Oldalak

2012. 06. 20.

Zabpelyhes keksz

Hát ezt is kipipáltam. Bár jobb szeressem úgy készíteni bármit is, hogy azt én akarjam, ne pedig muszájból legyen (ne értsétek félre, mikor az Erdélyi Konyhás kiadványokba készítek, azokat nem érzem muszájnak, hisz azért ha a témakör adva is van, mégiscsak én döntöm el mi menjen bele). S hogy ez miért volt muszájból? Volt ugye múlt héten az oviban ünnepély. Akkor készültek a krémes kosárkák. Másnap Elsőszülött ünnepélye, akkor valami epres morzsasütivel készültem. Tegnap pedig a másik iskolásomnak volt az évzáró ünnepélye. Neki pedig már vagy 10 napja fáj a hasikája, már 2x voltunk a családorvosnál vele, most épp a helicobakter pylori tesztet kell megcsináljuk, mert az első rend orvosság s a diéta nem vezetett gyógyuláshoz. Így aztán mindenféle nehezített pályás süti alapból kilőve. Gondolkodtam én, hogy mi a fene sütit készítsek, már-már szinte valami diétásabb kencés szendvicsek fele hajlottam volna, de a csaj azt mondta legyen süti. Hát legyen. Aztán kaptam magam, és ráhajtottam a zabpelyhesre. Csilla Húgom javasolta, hogy legyen fahéjas. Hát én szeretek mindent amiben fahéj van (azt hiszem.....bár olajbogyót hiába kínálnának nekem fahéjas körítéssel), de hasfájósan bizisten köszi, nem! lenne a felkiáltásom. Persze így esett a csoki is a kekszből, de még a tetejére sem került sem fekete sem fehér csokika. Ami mégis picit különlegesebbé teheti, hogy volt benne aszalt vörösáfonya no meg az általam készített mennyiség felében egy csokor szárított levendulának a virága.
Hab a tortán, hogy ez olyan ünnepély volt, aminek a végén semmi móka, minden gyerek a szüleihez csatlakozott és ment hazafele. Ráadásul azt hiszem egyedül én voltam aki valamivel is készült, szóval azért nem is hozakodtam én elő ezekkel a kekszecskékkel, mert ahány gyerek meg szülő, tesó, nagyszülő volt jelen, felének ha jutott volna. Így szépen hazahoztuk.
Ja, még egy poén, hogy jártam. Mikor már megyünk kifele a házunk ajtaján, még visszaléptem egy üveg ásványvízért. Autóban letettem a lábamhoz, ölemben a kekszes tálca meg a csajszi szereplős cuccai. Egy jelzőlámpánál szólok Oldalbordának, hogy valami sistereg, pisszeg, mittoménmitcsinál, de talán valami nincs rendben. Ő nem hallott semmit. Következő jelzőlámpánál szintén ugyanaz. Odaérünk az ovihoz, Oldalborda odanyúl az üveghez, hogy akkor ő azt most megkezdi, hogy szomjúságát csillapítsa. Hát nem megkerült mi sistergett? A műanyag üveg alja egy pici kavics miatt kilyukadt, s a bubis víz szépen távozott. Az üveg harmada már elfolyt, de ami érdekes, hogy a lábamra egy csepp sem jutott. 

Keksz hozzávalói (én startból háromszoros adaggal indítottam, de a fentiek mellett sem hinném, hogy holnapra marad még pár eltévedt darabon kívül belőle.....de most az alap adagot jegyzem)
  • 20 dkg vaj
  • 7 dkg cukor
  • 20 dkg teljes kiőrlésű liszt
  • 10 dkg zabpehely
  • 1 csapott kávéskanál szódabikarbóna
  • 1 teáskanál citromlé
  • 1 teáskanál vanília kivonat (vagy 1 tasak vaníliás cukor)
  • 30 g aszalt vörösáfonya
  • 1 teáskanál szárított levendula

A vajat a cukorral habosra kavarjuk,  hozzáadjuk a zabpelyhet. Beletesszük a szódabikarbónát, amire rácsorgatjuk a citromlevet. Ezután beletesszük a vanília kivonatot, majd a lisztet, áfonyát, levendulát. Fóliába tesszük hengeres formát alakítva. Fagyasztóban pihentetjük 30-40 percet, majd vékony korongokat vágunk, melyeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. Vigyázzunk, hogy megfelelő távolságra tegyük, mert sütés közben nőni fognak a kekszek. 160 fokos sütőben 10 perc alatt, rózsaszínesedésig sütjük. Sütőből kivéve óvatosan vegyük le a sütőpapírról mert nagyon omlós. Ha tehetjük, rácsra szedve hagyjuk kihűlni.

2012. 06. 16.

Bodzás-kókuszos kosárkák

Na, ennek a kis sütinek a története sem akármilyen. Egy bő héttel ezelőtt felhívott Kicsilány Keresztanyukája, hogy nem ismételném-e meg a decemberi "mutatványom", mikor az ovis ünnepélyre kürtőskalácsokat készítettem. Persze a mutatvány nem a kürtősökre vonatkozott, hanem arra, hogy én készítsem a sütiket. Hát persze rábólintottam. Annál is inkább, mert Kiffiúnak szülinapja volt, de szegénykém betegség ürügyén nem tudott mulatni a kispajtásokkal az oviban. Így legalább én letudhattam a lelkemről az "adósságot". Egész az ünnepély napjáig itthon is voltak a csöppjeim, így aznap teljes erőbedobással kezdtem neki a terv kivitelezésének. Ugyanis előző este már a sós meg az édes tészták is össze voltak készítve, hűtőben várták a másnapi folytatást. Gyerkőcöket elszállítottuk a tanintézményekbe, hazajövök, besétálok a kamrába, s akkor kezdődött a haddelhadd. Kosárka formák nem voltak a helyükön. Kapásból fél órát keresgéltem, semmi sikerrel. Közben a sós rúdakkal kezdtem foglalkozni, kinyújt, ken, szór, vág, tepsibe helyez. De a kis bogár ott motoszkált, hol a fenébe lehetnek a kosárka formáim. Annyira felhúztam magam, hogy egyszerűen gondolkodni sem tudtam mi máshoz is kezdjek az előkészített tésztával. További egy óra keresgélés után feladtam, bevágtam magam az autóba, s elmentem egy boltba a város túlsó végén, ahol tudtam vannak olyan formák. Szerencsémre voltak. Sebtében haza, kosárkákat kisütöttem. Közben a krémet kezdtem készíteni. Gondoltam most ez nem a kísérlet napja, inkább veszem a bevált krémet, ami már a blogon is fenn van. A mézes-kókuszos kosárkákét. Na persze. Csak az ördög ha nem alszik, akkor hiába kerülgetem én a dolgokat mint macska a forró kását. Szóval a krém: direkt nem tettem annyi mézet, csak felét, másik fele cukor, hogy nehogy átmenjen a cucc nagyon folyósba. Úgy tűnt okés lesz. Erre kapta magát, s ahogy hűlt, úgy cseppfolyósodott jobban és jobban. Nem hittem a szemeimnek. De láttam, hogy ezzel nincs mit kezdeni, s lévén benne már zselatin, tehát ki tudja mi lesz ha forralom, keményítőzöm, inkább borult a terv, s lett belőle egy másik. Épp időben. S hogy milyen lett végül ez a semmiképp nem akart elkészülni sütike? Retttttttenetesen finom. Kezdve azzal, hogy hírmondónak sem maradt, folytatva azzal, hogy az ovistársak anyukái közül többen várják már ezt a blogbejegyzést. Óvónéni szintúgy. Szóval hétfőn (itt a jövő hét még tanítás) már eme linkkel lesz jelenésem, ki kell tennem a hírdető táblára. Nahát, erre nem számítottam. 
A receptet egy adagra adom meg, ami nagyjából 25 kosárkára elég (annak függvénye, hogy milyen vastagon béleljük a kosárkákat, meg mennyi krémmel töltjük majd meg őket). A kosárkákat ugyanúgy készítettem el, mint az említett LINKen is látható. Azt most nem ismételném, csak a krémet:



Hozzávalók: 
  • 4 dl tej
  • 3 evőkanál cukor
  • 1 dl bodzaszörp (recept ITT)
  • 5 dkg étkezési keményítő
  • 7 dkg kókuszreszelék
  • 25 fél cseresznye a tetejére
A tejet a cukorral forrni tesszük. A keményítőt a bodzaszörpben elkeverjük, majd a forrásban kévő tejhez adjuk. Állandó keverés mellett ismét felforraljuk, majd levesszük a tűzről. Mikor már csak langyos, hozzáadjuk a kókuszreszeléket. Nyomózsákba tesszük, s megtöltjük a kosárkákat. Cseresznyével dísztjük. Persze ha nincs szezonja a cseresznyének, jó lesz más gyümölccsel, esetleg befőttel is.

Ezen a fotón a kis papírkapszlik már eléggé megviseltek, ezt az aspektust most nézzétek el. Egyszerűen nem futotta az időmből fotózásra, csak mikor már az ovisok első megrohanása után kaptam egy kis lehetőséget a kattintásra. Kicsilány székely ruciját kölcsönbe kaptuk, még a mellényből be kellett varrjak, Kiffiú ingecskéje vasalatlan volt, nekem pedig időben kellett érkeznem, szóval a nyugiban fotózás nem fért bele.
Itt pedig egy Kiffiú, aki nyugiban tömte a pocót, a többi gyerkőc már javában rohangált.
Itt pedig a kis ügyeskéim szereplés után:

Krémes

Még mielőtt időben teljesen el lettem volna havazva, úgy kb. 3 hete, egy vasárnap krémest készítettem. Hát az úgy sikerült, hogy vagy 3 nap múlva ismétlésre szorult. Na, nem azért mert rossz lett volna, egyszerűen Kiffiú besegített, megtetszett neki a konyhai hadművelet és újból el akarta készíteni. Nem álltam útjába. Második adagot is símán bepuszilta a család.
Most meg fagyiban utaznék, hisz egy bő hete a nyakunkba szakadt a nyár, erre szinte nincs kinek alkossak. Az ovisok most kecmeregnek ki egy gennyes mandulagyuszi meg enyhe tüdőgyulusból, szóval nekik inkább még nem, hisz köhögnek. Középső csajom meg egy szűk hete ismét hasfájásra panaszkodik. Ma reggelre már valami normálisabb kaját is mertem neki adni. Oldalborda meg nincs itthon. Hát remélem most aztán elvonul ez a kórságos időszak, csöppet sem tetszik.
De térjek vissza a krémesre:

Hozzávalók: 
  • 1 csomag leveles tészta (80 dkg), 
  • 1.2 l tej, 
  • 18 dkg étkezési keményítő, 
  • 8 tojás, 
  • 10+12 dkg cukor, 
  • 1 csomag vaníliás cukor, 
  • 10 gr zselatin.
A leveles tésztából 2 lapot sütünk. A tojásfehérjéket 10 dkg cukorral kemény habbá verjük. A krémhez a tejből 1 litert főni teszünk. A tojássárgát 12 dkg cukorral és a vaníliás cukorral jó habosra kavarjuk. Hozzáöntjük a maradék 2 dl tejet, belekavarjuk a keményítőt. A tojásos krémet a fővő tejhez adjuk, alaposan lavarva felforraljuk, majd hozzáadjuk a tojáshabot, ismét felforraljuk. Levesszük a tűzről és hagyjuk hűlni. 10 perc múlva hozzáadjuk az 1 dl vízbe beáztatott zselatint. Mikor a krém már csak langyos, akkor betöltjük a 2 tésztalap közé. Hagyjuk a krémet megszilárdulni, s csak utána szeleteljük. Porcukorral szórjuk meg a tetejét.

2012. 06. 10.

Rántott pacal spenótos tésztával

Szeretjük a pacalt. Levesnek, pörköltnek egyaránt.Csak már újítani akartam. Aztán miután lefotóztam, megettük, rágugliztam, s kiderült (amit sejtettem is egyébként), hogy semmi nagy találmány, mások is készítettek már ilyent. Hát egészségükre, mert a mienkre immáron már volt. Ja, és még lesz. Mert finom.



Hozzávalók: 
  • 1 kg konyhakész pacal, 
  • 2 babérlevél, 
  • 2 cikk fokhagyma, 
  • só, szemes bors, 
  • őrölt bors,
  •  3 tojás, 
  • 5 evőkanál liszt, 
  • 8 evőkanál zsemlemorzsa, 
  • olaj a sütéshez.
A pacalt a babérlevéllel, fokhagymával, sóval, szemes borssal főni tesszük. Ha megfőtt, alaposan lecsöpögtetjük, majd két ujjnyi vastag csíkokra felvágjuk. A tojást felverjük, sózzuk, borsozzuk. A pacalcsíkokat panírozzuk (liszt, tojás, zsemlemorzsa) majd forró olajban szép pirosra sütjük. Spenótos tésztát kínálunk mellé (ez most házi volt, majd jön annak is valamikor a receptje)

2012. 06. 09.

Borsostokány lóhúsból

Pár hónapja abban a faluban ahol a szüleim laknak, valakik kénytelenek voltak levágni egy lovat. Mint minden kuriózumra kaphatóak, hát kértünk, s kaptunk mi is a lóhúsból. Tudom, hogy sokak számára kissé meredek, de valószínű ugyanennyire meredek téma némely helyen a marha vagy a disznóhús is. Van ahol símán eszik a lóhúst, szóval mi nem fintorogtunk neki. Megettük. és ízlett. Mindenkinek.



Hozzávalók:
  •  80 dkg lócomb hús, 
  • 2 hagyma, 
  • 2 cikk fokhagyma, 
  • 1 evőkanál zsír, 
  • 2-3 szál friss majoranna, 
  • só, bors.
A zsíron a laskára vágott hagymát megfonnyasztjuk, rádobjuk a zúzzott fokhagymát. Ezután beletesszük a felkockázott húst, amivel kifehéredésig kavarjuk. Ekkor sózzuk, alaposan borsozzuk és beletesszük a majorannát. Annyi vizet öntünk alá amennyi ellepi. Lassú tűzön, lefedve pároljuk. Ha szükséges, időközben pótoljuk a folyadékot. Zöldségkörettel tálaljuk

2012. 06. 08.

Kastélyszellemek


Idén már ez is csak utógyereknapi móka lehet, de egy nyári gyerekpartyra símán elkészíthetjük, sőt a gyerkőcökkel együtt alkothatunk. Nálunk nagyon örvendtek a kicsik nekik.



Hozzávalók: 
  •  20 dkg liszt, 
  • 20 dkg vaj, 
  • 10 dkg érett juhtúró.
A vajat a liszttel egy késes aprítóban elmorzsoljuk, majd hozzáadjuk a juhtúrót is. 1 órára a hűtőbe tesszük, majd 3-4 mm vastagra kinyújtjuk, szellem formákat szaggatunk belőle. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, 170 fokos sütőben 12-14 perc alatt megsütjük. 
Sót nem tettem bele, elég sós volt a túró.

2012. 06. 07.

Virsli kelt tésztában

Van egy pereces itt a városban (azaz több, csak mi ezt favorizáljuk), ahol sokszor megállunk, bár teljes tudatában vagyunk annak, hogy amikből készülnek a finomságaik, azok tele vannak egy bizonyos magánhangzóval. Azaz E-kel. Próbálom magam fékezni, hogy minél kevesebbszer álljunk ott meg, de Oldalborda szereti, gyerekek szintén. Arról ne is tegyek említést, hogy pénztárca gyilkos hely ha rendszeresen látogatjuk. Igaz, hogy más pereces ha ingyen dobná utánam, akkor sem kellene. De ott....... Így ha nem bólintok rá sűrűn arra, hogy álljunk ott meg, kénytelen vagyok itthon hasonlót készíteni. Sőt, még jobbat, hisz már a gyerekek is tudják, hogy ami itthon készül, az sokkal egészségesebb (oké, ne firtassuk, hogy szénhidrát, kalória és társai....én csak az ábécét iktatom ki ezzel az itthoni készítéssel).

Mondom, hogy pereces. De van egy virslis tekercsük, van pikáns kolbászosuk (azt még nem utánoztam le, bár van tuti hentesünk, aki nem gyúrja agyon a termékeit nemkívánatos adalékokkal, csak épp nincs olyan vékony kolbász a termékskáláján), s vannak a perecek. Ez utóbbiból van sós, na azt nem vesszük. Kb. 1 heti sóigényem nem akarom pár perc alatt betolni. Szóval az felejtős. Van még mákos, szezámmagos meg sajtos. Hú, a sajtos.....nyamm.

Hozzávalók: 
  • 50 dkg liszt, 
  • 1 dl tej, 
  • 1 tojás, 
  • 1,5 dl víz, 
  • 1 teáskanál cukor, 
  • 1 teáskanál só, 
  • 2,5 dkg élesztő,
  • 6 pár virsli, 
  • 1 tojás a kenéshez, 
  • 10 dkg reszelt sajt
A tészta hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe tesszük (akinek nincs, az tejben futtassa fel az élesztőt, majd a többivel gyúrjon ruganyos tészát) és ruganyos tésztát dagasztatunk a géppel. Gépet kikapcsoljuk, letakarva duplájára kelesztjük, majd 12 részre osztjuk. Mindenik részt szűk ujjnyi vastaggá sodorjuk amivel egyenként becsavarjuk a virsliket. Sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatjuk a csomagokat, 15 perc utókelesztés után a tetejüket felvert tojással megkenjük, megszórjuk a reszelt sajttal. 180 fokra fűtött sütőben 15-20 perc alatt szép pirosra sütjük.
Persze lehet kevesebb virslis tekercset is készíteni, akkor a maradék tésztából külön perecet formázunk. Az árus nem keni le a perecek tetejét, de mutatósabb ha a sajt alá kis "fényezés" is kerül.
A család kedvéért próbáltam már a tekercsek tetejére szezámmagot is szórni. Azért a sajtos a favorit.

2012. 06. 01.

Gyereknapra kis édes napocskák

Erdélyben a gyereknap dátuma nem változik évről évre mint pl. Magyarországon. Itt mindig június 1 a dátum, míg az anyaországban május utolsó vasárnapja. Hát ez utóbbiról lemaradtam, de azért a mai napra ím itt van egy kis nasi a gyerkőknek.



Hozzávalók
25 napocska tésztájához:
  • 40 dkg liszt, 
  • 20 dkg margarin, 
  • 15 dkg cukor, 
  • 1 tojás, 
  • 1 kávéskanál sütőpor, 
  • 40 ml tej; 
a krémhez:
  • 2 csomag vanília ízű pudingpor, 
  • 6 dl tej, 
  • 5 dkg cukor, 
  • 10 dkg vaj; 
díszítéshez 3-4 szem eper, 50 db. aszalt feketeáfonya, 4-5 db aszalt meggy.

A tészta hozzávalóit összegyúrjuk, fél órára hűtőszekrénybe tesszük. Hűtőből kivéve a tésztával kibéleljük a kosárformákat. 180 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt megsütjük. Formákban hagyjuk kihűlni, majd a kihűlt tésztát könnyen kipattintjuk. Időközben elkészítjük a krémet. 5 dl tejet a cukorral főni tesszük, a maradék tejet elkavarjuk a pudingporral, amit a fővő tejhez adunk. Kavarás mellett ismét felforraljuk, majd hagyjuk kihűlni. Mikor a puding kihűlt, belekavarjuk a vajat. Az így kapott krémmel megtöltjük a kosarak mélyedéseit. A gyümölcsökkel díszítjük.