Oldalak

2012. 11. 12.

Gyümölcsökkel töltött kacsa

Egy ideje már megkezdtük a létszámcsökkentést a baromfiudvarban. Azaz vágjuk már a kacsákat. Kipróbáltuk a tömést is, majd megállapítottuk: nem nekünk való, túl sok idő elmegy a napból a töméssel. Szóval amennyit  maguktól híznak, azzal vannak.
Közben a kiskacsák is szépen növögetnek, Oldalborda gondolt egyet, s kitette őket is a szabadba. Amilyen kis buták, hát begyalogoltak a mangalicákhoz is szétnézni. Szerencséjükre a hatalmas dagonyából egyszer kellett kisegíteni egyiküket, máskor boldogultak maguk. Aztán egy szép nap Oldalborda érkezik, hogy ugyan számoljam már meg hányan vannak, mert szerinte hiányzik. Aha....ha azt olyan könnyű lenne. Számolt már valaki mozgó hangyabolyt? Kb. olyan sikerrel jártam én is. Azaz képtelen voltam a kiskacsa számlálást megfelelően elvégezni. Hát lemondtam erről. Közben a vizes edényeket töltöttem tiszta vízzel, mikor egy kiskacsa menekülőre fogta az egyik mangalica elől. Az meg csattogtatta a fogsorát a kis szárnyas farktollaitól pár centire. Hát fele sem volt tréfa, a vizes csövet a röfi fele irányítottam, így a kacsa előnyhöz jutott. Amint a vizet már nem felé irányítottam, ismét célba vette a kiskacsát. Gyorsan beugrottam a dagonyába (éljen a gumicsizma), a kis szárnyast kimenekítettem. Persze ilyenkor kell Oldalborda elérhetetlen legyen. Végül sikerült a baromfiudvar felső felébe zárni az összes kiskacsát, a tyúkok pulykák egy részével. Sajnos este mikor Oldalborda is hazaért, fájdalommal állapítottuk meg, hogy sötétedéskor a pulykák is agyontapostak pár kiskacsát. Így igencsak megcsappant az állomány. A mangalicák pedig fogyasztottak előzőleg belőlük, hisz ha tetem sem volt, de az élők közt sem, akkor más magyarázat nincs a kis szárnyasok eltűnésére. Azóta ismét kijárási tilalom van a kis tollasok számára. Hisz nem mangalica tápnak neveltük őket. Mondjuk inkább megtölteni. Így ni: 


 Hozzávalók:
  • 1 konyhakész kacsa
  • 35 dkg héjától megtisztított gesztenye
  • 3 birsalma
  • 1 narancs
  • 8-10 darab aszalt sárgabarack
  • kacsafűszer
A kacsát kívül-belül bedörzsöljük a fűszerkeverékkel,


majd a hasüregébe tegyünk apró kockákra vágott birsalmát, gesztenyét, aszalt sárgabarackot. Az üreg nyílásához birsalmacikkeket téve nem is kell azt levarrnunk. 

A nyaki bőr alatt szintén töltsük meg a gyümölcsökkel. A megtöltött kacsát tegyük sütőzacskóba, helyezzük mellé a megmaradt gyümölcsöket. A narancs héját távolítsuk el, majd szedjük cikkekre, melyeket szintén a sütőzacskóba, a kacsa köré helyezzünk, a narancslé bíztosítja a gőzös levegőt a zacskóban. A zacskó száját közzük be, a zacskót tűvel szúrkáljuk meg, 
 

majd 170-180 fokon 2 óra alatt süssük szép pirosra. A sütés utolsó perceiben a sütőzacskót vágjuk fel, hogy a fölösleges gőz távozhasson, a kacsa pedig hamarabb piruljon.

Ha nincs kacsafűszerünk, mi magunk is elkészíthetjük. A következőket kell összekevernünk, az arányokat saját ízlésünknek megfelelően alakítsuk: só, paprika, hagyma, curry, zöldpetrezselyem, bors, zsálya, kakukkfű, oregano, rozmaring, szerecsendió.



2012. 11. 05.

Barbari, a perzsa kenyér

Nem tudom megmondani, hogy mióta készítem elméletben az indiai lepénykenyeret. Most is épp be volt ütemezve, aztán hírtelen felülírtam az alábbi kenyérrel. Nem bántam meg. De az indiai kenyérke még továbbra is várat magára.
Amúgy meg....egyetemista koromban (az sem tegnbap volt már, hajajjj) vonult be a péktermékek hozzávalóként a szezámmag. Igencsak kedveltem. Aztán parkolópályára tettem, majd egyenesen kerülni kezdtem. Ez a pont volt ami megingatott eme kenyérke elkészítésében. De végül győzött a kíváncsiságom. Hálisten. Nem tudom, hogy szezámmag utoljára mikor esett ilyen jól (és most nem számolok a panírozáshoz, vagy műzlikhesz használt szezámmag fogyasztással).


Hozzávalók: 

  • 50 dkg liszt, 
  • 1,5 dkg élesztő, 
  • 1,5 dkg só, 
  • 3 dl víz,
  • búzakorpa a nyújtáshoz,   
  • 2 teáskanál só a kenő léhez, 
  • szezámmag a tetejére
Az élesztőt 1 dl langyos vízben elkavarjuk, hozzáadjuk a sót. Ezt az elegyet összegyúrjuk a liszttel és a további 2 dl langyos vízzel. Bő 5 percen keresztül dagasztjuk. Meleg helyre tesszük, letakarjuk és 2 órán át kelesztjük. Ezután daraboljuk a tésztát (2-4 részre osztjuk) és gömbölyűre formázzuk, amit lisztezett munkalapra teszünk. Letakarjuk míg elkészítjük a sós levet. Ehhez ¼ l vizet főni teszünk, hozzáadjuk sót, felforraljuk. A tésztadarabokat búzakorpás felületen tenyerünkkel szétnyomogatjuk, szűk 1 cm vastagságúra. Lekenjük 1 teáskanál sós lével, hüvelykujjunkkal párhuzamos mélyedéseket nyomunk a tésztába, majd megszúrjuk szezámmaggal és egy kevés búzakorpával. 275 fokos sütőben (vagy a maximális hőn amire a sütőnket fel tudjuk fűteni) 6-8 perc alatt szép pirosra sütjük. 
Langyosan, vajjal megkenve igazi királyság. 

2012. 11. 04.

Kókuszos keksz

Hát erről sem kicsit csúsztam le. Mondjuk csúfosan. Pedig még emailben is kaptam értesítőt, hogy mikor zárul a Blogkóstoló 5-ik fordulója, melynek Hankka volt a házigazdája. Ááááááá, ha csúszok, akkor csúsztam egy egész hetet. Mea culpa, vissza nem csinálható. Az a fini keksz sem csinálható vissza a kamra polcára, csak max újból elkészíthető. A keksz, melynek receptjét Okkitól hoztam, s amelyet azóta is követelnek rajtam a kiskorúak. Ráadásul megtörtént, ami rég nem: elfogyott itthon a kókuszreszelék. A boltban meg természetesen nem jut eszembe venni :(
No, de álljon itt a recept, ahogy én fogom ezentúl készíteni (amit ettünk az hites másolata volt az Okki receptjének, azaz Elsőszülött pöccre betartotta....igazándiból a sütőpor mennyiségét csökkentem, valamint házi vanília esszenciát teszek bele)


  • 10 dkg zabpehely
  • 18 dkg liszt
  • 10 dkg cukor
  • 2 teáskanál vanília esszencia
  • 15 dkg vaj
  • 8 dkg kókuszreszelék
  • 1 nagy tojás
  • 1 csapott kávéskanál sütőpor
A zabpelyhet, a kókuszreszeléket, a lisztet, a cukrot és a sütőport összekeverjük. A vajat felolvasztjuk, összekeverjük a tojással és az esszenciával majd a száraz összetevőkhöz adjuk. Alaposan összegyúrjuk, minimum 30 percre hűtőbe tesszük (a több tuti nem árt nekil, nálunk ücsörgött vagy 2 órát). Utána diónyi nagyságú anyagot veszünk kezünk közé, s kissé ellapított gombóckákat teszünk a sütőpapírra. 180 fokos sütőben addig sütjük, míg halvány rózsaszín kezd lenni a szélük. Sütőből kivéve, mint a kekszek sokaságát, picit hagyjuk hűlni, s akkor könnyebben bánunk velük, nem esik szét, könnyebb tányérra szedni. Az, hogy rohamtempóban fogy, gondolom alap. Kókuszimádóknak kötelező.

2012. 11. 02.

Cantuccini – a Toszkán keksz



Két kisebbem itthon leledzett múlt hét óta. Először ugye Kiffiú ronda köhögése miatt, majd Kicsilányt kapta el egy lázas-hasmenős kórság. Már jól is lennének, de jövő héten ugye őszi szünet felénk.
Na szóval szépen betároltunk mandulából, majd nekiláttunk kekszit sütni. Olyant, amire rég vágytam, de fene sem tudja miért, eddig nem készült el. Toszkánok kekszéről, a cantucciniről lenne szó. Hogy milyen lett? Oldalborda ma reggel térül-fordul s érdeklődik: azokból a ropogtatnivalókból, melyeket valamelyik nap itt fotóztad, maradt még? Hát szembe kellett röhögjem. Olyan család vagyunk mi, ahol bárminemű édes süti, keksz, nasi ránk penészedne? :D :D 
Így aztán ígéretet tettem arra, hogy gyors repeta.



Hozzávalók: 

  • 40 dkg liszt, 
  • 25 dkg cukor, 
  • 7 dkg méz, 
  • 3 tojás, 
  • 25 dkg mandula, 
  • 1 csipet só, 
  • 1 kávéskanál sütőpor, 
  • ½ citrom reszelt héja és leve; 
liszt a formázáshoz


A mandulát serpenyőben megpirítjuk. A lisztet a cukorral, sóval, sütőporral és a reszelt citromhéjjal összekeverjük. A mézet a felvert tojásokhoz adjuk. A tojásos elegyet a lisztes keverékhez adjuk, majd beledolgozzuk a mandulát is. Egy ragacsos tésztát kapunk, melyet lisztezett munkafelületen 3 rúddá formázunk. A rúdakat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, enyhén meglapítjuk. 180 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ezután kivesszük a sütőből, 1,5-2 ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, visszahelyezzük a sütőpapíros tepsire és újabb 10 percre visszatoljuk a 180 fokra. Egy csésze tej, tea, kávé mellé kínáljuk.
Persze kis csini csomagolásban megteszi gasztroajándéknak is.



Amúgy most nálunk mandula-dió párossal készül az újabb adag. Két okból is. Mandula sincs elég itthon, Oldalborda dióval kombináltat óhajtott. Tehát a kereslet-kínálat egymásra talál. Az élet szép.

Akár gasztroajándéknak is - panettone cserépben

Hát igen. A közösségi portálon olykor már az orrunk alá dörgölik, hogy még X nap van az év végi, egyik legnagyobb ünnepünkig, azaz karácsonyig. Tavaly is készült ilyen-olyan ajándék a konyhámban, csak egyáltalán nem bírok naplemente után fotózni. Bent a házban még mindig nincs kialakítva egy fotós sarok, a konyhában az asztal lapja gránit, veri vissza a fényt, a fehéregyensúlyt is brutál nehéz beállítani a különböző fények miatt. Így ha netán fotóztam is, inkább meg se mutattam. No de most, most nekiálltam. Persze az időjárás volt oly frankó, hogy épp aznap lett szutyok fekete odakint minden, de kemény voltam, eltettem másnapra a fotóalanyaimat. Jelentem harmadnap is épp olyan finomak voltak mint miután kisültek. A fotókon látható középső, becsomagolt példány pedig még megvan. Talán Elsőszülötté lesz, ha végre a vírusos kórság lecseng nála. A legnagyobbat pedig tegnap Kiffiú ajándékba adta. Ugyanis végre megjavították a kis bicóját amit tavaly apája hátramenetben elgázolt (ugye megtörténik, hogy a gyerek épp a kocsi hátánál hagy cuccokat, amik egyetlen visszapillantóból sem látszanak, gyorsan ha becsapjuk magunkat a volán mögé és gáz, a következő pillanatban fék is, hisz csörömpölés hallatszott......sajna nem egyedi eset, sem a férjem, sem a gyerekek nem tanulnak). Szóval a gyerek tegnap ragyogó szemekkel látta, hogy ismét egy járgány a házban (igen, látjátok....van bicó, autó, ,másik autó s ezennel újabb bicó is, csoda ha nincs fotós sarok számomra!?), boldogan vitte Józsi bácsinak a sütikét. Józsi bácsi pedig meg is lepődött, hisz nem számított ilyen bónuszra. Igaz, olykor tandemben "idegesítjük" egymást. Ő nem bír heggeszteni mikor én esetleg dúrvábban beindulok, azaz mosok, mosogatok, sütök és még ki tudja miket nem csinálok, amihez áram szükségeltetik. Olykor szólnak, hogy márpedig most hagyjam abba, mert egyikünk sem megy majd semmire. Igen, ilyen az áramszolgáltatás. Nálunk a 220 az kizárólag papíron létezik. Valóságban talán éccaka. Ha. Mert én már abban is kételkedem. Tudjátok milyen érzés, mikor férj szülinapjára készített meglepihez 240 fokos sütő kellene, de az nem melegszik tovább mint 160 fok? Hát ne tudjátok meg. Inkább nézzétek, hogyan is készült nálam a mostani panettone.



Hozzávalóka tésztához: 
  • 50 dkg liszt, 
  • 2,5 dkg élesztő, 
  • 1,5 dl tejszín, 
  • 3 tojás, 
  • 8 dkg cukor, 
  • 2 tasak vaníliás cukor, (ha van, mint nálam, akkor inkább házi verzió)
  • 12 dkg vaj, 
továbbá:
  • 40 dkg aszalt és/vagy kandírozott gyümölcs, 
  • 20 dkg csonthéjas, 
valamintkis méretű, új virágcserepek.

Az élesztőt a langyos tejben feloldjuk, majd a többi hozzávalóval (a vaj kivételével) együtt puha, lágy tésztát gyúrunk. Az olvasztott vajat kis adagokban dagasztjuk a tésztába. Letakarva, huzatmentes helyen 45 percig kelesztjük, ekkor hozzákeverjük az apróra vágott aszalványokat és a megtakarított, de egészben hagyott csonthéjasokat. Ismét letakarjuk és kelesztjük, kb. 1,5 órán át. Ezután kissé átgyúrjuk, majd szétosztjuk a virágcserepekben úgy, hogy a tészta 1-1,5 cm-el a virágcserép teteje alatt legyen. A cserepeket nem kell sem vízbe áztatni előzőleg, sem kikenni. A sütés előtt újabb 30 percet kelesztjük, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük. A sütési idő természetesen függ a cserepek méretétől. Arra ellenben ügyeljünk, nehogy a tészta teteje piros legyen, de belül még sületlen legyen. Tűpróba ajánlott.

Ja, a cserepek teljesen haotikusan müködnek. Tényleg van amelyiket nem kell kikenni, de azért olyanba is belefutottam, amelyik nem engedte a tartalmát. Csak brutalizálással. Ergó......jobb kikenni, vagy netán kis sütőpapírt tenni bíztonságból. Csak úgy a cserép szintjéig.
Még egy dolog: következőkor megpróbálom még több "adalékanyaggal". Azaz még csonthéjas, még kandírozott cucc. Mert cserépbe helyezéskor úgy tűnik a tészta, hogy fullon van, de megvágásnál van egy olyan érzésem, hogy nem hoztam ki a maximumot belőle. Aztán lehet tévedek. Persze a bolti így is felül van múlva töltelék téren, de ha már nyúl, hadd legyen kövérebb.

Ja, és ha már ilyen szépen sikeredett, hogy fotózásra akaratlanul is 4különböző méretű panettone jelentkezett, hát akkor megfuttatom őket Nyammm játékában.

2012. 10. 26.

Flódni, ezúttal mint kalács

Hát jól eltűntem. Eleinte egy kis lazításra vágytam, majd Oldalborda betárolt 2 hetes kisrécékből. Szám szerint 60 db-ot vett. A kis dilisek aztán ösztönösen folyamatos pancsolásban tengették volna mindennapjaikat. Csakhogy....épp akkor érkeztek hozzánk, mikor a hőség elköszönt Brassóból. Így mire feleszméltünk, se perc alatt már csak 57 élő kisréce fogadott az etetéskor. Ekkor váltottam (teljes egészében "megnyertem" a gondozásukat), étel folyamatosan volt náluk, inni azonban csak akkor kaptak mikor ott voltam. Egyenként kivettem őket a szállásukról, inni kaptak, majd visszapakoltam. Hát ne tudjátok meg, hogy mekkora felszusszanás volt, mikor múlt hét szombaton nagykorúsítottuk őket. Bár a héten ha Oldalborda épp nem akkor megy be hozzájuk amikor, ismét apadt volna a létszám :( Szóval az állatkertünk szépen lefoglal. Azt hiszem nem is igazán tettem itt szóvá, hogy mik is tartoznak az állatkertünkbe. Hát ugye kezdtük a csibékkel és tyúkokkal. Szorosan követték őket a kacsák (hmmm.....de finomakat ettünk már belőlük...ezeket is meg kellene itt osztani), majd érkeztek a pulykafiókák. Aztán a meglévő nyúl állomány is szaporodott - vagy úgy, hogy minden gyerek kapott egyet egyik bácsitól itt az utcában, vagy pedig fialt az anyanyuszink. Kétszer. Utána a kisrécék. Majd 3 napra rá érkeztek a röfikék. Van két mangalicánk. Hát egy álom a gazdaságban. Igaz ugyan, hogy már jócskán hízott példányokat tároltunk be (130 kg körüliek), de gond velük egy szál se. Kint tartózkodnak a szabad ég alatt, be vannak kerítve egy nagy területen, esznek, túrkálnak, alszanak. Kb. 3 hét elteltével láttuk először, hogy nem csak input létezik, van biza output is. De mert bőszen túrkálnak, nem kell takarítani utánuk. Na ja, mégis. A kukorica csöveket bedobjuk, ők szépen leszemezgetve megeszik, majd a csöveket ki kell idővel gyűjtögetni. Szeretik a hullott almát, a krumplit is megeszik. Ami nekünk nyerő: nem kell főzni. Szóval a zsákból egy hatalmas vödörnyit odateszünk nekik, aztán ők elrágcsálják. Tegnapelőtt estére sikerült makkot is vennije Oldalbordának. Hiába no, a kis röfik a kedvencei.
A szárnyas apasztás projektnél külön köszönet Maimoninak, a gazdálkodó cimkével ellátott írásaiért. a 60 fokos vízben áztatásos módszerről ha nem olvasok nála, a mai napig kínlódás lenne a kopasztás.
Aztán a héten apadt a tyúkok létszáma. Nem épp saját akaratunkból. Ki tudja hogyan, de a kis kapirgálók utat találtak ami a baromfiudvarból a külvilág fele vezet. A kíváncsiság pedig vitte őket. Kettő a kutya fogsora között végezte. Kettő megmenekült, de közülük egyet vágni kellett, nem bírt 2 nap után se talpra állni. A negyedik mára újból a többiek társaságát élvezhette. Mi pedig a léc kerítést kibéleltük dróthálóval. Na, azóta (2 napja) nem volt szabadon bóklászó tyúkunk.
Közben a kicsi ovis betegség jeligével itthon lébecol, 1 gyerekért nem megyünk naponta 2x az oviig, így nővérkéje is itthon várja míg Kiffiú ismét mehet az oviba.
Aztán mi tagadás, ha az ember hanyagolja a blogot, hajlamos azt mondani, hogy áhh.....még 1 nap lazítás belefér. Azt hiszem ideje ennek most végetvetni.
Van némi elmaradásom a FB kenyeres csoportjában, már egy egész hadsereg várakozik eme receptre. Ma estére ígértem, hogy várakozásuk ezennel célba ér. Jöjjön hát a megígért flódni kalácsom.


Flódnival Székelyudvarhelyen kerültem ismerettségbe. Valahogy ködbe veszett nálam az idők során. Aztán Edó felidézte az emlékeket. Majd elkészítettem a klasszikus verziót. Ne mondjam, hogy fotóra nem futotta. Csak erősen macerás volt, így folyamatosan kibújtam az ismétlésre való felkérés alól. Mígnem....gondoltam egyet, s belegondoltam egy fonott kalácsba. Kelt tésztásba. Hisz a keltek egy nagy szerelmem. Az eredmény az én várakozásomhoz felnőtt. Azt hiszem, hogy a látvány valóban lenyűgözte a vendégeket. Ugyanis Édesapám 70 éves születésnapjára vittem, a meghívottaknak nagyon tetszett. Még akkor is, ha a hatalmas felhozatal bőséges zavarától nem is bíztos, hogy egy egész szelettel sikerült fogyasszanak. Nem mondom, emberes adah egy vékonyka szelettel is. Ilyen alapon a klasszikus flódni emberbarátibb ;-)

Hozzávalók: 
a tésztához:
  • 50 dkg liszt
  • 2,2 dl tejszín
  • 1 tojás
  • 8 dkg cukor
  • 2,5 dkg élesztő
  • 5 dkg vaj
a töltelékek:
  • 15 dkg mák, 8 dkg cukor, 60 ml alma must
  • 15 dkg dió, 8 dkg cukor, 60 ml alma must
  • 75 dkg alma, késhegynyi őrölt fahéj, 10 dkg cukor, 1 evőkanál búzadara
  • 2 púpozott evőkanál kemény szilvalekvár (olyan amit cukor nélkül készítenek órákon keresztül) 
a tetejére a kenéshez:
  • 1 tojássárga, 2 evőkanál tej.
Szokásos módon elkészítjük a kelt tésztát. Ehhez a tejszínt kissé meglangyosítjuk, feloldjuk benne az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot. A tejszínes elegyet a tojással együtt hozzáadjuk a liszthez, majd ruganyos tésztát gyúrunk. A vajat megolvasztjuk és apránként a tésztába dagasztjuk. A dagasztás végével a tésztát meleg, huzat mentes helyre tesszük és letakarjuk. Míg a tészta kel, elkészítjük a töltelékeket. A mákoshoz felforraljuk a mustot a cukorral, ráöntjük a mákra. A dióssal hasonlóan járunk el. Az almáshoz az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, kockára vágjuk, megszórjuk a cukorral és a fahéjjal majd fedő alatt megpároljuk. Ha jó puha és sok levet engedett, akkor fedő nélkül kissé elfőzzük a levét. A töltelékeket kihűtjül. Ha a tészta duplájára kelt, 4 egyenlő részre osztjuk. Mindeniket kb. 55-60 cm hosszúságú téglalapra kinyújtjuk. A másik oldala elég rövid lesz. A tészta kb. 4 mm vastag kell legyen. Mindenik tésztalapot megkenünk 1-1 töltelékkel és a hosszú oldal mentén felcsavarjuk. Az almás tölteléknél a kinyújtott tésztát megszórjuk a búzadarával, s csak utána tesszük rá az almás tölteléket. Az alma hajlamos eláztatni a tésztát. Ha szükséges, a feltekerés végén a tészta szélét összecsípjük, hogy ne tekeredjen le. Ha elkészült a 4 töltött rúd, akkor négyes fonással megfonjuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük, 20 percig újból kelesztjük. Ezalatt a sütőt 190 fokra felfűtjük, a kalács tetejét megkenjük a tejjel elkevert tojássárgával és 35 perc alatt szép pirosra sütjük. 

2012. 10. 18.

Boldog születésnapot Teca

"Torták, rózsák, égő gyertyák,
s néhány szívből jövő kívánság -
Ha elmúltál már ennyi meg ennyi,
nem kell azt úgy a szívedre venni."

LGT


Kedves TECA!


50. születésnapod alkalmából csatlakozom a téged köszöntő bloggerekhez, jó egészséget, sok boldogságot kívánva!!
Mások (bizonyára észrevettétek, hogy a mai nap a blogbejegyzéseket a flashmob, azaz a villám csődület jellemzi, legalábbis részben) hozták a tortá(ka)t, akkor én az LGT-t követve jöttem egy rózsával.

2012. 09. 16.

Kókuszos csiga

Van pár íz, ami nagyon bejön nálam. Többek közt a kókuszos is ilyen. A héten az egyik élelmiszer üzletláncban ázsiai napok voltak, ott vettem konzerv kókusztejet. Ma pedig, mikor félkómásan hazaértünk egy átbulizott éjszaka után, főzni kellett, hisz érkeztek Oldalborda szülei. Finom sütőben sült csülök, vöröskáposztával készült. De ha már a sütő úgy is be lett izzítva, hát előkaptam a kókusztejet. Löketem nem volt milyen recept legyen, de csigára gondoltam. Aztán bedobáltam az elképzelt alapanyagokat a kenyérsütő üstjébe, majd ahogy dolgozott a gép, úgy adtam hozzá az állag szerint. Végülis a következők kerültek bele:



Hozzávalók:
a tésztához: 
  • 1 kókusztej konzerv (mérlegre téve a töltősúly 395 g volt),
  • 70 ml víz
  • 4 dkg élesztő
  • 1 kávéskanál só,
  • 8 dkg cukor,
  • 63 dkg liszt
a töltelékhez:
  • 20 dkg mascarpone,
  • 15 dkg kókuszreszelék,
  • 15 dkg cukor,
a csigák meglocsolásához:
  • 1 dl tej
  • 2tasak vaníliás cukor
 A tészta hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe tesszük, egy puha, ruganyos tésztát dagasztatunk a géppel. Ha duplájára kelt, a tésztát kétfele vesszük. Egyesével kinyújtjuk kb. 4 mm vastagságú, téglalap alakúra, megkenjük a mascarpone felével. A kókuszreszeléket összekeverjük a cukorral, s eme elegy felét rászórjuk a megkent tésztára. Ezután a tészta hosszabbik oldalánál fogva felcsavarjuk, 2 ujjnyi vastag szeleteket vágunk, majd sütőpapírral bélelt tepsibe helyezzük. A tészta másik felével ugyanígy járunk el. Sütés előtt 20 percet pihentetjük a tésztát. Sütéshez a sütőt 200 fokra felmelegítjük, 20 perc alatt szép pirosra sütjük. A sütés utolsó 3 percében a csigákat meglocsoljuk 1-2 teáskanál vaníliás tejjel

2012. 09. 02.

Pityókás kenyér

Magyarországi olvasóim ha kicsikét is tisztában vannak az erdélyi "szakszavakkal", akkor tudják ám, hogy a címben szereplő kenyér nem alkoholos állapotú, hanem csak krumpli van a hozzávalók közt. 
Történt a mai nap, hogy Középső csajszim keresztapujához voltunk hivatalosak. Vendégségünk célja lényegében a lakókocsink feltérképezése, mert a haver erősen egy ilyen befektetésben gondolkodik. A mi lakókocsink pedig az ő kertjében horgonyzott le idei kiruccanása után (hosszú mese a miért, maradjunk annyiban, hogy hozzánk nem tudjuk felhozni). Oldalborda pedig símán lezsírozta, hogy márpedig grillezzünk, mi visszük a húst. Rábólintás a kérésre érkezett is, csak megtoldva ama kéréssel, hogy kenyeret is vegyünk a hús mellé, hisz náluk a faluban vasárnap délután nem találni. Ránéztem az órára, s megállapítást nyert részemről, hogy belefér egy kenyérsütés. Hisz vasárnap délután Brassóban is igencsak "mű" kenyerek kaphatók. Tele csupa finom magánhangzóval. Azaz hemzsegnek az E-ktől. Persze nem árultuk el, hogy honnan a kenyér. Megérkeztünk, a parázs már készen is volt, hiába no, éhes volt a haver. Felesége ma reggel elutazott, s déltől minket várt. Hát kicsit (avagy többet?) késtünk. De miután belakmározott, megbékélt eme negatívummal.
Kenyeret mikor a kezébe adtuk, csak nézett. Felszeletelte, megkóstolta, s rögtön jött az érdeklődés: hol vettük, mert ezentúl ők is ilyen kenyeret kellene vegyenek. Hát....pékséget még nem nyitok, uhhó boltban nem kapható. De hatalmas bók volt a kenyeremnek, de főleg nekem. Igaz is, hogy semmi öregtészta, semmi kovász nélkül egy nagyon finom kenyérke lett belőle. Miképp az is igaz, hogy bloggerségem, meg blog olvasói mivoltom előtt (már van vagy 9-10 éve) ugyanezt a kenyeret sütöttem, igaz akkor elejétől végéig kenyérsütőgépben. Most persze csak a dagasztást bíztam a gépre.


Hozzávalók: 

  • 58 dkg búzaliszt, 
  • 20 dkg főtt, áttört krumpli, 
  • 3 dl tejsavó, 
  • 2 dkg élesztő, 
  • 1,5 dkg só, 
  • 1 dkg cukor, 
  • 2,5 dkg sertészsír.
A meglangyosított tejsavóban elkavarjuk a cukrot, majd hozzáadjuk az élesztőt és felfuttatjuk. Ekkor a többi hozzávalóval együtt egy rugalmas, de inkább kemény tésztát állítunk össze, mert a dagasztás során a tészta lágyulni fog. Miután alaposan kidagasztottuk a tésztát, lisztezett felületre tesszük (esetleg szakajtó kosárba, amibe egy liszttel megszórt kendőt helyezünk), letakarjuk és duplájára kelesztjük. Ezután a kenyeret megformázzuk, ismét letakarjuk és a sütőnket 230 fokra felfűtjük. A második kelesztés 20-30 perc legyen. Ekkor egy fedhető tálba tesszük (jénai tál, kerámia tál), enyhén megspriccoljuk vízzel ráhelyezzük a fedőt és betesszük a sütőbe. 35 perc múlva levesszük a tál fedelét, hogy a kenyerünk héja szép pirosra süljön. Még 10 percet sütjük fedetlenül. Ekkor kivesszük, rácsra tesszük hűlni és vízpermettel megfújjuk. 

Természetesen tejsavó helyett készíthetjük vízzel, esetleg tej és víz keverékével. Most dúskálok a savóban, hisz Oldalborda sajtgyártással kísérletezik. 
Ha belefér, akkor szeretnék ezzel a kenyérrel részt venni Dizájn Menza dobozos játékában. Mert a kenyereknél biza mi rég leszámoltunk az E-kkel.

2012. 09. 01.

Köménymagos és sajtos stanglik



Hát valószínűnek tartom, hogy a gyerekek nem, de én már nagyon várom, hogy hazajöjjenek. Valahogy hiányzik a házból a szokásos perpatvar. Meg nincs kinek sütni-főzni. Meg is állapítottuk Oldalbordával, hogy biza kettőnkért nem érdemes kenyeret sütni. Mert a végén úgy is az állatok kapják meg. Mert amilyen tételben mi fogyasztunk, hát az nem sok. De persze megláttam valahol némi köményes fonatot. Nyálelválasztás on. Tenni kellett ellene. Kinyitottam a hűtő ajtót, hogy kivegyem a savót. Erre szembenézett velem a sajt. Hát akkor legyen köményes is, meg sajtos is. Lőn.



Hozzávalók a tésztához: 

  • 3,8 dl tejsavó, 
  • 4 dkg élesztő, 
  • 50 dkg búzaliszt, 
  • 25 dkg teljes kiőrlésű tönkölyliszt, 
  • 2 teáskanál só, 
  • 1 teáskanál cukor, 
  • 1 teáskanál őrölt kömény; 
a kenéshez 1 tojásfehérje;
a szóráshoz durva szemű só, köménymag, reszelt sajt.


Az élesztőt elmorzsoljuk, hozzáadjuk a cukros tejsavóhoz és felfuttatjuk. A többi hozzávalóval ruganyos tésztát dagasztunk, duplájára kelesztjük. Ha megkelt, 12 részre osztjuk, gombócokat formázunk belőlük, s újabb 10-15 percig pihentetjük. Ekkor stanglikat sodrunk belőlük, melyeket sütőpapírral bélelt tepsibe teszünk. A tojásfehérjét kevés vízzel elkeverjük, megkenjük vele a stanglikat, majd megszórjuk a sóval, köménymaggal és reszelt sajttal

2012. 08. 30.

Tepertős kiflicskék

Nyújtsa fel a kezét az, aki a cím olvastán édes süteményre asszociál. Tényleg, van olyan akinél a tepertőt feldolgozva nem a sós pogácsa ugrik be elsőnek? Mert nekem a tepertős pogácsa, a sós változat....hát az egy külön kategória. Persze ha jól van elkészítve. Utoljára ráadásul bolti olyant ettem. Mikor az   A l m a  együttes Sepsiszentgyötgyön járt a városnapok keretén belül. Ott kénytelen voltam vásárolni a két aprómnak valami péksütit, hisz nem érték be azzal ami a hátizsákban volt. Akkor láttam meg az óriási tepertős pogácsát, s naná lementem gyerekbe. Nekem is kellett, de azonnal. Szerencsémre nem csalódtam, ha nem szégyenlem, visszatérek még legalább kettő darabért. No, de koncertre mentünk elvileg, nem kalóriabevitelre.
Itthon pedig ha tepertő van(csak akkor ha mi olvasztjuk), az elfogy mielőtt új életet kezdhetne.


De most rábukkantam egy édes változatú tepertős receptre. Szeben és Ágota közt egy kis faluból érkezett hozzám a recept. Hát először csak néztem, s nem bírtam eldönteni, hogy kipróbáljam, ne próbáljam. Ha próbálom, akkor egész adagból vagy fél adagból. Végül úgy döntöttem, hogy veszek egy kevéske szalonát, kiolvasztom, s amennyi tepertő lesz, annyiból készül. Aztán ugye egyedül voltam itthon (gyerekek a szünidő utolsó gondmentes napjait házon kívül élvezik), gondoltam fél adag legyen. A tepertőm épp annyi is lett. Tehát belevágtam. Ide már természetesen a rendes adagot írom, bár ez sem valami hatalmas.

Hozzávalók:
  • 20 dkg darált tepertő, 
  • 40 dkg liszt, 
  • 13 dkg cukor, 
  • 1 tojás, 
  • 1 tasak vaníliás cukor, 
  • 1 citrom reszelt héja, 
  • 2 evőkanál tejföl.


A hozzávalókból tésztát gyúrunk, 1 órára hűtőszekrénybe tesszük majd ½ cm vastagságú kör alakban kinyújtjuk, körcikkekre vágjuk, kifli alakra feltekerjük. Sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, forró sütőben megsütjük.
A tepertő édes süteményben nem elterjedt, érdemes kipróbálni. Nem kell hajtogatni, ráadásul ha a tepertőt nem daráljuk, hanem késes aprítóval zúzzuk össze, enyhén dióra emlékeztető ízű darabkák köszönhetnek vissza a kisült kiflikből.

Ja, mielőtt valaki ott akadna fel, hogy miképp osztottam el én a tojást kettőbe, hát elárulom: mostanság került a házhoz még pár tyúk, melyek akkoriban kezdtek tojni. Egyesek igencsak miniket. Hát egy ilyen mini tojás lett a süti áldozata.

2012. 08. 27.

Elmaradtam - Magyar Konyha

Hát jól elfelejtettem beszámolni nektek a Magyar Konyha nyári, kettős lapszámáról. Ugyanis Mo-on nem egy lapnál van az, hogy (valószínű a nyári szabadságolások miatt) két hónapra való jelenik meg egy példányban. 
Nos, az idei év 7-8-as számában igazi gasztrocélokra lelhettek akik időben fellapozták. Természetesen nem kizárt az iskolakezdés után is elmenni a lap által ajánlgatott helyekre. Hisz ki mondja azt, hogy a Tisza, Tokaj környéke csak nyáron látogatható? Ráadásul most, hogy talán hűvösebbre fordul az idő, még bringázni is jobb kedvvel lendülhet neki a merészebbje. Meg olvashattunk írást az ország (Magyarország) cseresznyéskertjeként ismert Nagykörűn található Suttogó étteremről. Bizonyára a (főleg) FB-on a megfelelő időben látott verseny kapcsán hallottak többen először Nagykörű-ről. Hát én sem vagyok kivétel.
Ajánlatot kaphattunk a Top 10 halászcsárdára. Bár jómagam nem teszteltem egyet sem mostanság ezek közül, bizonyára vannak akik alátámaszthatják, hogy bizony-bizony, jó, hogy X, Y benne van az első 10-ben, de ugyanakkor ott van az ízlések és pofonok jelszó mellett a lehetőség, hogy bizony-bizony, vajon egy adott csárda miért nem került bele, mikor pedig az hmmmm......, avagy a másik, amelyik benne van, miért is került oda, hisz nem azt kapta az oda betérő amire ő számított. Hát igen. A gasztronómia az nem matematika, innen nézve pedig minden relatív. De ettől színes, ettől jó. Miképp a Magyar Konyha is gyönyörű színes lap, rengeteg olvasmánnyal a recepteken felül, ezért nem is tudom minek nevezzem: mert nem egy kimondott gasztromagazin. Bár a léleknek is kell az étel, írásaik meg ennek tesznek eleget.
Kíváncsian várom az augusztus 29-én megjelenő következő lapszámukat.
Vagyok olyan szerencsés, hogy nem függök a postától, a kiszállítóktól. Hisz ennek a magazinnak ott van az online változata. Bár tény és való, hogy előnye mellett ott a hátránya: lefekvéskor nem lapozgathatom az ágyamban, érdeklődő férj nem viheti magával a ....hmmm..... izé.....klotyóra. 
Döntse el mindenki, hogy a nyomtatott, avagy a digitális változat jön be inkább. Ha a digitális, akkor pár kattintás, és máris belekóstolhatunk a minta kiadványba. Amiben részletek vannak az aktuálisan legutolsónak megjelent példányból. Még pár napig a dupla számból az ízelítő ITT.

2012. 08. 24.

Rebarbara fagylalt - játékra

Vikvi hírdetett egy játékot, kettős szülinap égisze alatt, melynek 2 nyereménye is van. Egyik nyereményét nem postázza külföldre, ami érthető is, hisz rebarbara tövet tartalmaz. Nekem meg van rebarbarám, így ezért arra a nyereményre semmiképp sem pályázom. Ellenben innen a rebarbarától jött az ötletem, hogy elfekvőben van egy meg nem osztott fagyim, nevezetesen rebarbara fagylalt. Hát akkor legyen az a játékra nevezett.



Hozzávalók: 
  • 3 dl tejszín, 
  • 2 kis doboz natur joghurt (kb. 300 gr), 
  • 8+5 dkg cukor, 
  • 2 teáskanál étkezési keményítő 
  • (de lehet tenni 1,5 tasak tejszínhabfixálót is), 
  • 4 szál rebarbara.
A joghurtot egy tüllel bélelt szűrőbe csöpögni tesszük. Ezalatt a tejszínt habbá verjük, félúton hozzáadjuk a keményítőt ls a 8 dkg cukrot. A rebarbarát megtakarítjuk, késes aprítóban pürésítjük, majd összekeverjük az 5 dkg cukorral. Amikor a tejszínt felvertük, beletesszük a kicsöpögött joghurtot, majd a rebarbarát. Egyneműsítjük a masszát. Fagyasztóba téve pár óra múlva kínálhatjuk az ízletes, savanykás fagylaltot.

Tipp: a joghurtból kicsöpögött savót ne öntsük ki, kelt tészták készítésénél hasznosítsuk.

Tudtátok, hogy a rebarbara a zöldségek csoportjába tartozik? Nem most tudtam meg, de mikor hallottam, igencsak csodálkoztam. De végülis, miért ne?!

2012. 08. 21.

Hegyekben nyaraltunk

Mondhatnám azt is, hogy dolgoztunk. Ugyanis turistákkal voltunk múlt hét hétfő délutántól egész péntek délig. Bp. mellől érkeztek, s nagyjából a környékbeli hegyekben csavarogtunk. Igaz négykeréken. Hisz jártunk velük 1700 m magasan is. Hisz terepautós túrázás volt. Öt járgányban voltunk, szám szerint harminc valahányan. Amiben szép számmal voltak gyerekek is. A gyerkőcök egy autóba zsúfolódtak be, ők úgy érezték jól magukat. Mondjuk annak az autónak a vezetőjét azért kevésbé irigyeltem, hisz 4 napon keresztül reggeltől estig az ő fülénél duruzsoltak. No, de kibírta, hisz ő szervezte az egészet. Oldalbordával minket vezetni hívott, nem is a mi járgányainkkal voltunk. 
Voltak helyzetek, ahol elméletben szuper voltam, gyakorlatban pedig "fostam" rendesen, hisz azért nálam volt 6 felnőtt akikért felelősséggel tartoztam. No, meg ugye itthon vártak a gyerekeim. Ezek ismeretében most arra gondolhattok, hogy hű, micsoda veszélyes helyeken jártunk, hogy nem vagyunk normálisak. Hát ez azért nem így volt, csak az én tolerancia küszöböm van nagyon alacsonyra kalibrálva. Igaz, tegyem még azt is mellé, hogy akik adrenalinra vágytak, azok vagy Oldalbordám vezette Nissan Patrolba ültek, vagy egy másik srác vezette Toyota Land Cruiserbe. Ők tök bíztonságban érezték magukat a pasiknál. De a pasik nem is részesültek olyan élményben mint én. Egyetlen egy helyen volt, hogy számomra meredek helyen kellett levezetnem az autót, amitől én kezdtem pánikolni. De mentem előre, szóltam is a CB rádión, hogy elméletben jó vagyok, tudom mit kell tenni, csak a gyakorlat kicsit visszafog. Végül leértünk, az utasaim mint mikor a pilóta sikeresen földre teszi a repülőt, engem is megtapsoltak. Hát el is érzékenyültem. Azt hiszem máskor is bevállalom. Mondjuk a poénos az volt, hogy a csapatvezetőnk (akié az autó is volt) szólt a rádión, hogy pont ott menjek le ahol az ő felesége, ahhoz pedig ici-picit balra kellett tartanom. Közben pedig drága Oldalbordám ezeregyig azt fújta a rádión, hogy csakis egyenesen tartsam az autót, még pár fokot se fordítsan el a kormányt balra. Na, ilyenkor mit tegyen egy irányításra váró valaki? Hát mentem amerre nekem inkább megfelelőnek tűnt.
Első két nap a Drakula kastélyról híres Bran, azaz Törcsvár melletti Simon nevű településen volt a szállásunk. Akkor bejártuk a környező hegyeket, voltunk a Zernyesti medverezervátumban. 
  Zernyesti szoros
 A mackó vígan falatozta az almákat

 
 Mi ugyan délelőtt 11 órakor mentünk be a rezervátumba, de akkor a medvék biológiai órája még valahol reggeli 6-7 óra között van, nem is reggeliztek. Inkább még picit lustálkodnak.
 
 Ő Max, a vakon született mackó.


ITT találjátok a honlapjukat, sajna magyar nem választható, angol, német, francia és román nyelveken olvashattok róla. Úticéljaink közt szerepelt a Zernyesti és a Dambovicioarei szoros, a Dambovicioarei barlang (ide nem mentem be, barátaink előző években jártak, s eléggé negatív véleményezést hallhattunk.....amúgy turistáink sem lelkendeztek nagyon), csodás hegytetők, emelkedők és ereszkedők, tisztásokon kajálások.

 a Dambovicioara szorosban a hatalmas kövek között lefele haladva.


 nekem a hegyi taxi-t kellett vezetnem.



 Szerda délben a Prahova völgyén kicsit ráfáztunk a közlekedésre, ugyanis akkor volt a románok egyik nagy ünnepe, a Szent-Mária, ami munkaszünnap. Mi pedig az üdülőtelepeken keresztül autóztunk, kicsit megkésve a tervezett ütemünkhöz képest. De Busteni-ből felautóztunk 1700 méter fölé a Zamora hegyre, szembekerülvén a Bucegi hegység csodálatos látványával. Itt a hűtőtáskákba rejtett rengeteg finomságból egy bőséges lakomát csaptunk, a gyerekek rohangáltak, majd csoportkép készült (lévén nem kértem senkitől engedélyt ilyenek megosztására, a csoportképből nem mutatok nektek).

 a Zamora hegy, ami a Baj hegység része


 a Bucsecs, középen a meteó állomás tornyával az Omu csúcson, ami 2505 m-en van

Ezután visszaereszkedtünk Bustenibe, tovább autóztunk délre, majd Szinaia településből nyugatra térve megcélotuk a Bucsecset. A Bucsecsben található a híres Sfinx szikla és a Babele sziklapáros. Úgy 8-9 évvel ezelőtt jártunk ott először, számunkra a Babele hatalmas csalódás volt. Ugyanis a tankönyvekben levő fotók alapján mindenki számára az jön le, hogy a Babele az hatalmas. Mikor ott álltunk a sziklapáros előtt, írtó szar időben, erősen hideg szél, ködszitálás mellett, ráadásul estefele, csak egymásra néztünk, s megállapítottuk, hogy becsaptak minket. Hisz abban egyetértettünk, hogy a sziklapáros méretét nem tanítják, s ha a fotón nincs viszonyítási mérce, akkor biza nem holmi törpe "kavicsokra" számítottunk. Turistáink közt sokan hallottak róla, látták fotón, de hozzánk hasonlóan ők is csalódtak. Pedig ugye mi megmondtuk, hogy mire számítsanak. No, majd ha lesz legközelebb, akkor elgondolkodhatnak, hogy megéri-e hinni nekünk.
De a Babele közelében levő Sfinx az már más. Igaz ugyan, hogy meg kell találni azt a szöget ahonnan a látvány klappol a szikla nevével, meg ki kell várni, hogy a szikla önmagában fotózható legyen, de ez számomra továbbra is élményt jelent.

 a régi kőbánya maradéka fent a Bucsecs fennsíkon

 naplemente a kőbánya előtt



 

 kilátás a Babele közeléből

 Sfinx

  
 Bucsecs hegyvonulat egy része

 A felvonóból kiszállva a Babele közelében

a menedékház előtt a Babele sziklapáros

Ja, és meséljem el nektek, hogy az előzetes programban az szerepelt, hogy csütörtök hajnalban autókba pattanunk (olyan 4 óra magasságában), ahhoz hogy a kiszemelt fennsíkról élvezhessük a napfelkeltét. Hát ehhez képest a csoport úgy szavazott, hogy fáradtak, inkább alszanak. A másik része pedig hajnali 4 óráig buliztunk. Volt könnyek közt dúdolt magyar és székely himnusz, majd a villanyoltás előtti utolsó dal címe a Várj, míg felkel majd a nap volt. Csak úgy stílusosan. Fogyott a sör, bor, whisky, szilvapálinka, de számomra a legszuperebb folyadék a Jägermeister volt. Hát másnap (izé, aznap) délben végül felvonóval jutottunk fel a napfelkelte színhelyéül kinézett tetőre. Azt kell mondanom, hogy voltunk páran, akiket megviselt a felvonó kilengése, az alattunk levő mélység. Volt aki helyben megfordult, s a következő felvonóval visszament a szállásig, volt más aki azonnal indult vissza, de a gyalogösvényen. Többiek azért inkább mászkáltunk a csodás helyeken, oxigéndús levegőn, és természetesen elmúlt minden másnaposságunk. Csapatunk egy része meglátogatta a Ialomita barlangot. Van bent világítás, de ha netán kis korlátokat is tennének, hogy a kíváncsibb látogatók ne nyúlkáljanak oda mindenhová, akkor akár szép is lehetne. Mert így csupa fekete minden. Ugye köztudott, hogy évtizedek kellenek míg az ilyen kitisztul? Csak a sok baromarcú turista (tisztelet a kivételnek) ezt nem tudja.
Aztán pár lelkes pasivendég "elkötött" egy járgányt, hát sikeresen elültették egy dagonyában. Ugye gondolták, ha nekik az ilyen-olyan építkezéses erőgépek vezetése kisujjból kirázós stílusban megy, akkor talán elboldogulnak egy 4x4-es terepautóval is. Bebizonyosodott, hogy nem. Persze délután aztán volt offroad iskola, a bevállalósabbak élvezték, a kevésbé merészek pedig még nagyobb tisztelettel néztek fel akár rám is. Hogy én azért alapjáraton milyen klasszul elvagyok azokkal a nagy autókkal. Hát na.....3 éves koromig visszaemlékezve inkább autózni szerettem mint babázni. Na jó, az autózás utáni legjobb móka a főzőcske volt. Na, vajon véletlen, hogy gasztros csapáson indult blogom? Meg most autós kirándulásról írogatok?
Aztán többünk bánatára ránk köszönt a péntek reggel, amikor visszaindultunk Simonba, hogy vendégeink újból a saját járgányukat nyargalhassák, uticéljuk természetesen Magyarország. Remélem, hogy ők is ugyanannyi élménnyel lettek gazdagabbak mint amennyi nekem is jutott. Bármikor (kizárólag eső- és hómentes időben) megismételném.

2012. 08. 11.

Kakascomb paprikás

Hozzávalók: 
  • 8 kakascomb, 
  • 1 fej hagyma, 
  • 3 cikk fokhagyma, 
  • 1 késhegyni őrölt kömény, 
  • 1 nagy csipetnyi morzsolt majoranna, 
  • 2 teáskanál pirospaprika őrlemény, 
  • ½ dl olaj.


A hagymát apróra vágjuk, olajon üvegesre dinszteljük majd rádobjuk a zúzott fokhagymát, s még rövid ideig kevergetjük. Beletesszük a megmosott combokat, sót, borsot teszünk bele, kevés vízet öntünk rá, lefedjük és addig főzzük míg a hús megpuhul. Ha szükséges, időnként a vizet pótoljuk. Ha a hús megpuhult,  a vizet elfőzzük, megszórjuk a paprikával, a köménnyel és beletesszük a majorannát is. Elkavarjuk, pici vizet öntünk még alá, és újból felforraljuk. Főtt tészta remekül illik mellé.

2012. 08. 10.

Csokis keksz

Hozzávalók:
  • 45 dkg liszt, 
  • 20 dkg vaj, 
  • 10 dkg zsír, 
  • 15 dkg cukor, 
  • 2 tojássárga, 
  • 2 evőkanál tejföl, 
  • 1 tasak vaníliás cukor, 
  • csipet só.
 
 
A vajat, zsírt elmorzsoljuk a liszttel, hozzáadjuk a cukrot, a vaníliás cukrot, a sót, a tojássárgáját és a tejfölet. Gyorsan dolgozzunk, ne gyúrjuk sokáig, a kézmeleg nem tesz jót a tésztának. Egy órát hűtőszekrényben pihentetjük, majd fél centisre kinyújtjuk, kiszaggatjuk, középmeleg sütőben megsütjük. Akkor van kész, ha épp kezdene rózsaszínesedni. Olvasztott csokoládéba márthatjuk egyes darabjainkat.

2012. 08. 09.

Zöldséges halleves

Hozzávalók az alapléhez: 
  • 2 nagy halfej (ponty, süllő), 
  • só; 
a leveshez:
  • 1 hagyma, 
  • 3-4 evőkanál olaj, 
  • 3 nyél szárzeller, 
  • 3-4 sárgarépa, 
  • 1 teáskanál paprikakrém, 
  • 20 dkg gomba, 
  • 2-3 paradicsom, 
  • só, 
  • bors.


A halfejeket sós vízbe főni tesszük. Mikor jól megfőtt, a nagyobb halhús darabokat félretesszük, az apróbb részt alaposan szétnyomkodjuk a főzővízben.
A hagymát, szárzellert, sárgarépát megtakarítjuk, apró kockára vágjuk, az olajon megpároljuk. Rátesszük a paprikakrémet és felöntjük az alaplével. Mikor a répa kezd puhulni, beletesszük a megtakarított, darabosra vágott gombát. A paradicsomot leforrázzuk, lehúzzuk a héját, kockára vágjuk és a paradicsomhúst a levesbe tesszük. Visszatesszük a félretett halhús darabokat. Ha szükséges, utánasózzuk. Csípős paprikát kínálunk mellé.

2012. 08. 08.

Disznóhere pörkölt

Hozzávalók: 
  • 1 kg disznóhere, 
  • 2 közepes méretű hagyma, 
  • 3-4 evőkanál olaj, 
  • 1 nyél szárzeller, 
  • 2 teáskanál paprikakrém,
  •  só, 
  • bors, 
  • őrölt kömény.


A hagymát megpucoljuk, laskára vágjuk, az olajon megdinszteljük. A disznóheréket megmossuk, kettévágjuk majd a dinsztelt hagymára tesszük. Sózzuk, borsozzuk, alaposan megszórjuk őrölt köménnyel, hozzáadjuk a paprikakrémet. Kevés vízzel felöntjük és jó puhára pároljuk. Időközben ha szükséges, még kevés vizet önthetünk alá. Petrezselymes párolt krumplival kínáljuk.

2012. 08. 07.

Egyszerű tonhalsaláta

Hozzávalók: 
  • 2 tonhal konzerv, 
  • 2 hagyma, 
  • 3 paradicsom, 
  • 15 dkg sajt, 
  • só, 
  • 8-10 bazsalikom bóbita.


A hagymát meghámozzuk, nagyobb kockákra vágjuk, kissé megsózzuk. A halkonzervet lecsöpögtetjük. A paradicsomot, sajtot kockázzuk. A hozzávalókat összekeverjük, kicsit hagyjuk állni, hogy az ízek keveredjenek, majd bazsalikombóbitákkal díszítve tálaljuk.

2012. 08. 06.

Nokedlis zöldbableves

Hozzávalók: 
  • ½ kg zöldbab, 
  • 1 szál zellerzöld, 
  • 2 szál tárkony, 
  • 1 kis hagyma, 
  • 1 teáskanál vegeta, 
  • só; 
a habaráshoz: 
  • 2 dl tejföl, 
  • 1 evőkanál liszt; 
a nokedlihez: 
  • 1 tojás, 
  • 2 tetejes evőkanál liszt.



A zöldbabot megmossuk, megtakarítjuk, apró falatokra tördeljük. Vízbe tesszük főni, amibe beletesszük a hagymát, zellerzöldet. Vegetával, sóval ízesítjük. A habaráshoz a lisztet elkeverjük a tejfőllel, beleteszünk 1 merőkanál forró levest, majd ezt az elegyet öntjük a levesbe (másképp kicsapódhat a tejföl). A tárkonyleveleket leszedjük a szárról, kissé összevágjuk majd beletesszük a levesbe. A tojásból, lisztből nokedlitésztát keverünk, majd a fővő levesbe szaggatjuk. Tálalás előtt a hagymát és a zellerzöldet kivesszük.