Oldalak

2012. 04. 29.

Szilvaleves habgaluskával

Szilvák már többet ültek a fagyasztóban mint amennyit virág állapotuktól kezdődően a fán töltöttek. Ideje volt felhasználni őket. Meg aztán egy gyors levesre volt szükségem, tegnap igencsak ellófráltuk az aprónéppel az időt.



Hozzávalók a leveshez:
  • 2 kg szilva
  • 5 dl vörösbor
  • fahéj
  • kardamom
  • szegfűbors
  • gyömbér (kb. 1 hüvelykujjnyi)
 A habgaluskákhoz: 
  • 2 tojásfehérje
  • 4 dkg cukor
  • 3 dl tej
A szilvákat kimagozzuk (nálam ilyen is - olyan is volt, lévén a gombócokat Oldalbordának magokkal együtt kell készíteni, így szokta meg gyerekkorától, s igencsak zokon vesz minden, ezirányú leszoktatási próbálkozásomat). Fazékba tesszük, ráöntjük a bort, beletesszük a fűszereket s felöntjük annyi vízel amennyi ellepi. Főzzük míg a szilvák alaposan megpuhulnak. Ekkor kihűtjük, turmixgéppel pürésítjük. Ha túl sűrű lenne, még kevés vízzel beállítjuk a megfelelő állagot.
A tojásfehérjéket a cukorral jó lemény habbá verjük. A tejet (nekem volt 1 kikapart vaníliahüvelyem, azt is beletettem, tuti nem ártott neki) főni tesszük, forrásközeli állapotában a tojáshabból galuskákat teszünk bele, amiket mindkét oldalon 1-2 perc alatt kifőzünk. Egyszerre ne tegyünk sok galuskát, nehezen forgatjuk. Miután a galuskák kifőttek, szűrőbe szedjük, lecsöpögtetjük, majd azt kínáljuk levesbetétként.
Nálunk kb. a kacsa nyeli a nokedlit hasonlat jött be. Kicsilányt alig tudtam leállítani, hogy hasfájás ne legyen belőle. Elsőszülött (edzésen volt, így ő később, egyedül kajált) olyan adaggal kipakolt, hogy ha a konyhaasztalunk mozdítható lenne, egy szélrebbenés, és kicsorog).
Persze középső csajomnak nem árultam el, hogy bor van benne, mert akkor kezdi húzni az orát, lévén ő akkor is kommentál, ha a felnőttek egy pohár sört megisznak, s ő puszit akar(na) adni. Kifinomult orrát zavarja. De mert a levesben a főzés alatt minden tipikus borszaga elillant, jobbnak láttam nem önteni olajat a tűzre. Ő is két tányérral evett.
Arra lennék kíváncsi, hogy drága gyermekeim hány nap után mondanának nemet a gyümölcslevesekre?

2012. 04. 22.

Halgulyás

Említettem, hogy Oldalborda hozatott 21 kg halat. Ezért nem meglepő, ha a gulyás is napirendre került. A medvehagymás-autós kalandunk másnapján összeverbuváltuk a haverok egy részét, megpróbáltunk telefonálni az időjáráshoz is, hogy ugyan a napsütést kérnénk dekornak, hát közel sikerült. Némi rövid zápor is jött látogatóba, de végül nem rontott a hangulaton.
Amíg Oldalborda a gulyás készítése körül tevékenykedett, addig én finom, aszalt paradicsomos kenyeret sütöttem, sőt egy adag habcsók is befigyelt. Egyikkel sem vallottam szégyent. De a halgulyásnak is hatalmas sikere volt.




Hozzávalók 14-15 személyre
 az alapléhez: 
  • halfej, farok, apró hal összesen 3 kg, (harcsa, ponty, busa)
  • só, 
  • bors, 
  • 5-6 babérlevél, 
  • 1 kávéskanál rozmaring; 
a gulyáshoz: 
  • 4 púpozott evőkanál zsír, 
  • 1 kg sárgarépa, 
  • 1 kg hagyma, 
  • 3 kg paprika, 
  • 7 dl paradicsomlé, 
  • 5 dl félédes fehérbor, 
  • 1 l  száraz vörösbor, 
  • 2 evőkanál pirospaprika por, 
  • 2 evőkanál cukor, 
  • só; 
betétnek:
  • 3 kg halhús, haltej, ikra (ponty, busa)
  • só, bors



Az alapléhez valókat egy fazékba, annyi vízben amennyi ellepi, odatesszük főni. Miután felfőtt, a tüzet visszavesszük, beletesszük a fűszereket, 4 órán keresztül forraljuk, majd leszűrjük. 2,5-3 liter alaplevet kell kapjunk. 
A halhúst nagyobb darabokra vágjuk, a haltejjel, ikrával sózzuk-borsozzuk és állni hagyjuk. 
A zsírban megdinszteljük a karikára vágott sárgarépát, a csíkokra vágott hagymát, paprikát.. Megszórjuk a pirospaprikával, felöntjük a fehérborral. Ha felfőtt, hozzáadjuk a paradicsomlevet és a cukrot. Főzés közben szükség szerint vízzel pótoljuk a folyadékveszteséget. Mikor a zöldségek jól megfőttek, hozzáadjuk a vörösbort és az alaplevet. Ha felfőtt, beletesszük a haldarabokat, haltejet, ikrát, majd lassú tűznél rázva rotyogtatjuk míg a hal elkészül. A besózott hal miatt csak a végső kóstolás után sózzuk, nehogy a halak miatt túl sós legyen a gulyásunk.
Nokedlit kínálunk mellé. Természetesen a csípős íz kedvelőinek kínáljunk mellé valami megfelelőt. Nálunk a házi Erőss Pista, valamint a Bp-i beszerzés habanero paprika tarolt. 



Tipp: tavasszal, nyár elején paprika helyett lecsóalapot is használhatunk.
Tanács: Minél több fajtájú halat használunk, annál finomabb lesz a gulyásunk. A vörösbort azért tesszük a gulyásunkba, mert ezáltal kevésbé esik szét a hal.

Nem utolsó sorban ezt a gulyást küldeném a Tarka Bárka blogon futó, 48. VKF-re is.

2012. 04. 21.

Blogkóstoló 2. - háromsajtos, paradicsomos falatkák

Tiszta szerencse, hogy Adél meghosszabbította a Blogkóstoló névre keresztelődött, valamikor tavaly decemberben általam útjára bocsájtott, s immár úgy tűnik sorozattá növő játék határidejét. Történt ugye, hogy a gyerkők nagyszülőknél töltik a tavaszi szünetüket (holnap végre hazahozzuk őket, már hiányoznak), így a hűtőszekrény igencsak pangó tartalommal rendelkezett. Aztán a mi húsvétunk utáni héten volt az ortodoxoké, így akkor voltak itt igazából zárva az üzletek. Tehát a héten bevásároltunk, s végül olyan irányban készültem, mint ahogy a sorsolás utáni pillanatokban kinézett recepthez szükségeltetik.
Nekem Zsófi blogja jutott, melynek a Nyammm kitchen diary címet adta. Az említett recept pedig nem más mint Mozzarella tortácska paradicsommártással. Persze mondanom sem kell, hogy Zsófi igencsak megnehezítette a kitartásom, hisz az utóbbi időkben csak kapkodtam a fejem, hogy nem mozarella, hanem eper. Nem eper, hanem passiógyümölcs. Vagy pesto. Vagy mittoménmi. Aztán végül hatalmas tanácstalanságomban úgy döntöttem, hogy marad az, amit elsőre kinéztem. Hát mit mondjak: tökéletes. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy Zsófi fotóit és receptjeit olvasva, már-már a kelkáposztát is bevállalnám. Áhh, dehogy. Önként olyant (még) nem teszek. Ahhoz egyszer másnál kell meggyőződjek arról, hogy nem állja a helyét az, hogy a kelkáposzta az mégsem a nem kell káposzta.
De duma vége, nézzük mi is sült ki nálam az említett receptből kiindulva. 

Mert hát nem lehet nekem csak úgy símán leutánozni egy receptet, még ha akarom, akkor is közbejön valami. Mint pl. bizisten akartam szerecsendiót reszelni a töltelékbe, de akkor jutott eszembe, mikor a kis csini darabok már a sütőben süttették magukat. De helyette került bele más.

Hozzávalók a tésztához:
  • 22 dkg liszt
  • 1 nagy tojás (ez épp kettő sárgával rendelkezett)
  • 5 dkg vaj
  • 50 ml tej
  • 2 csipetnyi só
  • kevés liszt a tészta kinyújtásához
 a töltelékhez:
  • 12 dkg mozzarella
  • 8 dkg orda
  • 2 paradicsom
  • 1 tojás
  • 1 dl tejszín (vagy édes házi tejföl)
  • 4 dkg érett juhtúró (a csípős, sárga fajtából) de persze Zsófinál parmezán szerepel
  • bazsalikomlevelek (jelen esetben száraz, mert a friss még mostanában bújt ki)
  •  só, bors (aki nem felejti el, tehet frissen reszelt szerecsendiót is)
a paradicsommártáshoz:
  • 5 dl sűrűbb paradicsomlé
  • 1 hagyma
  • 2 ek olaj
  • 1-2 friss rozmaring ágacska
A tésztához a vajat picit megolvasztjuk, de ne teljesen folyósra, hanem olyan krémes állagúra. A tojást, a krémes vajat, a sót, a tejet a liszthez adjuk és egy ruganyos tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett munkafelületen kinyújtjuk, 12 részre osztjuk, s kibélelünk velük 12 muffinformát. Ha szilikonos formánk van, akkor csak beletesszük a tésztát, de ha nem, akkor előtte vagy sütőpapírral béleljük, vagy kikenjük-lisztezzük a mélyedéseket.
A tölteléket a következőképp tesszük a formákba: a mozzarellát apró kockákra vágjuk, s beleszórjuk a muffinformákba. A paradicsomokat forró vízbe dobjuk, majd pár perc után kivesszük, lehúzzuk a héját. Apró kockákra vágjuk, a mozzarelladarabok tetejére tesszük. Erre jön az orda, egyenlően belemorzsolva a muffinformák tetejére. A tojást elkeverjük a tejszínnel/tejföllel, ebbe tesszük a fűszereket, majd bekanalazzukk a 12 formába. A juhtúrót a legvégén tesszük rá, majd 190 fokon 20 percig alsó-felső fűtésnél sütjük, majd további 5 percig turbógrillezzük. Ezalatt elkészítjük a mártást.
A hagymát apróra vágjuk, üvegesre fonnyasztjuk a forró olajon. Ekkor hozzáadjuk a paradicsomlevet, majd lassú tűzön addig kevergetjük, míg a kívánt sűrűséget beállítjuk. Sózzuk és apróra vágott, friss rozmaringgal ízesítjük.
A sütőből kivett falatkákat paradicsommártással tálaljuk. 

Ha csak ezt kínáljuk, akkor reggelire kevéssé valószínű, hogy ez az adag egy 4 személyes családnak elég lesz. Személy szerint a fotón látható adagot toltam be, Oldalborda a dupláját (nem volt türelme kivárni míg elkészül - gasztromagazint olvasva megéhezett - kis füstölt szalonnával verte el előtte az étvágyát). Ha a gyerkők itthon lennének, a minimum a másfélszeres adag amivel indítok (Kicsilány minimális bevételét figyelembe véve). De a rendelést elfogadtam, lesz még ilyen. Igaz, a kannibál férfi megszólalt, sonkát óhajt a töltelékbe. Hát legyen.
Azért hadd köszönöm meg Zsófinak, hogy volt amiből kiindulni, s finomat készíteni reggelire.

2012. 04. 17.

Panda kalács

Tavaly már egyszer nekifutottam megírni ennek a kalácsnak a receptjét. Vagyis mondjam azt, hogy a formázását képekkel illusztrálva. Hisz a kalács recept az már szerepel nálam, bár nem vagyok bíztos abban, hogy tartottam a mennyiségeket (hadd ne keressek most vissza).
Szóval akkor Pandára fel!


Hozzávalók: 
  • 50 dkg liszt, 
  • 2,3 dl tej, 
  • 1 tojás, 
  • 5 dkg élesztő, 
  • 6 dkg cukor, 
  • egy csipet só, 
  • 5 dkg margarin 
  • a barna rész kialakításához 1 teáskanál kakaó; 
  • a szájhoz 8-10 kandírozott cseresznye (vagy málna, eper), 
  • a szemeknek 6-7 aszalt szilva (vagy sötét szemű mazsola),
  • 1 tojássárga a tészta tetejének lekenéséhez
 
A langyos tejhez hozzáadjuk a cukrot, sót, majd ebben felfuttatjuk az élesztőt. Az élesztős elegyet hozzáadjuk a liszthez, majd belekavarjuk a tojást. A margarint megolvasztjuk, majd lassacskán beledagasztjuk a tésztába. A bedagasztott tésztát két részre osztjuk: egyharmad és kétharmad arányban. A kisebbik részbe beledagasztjuk a kakaót is. A két színt még tovább osztjuk: a kakaósból kimérünk egy 15 g-os, két 50 g-os darabot, majd a maradékot kettéosztjuk. A fehér tésztából kimérünk egy 35 g-os, egy 80 g-os darabot.

A legnagyobb fehér tésztát kinyújtjuk, nagyjából 22x30 cm-es formára. A hosszú oldal közepét kirakjuk a félbevágott kandírozott cseresznyével.

A 35 g-os fehér tésztát kinyújtjuk egy vékony, de 22 cm hosszú sávban, mellyel befedjük a cseresznyedarabokat.

A legkisebb kakaós tésztából 22 cm hosszúságú darabot sodrunk, ezt rátesszük a betakart cseresznyékre.

A középső méretű fehér tésztát is kinyújtjuk 22 cm hosszú darabra, s befedjük vele az előző csokis rudat.

A két közepes méretű barna tésztát szintén 22 centis sávban kinyújtjuk, mindkettő közepére a kettévágott aszaltszilva darabkákat helyezünk, majd hengeresre formázzuk.

Ezeket a hengereket a fehér tésztahalom két oldalára fektetjük.

Ezután a halmok két oldaláról a fehér tésztát ráhajtjuk a közepére.


Egy kalácsformába tesszük a tésztát kelni, a tetejére rátesszük a maradék két barna tésztából sodort 22 cm-es rudakat, majd lekenjük tojássárgával a tetejét.

15-20 perc kelés után kivesszük a formából, tepsire tesszük, 190 fokon 35 perc alatt szép pirosra sütjük. Ha túl piros lenne a teteje, akkor félidőben sütőpapírt boríthatunk rá.
Rácsra téve hagyjuk kihűlni.


Ha kihűlt, akkor csak bírjuk olyan gyorsan szeletelni ahogy a gyerek kezek kinyújtódnak felénk.

2012. 04. 16.

Medvehagymás pogácsa

Húsvétra a locsolók kóstolhatták volna. Ha kijönnek hozzánk. De nem jöttek,mert bár a városban lakunk, a legközelebbi tömegközlekedési megálló is több mint 1 km gyaloglásra van tőlünk. Sőt, hozzánk jönni hegyre kell. Tehát a lusta osztálytársak inkább nem locsolják meg a lányainkat. Aztán a baráti körtől "visszakapjuk" amit olykor Oldalborda is elkövet. Pl. tavaly sms-ben küldözgette a lányoknak-asszonyoknak: "én kis kertész legény vagyok, az idén nem locsolgatok". De azért persze volt részünk locsolásban. Kiffiú is hamar belejött az szerepébe. A versikét is se perc alatt memorálta, kicsit izgultam is, mert reggel kezdtük tanulni. De legalább most már tudom, hogy megy neki a "biflázás".

No, de térjünk vissza a pogácsához, majd kanyarodjunk el ismét. Tehát medvehagyma. Személy szerint tavaly kötöttem ismerettséget ezzel a kis zölddel. Kezdtem magában rágcsálni. Majd jött a leves. Meg még más is. Aztán gondoltam, hogy ugyan legyen belőle télen is. Így került kicsit megfonnyasztva üvegbe téve, került aprítva olajba, került darabosra vágva zacskóba téve a fagyasztóba. Hát a medvehagymás olaj királyságos. De a többi nem hozta a beléjük helyezett reményeim. Igaz, levesként teszteltem először, persze nem is azt akartam ám, hogy ugyanolyan intenzív íze legyen mint a frissnek. De sokkal több medvehagymával sem mentem sokra. Nem mondom, elfogyott, de....
Aztán jött az utolsó fagyasztott zacskóval, hisz már itt is indul a szezon. Na, ez igen. Ez bejött. Olyannyira, hogy a héten még lesz ilyen (most épp nincs itthon tejföl, annál inkább friss medvehagyma).

Akkor még aki gondolja, az olvassa el a tegnapi történésünk. Aki nem, az nyugodtan lépjen lennebb, a recepthez.
Tehát kezdjük azzal, hogy szombaton voltunk másik 2 autó társaságában offroadozni. Lett belőle relatív nyugis kirándulás. Tegnapra az egyik autó lemorzsolódott, mégiscsak az ortodoxoknak húsvét volt, illett a pasinak otthon ülnie. Így egy másik házaspárral úgy gondoltuk, elmegyünk medvehagymát szedni. Már a tavalyi medvehagymászás is kalandos volt, mikor Oldalborda alig bírta az autót a dagonyából kiszedni, csörlőkábel elszakadt, hasonló finomságok. S ugyanoda készültünk. Hol csepergett az eső, hol sütött a nap. De mi vígan csaptuk neki a hegynek. Már az első kanyarban előkerült a láncfűrész, facsutak állt az utunkba. Probléma hárítva. Majd jött az ezeregyéjszaka meséje ezerkét út-ösvény formájában. Ismét nem kaptuk hol is kellene menni. Eltévedtünk, visszamentünk, sártengert kerültünk. Aztán megláttuk a helyet, túl a völgyön ami elválasztott tőle. De sebaj, Oldalborda felismerte a helyet, ott verseny is volt már szervezve tavaly. Mondja tíz perc, s ott vagyunk. Közben azért félvállról mondja azt is, hogy egy helyen csúszós lesz az út, ne ijedjek meg. Megyünk, gurulunk szépen, 1x-2x elcsúszik az autó fara, majd kérdem: mikor jön a veszélyes. Mire ő: már át is mentünk. De időm sincs felszusszanni.....az autó segge megcsúszik, s félig be is csúszott az oldalon. Egy kis vékony fácska tartotta meg. Azt sem tudom hogy szálltam ki az autóból, de menekültem....arra emlékszem. Ja, a fényképezőt vittem....mentettem. Aztán épp mellette már meg is jelent a medvehagyma, így lefoglaltam magam. De az tény, hogy órákat töltöttek el a fiúk míg az autót visszatették az útra, majd a további csúszós részen is átevickéltek. Oldalborda szerint csoda, hogy a veszélytelen, de csúszós helyen még be mertem aztán ülni az autóba (hát mikor még 1x megcsúszott, de nem volt ahova beesni, utána már nagyjából gyalog mentem tovább végig míg leértünk a rendes erdei útra). 
Most van medvehagyma. De nem tudom minek örüljek? Hogy van, s készíthetek belőle finomakat ..... avagy hazaértünk nagyjából ép bőrrel-járgánnyal.

Medvehagymás pogácsa



Hozzávalók:  
  • 1,1 kg liszt, 
  • 25 dkg vaj, 
  • 380 gr tejföl, 
  • 50 ml tej, 
  • 5 dkg élesztő, 
  • 3 tojássárga, 
  • 1 púpozott evőkanál só, 
  • 1 teáskanál cukor, 
  • két jó nagy marék medvehagyma, 
  • 1 tojássárga és 3 evőkanál tej a pogácsák tetejének kenéséhez

A tejfőlet elkeverjük a tejjel, meglangyosítjuk, beletesszük a cukrot és a sót, majd felfuttatjuk benne az élesztőt. Ezalatt a medvehagymát apróra vágjuk, elkavarjuk a vajjal. A lisztben elmorzsoljuk a medvehagymás vajat és a tojások sárgáját., majd a felfuttatott élesztővel ruganyos tésztát gyúrunk. Letakarva kelni fél órát kelni hagyjuk. Lisztezett felületen 1,5 cm vastagságúra nyújtjuk, pogácsaszaggatóval kivágjuk. Sütőpapírral bélelt tepsire helyezzük, 15 percig tovább pihentetjük. A tojássárgát a 3 evőkanál tejjel elkavarjuk, megkenjük vele a pogácsák tetejét, majd a 190 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt világos pirosra sütjük. Másnap is finom.

2012. 04. 11.

Segítsünk egy kívánság teljesítésében

Kedves olvasóközönségem. Emlékszem tavaly milyen önzetlenül segített sok-sok ember, mikor a képeslapot küldözgették különböző emberek egy marosvásárhely-i kislánynak.
Most én szeretném a segítségetek kérni. De inkább az én magyarázkodásom helyett álljon itt a húgom levele:

A Nők Lapja Café internetes oldal indított egy nemes akciót: 33 hátrányos helyzetű (szociálisan hátrányos, gyengénlátó, transzplantált, stb.) gyerek kívánságát teljesítik. Illetve segítenek teljesíteni az olvasóik révén.
Mi egy 14 éves fiút vinnénk el Aggtelekre, mert az ő leghőbb vágya látni a cseppkőbarlangot, és ott barlangászokkal találkozni(!).
Imre kívánságának teljesítésére négyen jelentkeztek, köztük én, illetve a barlangász egyesületünk. Hogy ki viszi el végül a gyereket csodát látni, az a szavazatokon múlik.
Ha te is úgy gondolod, hogy az enyém/ a miénk a legjobb pályázat, akkor nyomj egy gombot az alábbi oldal alján a Marosi Csilla névnél:
Nem kell regisztrálni a szavazáshoz, ami vasárnapig tart.

Köszönöm előre is:
Csilla


Azt azért hozzátenném, hogy bár 2 napig fent volt a húgom által írt teljes szöveg ami a jelentkezést illeti, a szavazásnál ez nem tudni miért, erősen meg lett kurtítva.
No, de nekem itt van, be is teszem, olvassátok:

Csilla, a Szegedi Karszt- és barlangkutató Egyesület tagja

Amikor olvastam Imre kívánságát, nagyot dobbant a szívem. Megszólítva éreztem magam. Sőt, gondolatban már túl is szárnyaltam a kisfiú kívánságát: láttam őt magam előtt, amint barátjának azzal dicsekszik, hogy ő a Baradla-barlangnak nem csak a turisták által látogatott, kivilágított szakaszaiban járt, hanem olyan helyeken is, ahová csak igazi barlangászok jutnak el. Sisakkal és lámpával a fején, barlangász overálban túrázta végig e csodálatos barlang főágának 7 kilométeres szakaszát.
A felhívás olvasásakor úgy éreztem, Imre engem, a barlangászt, a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület tagját kért meg, hogy elvigyem őt Aggtelekre. Rövidesen rájöttem, hogy tévedtem: ő minket, az egész egyesületet kért erre. Mi több, egy baráti társaságot, egy igazi barlangász közösséget.
Egyesületünk rendszeresen szervez túrát tagjai számára az Aggteleki karsztra, egy hétvégére (már szervezzük is!) szeretettel látnánk vendégül Sulymosi Imrét, aki így egy Baradla-barlangi túra mellett abba is belekóstolhat, hogy milyen – jó dolog! – egy barlangász közösség tagja lenni.
Amikor egyesületi levelezőlistánkon kértem a vezetőség és társaim támogatását, biztatást és csupa szeretetteljes hozzászólást kaptam. Mindannyian szeretnénk megismerni ezt a fiút, aki hozzánk hasonlóan a barlangok szerelmese. És persze teljesíteni szeretnénk a kívánságát.

Tehát bárki, aki szeretné, hogy a húgomék elvigyék Imrét Aggtelekre, és egy olyan túrán vegyen részt, amiről esetleg nem is álmodott, az kérem kövesse a fenti linket és szavazzon Marosi Csilla nevénél levő gomb megnyomásával.

Ha valaki volna annyira segítőkész, hogy vinné magához az infót, hogy mások is tudjanak esetleg a tesómékra szavazni, akkor annak extra hálám.
És nagyon köszönöm. (még akkor is, ha és-sel nem kezdünk mondatot)

2012. 04. 04.

Kreahúsvét 3

Akkor most következzenek a kartonból, papírgurigából készült dekorációk.


Papírtojás füzér



Hozzávalók: színkártya (festékboltokban juthatunk hozzá kiselejtezett példányokhoz), raffia spárga
A színkártyákból fantáziánk szerint vágjunk tojásokat, majd fűzzük fel a spárgára. Tehetjük függönyre, szekrényajtóra, lelógathatjuk polcokról.



Madárka



Hozzávalók: színes kartonlapok, spárgák, színes ceruza (vagy filctoll)
A kartonlapokból vágjunk madárkákat, a szárnyaknak pedig kis téglalap alakúra vágott kartondarabot harmónikaszerűen hajtogassuk meg, a madarak testén ejtsünk egy akkora vágást, hogy a szárnyat tudjuk átbújtatni. A madárkáknak rajzoljunk szemet, dekoráljuk fantáziánk szerint.
Ezeket a madárkákat a kisiskolás lányom tanulta tavaly a suliban, s gyártott itthon egész madársereget. 


Bárányka



Hozzávalók: 1 wc papír guriga, 4 parafadugó (vagy barna gyurma), 2 mozgó szem, papírragasztó, háztartási vatta, fehér karton, színes ceruza, ragasztó, olló
A wc papír gurigát bekenjük ragasztóval, a vattából kis darabkákat nyomkodunk bele. A fehér kartonból fejet vágunk, ráragasztjuk a szemeket, dekoráljuk az arcot, majd a papírguriga egyik végére ragasztjuk. A parafadugókból (vagy gyurmából) lábakat faragunk.

2012. 04. 03.

Kreahúsvét 2 - só-liszt meg süthető gyurma

Hát ember tervez, a technika vívmánya pedig végez. Terveim közt szerepelt, hogy hétvége előtt jöjjek a további kreatívkodásaimmal. Csak nem számoltam azzal, hogy Középső csajom szülőértekezletére nekem kell elmennem, mert ugye mégsem a Nagymami dolga ez, Oldalborda pedig brutál aktív napban részesült csütörtökön. Nekem pedig este 10 előtt indult a vonatom, ma reggel érkeztem haza. Készültetek már fürdeni, kádban hajat mosni, aminek a vége gyertyafénynél, kagylóban hajmosás-mosakodás lett a vége? Csomagoltatok elemlámpa fénycsóvája mellett keresgélve dolgokat? Hát versenyt futva az idővel, inkább ne legyen ilyenben részetek. Így elmaradt a bejegyzések bevitele, pedig terveztem, hogy időzítve jelenik meg 1-2 míg nem vagyok blogközelben.
No, de újból itt vagyok a fedélzeten, próbálom ott folytatni ahol abbamaradt. Most akkor gyúrmázzunk. Kezdjük a só-liszt változattal, majd jöjjön a süthető.

Só-liszt gyurma hozzávalók: 35 dkg liszt, 35 dkg só, 1,9 dl víz; vízfesték, akrilfesték a színezéshez.



A hozzávalókból gyurma állagú tésztát gyúrunk. A só és a liszt minőségének függvényében a víz mennyisége változhat, ezért esetleg kevés lisztre netán pár csepp extra vízre lehet még szükségünk. Az így kapott tésztát lisztezett felületen kinyújtjuk, formára szaggatjuk, majd sütőben inkább szárítjuk mint sütjük. (100 fokon minimum 1 óra). Miután sütőből kivesszük, még kicsit puha lehet, de pár óra múlva, ha teljesen kihűlt, már tartós formákat kapunk. Ezután bátran színezhetjük, amihez használhatunk temperafestéket, vízfestéket, filctollat, zsírkrétát, akrilfestéket.


Süthető gyurma



Kreatív boltokban megvásárolhatjuk a só-liszt gyurma minőségibb alternatíváját, egyenesen színezve. Ezekből többféle létezik, a lágy, azaz soft verzióval a gyerekek könnyebben boldogulnak, nem igényel túlzott előkészítést. Szintén kreatív boltokban vásárolhatunk különböző formákat is ezekhez a gyurmákhoz. Ezekt lehetnek formavágók, de akár üreges formák is, amibe belenyomkodjuk a gyurmát, majd kifordítjuk belőlük. A kis formázott gyurmákat a só-liszt gyurmához hasonlóan sütőben kell kiszárítani, hogy tartósak maradjanak.