemek, méz megengedett (már két napja vajas-mézes kenyér a reggelim meg a vacsim....évek óta nem ettem, most meg nagyon jól esik)
Tej és tejtermékek: nem írja a lajstromom, de bent mondták: legjobb lenne most a kecsketej. Van is egy ilyen automata a városban, csak épp parkolni lehetetlen a közelében, a történelmi belváros kellős közepén, a híres Fekete Templommal szemben. No, de csak veszünk abból is valahogy. Friss sajt mehet, tehéntúró, sótlan telemea (na, ezen rengeteget gondolkodtam mi is lehet a magyar megfelelője, hát....amolyan fetához hasonló, attól fényévekre levő, közel sem krémes tejtermék). Tilos a krémsajt bármi nemű válfaja a juhtúróval együtt.
Gyümölcsök: szőlő, meggy, cseresznye megengedett, tilos a körte (hurrá, Dunát lehet torlaszolni a körtekompótaim mennyiségével), dió, aszalt szilva, datolya, füge, mandula (nesze neked házi szaloncukor), mogyoró.
Ital: szénsavmentes ásványvíz, gyógyteák, semmi alkoholos, tilos a kávé, kakaó, fekete tea, jégbe hűtött bármi.
Ugyanakkor tilos csoki, égetett cukor vagy karamell, fagyi, tojássárgával készült krémek, krémes cukrászsütik. Ezek mellé társul a mustár, bors, piros porpaprika, bármi nemű télire eltett savanyúság (a frissen készített is max citromlével savanyítható, ecet a hibaszázalék), tojásrántotta, lágytojás, tükörtojás. A felvert tojásfehérje azért pudingokba meg miegymásba felhasználható. A főtt keménytojás engedélyezett. Ez utóbbit évekig nem ettem, max szökőévben egyszer, ha a haverokkal kimentünk a zöldbe. De most a kórházból való távozásom napján ez volt bent a reggeli. Hát iszonyat jól esett. Miket nem tesz egy műtét az emberrel......


2010. 11. 22.

Kórházi röpirat

Jelentem élek, megmaradtam. Ugyanis gyors-gyorsban egy epeműtéten estem át, nem a legsímább variánsból. Epe vezetőstől együtt balra el, a kőbányai fejtést becsomagolva megkaptam, már otthon várja, hogy megnézhessem. Szóval kitartás, egyszeris felélednek a bejegyzések. Addig pedig türelem.
Majd jövök én is bobbonokkal, szaloncukrokkal, meg a saját diétám köré épített kajákkal.
Egészséget mindenkinek, romániai családorvos olvasóm ha van, akkor Tőle ezúttal is elnézést kérek, de én soha többet nem hiszek a családorvosoknak. Unokatesóm szerint legyek családorvos. A családom orvosa. Megszívlelendő tanács. Ha hamarabb gondolok erre, lehet kissé olcsóbban megúszom ezt a kálváriát.

2010. 11. 14.

Töltött krumpli


Ez a fotó elég régóta várakozik a gépen, s bár szerintem fényévekre vagyok még attól, hogy teljes konyhakész állapotban legyek, azaz semmi szag ne zavarjon, ne kavarogjon tőle a gyomrom, ne legyen kis Vuk érzésem tőle, de most pillanatnyilag ételre gondolva nem jacuzzi érzés van a belügyminiszteremnél.

Hozzávalók:
  • egész krumplik, nem épp aprócskák
  • kolbászkarikák, 
  • húsos szalonna- és sonkaszeletkék, 
  • sajtdarabok, 
  • hagymakarikák,
  • olaj
Elkészítés:
Az egészben hagyott, héjas krumplikat alaposan megmossuk, a részeket (ha van) eltávolítjuk. Ezután minden krumplit bevagdosunk keresztben kb. 3/4-ed részig 2-3 milliméter vastag szeletekre, de úgy, hogy a krumpli alja egyben maradjon. A krumplikat sütőpapírral (alufóliával) bélelt tepsire sorakoztatjuk. Egy szilikonecset segítségével minden krumplit jól bekenünk sós étolajjal úgy, hogy az olaj a vágásokba is befolyjon. A krumplik tetejét is megsózzuk. A tepsit 200 fokos sütőbe rakjuk és a krumplikat puhára sütjük. A sütési idő kb. 35-40 perc, de függ a krumplik nagyságától és a bevágások sűrűségétől is.A sütés vége felé a krumplik vágásaiba vékony sajtszeleteket, hagymakarikákat, szalonna- és sonkaszeleteket, kolbászkarikákat rakunk. A megtöltött krumplikat még tíz percre visszatesszük a sütőbe. Az így elkészített krumpli belül puha, kívül ropogós és nagyon ízletes. 
Magában kiváló vacsora, aki sokkal több kalóriát igényel, az természetesen eheti csak mint köret.
Gyerkőcök krumpli szendvicsnek keresztelték, s csúszott rettenetben lefele mindenkinél.

2010. 10. 31.

Tepertős pogácsa


Na ez az, amivel engem bármikor, bárhol meg lehet fogni. Kis formátumú, vagy hatalmas példányok, teljesen mindegy. Csak friss legyen, és jól sikerült. Pár éve disznóvágáskor a véres hurka meg a tepertő lebegett lelki szemeim előtt mikor megérkezett a mészáros. Akkor Anyukám követte el abból az adagból a pogácsát, ami nekem némi harcomba került, hisz finom volt a tepertő, Oldalborda nem igazán akart lemondani egy harapásnyiről sem némi pogácsa érdekében.
Ha emlékeztek, e hónap folyamán pár bejegyzésem született abból az apropóból, hogy volt némi alapanyagom ami nem felelt meg olvasztani való szalonának. Nos, ideje írjak már akkor arról is, hogy ami átesett eme válogatáson, abból mi lett. Hát jelzem olvasztásra adták magukat, ellenben csak valamelyest húsos volt, nem bírtak szépen kiolvadni. Husis részük már kezdett a lábos alján javában leragadni, dacára annak, hogy megpróbáltam átpakolni őket egy másik lábosba is. Hát így az eredmény az lett, hogy már két alapos sikálásra váró lábosom lett, de becsületes tepertőm nem. Hát csak a férjem sajnáltam, hisz egyértelmű volt, ebből ő sem kér. De hát egy kudarc egyik vonalon, az főnyeremény a másikon. Így szépen pár nap után ledaráltam a tepertőt, s meg is volt a több mint egy kilónyi alapanyagom az áhított pogácsáimhoz. Természetesen nem egyből csináltam ekkora adag pogácsát, még ma is készül egy adaggal, hisz holnap reggel korán indulok, megyek a szüleimhez, ott összeszedem a három legkisebbet, s megyünk tovább világítani. Ugyanis temetőlátogatás után összegyűlünk a kissé szélesebb családdal, beszélgetés-mesélés, s akkor jól fog némi harapnivaló. Na persze, lesz édes is, gyermekeim arra jobban rá bírnak kattanni.
No, de térjek vissza a recepthez. Volt már pár potenciális receptem, mikor épp Limara volt olyan kedves és feltette az épp befutó változatát. Így aztán eldöntöttem, ebben végzi majd a tepertőm egy része. A recept közel azonos a Limaráéval, annyi történt, hogy nem bírtam szép vékonyan elkenni a tepertőt a tésztán, s mivel bőven volt még tepertő, nem is kínlódtam, inkább megtoldottam még az ő adagját egy féllel.

Hozzávalók:
  • 60 dkg liszt
  • 1 csapott ek. só
  • 12 dkg vaj
  • 20 dkg főtt, hámozott burgonya áttörve 
  • 1 tojás
  • 2 dl tejföl
  • 1 dl tej
  • 1 tk. cukor
  • 3 dkg élesztő
  • 45 dkg darált tepertő
Langyos tejhez hozzáadtam a cukrot és az élesztőt, majd ezt félretettem. Egy tálba mértem a lisztet, hozzátettem a sót, apró darabokban a vajat, majd következett a burgonya, tojás, tejföl s a felfutott élesztő. Tálban szépen összekevertem, hagytam fél órát, aztán lisztezett deszkán kinyújtottam. Azt hiszem kissé vékonyabb volt mint a Limara által emlegetett ujjnyi vastagság, volt az fél ujjnyi is, ezért nem volt elég a tepertő mennyisége. Tehát a kinyújtott tésztát megkentem tepertővel, s következett a hajtogatás. Tésztát gondolatban hosszában harmadolni, a jobb oldali harmadot behajtom,  majd a bal oldali harmadot ráhajtom erre. Ezt a sávot ismét megkenem tepertővel, s utána gondolatban négybe osztom.Alső részt fel a közepéig, felsőt meg le az alsóval való találkozásig. Az így kapott rész felét megkenem tepertővel, s összehajtom mint egy könyvet. Következik fél óra pihenés, miközben letakartam egy tiszta konyharuhával. Fél óra után a tésztát úgy helyezem, hogy a nyitott rész legyen jobboldalon, s finoman kinyújtom ujjnyi vastagra, majd a kenés-hajtogatás megismétlődik, amit újból fél óra pihenés követ. Ezután kb 1 centi vastagra kinyújtottam, pogácsaszaggatóval kivágtam (lelkes segítségek igénybevételével), sütőpapíros tepsire helyeztem, ismét fél óra várakozás, majd felvert tojással lekentem (figyelem, csak a tetejét kenni, ne csorogjon mellé, mert azt nem szeretik a hajtogatott tészták, bosszúból nem emelkednek fel), s mehettek a 200 fokra előmelegített sütőbe, ahol 15-18 percet tartózkodtak.
Nagyon finomak lettek.

2010. 10. 30.

Sütőtökös kenyér

Csak semmi módosítás. Max pici készletre alakítás. Azaz egy az egybe ugyanazt a receptet alkalmaztam mint ami Limara oldalán is megtalálható. Na persze azért leírom, maradjon meg nálam is.



Hozzávalók:
  • 50 dkg liszt
  • 2 tk. só
  • 2 ek. olaj (eredeti recept tökmagolajat ír, de most épp nincs nekem)
  • 25 dkg öregtészta (ha valaki netán nem tudná mi ez, itt megtalálja)
  • 180 g sütőtök megsütve
  • 1 tk. cukor
  • 1 dkg élesztő
  • 140 ml víz
  • 60 ml tejsavó
Folyadékot a kenyérsütő üstjébe öntöttem, rámértem a lisztet, tököt, öregtésztát, hozzáadtam a cukrot, sót, olajat, élesztőt. Nyitott tetővel hagytam a gép megdagassza, majd megkelessze. Utána lisztezett deszkán cipóra formáltam, hasonlóan próbálván eljárni mint Limara. Sütőpapíros tepsire ültettem, majd kis pengézés, ismét kelesztés, végezetül vízzel lepermeteztem, megsütöttem. Olyan 200 fokon kb. már nem emlékszem mennyi idő alatt. Olyan 40-45 perc lehetett. Persze közben én is be-beloccsintottam kis vizet a sütő aljába, hogy kis gőzben süljön ez a gyönyörűség.

A kis kifaragott töki pedig vagy 4-5 napon keresztül a gyerekek kedvence volt, mi hamarabb kellett készítsük, kicsilánynak hiába magyaráztam volna mikor is van az a Helloween, ő korábban látta a haverok gyerekeinél, neki is akkor kellett. Este a kis mécses égett benne elalváskor, reggel ébresztés előtt meg kötelességem volt meggyújtani.

2010. 10. 27.

Juhtúrós-darálthúsos kombe

 Nem röhög. Nem és nem. Próbál komoly maradni. Hogy miért? Mert ez itt a Dél-amerikai folytatásos szappanopera gasztroblogos változata. Akik figyelmesen olvasták az előző bejegyzéseim, azok már sejtik is. Annak A bizonyos olvasztani való szalonának nem helytálló zsíros disznóhúsról van szó. Nos igen, s fel kell készítsem a kedves olvasót, hogy még mindig maradt ama darált húsból.

Úgy adódik, hogy ismét Chef Vikit kell említenem mint ötletadót, annak ellenére, hogy a nála található linket is végigbogarásztam.
Mostanság elég sok élesztős ezt-azt készítettem, s nekem nem tetszett a receptben említett liszt-folyadék arány. Ott ugyanis 60 dkg liszt, 3,5 dl tej és 1 dl víz van megadva. Az eredeti receptben is ez a mennyiség volt megadva, de kiegészítve azzal, hogy szükség esetén még 5-10 deka lisztet adjunk hozzá a fakanalas kevergetés közben. Így aztán én startból 3 dl tejjel indítottam. Hát lehet a 3,2 dl-t megbírta volna az én elképzelésem, de utólag már nem pótoltam, ezért nálam a 3,2 dl fog szerepelni. Ja, a vajas-olajos kencéből is megmaradt, tehát ezeket is csökkentettem.

Hozzávalók:
  • 3,2 dl tej
  • 1 dl víz
  • 25 gr élesztő
  • 60 dkg liszt
  • 1 tk cukor
  • 1 kk só
  • 8 dkg vaj
  • 4 ek olaj
Töltelék:
  • kb. 60 dkg olajon megpirított darálthús (kb. mert nem mértem)
  • kb. 30 dkg zsíros juhtúró
  • 2 kisebb dobozos natúrjoghurt
Langyos tejet-vizet elkeverem az élesztő-cukor-só mennyiséggel. Hagyom kicsit állni. Aztán fakanállal belekeverem a liszthez. A kapott tésztát 3 fele osztom, mindeniket egyforma méretre kinyújtom (vigyázat, könnyen a nyújtódeszkához vagy a sodrófához ragad, erőteljes lisztezésért kiabál). Közben a vajat megolvasztom, hozzáadom az olajat. Egy szilikonecset segítségével megkenem az egyik kinyújtott lapot. Erre helyezem a második lapot, amire a töltelék kerül, majd ráborítjuk a harmadik lapot. Ezt ismét megkenem a vajas kencével (vigyázat, a második lapra nem jár vajas cuccos, csak a töltelék).
Most jön a hajtogatós rész: a felső részt behajtom a lapok képzeletbeli közepéig, alsó felét szintén (azaz az előző hajtás találkozásáig). Ugyanezt megismétlem a jobb meg a bal oldallal is.
Ezután kissé kinyújtom a kapott tésztát, akkorára mint az a tepsi amiben sütni szeretném (emlékeztető: lisztezünk, mert fölöttébb ragadós). A tepsit kibéleltem sütőpapírral. A tepsibe emelés nem a legkönnyebb feladat, de nem lehetetlen. Miután beemeltem, 1 órát huzatmentes helyen letakarva pihent, majd a tetejét megkentem (most nem tojással, mert nem akartam a maradék olajos vajat pakolászni, így továbbra is azzal kencéztem), majd len- és szezámmaggal megszórtam. Alsó-felső fűtésen 200 fokon kb. 50 perc alatt megsütöttem.
Azért ama darált husi nem egész mostanáig váratott magára, hanem a bejegyzés kallódott el a múlt héten, s csak most töröltem le róla a port a piszkozatban.

    2010. 10. 26.

    Tárkonyos, gombás pulykaraguleves

    volt nálunk vasárnap. Történt ugyanis, hogy anyósék jöttek vendégségbe, így valami klasszikussal, de nem a már ilyenkor unalmassá vált húslevessel vagy gulyáslevessel netán zöldséglevessel akartam előállni. A relatív klasszikusnál tovább nem mehettem, hisz volt már egy próbálkozásom, mikoris valami ázsiai stílusú főfogást tálaltam. Már akkor gyanús volt a dolog, mikor a szokásostól eltérően abból nem repetáztak. Aztán sógornőm "vallott", emilben szépen leadta amit anyósék nem vágtak a szemembe. Éspedig: tuti sokat dolgoztam vele (legalább ezt észrevették, ez sem semmi), de nekik nem jött be, a mezei rántott husinak jobban örültek volna. Tehár soha többet újítás.
    Azért nem mondom, volt bennem némi félsz, hogy majd a tárkony (kicsilány szerint tákom) is átbillenti ezt a levest az ebből nem repetázunk kategóriába, de végül kellemeset csalódtam. Apósom kért második tányérral is. Anyósra már nem bírtam figyelni, ugyanis a csajok (enyém három, meg a sógornőm szűk 4 évese) egy külön kisasztalnál kajáltak, a fiam pedig úgy döntött, hogy pár kanál leves elfogyasztása után megy és leellenőrzi, hogy minden csaj ugyanazt kapta-e. Amit igyekezett is a saját kanalával véghezvinni, több-kevesebb sikerrel.
    Főfogás farfalle tésztával körített bakonyi szelet volt. Hát ez senkinél nem vallott szégyent. Max a középső csajomnál, de neki okai voltak erre. Mert hőemelkedése volt, hasfájással és fejfájással fűszerezve. S ha ez nem elég ok, akkor lámpaláza is volt, hogy rajta kívül lesz-e még gyerek, aki az egyik osztálytársnője szülinapo zsúrjáról elkésik (jelentem, volt).

    Leves hozzávalói:
    • 3 liter előző este főzött csontlé (nem akármilyen, finom marhalábszár velőscsontjából főtt)
    • kb 85 dkg pulykazúza
    • 6-8 db sárgarépa, fél centi vastag karikákra vágva
    • 3-4 db petrezselyemgyökér, szintén fél cm vastag karikákra vágva
    • egy kevés gomba (jelen esetben egy 8 decis üveg egyharmada, róka és vargánya páros)
    • egy kis adag borsókonzerv
    • egy kis adag kukoricakonzerv
    • 5-6 kisebb krumpli
    • tejföl
    • ecetes tárkony megvagdalva
    • kevés olaj

      Nos, a leveske hogy készült?
      Miután a marhacsontokat a főzőléből kiszedtük, s a velőt pirítóskenyéren rohamtempóban elfogyasztottuk, a levet átszűrtem, majd az apróra daravolt pulykazúzát megfőztem benne (kis tűzön, így kristálytiszta maradt). Közben a sárgarépát meg a petrezselyemgyökeret kevés olajon (most épp oliva) megdinszteltem. Mikor a zúza megfőtt, a dinsztelt cuccot a fazékba teszem a husi mellé. Ugyanekkor kerül bele a borsó, kukorica és a krumpli. Mikor a zöldségek megfőttek, beleteszem a gombát, megvárom míg újból felfő. Ekkor a tejfölet is beleteszem, persze a tejfölhöz adok előbb egy kis forró levest, s aztán borítom az egészet a fazékba, így nem lesz csomós a leves. Aztán következik a vágott tárkony is. Ja, persze a sózás is képben van, mikor a zöldségeket beletettem főni, még utósózási munkálatokat eszközöltem, hisz a főzőlé már alapból kissé sós, a velőscsontokat ugye megsózva kell a fazékba tenni főzés előtt.
      Fotó a fiamnak tálaltadagról van, aminek a vége természetesen mindig engem illet meg.

      2010. 10. 20.

      Lestyános krumplileves

       Szeretem az olyan kajákat, amit pikk-pakk összeütök, s még elismerést is gyűjthetek be érte. Elsőszülött nem igazán díjazza a levesekben a sárgarépát. Nyersen mehet bármikor, de kanállal....harcot vívunk. Ne már amit neki adok, abból kiválogassam ami nem tetszik neki. Akkor rögtön akadna követője, ha nem ebben, valami másban. Nem egyke a szentem, hogy ezt a luxust megengedjem neki (bocsi, nem akarom sem az egykéket, sem a szüleiket ezzel bántani, ha valaki esetleg ezt rossz szándékú célzásnak vette volna).
      Egyetemista koromban a szobatársnőm főzte egyszer ezt a levest, rögtön felvettem a leveslistámra. Oldalborda sem ismerte, nálam evett ilyent először. Gyerekek is szeretik, ez az alap rongyos leves. S mert krumpli, ezért elsőszülött is nagyon szereti (asszem itt üt ki belőle az örökölt csíki vér).

      Hozzávalók:
      • krumpli
      • lestyán
      • tojás
      Krumplit meghámozom, kockákra vágom, sós vízben odateszem főni. A fővő vízhez teszek egy adag lestyánt, tegnap épp a fagyasztottból vágtam a fazékba. Tavaly télen a szárított ment, akkor csak az volt. Mikor a krumpli megfőtt, egy kistányérba előzőleg felvert tojást gyorsan belekavarok, ettől lesz olyan rongyos.
      Egy régi barátnőm (sajnos sok-sok km választ el egymástól) is nagyon megkedvelte ezt a levest az egyszerűsége miatt, ilyen receptekre volt szüksége mikor a szüleitől külön költözött, hisz előtte nem igazán gyakorlatozott a konyhában.
      Oldalborda a napokban tett el magának apróra vágott ecetes, hagymás, fokhagymás csípőspaprikát. Azzal ízesítette az ő tányérjában levő adagot (mert nekem a csípős közellenség, maximum az enyhén pikáns jöhet szóba, de az is csak ha nagyon muszáj).

      2010. 10. 19.

      Paradicsomszószos húsgombóc



      Utóbb említett sertéshusi, ami a szalona olvasztáshoz nem felelt meg, nem bírta történetét befejezni a szabadban rácson sültként végezni. Ugyanis az adag hatalmas volt, oda egy hadsereg kellett volna, de minimum egy nagyobb baráti társaság. Így Oldalborda kapta magát, s a maradékot aztán ledarálta. Mondván készíts belőle fasírtot. Igenám, de egyetlen porcikám sem kívánkozott a főzőlap mellett forgatni a forró olajban a kis gombócokat.
      Minap kipróbáltam a Chef Viki-nél (asszem) látott panírozás után a sütőben sütési verziót. Akkor karfiollal történt a próba, s nagyon bejött. Nincs égett olajszag, nem burrog az elszívó, nem kell a főzőlap mellett álldogálni, kevesebb olaj fogy, ergó egy egészségesebb lehetőség (na jó, nem annyira mintha párolná az ember, de akkor mi lenne a panírozott kajákkal ?). 
      Hozzávalók:
      gombócokhoz:
      • őrölt hús,
      • fűszerek (só, bors, őrölt kömény, majoranna, bazsalikom, szárított-őrölt gyömbér, rozmaring)
      • tojás
      • hagyma 
      • fokhagyma
      • zsemlemorzsa
      • kevés olaj
      paradicsomszószhoz
      • házilag eltett paradicsomlé (akinek nincs, az vagy friss paradicsomból vagy pedig sűrítményből is készítheti)
      • fűszerek (só, bors, bazsalikom, oregano)
      • hagyma
      • étkezési keményítő
      • olaj
      Reszelt sajt a gombócok tetejére.

      Nos, a darált husi egyharmadát (volt olyan 70-80 dkg) egy tálba tettem, fűszereztem. Só, bors, őrölt kömény, majoranna, bazsalikom, szárított-őrölt gyömbér, rozmaring. Beletettem 2 egész tojást, majd olyan 2 fejnyi dinsztelt hagymát (ez utóbbi a fagyóban várakozott dobozban, lévén a múltkoriban romlani kezdett a hagyma, azt megtakarítottam, aprítógépben megvágtam, s megdinszteltem. ilyenkor jó, mert csak előkapom a dobozt s mehet is a kajákba). Beletettem még vagy 1,5 maroknyi zsemlemorzsát. Sajna a fokhagyma kimaradt, ugyanis közben el kellett rohannom az elsősért a suliba.
      Miután hazaértem, ügyes kis gombócokat formáztam belőlük, olyan diónyi vagy leheletnyivel nagyobb méretben. Egy jénai tálba helyeztem egymás mellé őket, de azért éppen nem érintették egymást a kis gombócok. Egy szilikonos ecset segítségével a gombócokat lekentem kis olajjal, majd csöpögtettem a gombócok közé is némi olajat (ha épp időkrízis miatt nem felejtem el, akkor egyszerűbb lett volna pár ecsetvonással kikenni még az üres tálat). 
      Ekkor betettem a sütőbe, turbógrillen 200 fokra, időt nem néztem, csak addig "napoztak" míg a tetejük már nem kezdett szép piros lenni.
      Ezalatt elkészítettem a paradicsomszószt. Előkaptam ismét némi fagyasztott dinsztelt hagymát, kissé felhevítettem, megszórtam 1 ek étkezési keményítővel, elkevertem, majd hozzáöntöttem 2 üveg (olyan bő 7 deciset) házi paradicsomlevet. Utána fűszerezés: só, bors, bazsalikom, oregano, A zöldfűszereket nem sajnáltam. S jól összerotyogtattam, a fűszerek adják ki magukból az ízt (oregano szárított volt, hát ezért)
      Sikerült úgy időzítsem, hogy a szósz akkorra lett kész mire a husigolyóbisok szépen megpirultak. Ekkor a paradicsomszószt a husigolyók tetejére kanalaztam (azért kellett a paradicsomszósz is forró legyen, hogy a  kihevített jénai tálam épsége ne legyen veszélyeztetve a szósz belekanalazásakor), majd alaposan megszórtam reszelt sajttal. Visszatoltam a sütőbe, s még addig szaunáztattam a husikat míg a sajti szépen le nem olvadt a gombócok közé.
      Durumlisztből készült spagettit főztem ki, azt szedtem a tányérokra, rá a gombócok, s alaposan meregettem a szószból is.
       
      Klasszisokkal jobban esett mintha fasírtot sütöttem volna (pedig azt is szeressem ám, csak nem túl gyakran készítem).

      2010. 10. 17.

      Kaja az őszben

      Kicsit kezdett befordítani ez az időjárás. Múlt hét végén a havazás, egész héten melegedő tendencia, ahhoz hogy most hétvégére megint lehűlt, esett az eső. Tegnap is ma lett mire hazaértünk, aztán már közelített dél fele mikor kicsilány felébredt, a gyermek (ugye Csíkban úgy tartják, hogy csak a fiú a gyermek, a mások azok leánkák) csak jövő hét végén jön haza, nagylányokat is délre hazaszállították, eső is épp elállt, mikor előálltam ama ötletemmel, hogy akárhova, de erdő közelbe menjünk. Hát akiknek terepjárójuk van, azoknak a haveroknak mind programjuk volt, a városi dzsungelben. Így aztán családilag vágtunk neki. Hűtőben adva volt némi hús. Hogy az hogy került oda? Elmondom.
      Végy egy havert, aki vagy 100 km-re tőlünk húsfeldolgozással foglalkozik. Rendeltünk a héten tőle olvasztani való szalonát. Aham, mondaná a húgom. Csakhogy alig bírtam kivenni a kapott adagból a célnak megfelelőt. Teljesen húsos, rétegesen húsos volt a cucc. Így aztán amit lehetett kiolvasztottam, a többi pedig várta a szebb jövőt. Na, azt ma Oldalborda megragadta, betette a grillrácsot a járgányba, némi tüzelőanyagot, kenyeret, kést, öltöztünk s már itthon sem voltunk.
      Eredmény? Ember nem győzött eleget hálálkodni, hogy mehetnékem lett.
      Szerintetek is érdemes volt kimozdulni?












      2010. 10. 12.

      Túrós gombóc őszi verziója. Sütőtökkel



      Gondolható volt, hogy ha Oldalborda feltankolt sütőtökből, akkor most invázió lesz efféle recetúrákból a konyhámban. Ezért kicsit megbogarásztam a világhálót, konkrétabban a gasztrobloggerek világát, s ilyen irányban kerestem ötleteket. Így jutottam el a Manókonyhába. Maxnak legyen hála a tavalyi gombócos VKF témáért. Bár lehet ManóAnyó amúgy is elkészítette volna eme remek gombócát, de ki tudja.

      Sajnos adagokat nem tudok, tegnapról adva volt egy jó nagy darab, szerintem olyan másfél kilónyi sütőtök készen megsütve. Ezt egy öblös tálba tettem, s botmixerrel pürésítettem. Utána 2 tojás, csipet só, kb. 25 dkg kicsöpögtetett joghurt (már felhasználásért kiabált ez a maradék), 5 Milumil tápszeres lapátka cukor. És búzadara amennyit a massza felvett. Ez is egy külön poén volt, mert az itthon készleten levő dara nem bizonyult elegendőnek. Oldalborda annak ellenére, hogy ígéretet tett arra, hogy hazafele vásárol, mégis nekem kellett elmennem a legközelebbi boltba, ami több mint egy kilóméterre van. Lakjon az ember zsákutca zsákjában.
      Kicsit állni hagytam a masszát, hogy a dara szívja magába a nedvességet, s kissé duzzadjon meg. Majd lobogó, enyhén sós vízbe kanállal kis gombóckákat adagoltam a fazékba. Miután a gombócok feljöttek a víz felszínére, még hagytam 1-2 percet, s kiszedtem. Oldalborda csak úgy natúran kapta, ő egyáltalán nem "bunda" fun. Többieknek kis vajon megpirítottam némi zsemlemorzsát, s abba szedtem ki a megfőtt gombócokat.
      Kis vaníliáscukorral és kristálycukorral meghintve ettük.
      Köszönet a finomságért ManóAnyónak.

      S egy kis gyerekszáj is a végére.
      Kicsilány miután belakmározott a gombócokból, amit hol a kis villával, hol az ujjacskáival mozgatott, ragacsos kezeit leengedte az asztal lapja alá. Mondom neki, hogy ne a blúzába kenje, mert nem szép dolog. Mire ő megnyugtatásképp: nem a blúzomba kentem, ne félj. A harisnyámba.


      kicsi tarka kutya legyek, ha értem

      Szóval akármi legyek, ha értem hogyan is működik ez az egész blogspot. Már többször megfigyeltem, hogy hiába van nekem saját bloglistám, a dög nem frissít. Most a legutolsó példa erre, hogy Maimoni írt egy új bejegyzést, s nálam még mindig az előző jelenik meg. S nem ez az első ilyen eset. Mikor figyeltem az Alíz VKF-es beszámolóit, hát akkor is többször megesett (azaz nem is egyszer), hogy nálam csak órák múltán jelent meg az újabb bejegyzés. A poén, hogy ez a jelenség nem állandó, szóval van amikor percre pontosan frissül, ha frissítem az oldalt. Mint például most Limara sonkás virágocskái. Másnál is történt ilyensmi, vagy csak én vagyok az ufó?

      2010. 10. 11.

      Egy darabig bíztosítva van

      a korlátlan sütőtök fogyasztás. ma például köret készült az egyik egy darabjából. Azért 19,3+10,4 kg sütőtöknek jócskán megörültem, a lányokkal együtt.

      2010. 10. 10.

      Sütőtök grissini kombó

      Soha, de soha nem fordult volna meg a fejemben, hogy sütőtököt viszontlássam a grissini receptjében. De minap épp Garffyka oldalán tettem látogatást, s mi fogadott? Az előbb említett páros. Két napja vettem némi sütőtököt, ami olyan 6,5 kilót kóstált. Hát jelentem alig sikerült egy grissini adagra valót megmenteni. 
      Tegnap pedig szülinapi bulira voltunk hivatalosak. Komasszonyom rengeteg nasit (na jó, boltit, de akkor is nasi) tett az asztalra. Hát épp úgy esett, hogy lévén én még gyomorkímélő üzemmódban leledzettem, hát az asztalon levő grissini olyan 65%-át én pusztítottam el. Én, aki eddig még csak köszönő viszonyban sem voltam ezzel az enni-, nassolnivalóval. S akkor megérett bennem, hogy ma márpedig ezt mi is elkészítjük a lányokkal. Hát jelentem, annyira "rossz" volt, hogy alig tudtam az utolsó adagot egy fénykép erejéig elkobozni.
       
      A recepten egyedül annyit módosítottam, hogy sajnáltam az olívaolajat a tésztába, így a gyakrabban használt napraforgóolaj került bele.

      Hozzávalók:
      • 170 ml langyos víz
      • 2 kk olaj
      • 1 kk méz
      • 150 gr sütőtök megsütve és villával megtördelve
      • 500 gr liszt
      • 12 gr élesztő
      • 2 kk só
      Ezeket mind a kenyérsütő üstjébe teszem, s márisindul a dagasztó program. Lévén nálunk most igencsak hűs idő járja, egyenlőre még nincs nagyon ráadva a fűtés, így a kelesztést is a kenyérsütőre bíztam. Másfél óra után aztán a lányok munkába álltak, picilány persze inkább a pocijába juttatta a tésztát mintse megsodorva a tepsibe tegye. Így aztán a megdagasztott tésztát eredetileg 32 kis gombóccá porcióztam, de már csak 30 rúdacska tudott kisülni. Rúdacskákat miután a lányok megsodorták, én némi mák társaságában utómunkálatoknak vetettem alá. Ezeket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, majd szilikonos ecsettel lekentem némi alajjal, majd 200 fokos sütőben, olyan 18 perc alatt sütöttem meg. Sütőn a felső fűtést kapcsoltam csak be, s a tepsit az alsó harmadra tettem be. Első tepsinyit alig volt türelmük megvárni míg langyosra hűlt. Azt hiszem fokhagymás olajjal megkenve még finomabb lett volna. De így is nagyon finom ropogtatnivalót kaptunk.
      Köszi Garffyka.

      2010. 10. 09.

      Időjárás jelentés

      Reggel még fekete volt minden. Aztán 10 óra után kezdte el szitálni a lisztet. 11-kor már ez a látvány fogadott. 

      Azóta még eltelt több mint egy óra, még mindig húzza-rázza. 
      Személy szerint még nem akarok ilyen időjárást, kérem a vénasszonyok nyarát. Fázós vagyok. Mintha nem is csíkban születtem volna. Meg nem az átkosban jártam volna egyetemre, mikor a szobánkban nem ritka vendég volt a 12-15 fok. Most 7végén a Nyugati Kárpátokba kellett volna mennünk, családi hétvége volt tervezve a kolozsvári off-road klubnak. Hát lemondtam róla. Nem volt semmi bíztosíték abban, hogy a gyomrom hogy viselkedik, meg nem igazán kellene semmi kórságot benyelni ezzel a télies időjárással. Bár az időjósok az országban a legmelegebbet épp a nyugatira jósoltak. Hát meglátjuk.

      2010. 10. 08.

      A kaja amelyik buktató volt a gyógyulás útján

      Igen, a gyógyulásén. Ugyanis múlt héten diagnosztizálta a házi dottore, hogy akut gyomorhurutom van. Hát tudtam, hogy nem azt fogja mondani, hogy kutyabajom, lévén én orvoshoz csak akkor megyek, ha tényleg baj van. Útáltam is terhességeim alkalmával a kötelező családorvosi rendelőben való megjelenéseket Szerencse míg nyugállományba nem vonult a dokink, addig szuper volt, megengedtem magamnak a luxust, hogy ne gyakran menjek oda. Dokival egy utcában lakunk, sokszor már Oldalbordával üzent, hogy ideje lenne odamenni vérnyót méretni. Meg mérlegre állni. No, de azt itthon is megtehettem, így sokszor dacoltam, s várattam a megjelenésemmel. Igenám, de az a doki tavaly mint említettem nyugdíjba ment. Az újat meg egész mostanáig nem láttam. Hálisten. Tök jófej ez a nő is. Felírt valami bogyókat, kezdtem is szedni, már a dokilátogatást megelőző kibírhatatlan fájdalmam is alábbhagyott. Rámpecsételte, hogy diétásan kajálni. Meg is ígértem. Persze akkor még nem tudtam, hogy oldalborda mit készít szombaton ebédre. Hát ezt:


      Saját bevallása szerint valami parasztkrumpli csülökkel meg körömmel.
      Konkrét recept most nem is lesz, hisz próbáltam távoli szemlélője maradni a dolgoknak, ami sikerült is. Tálalásig.
      Krumplikat miután megtakarította, nagyobbakra darabolta, sós vízben előfőzte. Közben pár fehér meg lilahagymát is megpucolt, majd ezeket is darabosabbra vágta, majd megdinsztelte. Csülköket és körmöket is előfőzte némi só, bors és babérlevél társaságában. Aztán a csülköket szépen egy tepsibe, majd a sütőbe helyezte. Mikor a husik kicsit kezdtek sülni, akkor a tepsit kivette, ráborította a csülkökre az előzőleg összekevert főtt krumplit és dinsztelt hagymát, sőt vagy 2 fej fokhagymát is megtakarított, s egész cikkeket a hagymás krumpliba tette. Tepsi visszakerült a sütőbe, egész addig míg a krumplik szép pirosasak lettek. Ekkor kezdődött a vasárnapi egész napos gyötrelmem. Ugyanis kiffiúval együtt odaültünk a többiek mellé az asztalhoz, s szépen belakmároztunk. Mivel az ilyen fajta krumplit imádom, hát nem bírtam leállni. 2 óra múlva kezdődött a böjtje. Másnap a család nélkülem csinált bármit is. Szóval ilyen kaja csak az egészséges gyomorral rendelkezőknek ajánlott, aki nem abba a kategóriába tartozik, jobb ha elhagyja a tálalás környékét is.

      2010. 10. 07.

      Leves, amelyik megosztotta a családot

      Emlékszem, a konyhai tapasztalataim első lépéseit a drága Nagymamámtól szereztem. Mármint ami a főzést illeti, mert sütiknél már jó ideje fősegédje voltam az Anyukámnak. Miután a Lebbencs levest már símán előadtam, egyik alkalommal kérdezi a Nagymamim, hogy irányítással készítenék-e újat. Hát persze sűrűn bólogattam. A dolog pikantériája az volt, hogy a Nagymama akkoriban már sokat feküdt az ágyban, nagyon beteg volt. Így hát sokat ingáztam a konyha és a szoba között, de mégsem ezért készült oly sokáig az a bizonyos leves. Ugyanis azzal kellett kezdenem, hogy a rendelkezésemre bocsájtott csirkeaprólékot meg kellett takarítanom. Az pedig eléggé embertpróbáló feladat volt, hát akkor mit szóljon egy gyerek. Telistele volt apró kicsi tokokkal, amiket a fejembe vettem, hogy eltávolítok. Ez a művelet olyan szűk 3 órát vett igénybe. S ne gondoljatok arra, hogy nagy volt az adag, sok levest kellett készíteni. Dehogy. Nekem volt semmi a tapasztalatom. S hogy milyen földi jó készült a csirkeaprólékokból? Hát
       
      EGRESLEVES

      S ugye az egrest, másik nevén pöszmétét is takarítani kell.
      No, de azóta éveken keresztül nem készítettem ilyensmit. Egészen az idén júliusig. Mikor is a kertben levő egresbokor meg lett fosztva a termésétől, s ezúttal nem lekvárba került a kis szemecskék lelke. Akkor is, és ma is ugyanazon menetrend szerint készült a leves. Azaz kis különbséggel. Akkor friss volt az egres, frissen kellett azt is takarítani, akkor csirkeszárnyakból készült. Most az egres már konyhakész állapotban a fagyasztó mélyéről került elő, most csirkeaprólékokkal.
      Hozzávalók:
      • 1 kg csirkeaprólék,
      • 0,5-1 kg egres
      • kapor
      • cukor
      • tejföl
      Csirkeaprólékot sós vízben megfőzöm, kicsontolom. A főzővizében, amihez most már némi kaprot is teszek (most száraz, nyáron friss) kissé megfőzöm az egrest is. Ízlés szerint kis cukrot adok hozzá. Kaporszárakat eltávolítom, beleteszem a kicsontozott csirkehusikat. Lehet tálalni. Lehet így natúran fogyasztani, vagy tányérba tejfölet tenni, esetleg ha az egész család arra van hangolva, akkor már a fazékba be lehet habarni.



      Nyáron csak az elsőszülött fintorgott. Ma már a középső csaj sem volt hajlandó enni belőle. Kicsilány oviban kajált, de a kíváncsiság megkóstoltatta vele. Igaz, előtte már kért egy adagot a második fogásból, szóval a kóstoló után kijelentette, hogy kéri a villát. Oldalborda legalább jóízűen evett belőle. Én meg csak nyeltem nagyokat, s beláttam: túl savas ez a kaja most az én belügyleteimnek, bármennyire is megettem volna minimum egy púpos tányérral, bánatosan lemondtam róla az egészségem érdekében. Ja, a Kiffiam meg nincs itthon.





      2010. 10. 05.

      tegnapi nap

      Hát nem ismételném meg a tegnapot, de nem ám. Annak ellenére, hogy a gyomorproblémám kissé engedett létezni, így már képes voltam 3 szelet mezei pirítós kenyeret megenni a menta teám mellett.
      Családnak persze volt ebéd, egyáltalán meg sem közelítette a diétás kategóriát, kiváltképp a főfogás. Levesnek parasztcsorba volt (na jó, bevallom 1 merőkanál levet én is bekanalaztam kissé félve, szerencsére úgy tűnik merészségem nem nyerte el a bűntetését), utána párolt káposzta sült csülökkel. Nagylányok meg kiffiam normál időben megették a levesüket, majd leves az asztalon maradt, fazékon fedő rajta. Aztuán tettünk-vettünk, már közelgett az óra, hogy Oldalborda hazahozza a kicsilányt is az oviból. Erre a kisebbik sulis csajom jelenti, hogy az öccse bajt csinált a konyhában. A baj pedig: valami növényt megcibált az ablakpárkányon. Kérdem melyiket? Mire a csajom: azt amelyiken valami kis zacskó volt. Hát itt kezdtem vöröset látni a szemeim előtt. Ugyanis előző nap sikerült az egyik hipermarketben vennem 4 hónap nyomozás után 1 kis cserépben koriandert. Arra a látványra ami a konyhában fogadott, egyáltalán nem voltam felkészülve.

      Ami erről a növényről hiányzik, az össze volt tépkedve, ledobva a földre és a cserépből némi földdel összetaposva. Tehát szó sem lehetett semmiféle gyors hasznosításról. Kis híjján elbőgtem magam. 
      No, de ez az élmény csak a nap fénypontjának a fele. Mikor épp a söprögetés végénél tartottam, megérkezett a családom többi része. Oldalborda pár perc után már a konyhában is volt, odatette a levest melegedni magának. Egyszercsak fedő lekap, merőkanállal belekavar, s rettenetesen ledöbbent. Hírtelen köpni-nyelni nem tudott. A levesben egy mobiltelefon feketéllett kifele. Maga a készülék nem nagy durranás, de persze a gyerekem a laza levesbe dobálással sikerült az örök vadászmezőkre küldje a technika vívmányát. Szerencse nem a jobbik telefonom volt, azt nem tudom hogy éltem volna túl.
      Kicsi töki az asztalon levő telefont elkapta, fazékról fedőt le, telefon bedob, fedő visszatesz. Asszem jobb lesz megtanítani a 16 hós gyerekem, hogy mi az ami a gasztro kategória, s mi az aminek semmi köze még a készítéshez sem.
      Azokat akik netán a levesben úszó mobiltelefont is megtekintették volna, sajna ki kell ábrándítsam. Ugyanis sem Oldalborda, sem én nem rendelkeztünk kellő humorral az adott pillanatban. Utólag meg már hiába.
      Hab a tortán, ma mindenhova mászik fel. Már lezubogott egy székről, kissé fájlalta utána a csuklóját, de ez persze nem akadályozta meg abban, hogy míg én elmentem a wc-re, addig ő ne az asztal tetején táncoljon. Rá 5 percre meg már egy másik asztal tetején tombolt.
      Hát nem tudom minden kiffiú ilyen-e, de elismerésem azon szülőknek akiknél több fiú van a családban.

      Szerintetek van esélyem, hogy a cserépben leledző koriander maradványa valaha is kiheverje a tegnapi sokkot?