Oldalak

2013. 07. 21.

Mángoldos cannelloni


 Hmmm....azt akartam írni, hogy ez lesz a második mángoldos recept a blogon. Erre a kereső azt állítja, hogy márpedig nincs mángold a blogon. Hát....izé....pedig most júliusban már második alkalommal készült, és még van mángold a hűtőben. Még hónap elején hoztam pár lapit Édesanyámék kertjéből, az egy szuper pitébe végezte (ha nagyon kíváncsiak vagytok, akkor az augusztusi Erdélyi Konyhában elviekben rá kellene bukkanjatok majd). Most pár napja ugyanabból a forrásból érkezett egy klasszisokkal nagyobb adag. Valami olyansmit akartam belőle, amit még nem készítettem. Én sem tudtam pontosan, hogy mit is. Így hát bementem a kamrába, s ott szembenézettt az egyik polcról némi, hatalmas lyukkal megáldott csőtészta, a cannelloni. A hűtőben árválkodott egy kevés tehéntúró, innen már össze is állt a kép a fejemben.
Hogy mi lett belőle a valóságban? Azt hiszem jobb mint amire számítottam.
Ja, utólag jut eszembe, hogy aktuális kedvencemből, a szerecsendióból is kellett volna reszeljek bele. A receptbe beírom, bíztos vagyok benne, hogy az élvezeti értékét csak fennebb dobja.



Hozzávalók 4 személyre:
  • 35 dkg tehéntúró
  • 20 dkg mángold
  • 1 nem túl nagy hagyma
  • 5 cikk fokhagyma
  • 3 tojás
  • őrölt fehérbors
  • frissen reszelt szerecsendió
  • 18 db cannelloni
  • 3 dl paradicsomlé
  • 5 dkg reszelt sajt 
  • 8-10 bazsalikomlevél


A cannellonikat soha nem főzöm elő, most sem tettem.
A töltelékhez a mángoldleveleket megmossuk, a vizet felitatjuk, az erős levélnyeleket eltávolítjuk (nehéz volna a csőtészta töltése azokkal...meg különben is, a nyuszika hatalmas lelkesedéssel cuppant rá), a többit apróbbra vágjuk. Hozzáadjuk a tehéntúróhoz a tojásokkal, a reszelt hagymával és a zúzott fokhagymával együtt. Fűszerezzük. Kitartó munkával a masszát a csőtésztába töltjük, egy túzálló tálba tesszük. Ha maradna ki 1-2 teáskanál töltelékünk, ne dobjuk ki. Öntsük fel a paradicsomlével, s úgy öntsük a töltött cannellonikra. Az apróra vágott bazsalikomleveleket szórjuk a tészta tetejére valamint a lecsorgott paradicsomlébe. Hintsük meg reszelt sajttal, toljuk sütőbe.
Nekem 170 fokon hozzávetőlegesen 1 óra alatt készült el.
Ha a töltött csőtésztákat egymásra is tesszük a tálban, vigyázzunk arra, hogy a paradicsomlé ne töltse ki teljesen a tálat, mert amikor a tészta puhulni kezd, majd helyezkedik, a szaftos léből ki fog csöpögni.

2013. 07. 18.

DNK - sokadszorra, most krumplisan

Újból kenyér, újból dagasztás nélküli. De most egy továbbfejlesztett változat. A síma, semmi extrás leírását megtaláljátok ITT. Hogy miben áll a továbbfejlesztés? Hát a kenyértésztába most már krumpli is kerül. Épp tegnap kérdezte Oldalborda, hogy a pincében levő tavalyi krumplit mikor adom már oda az állatoknak. Hogy mikor? Hát nem az elkövetkező 2 hónapban, az tuti. Előszöris teljesen rendben vannak, nem romlanak, sok fény nincs a pincében, így alig van rajta csíra. Azt pedig eltávolítom és annyi. Hisz lehet újkrumplival is főzni-sütni ezt-azt, de amikor a tavalyi jobb, akkor minek? Ráadásul pénzbe sem kerül. Barackos gombóc, szilvás gombóc, nudli, gnochi, krumplis kenyér, hogy csak a jéghegy tetejéről emeljek le párat. Nem, nem az újkrumpli remek tulajdonságait akarom elvitatni, egyszerűen nem adom a pincémben remekül tanyászó tavalyi darabokat.
Amint azt a Facebook kenyeres csoportjában is pár napja elmeséltem, kedves ismerősünk kérte a múltkor annak a kenyérnek a receptjét, amit Oldalborda magával vitt a legutolsó versenyére, s végül az említett haveroknál kötött ki vele. Állítólag első körben útszéli kispékség volt a tipp a lelőhelyre, semmiképp nem az én konyhámra gondoltak. No, de mikor kiderült, hogy az márpedig nálunk sült, hát persze lecsaptak a lehetőségre: adjam már meg nekik is a receptet. Nos.....lévén az krumplis változat volt, hogy irányíthattam volna őket a fenti linkre?
Álljon itt a "pityókás" változat.



Hozzávalók:
  • 45 dkg főtt, áttört krumpli
  • 6 dl víz
  • 3 dkg élesztő
  • 3 dkg só
  • 1 kg liszt
Az eljárás ugyanaz. Annyi, hogy most először a frissen áttört krumplit teszem a fedeles vödör aljába (mehet forrón is, úgy is lehűti atöbbi alapanyag). Erre jön az élesztő, só, víz, majd az átszitált liszt.
Tegnap Elsőszülött kikerekedett szemekkel nézte, hogy miért szitálom át a lisztet, hisz soha nem marad fenn semmi a szitán. Hát aztán megmutattam, hogy ugye látja van egy-két, több is olykor, mini lisztgömb, amely esetleg ennél a dagasztás nélküli változatnál nem engedi magába a vizet, s akkor a kenyérben kis liszt lyukacskák alakulhatnak ki. Meg amúgy is....jüt tesz a lisztnek a fellazítás.
Szóval miután a vödörbe került a liszt, egy evőkanállal összekeverem az egészet addig, míg a liszt teljesen átnedvesedik. Utána rápattintom a vödör tetejét, és félreteszem. Mondjuk álltalában este keverem be, reggel sütöm. Aztán van, hogy reggel, és este már nem veszek ertőt magamon a sütéshez. Akkor másnap reggel sül ki. Mint például itt a fotón amelyik nincs megvágva. Mellette, a másik az egy éjszakás pihentető dagadás után sült. Ilyen nem szokott megtörténni, hogy ilyen közel sütök kétszer egymás után. Ennek most nem a fotó miatt kellett így történnie......bár az apropója felülíródott. Ajándékba készült, aztán még sem lett az belőle.
A hajtogatós, sütőbe tevős, stb folyamatot nem írnám le ismét, a liszt benedvesítése után már ugyanaz az eljárás mint a krumpli nélküli változatnál, fennebb a linken. Esetleg a sütési idő növekszik enyhén, hisz térfogatban több az alapanyag, tovább kell süljön. De ez már sütőfüggő is, hogy mennyi az annyi.

2013. 07. 17.

Levendulás sárgabaracklekvár



Nem, nem lekvárt akartam. Befőttet, azaz kompótot. Mert abból klasszisokkal több fogy nálunk. Főleg mikor az egész hadseregnek tejes turmixot készítek. 
Szóval múlt héten kimentünk a piacra. Volt még valakitől megbizatásunk sárgabarackra, ők startból lekvárt akartak. Oké.....két árustól két láda barack, egyik zöldes, keménynek tűnő, a másik harsogóan érett színekkel. Csakhogy.....aznap nem került rá sor, gondoltam másnap. Aztán másnap reggel turistákat kellett fuvaroznunk. Az odáig oké, hogy reggel 5:30-kor már gurultunk kifele a városból, előtte megetetve az egész állatfarmot, de az már kevésbé oké, hogy 20,5 óra múltán értem haza. Én. Mert Oldalborda ezen kívül is ráhúzott még vagy 27 órát.
De cserébe......gyönyörű helyeken jártunk. A Szilon havasok Sasok taváig autóztunk fel. Na persze 4x4-es üzemmódban. Hazafele már minden bajom volt, a zene maximumon ordított a rádióban, vagy kétszer megálltam kiszellőztetni a fejemből az állmosságot....több-kevesebb sikerrel.
Ja, és ezalatt a barackok mit csináltak? Hát kérem szépen....volt bőr mindegyükükön ahhoz, hogy a befőtt szintjének érettségi fokát túlhaladják. Így aztán.....egy darabig ettük, és ettük, és ettük.....majd a maradékot úgy döntöttem, hogy lekvárba végeztetem. Ehhez olyant tettem, amit még soha: a barackokat forró vízbe fullasztottam, azaz supsz bele 5-6 darabot minden körben, majd hamarosan ki is vettem egy tálba, a forró vízbe (a lábos a főzőlapon, kis lángon volt végig) újabb adag barackot téve. A megfürdetett példányokról gyorsan lehúztam a héjat, eltávolítottam a magot és egy nagyobb fazékba tettem. Ekkor kezdődött minden előről, azaz forrázásból ki, helyükbe újatt, majd a forrázottak meghámoz, kimagval és fazékba velük.
Szóval innen mondanám, hogy mit is tettem tovább a barackokkal.


Hozzávalók:

  • 3 kg meghámozott, kimagvalt sárgabarack
  • 1 kg cukor
  • 1 tasak 3:1 dzsemfix
  • 2 evőkanál szárított levendulavirág
A barackot egy fazékba tesszük, ráöntjük a cukrot és a dzsemfixet, majd főni tesszük. Amikor felforrt, hozzáadjuk a levendulát és még pár percig rotyogtatjuk, majd forró, csírátlanított üvegekbe szedjük, a tetőket rácsavarjuk 5-10 percre fejtetőre állítjuk, 120 fokra előmelegített sütőbe tesszük, majd a sütőt 5 perc után lezárjuk és az üvegeket ott hagyjuk kihűlni.

A az egész adag megbírt volna még 1-2 dzsemfixet. De hát ennyi volt itthon, így inkább lett egy picivel folyékonyabb, de nem akartam sokat főzni, ne veszítse el gyönyörű színét.
Tudom, van a másik lehetőség, melyhez csak a barack és a cukor kell, no meg türelem, hogy kavargatom, kavargatom. Hát én nem kavargatok. Ez van.

Ez pedig a Szilon havasokban a Sasok tava, 1420 m magasan.


2013. 07. 13.

Zöldbab puding



Ha valaki 10 éve azt mondja nekem, hogy zöldbabból pudingot készítek majd, valószínű ferde szemekkel nézek rá. Ma pedig símán összerakom, s ami a jó, hogy a család sem botránkozik meg rajta. Azt hiszem ezért köszönet jár.




Hozzávalók:  

  • 50 dkg zöldbab, 
  • 1 evőkanál zsír, 
  • 1 hagyma, 
  • 10 dkg vaj, 
  • 7 dkg liszt, 
  • 3 dl tej, 
  • 4 tojás, 
  • 1 csokor zöldpetrezselyem (és némi zaprított zellerzöld)
  • 2-3 dkg reszelt sajt; 
  • 10 dkg száraz sonka a tetejére.

A felhevített zsíron megfonnyasztjuk a megreszelt hagymát, majd rádobjuk a megtakarított, ujjnyi darabokra vágott, megmosott zöldbabot. Fedő alatt puhára pároljuk, időnként pótolva a folyadékot egy-egy kevés vízzel. Egy lábosban a vajat megolvasztjuk, rászórjuk a lisztet, elkavarjuk és gyorsan felöntjük a tejjel. Csomómentesre keverjük, beletessük a sajtot és hagyjuk teljesen kihűlni. A sonkát egy tűzálló edényben 170 fokos sütőben 10-15 perc alatt megpirítjuk. A kihűlt fehérmártáshoz egyenként hozzáadjuk a tojások sárgáját, majd a megpuhult babot, az aprított zöldpetrezselymet és a tojásfehérje habját. Ízlés szerint sózzuk. Tűzálló tálba tesszük és vagy vízfürdőben főzzük ki, vagy 150 fokos sütőben sütjük míg kezd megkeményedni. A kihűlt sonkát késes aprítóval összezúzzuk és az elkészült pudingra vagy mellészórva kínáljuk. 
Amúgy....kóstolás után hiányoltam egy kis savanykás ízt, vagy valamit...én sem bírtam meghatározni. Az egyértelmű volt, hogy nem citromlé, nem ecet, nem mustár.
Jöttem egy olyan verzióval, hogy talán a lisztet picit csökkentve a tejet váltsam le tejfölre. Aztán.....másnap lőn a megvilágosodás: a petrezselyem mellé zellerleveleket aprítani. Szóval....azzal együtt ajánlom.


2013. 07. 10.

Tejbegrízes sárgabarackos sütemény

Pár hete az én drága Anyukám kérdezte, hogy miért nem csinálok tejbegrízes sütit? Hát....hogyismondjam, épp akkor más volt az ütemtervemben, de mert az eső azt villámcsapásként felülírta, hát hamarabb készült ez a javasolt süti mint gondoltam volna. Bármikor, bármilyen gyümölccsel símán elkészíthető, a sárgabarack nem kizáró jellegű alapanyag.



Hozzávalók a kelt tésztához: 

  • 45 dkg liszt, 
  • 2,5 dkg élesztő, 
  • 1,8 dl tej, 
  • 1 tojás, 
  • 7,5 dkg cukor, 
  • 5 dkg vaj, 
  • csipet só, 
  • fél rúd vanilia; 
a tejbedarás réteghez: 
  • 8 dl tej, 
  • 18 dkg búzadara, 
  • 12 dkg cukor, 
  • 5 tojás; 
a tetejére: 
  • 1 kg sárgabarack, 
  • egy csipet gyömbérpehely (pl liofilizált gyömbér), 
  • 1 kávéskanál őrölt kardamom.
 A kelt tészta hozzávalóiból, a vaj kivételével, puha tésztát gyúrunk. Amikor a tészta összeállt, fokozatosan beledagasztjuk az előzőleg felolvasztott vajat. A dagasztás azt jelenti, hogy huzamosabb időn keresztül gyúrjuk a tésztát, levegőt dolgozunk bele. Ez az idő 10-20 perc között kell legyen. Ezután a tésztát egy konyhai textillel letakarjuk, huzatmentes helyre tesszük és duplájára kelesztjük. 
Ezalatt elkészítjük a tejbedarát. A tejet felforraljuk, majd vékony sugárban, folyamatos keverés mellett hozzáadjuk a búzadarát. Ezután tovább kavarjuk, a búzadara megdagad, megfő a tejben. Ekkor a tüzet lezárjuk és hagyjuk, hogy a tejbedaránk teljesen kihűljön. Amikor a tejbedara kihűlt, hozzáadjuk a tojások sárgáját és alaposan beledolgozzuk. Ezután belekavarjuk a tojások felvert habját és a cukrot.
Az
 időközben duplájára dagadt tésztát egy lisztezett munkafelületen gáztepsi méretűre kinyújtjuk és beletesszük a sütőpapírral bélelt tepsibe.  A kelt tésztára rásimítjuk a tejbedarás krémet. A sárgabarackokat megmossuk, kettévágjuk, a magokat eltávolítjuk. A tejbedarán eloszlatjuk a fél barackokat, vágott felükkel felfele.  Megszórjuk a kardamommal, a barackokba gyömbérpelyhet teszünk. 190ºC-ra előmelegített sütőbe toljuk és 40 perc alatt megsütjük.  

2013. 07. 07.

Ropogós hal mártogatósokkal

Erdélyi Konyhás kolleganőimnél olvashattátok ITT, ITT, ITT, ITT, hogy a csapatunk egy hete Déva melletti Nagyágon töltött egy tartalmas hétvégét. Azokhoz nem igazán fűznék hozzá semmit, a lényeg el volt mondva. Talán annyi, hogy köszönöm, hogy e csapathoz tartozhatok én is.
Középső csajszim is velem tartott, észbontó ahogy a csaj bírta a tempót. Velem egyszerre kelt reggel, velem egyszerre feküdt.....estének nem mondható éjfél után az óra ;-)
Sőőőőőt.....indulás előtt még a kedves főnökömtől ki is udvarolt egy aranyos fehér nyulat. A nyuszi köszöni, vígan éli most már brassói életét.
A halak amit én készítettem, kemény előkészületnek voltak alávetve, Aleda kolleganőm férje filézte, Hajnalka kolleginám fia, és nem csak ő, még szemöldök csipeszt is bevetettek a teljes szálkátlanítás érdekében. Az persze hab a tortán, hogy csak látszatra volt abszolut szálkamentes, volt aki fogadni mert volna, hogy a tányérjában szálka halom lesz. Hitetlenkedve néztem rá, de igaza volt. Eszem megáll.....csak azt tudom mondani, hogy bevonzották az összes szálkát (azt most ne tételezzük fel, hogy dugiban, az asztal alól vették elő a szálkákat ;-) )
A fotók amiket ezalatt a pár nap alatt kattintottunk, álltalában nem az abszolut egyszerűség jegyében készültek. Nos, az én ropogós halacskáim a kivételek. Épp vendégsereg érkezett, egy része lent, másik része fent, tálalni is kellett, így én gyorsan egy pár fotóalannyal elmenekültem, és gyorsban lencsevégre kaptam őket.
Török Zoli kollégám puliszkát is főzött, amit aztán további irányítás mellett túróval töltve meggrilleztek. Ennek a receptjét majd mindenki keresse az augusztusi lapszámban. Elviekben abban lesz benne. Ha meg nem....akkor szeptemberben :)



Hozzávalók 4 személyre:
  • 2 halfilé (lazacpisztráng),   
  • 2 tojás,   
  • 15 dkg kukoricapehely,  
  • só,   
  • olaj a sütéshez;
 a paradicsom mártogatóshoz: 
  • 2 paradicsom, 
  • 2-3 cikk fokhagyma, 
  • 2 ágacska bazsalikom, 
  • 2 evőkanál olívaolaj
  • só, bors; 
a tejföles mártogatóshoz: 
  • 1 kis doboz tejföl (20 dkg), 
  • fél citrom leve és héja, 
  • 3 gerezd fokhagyma, 
  • só.

A halfiléket sózzuk, borsozzuk. A kukoricapelyhet késes aprítóban morzsás állagúra zúzzuk. A tojást felverjük, sózzuk, borsozzuk. A halfilét először tojásba majd kukoricamorzsába mártjuk és forró olajban kisütjük.
A mártogatóshoz a paradicsomok héját lehúzzuk, majd összetörjük. A fokhagymát megtakarítjuk, zúzzuk, a paradicsomhoz adjuk, ízlés szerint sózzuk, borsozzuk. Hozzáadjuk az olajat és az apróra vágott bazsalikomot.
A fehér mártogatóshoz a fokhagymát megtakarítjük, összezúzzuk, a tejfölhöz adjuk a citrom reszelt héjával együtt. Ízlés szerint sózzuk és citromlevet csöpögtetünk bele.



Tipp: késes aprító hiányában a kukoricapelyhet tegyük egy zacskóba, melynek a száját lezárjuk, és sodrófával a zacskón néhányszor végiggörgetve összetörjük.
A bazsalikomot helyettesíthetjük 1 teáskanál morzsolt oregánóval.

2013. 07. 06.

Barackos tejes pite

Kezdjük ugye azzal, hogy még egyszer nagyon rég elkészítettem egy tejlepényt. Igazándiból olyan ehető, de semmi hmmm kategória nem volt számomra. A többiek számára sem. Kivétel ez alól Elsőszülött. Nos, a nagylány rendületlenül hurcolta hazafele az iskolatejeket, mindig a tejlepényt csinálj, anya jelszóval. Nekem meg....hogy is mondjam, nem füllött a fogam hozzá. Pedig hát.....a gyerek olyan szépen kérte. Aztán ismét hozta a tejeket, ismét kérte. Majd szemrehányta. Majd követelte. Készült ilyen-olyan madártej, nem is egyszer. Különböző tejes-gyümölcsös levek. De ő leragadt a tejespitéjénél. Végül kiegyeztünk, hogy nem lesz baj, ha nem síma mezei tejes lepény. Mehet bele bármilyen gyümölcs. Háleluja. Így már persze, épp nem volt balhé érte, igencsak igazságosan kellett osztani a szeleteket.

Ja, még valami.......tiszta szívből készítenék neki most újból, valami hasonlót. Hisz megérdemli. Mi is történt? Azt hiszem nem említettem, hogy már jó pár éve jár kosarazni. Eleinte hetente kétszer, majd háromszor, aztán négyszer. Sőt.....utóbb egyenesen hatszor....azaz tizenkétszer. Hétfőtől szombatig napi 2 edzésük volt. Készültek az országos, mini kosárlabda versenyre. Komolyan vette a csaj az edzéseket, soha nem akart egy edzés alól sem kibújni. De a csapattársak is komolyak, sőt. Egy rendes banda, hisz a csajom most 2 hónapja váltott csapatot, egyből befogadták a többiek. Egyenlőre jót tett neki a váltás. Mondjuk.....a régi helyén igazából nem is volt a korosztályának megfelelő lánycsapat. És most, ezen a héten, amelyiknek a végén járunk, végig hősiesen küzdöttek. Elméletileg bajnoki címért utaztak a helyszínre. Végül úgy sikerült, hogy a dobogó legalsó fokára jutottak fel, de ez az eredmény is igencsak szép, gratulálni tudok nekik, az edzőnek szintén.
Csajszikám most nem is jött haza, marad a rokonoknál, kezdve a nyári szünetet. Mely tartogat számára egy meglepetést. Remélem kellemes lesz.
Drága lányom, ha olvasol......annyit elárulok, hogy az is a kedvenc sportoddal van kapcsolatban. A többire még várnod kell.
Ellenben ha hazajössz, készülhet újból gyümölcsös teslepény. Addig itt a réginek a receptje:



Hozzávalók: 
  • 8 dkg zabpehely, 
  • 5 dkg zabliszt, 
  • 2 tojás, 
  • 7 dkg nádcukor, 
  • 5 dl sovány tej, 
  • 1 evőkanál vanilia kivonat, 
  • csipet só; 
  • 1 evőkanál olivaolaj és 1 evőkanál zabliszt a forma kikenéséhez,
  •  70 dkg sárgabarack
A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, majd felváltva hozzáadjuk a tejet és a zabpelyhet, zablisztet. Egyneműsítjük, majd beletesszük a vanilia kivonatot, a csipet sót.
A piteformát kikenjük az olivaolajjal, megszórjuk az evőkanál zabliszttel, beleöntjük a nyers tésztát. A sárgabarackokat megmossuk, felezzük, a magokat eltávolítjuk, a fél barackokat vágással lefele a tésztába tesszük. 180 fokos sütőben 30 perc alatt, tűpróbáig sütjük.

2013. 07. 04.

Gofri - a lakókocsis desszert

Igen, a gofri nálunk évek óta a lakókocsizáshoz kötődik. Persze ez nem azt jelenti, hogy itthon nem készült, mert hát persze. Olykor. De hogy is került nálunk eme összefüggés? Hát úgy, hogy épp a szokásos nyári tengerezésünk előtt egyik alkalommal épp gofrit készítettem. Aztán a lányok könyörgőre fogták, hogy ugye ilyent sütünk majd a kempingben is?! Hát lőn, beadtam a derekam. Mondjuk azzal nem számoltam, hogy a szokásos adag háromszorosa is csak demo verzió lesz, annyi majd a baráti társaságban a gyerek, no meg a desszertre éhes pasi. Hát meg kell hagyni, olyan mennyiségben már igencsak asztalhoz ragadós foglalkozás volt, szerencse, hogy az elősátor fuvallat járta árnyékában sütkéreztem. Nem, nem telítődtem teljesen, következőkor ismét velünk utazott a gofrisütő is. Meg ezután bármikor. Hisz a gyerekeim már nem is igazán bírják elképzelni azt, hogy a gofrisütő itthon maradjon, a lakókocsi pedig guruljon.


Hozzávalók: 

  • 50 dkg liszt, 
  • 12 dkg cukor, 
  • 3 tojás, 
  • 20 dkg vaj, 
  • 5 dl tej, 
  • 1 tasak sütőpor, 
  • 1 tasak vaníliás cukor; 
  •  csipet só
  • ízlés szerint lekvár, mascarpone, tejszínhab a tetejére, .
A tojást a cukorral, vaníliás cukorral elkavarjuk, hozzáadjuk a tejet, a sütőporral elkavart lisztet, végül az előzőleg megolvasztott vajat. Csomómentesre keverjük, majd felforrósított gofrisütőben megsütjük. Kínálhatjuk lekvárral, tejszínhabbal, édes tejföllel, mascarponeval.
No, meg persze szükségeltetik egy adag türelem, főleg ha nagy a társaság. Lassabban sül mint amekkora a fogyasztás ;-)