Oldalak

2011. 02. 28.

Maradék tészta meg némi zöldség - mennyei vacsora

Mai levesünk eléggé koncentráltnak volt mondható, így második fogás kitolódott, vacsora lett belőle. Hogy milyen? Kicsilány szerint "anya, te ma nagyon finomat főztél". Szerintetek?
Na, de egyszer hadd mondjam el, mutassam meg miről is van szó.



Hozzávalók:
  • maradék tészta (jelen esetben egy zacskó alján némi penne, másik zacskóból meg kevéske fusili)
  • 1 kis fej karfiol
  • 1 brokkoli
  • 1 nagyobb szál zöldhagyma
  • 1 kápia paprika
  • 1 nagy paradicsom
  • tejföl
  • mozarella
A karfiolt meg a brokkolit némi sós vízben roppanósra főztem. A tésztákat al dente megfőztem (soha nem vegyítek 2 félét, most félve bár, de megtettem, szerencsére gyártó ugyanaz, a végeredmény pedig hálisten nem lett kudarc).
Paradicsomot, kápia paprikát, zöldhagymát felkarikáztam.
Egy jénai tál alját tejföllel borítottam, bele egy vékonyka réteg tészta, rá a brokkoli és a karfiol rózsák alternatív rétege, erre jött a karikázott zöldség, ismét kevés tészta. Erre ismét egy kevéske tejföl jött, végül kis mozarella darabkákat tettem a tetejére, 180 fokon, turbógrillen szűk fél óra alatt megsütöttem. A tálat akkor tettem be a sütőbe mikor azt bekapcsoltam, szóval nem volt előmelegítve.

Oldalborda, mint lelkes húsevő, kissé szkeptikusan hallgatta a vacsoráról szóló elképzelésem, de végül ő volt az aki a nem kicsi első adag után még repetázott is. Kiffiam meg ügyesen bevágta a saját tányérjában levő adagot.
Ilyent is még készítek. Hamar megvan, gyorsan elfogy.



Ez utóbbi kép tudom, hogy nem épp minőségi, sőt. Sajna a gép képernyőjén nem jött vissza a hiányossága, s már rég nincs semmi a vacsorából mire ideültem a laptop elé.

2011. 02. 27.

Gyöngytyúk



Oldalborda megneszelte, hogy egyik Komám be tud ajánlani valakihez, aki a a fent említett madár atyja Négyfaluban. Említette is nekem, hogy rendelt, aztán szépen meg is feledkeztem róla. Mígnem egy szép nap egy hatalmas reklámszatyor vár a konyhapulton, de nem bírtam rájönni mi leledzik benne. Hát nem is, mert gyöngytyúkhoz még nem volt szerencsém konyhakész állapotban, max képekről avagy állatkertből ismertem.
Ígyhát úgy jártam mint Micimackó, gondolkodni kezdtem mit is kezdjek a két madárral. Alapból az egyik útja a fagyasztó (lányok akkor nem voltak itthon), no de a másik? Gondolkodtam egy kis husilevesben. De aztán azt elvetettem, hogy talán túlzottan alapdolog, valami "komolyabbat" akartam neki. Igaz, Oldalborda mondta vala, hogy Komám szerint soha sehol nem evett még olyan ízletes húslevest mint amit gyöngytyúkból főzött neki a felesége. Oké, a másikból még lehet az.
Végül úgy döntöttem, hogy megtöltve belehuppan egy jénai tálba, s úgy fog a sütőben szép pirosra készülni. Így is lett, eszméletlen finom volt, életemben ilyen ízletes mellehusit szárnyastól még nem ettem. 

Hozzávalók:
  • 1 konyhakész gyöngytyúk, ez 1,7 kg-os volt
  • 2 alma
  • 2 kisebb marék darált sertéshusi
  • só, bors
  • 6-7 zsályalapi (nekem fagysztott volt)
  • 1 mk morzsolt majoranna
Az almát meghámoztam, magházát eltávolítottam, majd apró kockácskákra felvágtam. Hozzáadtam a darált húshoz, sóztam, borsoztam. A zsályalapikat apróra vágtam, majorannával együtt a töltelékhez adtam.
A madarat besóztam, borsoztam, majd megtöltöttem, a lyukakat bevarrtam. Jénai tálba fektettem, s mert szemmel láthatóan zsíros szárnyas volt, így semmi nem került alá/mellé.

Sütési időre már konkrétan nem emlékszem, 170 fokon, alsó-felső fűtésre volt kapcsolova, talán szűk 2 órára.
Lecsóalapnak eltett, különféle dinsztelt paprika volt mellé a köret.
Ilyent még fogok kérni. Csakis szuperlatívuszokban bírok rá emlékezni.

2011. 02. 25.

Snickers bonbonba bújtatva



Erinacea a közelmúltban egy olyan bonbon receptjét tette közzé, amit helyben ugrottam is elkészíteni. Mogyoróvajat hónapok óta nem láttam a boltokban (igaz nem is kerestem), így jól fogott az útmutatás, miszerint itthon is elkészíthető. Több se kellett, Oldalborda épp vizsgázni volt, hívott menjek utána, én meg elgurultam egy boltig is. Kisebb kiszerelés drágának találtatott, no de a 2 kilós olcsónak volt mondható, így nem volt kérdéses melyiket veszem. Abból ugye bátran lehet mogyoróvajat készíteni. Nem tudom súlyra mennyi volt amit a kisebbik késes aprítomba tettem, amit az egy darabig aprítgatott, majd nem bírta. Nosza átkapargattam a nagyobbik gépembe, az szépen ott is hagyható a konyhapulton, eldolgozgatott magában. Mikor kikapcsoltam, nem jött, hogy a szemeimnek higgyek: eléggé folyós massza várt a tálban. Pedig bizisten egy csöpp folyadékot sem tettem hozzá, kizárólag a mogyoró ment a masinába. Az eredmény ellenben elég jó meleg massza lett, gondoltam majd a hűtőben szépen megszilárdul. Hát elég folyékony maradt.
A művelet aránylag elején félretettem egy kevés aprított mogyorót, hogy a bonbonban mogyoródarabkákra is lehessen bukkanni. Igenám, de nem lehet tudni azóta sem kicsoda, de jelenlétemen kívül szépen kiürítette a tálkát. Így másnap kénytelen voltam újabb adagot izzítani, ezúttal nem hagytam eszeveszettül dolgozni a gépet, az eredmény ismét krémes, de ezúttal hűtőben az elvárásoknak megfelelő mogyoróvajat kaptam. Tehát lehet így is (oké, a folyósabbat is bevetettem, Gesztenyénél talált kekszrecipé alapján).

Hozzávalók:
  • 3 tábla 75%-os étcsoki (egyenként 100 grammos kiszerelésben)
  • darabos mogyoróvaj (mikor ugye sikerült a mogyoróvajhoz másodszori nekifutásra a mogyoródarabkákat keverni)
  • 1,25 dl tejszín
  • 12,5 dkg cukor
  • 3 dkg méz
  • 2 dkg vaj
  • csipet só (én a vaniliát kihagytam)
A cukorból karamell készült, amit felöntöttem a tejszínnel. Itt kissé meggyűlt a fonnivalóm, ugyanis a karamell igencsak nehezen adta be a derekát, mindenáron csomós akart maradni, de végül kitartásom árán lemondott a konokságról. Ekkor került bele a vaj, méz és a só. Majd a tűzön addig kavargattam míg jó lrémes nem lett az eredmény, kavarás alatt már látszott az edény alja. Ekkor csüccs bele némi hideg vízbe, gyorsított eljárású hűtés végett.
A csokit olvasztottam, temperáltam, kikentem vele 3 szilikonformát, amiket egymás után a hűtőbe tettem. Mikor az utolsó megvolt, az elsőt kivettem, némi mogyoróvajat tettem az aljába, majd erre került a karamellkrém, vigyázva, hogy a csokiburok záráshoz is maradjon hely. Így ment ez mindhárom formával. Ekkor ültek egy keveset a hűtőben, nem tudom pontosan mennyit, mert épp a gyereksereg igényelt. Konyhába visszatérve ismét csokitemperálás, majd lezártam a formákat. Szűk óra elteltével (bár lehet csak 45 perc volt) próbálkoztam az első darabok kipattintásával. Körülöttem ugráló aprónép nem kis örömére már fogyaszthatók voltak. Persze amelyek reggelig vártak a formából való távozásra, azok testi épsége kevésbé volt megcélozva.
Hát legközelebb lehet kapom magam, s valami poharas finomságot készítek abból a karamellkrémből, esetleg darabos mogyorót keverek bele a fenti ízvilág elérése érdekében, mert akkor kevesebbet kell várni a finomság ehetőségi pillanatáig.

A hangyák a fára másznak


Legalábbis megpróbálnak. Nem vagyok teljesen meggyőződve, hogy ennek a kajának ez a pontos magyar megnevezése, de szabad fordításban erre tippelek. Évekkel ezelőtt ettem egy ilyent Kolozsváron egy kínaiban, aztán el is felejtettem. Minap épp nosztalgiáztam, képeketnézegettem, s akkor ugrott be. Hát gondoltam megalkotom az én verziómat. Azt előrebocsájtom, hogy ez csípőset max Oldalborda tányérjában láthatott, nekem még a pikáns is eléggé a toleranciámon kívülre esik.
Ha jól tudom, akkor igazándiból sertéshusival illene készíteni. Hát nekem most csak marhahusi állt rendelkezésemre, amit megbolondítottam egy kevés, múltkoriban kiolvasztott füstölt szalonna zsírjával. Nem bántam meg. Ja, kissé igencsak a fák szálltak le a hangyák közé, ugyanis a hús az klasszisokkal a tésztamennyiség többszöröse volt. Oldalborda közel délben reggelizett (miután hazajött ezen téli vizsgaidőszak utolsó megmérettetéséről), így kevés fogyott nála. Ahogy elnézem, lehet holnap is ez lesz, kissé felmelegítve.
De azért az adagot nem kussolom el, itt van teljes egészében mit tettem bele:

Hozzávalók:
1 kg darált marhahusi
1 fej fokhagyma
1 lilahagyma
2 zöldhagyma (igaz eléggé megfeledkeztem róluk, így a hűtő fiókjában kissé a zöld részük átment sárgába)
szójaszósz
szezámolaj
rizsecet (igazándiból rizsbor kellett volna, de az nem állt a rendelkezésemre, így icipici rizsecetet löttyintettem)
mu err szárított gomba (kb. egy maréknyi)
só, bors (eredetileg szecsuáni, de ha nincs, akkor helyettesítjük olyannal ami van, bár a szecsuáni bors csak névrokona a közismeretben levő borsnak) 
ízlés szerint chili vagy csípőspaprika olaj
200 gr rizstészta

A húst ledarálom (mert nekem ritkán van itthon darált husim), 2 ek szezámolajat, 3 ek szójaszószt teszek bele, sózom, borsozom és hűtőben pihentetem kb fél órát.
A gombákat bő vízbe áztatom, kb fél órát, majd kissé apróbbra vagdosom.
Ezalatt a hagymát, fokhagymát, gyömbért megpucolom, aprítom. A zöld szárakat külön aprítva félreteszem. Wokban szezámolajat forrosítok, 1-2 percig azon kevergetem az aprított hagyma-fokhagyma-gyömbér triót, majd ráborítom a húst is. Kevergetem rendesen, hogy a darált hús morzsolódva süljön. Mivel nekem a marhahús kellőképpen száraz volt, így tettem hozzá 2 tk zsírt is. A gombát nagyjából a vége fele keverem bele.
A rizstésztát a csomagoláson levő utasítás szerint 4 percre beáztattam forró vízbe, majd leszűrtem. Hozzáadtam a wokban várakozó cuccoshoz. Összekevertem, rászórtam a félretett zöldhagymák zöldjét s mehetett az asztalra ahol kíváncsi családtagjaim igencsak várták. 


Mindenkinek ízlett, lesz még ilyen. Feltéve ha nem épp fehér holló a rizstészta a boltokban, mint újabban.


2011. 02. 20.

Lahmacun



Chef Viki szerintem a múltkorjában ismét egy olyan finomságot sikerült mutasson a nagyközönsége számára, amely szerintem bátran léphet a kombék nyomdokaira. Éspedig a Lahmacunról lenne szó. Amit azóta még Maxnál véltem felfedezni.
Az eredeti recept ugye arab vidékről származik, tehát kizárt, hogy disznóhús kellene az alapanyagokhoz. De mivel nekem épp volt maradék őrölt disznóhusim a hűtőben ami felhasználásért kiabált, kérdéses sem volt egy pillanatig sem, hogy ejtsem-e a receptet az alapanyag miatt.
Belevágtam. Adagot persze startból dupláztam, amit képesek voltunk négyen betolni, de éreztük még jöhetne. Ígyhát mire a maradék családtagok is hazajöttek volna, még egy dupla adag be vala izzítva. Ígyhát mi a Vikiék adagjának négyszeresét (majdnem, 1 karika megmaradt) tűntettük el.
A receptet én egyszeri duplázásosra adom meg.

Hozzávalók:
Tésztához:
  • 0,5 kg liszt
  • 3,2 dl víz
  • 2,5 dkg élesztő
  • 1kk cukor
  • 1kk só

Húsraguhoz:
  • 40 dkg darált hús (igen, ez jóval több mint a duplája, de egyszerűen nekem felvett ennyit)
  • fél fek fokhagyma
  • 1 fej lilahagyma
  • 2 tk házi paprikakrém (friss híjján)
  • sűrű paradicsomlé (házi eltevésű van még itthon, ezért nem volt itthon sűrített paradicsom), ez ugye relatív, mert nem szabad létől tocsogjon a kencénk, tehát ennek függvényében nekem olyan 2 dl ment bele
  • só, bors
  • őrölt kömény
  • kevés lefagyasztott zsályalevél apróra vágva
  • ugyancsak fagyasztott petrezselyemzöld aprítva
  • oregano
A tészta hozzávalóit kenyérsütő üstjében a dagasztóprogramon megdolgoztattam, majd jó órát hagytam kelni.
Az alatt a húsos kencét összeállítottam, hagytam jól érjenek össze az ízek.
Mikor a tésztám megkelt, elosztottam olyan 8 fele (az osztás nagyban függ a serpenyő méretétől), majd szép vékonyra kinyújtottam.
Szép vékonyan megkentem a húsos kencével, igyekeztem nem teljesen kimenni azzal a tészta széléig.
Majd felforrósított serpenyőbe tettem, rá a serpenyő tetejét és szűk közepes lángon olyan 4-5 perc alatt megsütöttem. Félidőnél a fedőt félretettem. Tálaltam. Nem győztem olyan ritmusban sütni ahogy a gyerekek ették. Ők ketchuppal, én csak így símán ettem.



    2011. 02. 17.

    Olajos halkonzerv házilag

    Aki figyelmesen végigolvasta a Vacsoracsatás bejegyzésem, ott említettem, hogy készült a konyhámban finom olajos halkonzerv. Na jó, azért nem szuszukáltam bele a végterméket konzerves dobozokba.
    Múltkoriban paradicsomosan készítettem, akkor makrélával (türelem, annak a közlése is megtörténik valamikor), most pedig heringet vásároltam.



    Hozzávalók:
    • 1 kg hering
    • 1kisebb fej hagyma
    • 5-6 cikk fokhagyma (ezek elefánt méretű cikkek voltak, de mi szeretjük a fokhagymát)
    • babérlevél
    • mustármag
    • bors
    • 3-3,5 dl olaj
    • 0,8 dl ecet (ez segíti a halcsontok puhulási folyamatát)
    • kevés víz
    A halakat megmostam, lecsöpögtettem, egy kuktába helyeztem. Rátettem a fűszereket, folyadékokat. A halak nem szabad szárazon legyenek, lében kell csücsülniük. Kuktafedőt rátettem, takaréklángon, alatta lángelosztóval (nekem ez utóbbi hiányában pislákoló lángon) 5-6 óra alatt párolódnak készre. Akkor van kész, ha a csintok puhák.
    Ha netán nagyobb adagot készítünk mint amekkorára a család befogadóképessége van kalibrálva, akár le is fagyaszthatjuk, avagy csavaros üvegekbe téve szépen kidunsztolva be is kerülhet a kamra polcára.
    A citromlé evés előtti rácsöpögtetése szinte kötelező. Legalábbis nálunk.

    2011. 02. 16.

    Szarvascomb vadasszósszal, no meg kis desszert is. Ha kéritek. OVCS-re kínálom

    Kedves olvasóim!
    Bizonyára tudtok az Autumn szervezésében zajló Online Vacsoracsata első fordulójáról szóló eseményekről, ha mégsem, akkor bevezetőnek annyit, hogy ez egy virtuális játék, amelyre első alkalommal 25 blogger nevezett, 5 hétig folyamatosan jelentkeznek az adott hétre kisorsolt bloggerek az általuk vacsorára érdemlegesnek találtatott menüvel elkápráztatni a Nagyérdeműt. Erre a hétre van szerencsém másik négy társammal nekem is megmérettetni. Közülünk a minden feltételnek eleget tevő blogosok egyet választhatnak, azaz csak egy vacsoracsatás receptre mondhatják: ezt magaménak érzem, erre adom a szavazatom.
    Töprengtem és töprengtem mivel is kínálhatnám meg a Kedves Vendégeim. Mivel nem rajtaütésszerű vendégekről van szó, így némi idővel csak rendelkezhettem a felkínált étel elkészítését illetően. Úgy döntöttem vadasszószos szarvascombbal kínállak. 

    Remélem elfogadjátok, tényleg beleadtam mindent. Ráadásul ez az a kaja, amit vagy 20 éven keresztül nem ettem meg, majd egy véletlen folytán megkóstoltam, s rájöttem mekkora volt az addigi mulasztásom. Tehát ilyent ne tegyetek, szedjetek a tányérotokra, s egyétek. Sok szeretettel kínálom. Az adagot sem apróztam el, hisz családunk létszáma sem kicsi, ha pedig vendégeket várok, akkor a fazék kötelezően tele kell legyen.

    Hozzávalók:
    • 2 kg csont nélküli szarvascomb,
    • 0,5 kg petrezselyem
    • 2 kg sárgarépa
    • fél nagy zellergumó
    • 1 karalábé
    • 1 nagy (nagyon-nagyon nagy) fej hagyma
    • fél citrom leve
    • 0,5 l paradicsomlé
    • 2 ek cukor
    • 3 ek liszt
    • fél dl olaj
    • só, bors, babérlevél
    • mustár
    • tészta, amelyik szószos kajákhoz való
    A szarvascombot főni tettem, a főzővízbe só, bors és kevés babérlevél került. A vadhúsok kissé sok időt ücsörögnek a vízben míg puhára főnek, most sem volt másképp. Említettem, hogy nem kergetett senki? Tehát időm volt kivárni. Mikor a husi szépen megfőtt, kiemeltem s félretettem. 
    A hagymát felvágtam, megdinszteltem.
    A főzőlevébe beletettem a hasábokra vágott zöldségeket (mínusz a hagyma, azt nem szeretem főve), s azokat is szépen megfőztem. Mikor megfőttek, blenderrel pürésítem, a dinsztelt hagymával együtt. De csak a zöldségeket, a levet jó lesz felhasználni máshova, csodás íze van.
    Az olajat felhevítettem, benne karamellizáltam a cukrot., Mikor a cukor felolvadt, megszórtam a liszttel, elkavartam, s rögtön felöntöttem 2 dl lével a főzővízből. Hozzáadom a pürésített zöldséget, majd ízesítem: mustár, paradicsomlé, citromlé. Ízlés szerint még só, bors.
    A husi eddig szépen szeletelhető lett, gyönyörű szeleteket vágtam belőle. A megmaradt lébe kicsit visszatettem, megmelegítettem.
    Közben házi készítésű (töredelmesen bevallom, kaptam, nem az én konyhámban készült, de attól igencsak értékelendő) tésztát is kifőzök, széles metéltnek nevezném. Bár ha akarom, akkor lehet akár tagliatelle is a neve. A lényegen nem változtat.
    Jöhet a tálalás. Kinek kevesebb tészta, sok szósz, másnak épp fordítva. Lehet akár husi nélkül is kérni, mint ahogy Középső csajom olykor megteszi. 
    Van bőven mindenből. Minden igényt kielégítünk. Persze a készlet erejéig.
    Sőt, hogy érezzétek a színeket, egy tányért megfogtam, s kivittem a ház elé az érintetlen hóba. Gyönyörű. Ugye? Most már jöhetne a színes tavasz.



    Vacsora után persze nem kell egyből távozni, egy kis bodzaszörp, málnaszörp szénsavas vagy mentes ásványvízzel kerül a poharakba. Aki alkoholra vágyna, az szintén saját termés-készítésű almaborral tud koccintani. Sajnos a vegyes szőlő-alma már elfogyott, az az én kedvencem. Már amennyit iszom (borból nem sok, a sört jobban szeretem, igaz nyáron). 
    Mielőtt elfelejteném, hadd kínáljalak meg kis süteménnyel is. 

    Amolyan félig tél-félig tavasz idézőt. Hó még van bőven a kertünkben, de azért imitt-amott már olvad. Valahogy olyan képet nyújt mint itt ez a süti.

    Utóbb többen készítettetek túrós batyut, túrós buktát. Vidékenként változik a megnevezése, de nagyvonalakban ugyanaz a lényeg. Nos, ez is kelt tészta alapú, finom túrós sütike, de megfejelve még kis mákkal, meg morzsával.

    Tehát akkor a Túrós-mákos téli mozaik

    Hozzávalók:

    Kelt tésztához
    • 2,5 dl tej, 
    • 50 dkg liszt, 
    • 2,5 dkg élesztő, 
    • 7,5 dkg cukor, 
    • 10 dkg puha vaj
    Túrós masszához
    • 50 dkg tehéntúró, 
    • 5 dkg puha vaj, 
    • 3 tojás sárgája, 
    • 12,5 dkg cukor, 
    • 2 evőkanál tej, 
    • 1 evőkanál étkezési keményítő
    Mákos masszához: 5 dkg vaj, 20 dkg őrölt mák, 1,25 dl tej,  4,5 dkg cukor,
    Morzsás masszához: 15 dkg liszt, 7,5 dkg cukor, 1 tasak vaniliáscukor (most épp házi készítésűt használtam), 7,5 dkg hideg vaj
    Egy kissé megmelegített tejben megfuttatjuk az élesztőt, 1 kiskanál cukrot és kevéske lisztet. Egy tálba beletesszük a többi összetevőt, majd hozzáadjuk az élesztős keveréket, homogén masszává gyúrjuk és fél órát állni hagyjuk.
    Időközben elkészítjük a süti többi részét: egy tálban elkeverjük a tojás sárgákat a tehéntúróval, vajjal, cukorral s fokozatosan hozzákeverjük a tejet és keményítőt.
    A mákos masszához kissé kihevítünk 5 dkg vajat, hozzáadjuk a mákot és tejet, s a lángon hagyjuk még kb. 1-2 percet. Hozzáadjuk a cukrot.
    A sütőt 180 fokra hevítjük, a tésztát kinyújtjuk és sütőpapírral borított tepsibe tesszük (lehet kikent, lisztezettbe is tenni). Kissé megszúrkáljuk villával. Ráterítjük a tehéntúrós masszát, s elegyengetjük.
    A mákos masszából kiskanállal sakktáblaszerűen (avagy mozaik) kis halmocskákat rakunk a túrós masszára.
    A pelyhecskékhez a lisztet a cukorral, vaniliáscukorral és a  hideg vajjal összekeverjük, porhanyós állagú masszát kapunk, ami morzsolódik, de úgy is kell. Ujjbegyeinkkel pelyhecskéket szórunk az mákos halmocskák közé.
    45 percig 180 fokon sütjük, kihűlve szeleteljük. Persze a sütés nagymértékben függ attól is mekkora tepsit használunk, ha kisebb, akkor vastagabb a tésztánk, így tovább kell süljön. Ha meg nagyobb a tepsi, elég neki 35 perc is.

    Remélem sikerült az ízlésetek eltalálnom, nem távoztok tőlem korgó gyomorral, egyáltalán nem vetne jó fényt rám. Ha eljöttetek, láthattátok Kicsilányt nem számolva jó húsban van mindenikünk, tehát nálunk éhen nem hal senki. Ha netán hideg kajára szavaztatok volna inkább, akkor elővehetem a hűtőből a mai nap bekerült, saját készítésű olajos halkonzervet, a padlásról hozhatok le általunk töltött kolbászokból (mert az sem egyféle van), pincében is akad még választék. Ja, hogy azokat nem ismeritek? Fájdalom, akkor várnotok kell, nem árulhatom el az egész kulisszatitkot most. Bár a kenyerem nem mindig "piacos", rendre kicsi kezek megdézsmálják. Ha a karéja hiányzik, akkor Kiffiam, ha a bélzete szívódott fel, akkor bíztos Kicsilány ujjacskái jártak ott.
    De én reménykedem, hogy amit épp Nektek készítettem, abbol fogtok egy kicsikét fogyasztani.
    Mielőtt még repetáznátok (ami ugye azt jelenti, hogy bejött amit elétek tettem), kérlek ne feledkezzetek meg arról sem, hogy ellátogattok Autumnhoz, s leadjátok a voksotokat.
    Persze a fair play jegyében elfogadom, ha netán a versenytársaim konyhájából kikerült ételek tetszetősebbek-finomabbak voltak. A döntés joga a Tietek. Csak arra kérlek, péntek éjfélig adjátok le valakire a szavazatot, mert tapasztalatból tudom, Turbo azért ugat, nehogy Autumn szombat reggel is fogadja a szavazatokat.
    Kedves Turbo: nem tudom szoktál-e csontot enni, sajna nálam most ilyen nincs. De ha kis szószt, 1-2 morzsányi húsocskát adok neked is, vajon a többiek a zsűri megvesztegetésének vennék?
    Ja, a szabályok ha elfeledtétek volna. Olvassátok ITT

    2011. 02. 14.

    Édes kis finomságok



    Életem párja kimondottam útálja ezt a hisztériát amit itt képesek elművelni a Valentin napozással. Végülis igaza van, évekkel ezelőtt még símán csak Bálintokat köszönthettünk ezen a napon. De persze azt ő is belátta, ha kis csokit ezen a napon szív formába passzírozva tálalok neki, az nem vétek, meg tudja ő enni a szívecskét is. Főleg ugye ha csoki. S nem is akármilyen. Finom kis bonbon.
    Aminek úgy indultam neki, hogy na most aztán megpróbálom a külső csokiréteg színezését, fehér és barnacsoki keveredésével. Hisz azok is olyan gyönyörűségesek. Csak persze Kiffiam alvását épp akkor kellett megszakítsa, így nem lett az igazi. De most kicsire nem adunk. Folytattam tovább.
    Már van az 3 hete is, ha nem 4, hogy aszalt mangódarabkákat beáztattam némi mogyorólikőrbe. Egy este ugyanis eldöntöttem, hogy márpedig a mangók alkoholba csücsülnek. Valamiért a mogyorólikőr győzött. És engem utólag meggyőzött. Persze időközben még egyszer pótoltam a likőr mennyiséget, mert jócskán elillant, meg ami maradt, az besűrűsödött. De amit ma találtam a csészében, hát már épp ott is a felszínen levő darabok már a kiszáradás határát súrolták, de lennebb ásva volt jó bőven nedves példány. Jó pár darabkát apró kockákra vágtam, lehettek olyan 2-3x2-3 mm nagyságúak. Vastagság meg kb ugyanennyi, ami ugye adott volt a szárított szeletek vastagságából. Aztán vagy 6-7 marcipángolyócskát az apró lyukú reszelőn átengedtem. A bonbonformám ugye ki vala kenve temperált barna (85%-os) meg fehér csoki keverékével. Utána került egy réteg aprított mangó, arra kanalaztam egy kis koncentrált levet, ami még az áztatás folyamatán megmaradt a csészém alján. Édes, sűrű, mogyorólikőrre nyomokban emlékeztető ízű valami volt. Utána egy réteg marcipánreszeléket is belenyomtam a formába, végül lezártam a maradék barnacsokival. Annyi alkoholt nem tartalmaz, hogy gyerekekre nézve megtagadjam a kóstolást. Hát elmondhatom, a két pasasom meggyőztem. Olyannyira, hogy kellett közöljem, a lányoknak is hagyni, akik már le voltak fektetve.

    A lányok sem mentek alukálni csokikázás nélkül. 
    Aki talán olvasta, az tudja, hogy nemrég Erinacea egy játékot hírdetett, aminek szerencsés nyerteseként választhattam egy bonbonformát. Hát én csokitáblásat választottam. Bár kissé furcsa volt a forma befogadóképessége, amit a gyártó oldalán láttam. S valóban, ezt a formát azt hiszem képtelenség töltött finomságokra használni. Ez pedig ugye a kihívás.
    Pénteken meg is érkezett a postás a kis küldeménnyel. Büszkén cincálom a csomagolást, miközben potyogni kezdtek belőle valamik. Élelmes Kiffiam egyet meg is ragadott, Oldalborda meg kérte a fuvardíjat (ő hozta be a házba). Hát csak álltam s bámultam, nem is gondoltam arra, hogy kedves megajándékozóm kóstolókat is mellékel nekem. Másodszorra is sikerült lenyűgözzön. Vagy harmadszorra? Mert ugye kaptam egy díjat, meg a nyeremény, s most a kis ízminták. Amikről aztán kaptam egy listát is, hogy mit is kellene beazonosítanom. Hú. Egyenlőre ugye hiányzik az a 2 darab, bár Kiffiam által kaparintott darabból csentem magamnak egy morzsányit. A többihez.....nincs szívem egyedül felfalni, elvégre mire is tanítom a gyerkőket? Megosztani amit kapnak. Igenám, de akkor hogyan osszam? Na, majd csak kitalálom.
    Addig meg itt van nektek az általam elsőként felmutatott csokitáblás kreációm.
    Első nekifutásra azt mondtam: legyen sakktábla. No, de az elég sovány kreativitásra utal, így aztán miután bepöttyöztem a formát, hát egy réteg darált mákkal szórtam meg, s utána zártam le valahogy a formát. Hát elsőre nem rossz, de ezt még kell finomítani. Hisz a liofilizált gyümölcsök ha még Bp-en sem megtalálhatóak, akkor mit várok én itt az újdonságok szempontjából Világvége 77 számként nyílvántartott Brassóban?

    2011. 02. 13.

    Isteni finom, hamburger zsemlék



    Ma reggelre ismét kenyér nélkül maradtunk, tegnap este azért bekavartam egy adag öregtésztát, hát abból is csak most teszem be az első kenyeret sülni. Így hát valami más után kellett néznem, ha nem akartam a család nagy zsörtölődésnek induljon. Most Tücsök-Bogár házatáján kezdtem keresgélni. Jó lett volna a briósa is, ami már régóta foglalkoztat, csak épp nem volt itthon elég tojás hozzá (azt meg már mondtam a legelső bolt is 1 km-re tőlünk, vasárnap meg már 2 km-t kell menni egy olyanért amelyik nyitva van). Tehát briós kihúzva. Akkor legyen zsömle. No de melyik? Szemezgettem a mézes változattal, de végül a hamburger zsömlének kikiáltott lett a kiválasztott. Receptet betartottam, egy tk búzasikérrel megfejelvén a hozzávalókat. No meg a liszt és liszt között is különbség van, nekem a tészta állaga megkívánt még 3 tk lisztet a megadott mennyiségen felül.

    Hozzávalók:
    • 50 dkg liszt (variálhatók a fajták) (nekem ugye 3 tk liszttel több ment most bele)
    • 3 ek tej
    • 2,5 dkg élesztő
    • 2,5 dl meleg víz
    • 4,5 dkg cukor
    • 1,5 tk só
    • 1 db tojás
    • 5 dkg vaj
    • 1 tk búzasikér
    Az eredeti recept azt írja, hogy a liszt közepébe teszem a langyos tejet, cukrot, morzsolt élesztőt. Majd hagyom az élesztőt megindulni. Áááá, nem. Nekem egyszerűbb volt, ha az összes hozzávalót, kivéve a vajat beledobálom a kenyérsütő üstjébe. Elindítom a dagasztó programot, majd mielőtt az egész egy kemény gombóccá állna össze, belecsorgatom a felolvasztott, langyos vajat. Hagyom, hogy a dagasztóprogram lejárjon, a kelesztés indításakor megállítom a gépet, majd kelesztőtál hiányában egy műanyag tálba tettem a tésztát, fel a kalorifer tetejére (már említettem, a fűtési rendszerűnkben max 35 fokos a víz a kazánnál, tehát garantáltan kevesebb a fűtőtestekben), tetejét egy konyhai törlőkendővel leterítem. Kb. 1 órát hagytam kelni, majd deszkára borítottam, 8 fele osztottam (következőkor lehet 12-re fogom). Zsemléket formázok belőlük, úgy ahogy egyszer Limaránál láttam, ezen a linken.
    A zsömiket most a kacsasütő jénaimba tettem, alóra sütőpapír, nagyjából eloszlatva a felületen, másodszori kelesztéskor még nem, de sülésnél azért kicsit egybegyógyultak. Sebaj. Ja, meg kicsit hozzáragadtak a jénai tál oldalához, no de majd következőkor ez sem fordul elő. Ez az oka annak, hogy kicsit megsínylették a rácsra pakolást, de az ízénél ez nem osztó tényező. Igaz nem is szorozza, de ezt úgy sem igazán lehet túlszárnyalni. Hogy is mondja Oldalbordám? A tízes skálán ez már szinte 11-est érdemel.
    Sütést 200 fokon, 25-27 perc alatt végeztem, a jénai tál fedele rá volt téve.
    Ennél a receptnél csak a 2x1 óra kelesztés ami időbe telik, másképp egy pofonegyszerű, de annál ízletesebb eredményű recept.
    Tücsök-Bogár, köszönet ezért a finom zsemléért. Ezek után nem csodálom, hogy a lányok a sítáborba indulás előtt ezt kérték Tőled.

    2011. 02. 12.

    Csőröge, forgácsfánk vagy ahogy tetszik. De a 40-ik VKF-re (is)



    Nekem a neve mindegy. Szeretem. Bár én most készítettem először, gyerekkoromban sem sokszor sütött Édesanyám. Hja, mert voltak azon idők, mikor nem volt a boltban tejföl. Nekem így is maradt meg, hogy a csörögéhez tejföl kell. Ezért néztem ma nagyot, mikor olyan recepteket is olvastam amelyeknél nem volt a hozzávalók közt. Próbáltam az Anyukámtól megszerezni az ő receptjét, nem jött össze. Így hát kaptam magam, összeolvastam egy csomót, szakácskönyvből, internetről, aztán kimentem a konyhába s megalkottam a sajátom. Ezért most gyorsban fel is teszem ide, míg még konkrétan tudom a hozzávalókat.

    60 dkg liszt
    40 dkg tejföl (ez egy 20%-os, nagyon kemény tejföl volt, a Plusban kapható Almsana...már aki tudja miről beszélek)
    2 tk cukor
    2 csipet só
    4 tojás sárgája
    1 mk sütőpor
    pár csepp citromlé

    Mindent beletettem egy nagy tálba, levettem a jobb kezem gyűrűjét, beletettem a mancsom a tálba, jól összegyúrtam a cuccost, majd betettem a hűtőbe. Hát ücsörgött ott vagy 1,5-2 órát, megvártam míg a Középső csajom hazajön a síedzéséről. Mikor betettem egy relatív ragacsos cucc volt a tálban, amit megszórtam egy kevés liszttel. Mikor kivettem, deszkára borítottam, már egyáltalán nem volt ragacsos. Tehát jót tett neki a hűtőben való időzés. 
    Azt olvastam, hogy 2-3 mm vastagságúra kell nyújtani a tésztát. Hát bizisten nem tettem semmiféle mérőszalagot, vonalzót a deszkához, még csak nem is vételeztem szemre oldalból. Olyan érzésre mondtam, hogy így jó kell legyen.

    Aztán elterveztem, de tényleg. Becsszóra. Mármint azt, hogy rombusz alakúra vágom a tésztát. Aztán berögződésből, ahogy apai nagyanyámnál láttam, tökéletes téglalapok lettek. S ez csak most, billentyűpötyögés közben jutott eszembe.
    Szóval felvágtam a kinyújtott tésztát, a kis téglalapok belsejébe bemetszést ejtettem, s átadtam a terepet a lányoknak. Megmutiztam nekik hogyan bújtassák át a bemetszésen a tészta egyik végét. Amelyek hosszabbakra sikerültek, mondtam akár kétszer is átbújtathatják. Hát ők alaposan dugdosták. 2x, 3x. De csak 1x egyiket sem.

    Míg ők dolgoztak, Kiffiam feltettem a konyhapultra, s nekiálltam a sütögetésnek. 

    Hát ifiuram alig bírta kivárni, hogy az első kicsit is kihűljön, máris lakomázni kezdett ott helyben, fenn a magaslaton. Majd persze az asztalhoz ültettem.

    A többi kisűlt darabot papírtörlőre szedtem, meghintettem porcukorral, s a fánkra éhes családtagjaim elé tettem az asztalra. Baracklekvár meg málnalekvár társaságában. Hát hasfájásig bírták volna enni, ha nem tartok szünetet a sütésnél (asztalhoz ültem én is enni, csapda volt, hogy ne legyen hasfájás a gyerekeknek).
    Sajna, nekem a csőröge az alapfelállásban lekvárral müxik.

    VKF háziasszonyára bízom, hogy lekvárosan fogadja-e ezen fánkjaimat, vagy úgy dönt nem felel meg a pontos kiírásnak.

    2011. 02. 11.

    Vajas kifli



    No meg az ő története.
    Az úgy vala, hogy elméletice tegnap (izé, éjfél elmúlt, tehát tegnapelőtt) este a nagy moly lepke készítés folyamata során elfelejtettem, hogy biza be kellett volna kavarnom egy adag öregtésztát. Persze erre még bőven lett volna reggel is időm. Lett volna. Ha mostanság Kiffiam nem überbrutál hisztérika. Ahogy mondaná a szólás, egy pisis csajtól még hagyján, de egy férfiember már ne hisztizzen. Gondolják a nők. De a kispasim álláspontja teljesen más, egyenlőre még nem tudja nekem magyarázattal alátámasztani. Csak játssza mellé a mimózát. Ne adj Isten rá merjek szólni (márpedig meg szokta adni). Tehát délutánra öregtészta nuku. Amúgy nem csak én voltam ma feledékeny. Oldalbordának szóltam, hogy vegyen vajat. Hát hazajött némi gyönyörű disznókörömmel. Amolyan elmegyünk pisilni, oszt sz@runk visszajönni.
    Nos közvetlen az esti gyerekfektetés magasságában eldöntöttem, hogy márpedig nem veszünk reggel semmiféle bóti cumót az iskolásoknak tízóriásra, hanem vajas kifli lesz. Yes. Azaz izé....disznóköröm az mégsem kerülhet a kiflibe, főleg nem vaj helyett. Így adódott, hogy margarint alkalmaztam. Jelentem símán bírja, nekem spéci a tesztelés során fel sem tűnt. Na persze gondolom ha helyben kaphattam volna egy valódi vajas kifliből, mégpedig friss, még langyos darabból egy harapást, lehet nem lennék ilyen szájhős. De így...

    A receptért meg hova mehettem volna máshova mint a határon túlra, egész Makóig, pontosabban Limarához. A receptet igyekeztem betartani, burgonyapehely épp nem lakozik készleten, miképp az aszkorbinsavat is ecettel helyettesítettem. De azért a hozzávalóknál a vajat adnám meg, hisz mégiscsak vajas kifli eme finomságnak a neve.

    Hozzávalók:
    60 dkg liszt
    3 dl tej
    2,5 dkg élesztő
    1 tk cukor (most figyelem, Limara 1 ek-t ír, ezt elnéztem, én 1 tk-al tettem, s így is fííííínom)
    1 tk só
    1 ek ecet
    10 dkg vaj
    Kenyérsütő üstjébe tettem a tejet, bele az élesztőt, cukrot, sót, ecetet és a lisztet. Elindítottam a dagasztás programot, majd kicsivel később beletettem a konyhapulton várakozó vajat (jóvanna....a margarint).
    Kicsit a kezemmel besegítettem a margarin tésztához való csatlakozásába, mert igencsak nem akaródzott, de az engedetlenséggel edzve vagyok, lásd fennebb a Kiffiam.
    Mikor a dagasztás véget ért, a tésztát egy tálba borítottam, azt rá a fűtőtestre (semmi ijedelem, max 35 fokos víz csordogál benne, lévén padófűtése is van a lakásunknak), egy törlőkendővel meg letakartam. Kb 45 perc után a tésztát deszkára borítottam, 10 fele osztottam, oválisra kinyújtottam, feltekertem kifli formára.
    Ismét pihenés, itt már kezdett a türelmem fogytán lenni, főleg mert Oldalborda bökdösött, hogy már enne egy kis padlizsánkrémes kiflit (elárulom: nem evett. aludt). Szóval a kiflijeim olyan 15 perc pihenés után útjukat vették a főzőlap irányába, ahol egy fazék forrásban levő víz várta őket, s amiben kicsit kellett felváltva lubickoljanak. Ettől a folyamattól kissé berzenkedtem, de úgy voltam vele, hogy ez nem szódabikarbónás víz, csak síma mezei H2O, egy próbát megér.Jelentem próba abszolválva, ráadásul dobogósan. Vagy már mondtam?
    Nos a kifliket bő fél percig mindkét oldalunkon megfürdettem, majd sütőpapíros tepsire helyeztem, miután szűrőkanállal kiemeltem a pancsoldából. Azonnali hatállyal igazítható a pozíciója a kiflinek a sütőpapíron, de már 4-5 mp után ez kizárt. Szóval jó ha egyből sikerül a pontos helyre zuttyantani.

    Sütő 200 fokra előmelegítve már várta a tepsit, ami bő 15 percig csücsült a melegben. Utána a kifliket rácsra szedtem ki. Egy tepsire 6 kiflit tettem, a másik 4-nek kutyabaja lett a várakozási idő alatt (ja, mi az a kutyabaj?).
    Jut eszembe, ki kéne menni a konyhába, kifliket elpakolni a rácsról, mert már az első rend 1,5 órája kisült, nem kéne reggelre prézlivel prezentálnom a család előtt. Azt a 9et ami nem esett még áldozatul. Mert a 10-ik még a fotómasinára sem bírt felkerülni.

    2011. 02. 09.

    Éjjeli lepkék

    Ha valaki netán piszkos fantáziával rendelkezik, s útmenti csajokra gondol, akkor gyorsban felszólítom, hogy állj, nem jó helyen jársz. De ha netán a kedves színes röpködő állatkák cikáznak át az agyadon, akkor persze jó helyen jársz. Hogy mitől épp éjjeliek? Hát mert a Középső csajom holnapra szép színes pillangósütiket visz a farsangi karneváljukra, s azok épp most készültek el.
    Tücsök Bogár már jó ideje megosztotta a nagyérdeművel az ő kis kedves pillangóit. Nekem meg jó hosszú idő, no meg egy másik gasztrobloggerina, jelen esetben Moha, kellettek ahhoz, hogy a fülemnek valamiért nem szimpatikus cupcake szó iránt érzett berzenkedésem levetkőzzem. Meg persze Tücsöknél valahogy a kép alapján nem jött, hogy elhiggyem ez otthon, síma konyhai körülmények között kivitelezhető. És mekkorát tévedtem. Annyira, de annyira egyszerű-nagyszerű.
    Tegnap vendégsébe mentünk, elsöprő sikere volt, ma Oldalborda kapott egyetlen példányt, ő a tegnap mire odaért, már csak a tálcát láthatta, lepke már nyomokban sem volt. Gyermekeim csak akkor bírtak lenyugodni mikor az utolsó lepke szárnyastól-krémestől-sütistől múlttá változott.

    Az egész folyamatot szó szerint betartottam mint ahogyan azt Tücsök Bogár megírta. Azért legyen csak meg nálam is, tudom ám vannak zugolvasóim, akik ide még idetalálnak, de más oldalt már nem tartanak észbe.

    Hozzávalók :


    A cupcake-hez :

    10 dkg vaj
    12,5 dkg cukor
    1 tk vanília kivonat
    1 citrom reszelt héja
    2 db tojás
    20 dkg liszt (nálam zabliszt volt a fele mennyiség)
    1 tk sütőpor
    1 dl tej
    csipet só

    A vajkrémhez:

    17,5 dkg cukor
    40 ml víz
    3 db tojásfehérje
    20 dkg vaj
    1 tk vanília kivonat

     A pillangókhoz :

    10 dkg csokoládé ( tegnapihoz bolgár 70%-os étcsokit, ma pedig tejcsokit használtam)
    1 db tojásfehérje
    22,5 dkg porcukor
    1 tk citromlé
    ételfesték ( a krém színeivel megegyező )
    24 db csoki pasztilla
    dekorgyöngy vagy valami ehető dekoráció a szárnyak ékesítéséhez

    Először a pillangók, hisz az az egészben a szórakoztató. Ha van otthon pillangó formájú kiszúrónk, akkor megtörténik nyert ügyünk van, felhasználható a sablon készítéséhez. Első körben én azzal próbálkoztam, de rájöttem nem vagyok a szárnyakkal megelégedve. Ha volna kézügyességem razj terén, akkor sablont én rajzolnám. De így gugliztam valamit, amit felhasználtam.
    Csokit gőz fölött felolvasztom, s melegen tartom. Nylonzacsi egy sarkán pici lyukat ejtek, csokit a zacsiba kanalazom (kb. egy alkalomra 2 teáskanállal). A pillangó sablont sütőpapír sávok alá helyezem, csokival meghúzom a kontűrt, majd pillangó testet esetleg csápokat is kicsokizok. Szárnyak belsejéhez előzőleg a tojásfehérjét felverem a cukorral valamint a citromlével. Kb. 2 tk mennyiségben külön színezem a cukorírót, majd kitöltöm a szárnyakon a csokiközöket. Gyorsban lehet a csokiból örvényeket húzni, vagy dekorációt ragasztani a még ragadós szárnyakba. Fázisfotók gyönyörűen illusztrálva Tücsök Bogár oldalán

    Ezután pihenni térnek a lepkealkatrészek. Nálam olyan 5-6 óra után szépen lepattinthatóak voltak a sütőpapírról.

    Jöhetnek a sütik. Amihez vajat a cukorral kikavarom, mehet bele a tojás, vanilia, só, citromhéj. Sütőpor liszt elegyét felváltva a tejjel adagolom a vajas masszához. Papírkapszlival bélelt muffinsütőbe kanalazva 200 fokon, alsó-felső fűtéssel 17-18 perc alatt megsütöm. Majd kihűtöm.

    Vajkrémhez (vigyázat, ha kísértést érzünk a nyalakodáshoz, akkor lehet nem lesz elegendő majd a krémünk, mert Chef Viki szavaival élve ez a krém is rendelkezik a szublimáció tulajdonságával) a vízből cukorból cukorszirupot főzünk, tojásfehérjét felverjük, majd hozzáadjuk vékony sugárban a cukorszirupot. Még verjük egy kicsit, hadd hűljön a habunk. Azután hozzáadjuk a vajat (mehet egyben vagy darabokra vágva, mindegy), a mixernél a habverőt kicserélvén a keverőkarra. 10 percig keverjük, tuti egy bog sem marad a krémünkben.

    Sütire nyomócsővel (nekem épp nincs, mert a múltkoriban a churros készítésekor a kukában végezte) szép formásan spirálokat nyomunk a vajkrémből, a csokilencséket (amiket tegnap a két kisebbem számolóscukorkáival helyettesítettem, majd ma rájöttem, hogy csokilencsét is tudok ám pöttyözni a sütőpapírra) belenyomjuk a krémbe a szárnyak alá (tegnap megpróbáltam, a szárnyak teljesen kinyíltak, azaz ráfeküdtek a krémre a csokilencse híjján), a szárnyak közé beletesszük a pillangótesteket, ha csápokat készítettünk, akkor azokat is ráhelyezzük. Nem marad más mint hátradőljünk, s bezsebeljük a dícséreteket, elismeréseket. Mert azok nem fognak elmaradni.

    Ezekre a lánykám fogja remélhetőleg bezsebelni a dícséreteket:


    Játszani hív egy másik 4 gyerekes anya

    Gizus jelentkezett minap, bevezetőben annyit, hogy gyermekeink száma egyezik. Ennek szívből örülök. Azt írja, hogy ő nem ügyes a konyhában. Hát míg erről nem győz meg valakit, aki ezt alátámasztaná, addig azért nem hiszem. Azt azonban el kell hinnünk, hogy a szappankészítéshez igenis ért. Elméletben már én is belefogtam az ősszel, no de van a románok közt egy szólás, hogy "teoria ca teoria...dar practica te omoară"...azaz szabad fordításban: az elmélet az csak elmélet, de a gyakorlat fog a sírba vinni. Hát eddig a szappankészítés engem oda még nem vezet :D
    Gizus be is szeretné bizonyítani, hogy a szappankái tetszetősek, szépek, egészségesek. Hogy is tehetné ezt? Hát segítségül fogja hívni Fortunát. Na persze startból négyszer lesz szerencsénk a nyertesek közé kerülni, hisz 4 szappan kerül sorsolásra. Mert egy Anya nem kivételezhet a gyermekeivel, ha egyiknek megadatik, hogy kis cetlit kihúzzon a tömegből, akkor a többivel ugyanazt eljátssza.
    Megpróbálkozom, hátha a négy dobogós, izé....szerencsés közé kerülhetek.
    Gyertek próbálkozzatok Ti is.
    Áhh....vicceltem. Ti csak nézzetek szét Gizusnál, ne csökkentsétek az esélyeim ;)

    Éljen a panírozott dolgok sütőben készítése

    Nagyon megszerettem a sütőben sütést. Az igaz, hogy egyszerre kell bepanírozni mindent, de utána már nincs főzőlap melletti ácsingózás, forró olaj fröcskölés (persze a kisebbjeimnek mindig nagy kihívás olyankor ácsingózni mellettem), gőzelszívó használata mellett is érezhető szagok terjengése. No meg a kajánk is egészségesebb, nem szív magába annyi zsiradékot (oké, oké....kellenek a zsírok is, de abból is inkább a telítetlen zsírsavak, de jobb nem túlozni). Szóval húsgombócok, panírozott ételek mind-mind mehetnek a sütőbe (na persze a mustáros szelettel azért bajban vagyok, de maradok annyiban, hogy az férjen bele). Így történt, hogy némi csirkecombokat is ez a fajta végzet ért.

    Különösebb receptet most nem is mellékelnék, maradjunk annyiban, hogy a combokat előző este tejbe áztattam, amibe sót-borsot s kevés gyömbért tettem. Másnap a szokásos liszt-tojás bundázás után nem zsemlemorzsába burkoltam, hanem kukoricapelyhet zúztam mozsárban, s abba bugyolálódtak a kis cupákok.
    Családom egyöntetű véleménye: Anya, még vegyél ilyen kukoricapelyhet sütni.
    Vettem. És még veszek. Ezután is.

    2011. 02. 08.

    Rövid csíráztatási tapasztalataim, valamint egyúttal HELP!!!

    Már évekkel ezelőtt foglalkoztatott a csíráztatás gondolata. Ha továbbmegyek, akkor azt is elmondhatom, hogy nagynénémék otthonában a 80-as évek második felében már voltak ilyen-olyan magvak csíráztatva, de akkor tizenéves fejjel nem érdekelt különösebben a folyamat, látván annak kissé odafigyelős folyamatát.
    Pár évvel ezelőtt tettem egy sikertelen kísérletet, már azt sem tudom milyen magokkal. Arra emlékszem, hogy a csíráztatást nem a konyhában, hanem a kamrában képzeltem el. Akkor ráadásul dolgoztam is, tehát nem forogtam annyit a konyhám-kamrám útvonalán. Eredmény: kiszáradás, bepenészedés. Kedvszegés.
    De tavaly az év második felében ismét felvetődött bennem a próbálkozás gondolata. Itt-ott rákerestem a világhálón, majd halasztást kértem magamtól. Aztán vettem egy zacskó retekmagot. Ami csak várt és várt a sorára. Most vagy 10 napja vettem egy mély lélegzetet, ismét rákerestem a folyamat mozzanataira, s belevágtam. Csíráztató edényt több tényező miatt sem vásároltam. Hisz azt is olvashatjuk, hogy a szabályokat (na kérem, melyek azok?) betartva csíráztathatunk tányérban, befőttesüvegben. Választásom apró lyukú szűrőmre esett. Retekmagot bárki csíráztathat, sőt. Az eredmény azonnal más magokkal való kísérletezésre késztet. Mert egyszerű, de nagyszerű. Olyan finomak a retekcsírák, hogy ajajj. Múlt héten Oldalbordával kettesben felfaltuk az első csírákat, Kiffiam: fájdalom....kiköpte. Igaz csak úgy símán nyomtam a szájába, szóval semmi vajaskenyér vagy hasonló. Bár apájánál megette. Ki érti ezt. Pénteken bementünk A Könyvesboltba (azért így nagybetűvel, mert Brassóban az az egyetlen magyar könyvesüzlet) apósom születésnapjára valami olvasmányt venni, aztán lecsaptam. Mire is? Hát a Corvon Kiadó gondozásában megjelent, Gyógyító természet sorozat legújabb példányára, a Gyógyító csírák című könyvecskére. Kb 35 perc múlva meg úgy adódott, hogy ott álltam a biobolt közepén, keresvén a csíráztatásra váró magok polcát. Rá is bukkantam, ott hezitáltam melyek kerüljenek a kosaramba. Végül fehérrépa és zsázsa lett a befutó. Hát.... kiderül, nem-e kellett volna inkább ismételten retekmagot venni. Még van itthon, mert azért elég kiadósak ezek a zacsik, de.
    Szóval zsázsa. Hétvégén nyugiban elolvastam ami a könyvecskében írva vagyon róla. Írja, hogy zsírsavai 80%-ban növényi eredetű telítetlen zsírsavak, E-vitamin tartalma kiemelkedően magas (1200 mg/kg). Béta-karotin, szelén, kalcium, vas, kén, jód, klorofill, antihisztamin, kollagén (magas kollagéntartalma miatt zsenge korban ragadós lehet....ez az a mondat amire nagyobb figyelmet kellett volna áldoznom) ugyancsak előfordul összetételében. A vitaminok közül az A-, C-, E- és K-vitamin jelenléte számottevő.
    Ilyen infók birtokában naná a fehérrépa várat magára. Hisz E vitamin a bőrnek kell (ez Oldalborda psoriazisza kapcsán már számtalan helyen olvastam), a béta-karotinnal eddig egyszer kerültem közeli kapcsolatba, mikor Elsőszülött évekkel ezelőtt egy szombat reggeli augusztus eleji napra olyan napallergiát produkált, hogy csak lestem mint az üregi nyúl.
    Nos, zsázsamagok az olvasottak szerint 6 órára áztatásra került. Na persze jobb lett volna ebben a fázisban ismét felütni a könyvet, s nem a memóriámra (ami a jelek szerint alaposan kihagy) hagyatkozni. Ugyanis ott bár azt írja áztatási idő, de zárójelben szerepel, hogy csak permetezzük. Tehát nem tocsogó vízbe kellett volna az amúgy is igencsak apró magvakat nyuvasztani. És itt jön a képbe a kollagén. Persze keresztbe tett nekem. Most a magvak tocsognak a kollagénben, eszük ágában sincs kikerülni a tocsogásból. Szűrőimet próbáltam variálni, ma reggel gondoltam hátha kimosható a magvacskák közül a kollagén, de nem jártam sikerrel. Valaki került ehhez hasonló helyzetbe? Megoldotta valahogy a dolgot? Ha igen, akkor kérnék szépen valami támpontokat amire támaszkodhatok.
    Kép nyista, még nincs eléggé világos a próbálkozáshoz, nem hinném a szűrőm tartalma a valóságnk megfelelően adná vissza a tartalmát egy most készült fotón.
    Ha mégsem, akkor ezt most csakazértsem öntöm ki, lássuk mi lesz belőlük, kidobni ráérek később is. Aztán teszek még egy próbálkozást a permetezős indítással is, oszt kiderül.
    Addig meg megyek, s beáztatom 4 órára a következő adag retekmagot. Ma az iskolások a szenyóba csírát is kaptak, várom már a déli kommentjeiket (ők nem is tudják mit kaptak).
    Fehérrépa meg várjon szépen a sorára.
    Vikinél mustármag csírázott még. Próbálkoztatok már csírákkal eddig? Tapasztalatok, vélemények jöhetnek, milyen magocskákat érdemes vennem ezután (na jó, persze ha be is bírom őket szerezni)

    2011. 02. 04.

    Mennyire vagy játékos kedvű? No meg ismét egy díj

    Nehogy már egy kvízkérdés sor reményében olvassátok ezeket a sorokat. Egyszerűen csak arról van szó, hogy Autumn egy virtuális játékra hívott, aminek a vége teljesen kézzelfogható. Mármint a terv szerint. Gasztros a témája, de ha sikerült felcsigáznom bárki érdeklődését, akkor kötelezően tessék meglátogatni a Kutya és Konyha blogot a részletekért.
    Azt elmondhatom, hogy engem a távolság nem tántorít el a játékba való bekapcsolódástól. Max koppanok egy nagyot a végén, de ezen ráér a megfelelő időben rágódni.

    Aztán a januári díjeső után február is jól indult. Pár napja látogatom Viki oldalát, szinte azonos időben járt egyrugóra az agyunk, igaz ő kicsit serényebb volt, egyből két dolgot is kipróbált. Miről is van szó? Csíráztat otthon. Jó, tudom, nálam még nem került nyílvánosság elé a dolog, de akkor előljáróban annyit, hogy retekmaggal indítottam a csíráztatást. Bárlinek ajánlom aki icipici késztetést is érez az ilyen térű kísérletezés fele. Retekmaggal kezdeni érdemes. Viki mustármaggal is megfejelte a dolgot. Azt ugyan kezdésnek nem ajánlja, de az is fogy, hisz egészséges.
    Na, ennyi "melléduma" után térjek már konkrétumra. Viki tegnap jól meglepett. Egy díjat kaptam tőle, éspedig azt, ami arról szól, hogy kapok egy virtuális baráti ölelést, hisz szereti a blogom. Még mindig nem hiszem el, főleg amilyen kedves szavakat is csatolt hozzá.
    Az ezzel járó kötelezettségnek szívesen teszek eleget, hisz olyan egyszerű a szabály: linkelnem kell 5 blogot, akiknek továbbadom ezt az ölelést, egyúttal meg is kell indokolnom a választásom. A sorrend teljesen haotikus, azt előrebocsájtom, igyekeztem olyan blogtulajoknak adni, akiknél ezt a díjat még nem láttam.
    Ottis: már régi motoros a gasztroblog világában, bár még személyesen nem ismerem, remélem ez az idő folyamán még fog változni. Remélem akkor igazi barátnak is mondhatom majd, addig maradjon meg a virtuális.
    Sedith szintén becsületes gasztros múlttal rendelkezik, nála legelőször a Kukacos tortáját csodáltam meg. Szívesen térek vissza és vissza hozzá is, s nem csak azért, mert ha kérdésem van, válaszol, hanem mert egyszerűen így jön nekem belülről.

    Salsa egy tiszta csupa érdekes személy. Olyan oldalait mutatja meg a blogján keresztül, hogy egyik ámulatból a másikba esem. Nem tudom hogyan keveredtem hozzá, de nagyon örülök, hogy megtettem. Remélem, hogy még sokáig járhatok hozzá.
    Chef Viki a következő célszemélyem. Mint egy igazi barát, ha az emberhez látogat, rövid, velős és sűrűn frappáns szöveg kíséretében teszi megjelenését. Hozzá járni soha nem unalmas, csodás receptjeit sokan készítik. Nem is csoda.

    Autumn maradt a végére, de ez csak csupa véletlen. Látom nála sem járt még ez az ölelés, bízom benne, hogy jól esne neki is. Lássuk! Valószínű rengeteg barátja van, aki szervezésekkel foglalkozik (amint látható , legutóbbi felhívásából ez ki is derül), az sok nagyszerű emberrel van körülvéve. Remélem így virtuálisan azért közéjük tartozhatom.

    Drága Viki! Még egyszer nagyon szépen köszönöm, hogy barátként tekintesz rám, bíztosíthatlak arról, hogy nem egyoldalú a dolog. Hátha egyszer valamikor, bármikor ez az egész virtualitásból személyes ismerettséggé, személyes barátsággá változik.

    2011. 02. 03.

    Mustáros szelet



    Hát igen, ismét egy eléggé kannibál menüpont. Említettem tavaly a disznóvágást. Hát a disznónak az egész nyakaskaraját, végig a karajjal nekünk adták a szüleim. Aztán úgy ahogy volt, egészben bezúdítottam a fagyasztóba. Egy ideje már foglalkoztatott a gondolat, hogy ki kéne venni, de mindig haogattam, hisz ha este jutott eszembe, ki volt zárva abból a másnapi ebéd (nem preferálom az erőltetett kiolvasztást, csak ha muszáj, s ugye ezt nem volt muszáj). Nos péntek délelőtt szépen kiemeltem a hatalmas csomagot, így szombatra már abból terveztem az ebédet. Oldalborda mikor meglátta, közölte, hogy szeletet, lehetőleg bécsit kér belőle. No nem. Az én fejemben már eldőlt, hogy márpedig mustáros szelet lesz. Eddigelé kétszer készítettem olyant, először úgy gondoltam, hogy egyből utolsó alkalom is volt, hisz macerás. De mikor a macerával egyenes arányban volt az eredmény is. Másodszorra már sokkal inkább futószalagos technológiát vetettem be, így eldöntetett, ilyen szelet biza fog még sülni az én konyhámban. Bár azóta megismertem a sütőben, kevés olajjal sütést is, ami nagyon megtetszett, de hát ez (minő fájdalom) nem olyan aminél azt lehessen alkalmazni. De sebaj. Valamit valamiért.
    Szóval belekezdtem, s ismét igazolódott: megérte a ráfordított időt, gyermekeim is mind egy szálig csak úgy nyelték a falatokat.
    Basszus A fenébe, most látom, hogy szépen egy cetlire felírtam pontosan a felhasznált mennyiségeket, mert biza ahogy az eredeti receptben szerepel, nekem nem jött össze, szóval a cetlim megszökött. Vááááááá
    No, akkor most szépen elmesélem nagyjából, pontos mennyiségek nélkül hogyan is készül ez a finomság. Aki kicsit is művelte már a panírozási folyamat egyes mozzanatait, annak valószínű nem is kellenek a pontos mennyiségek, boldogul nélkülük is (ezúttal is elnézést pl. Andreától, nála tudom, hogy most ez az előző mondatom nem lesz népszerű).
    Hozzávalók:
    • rántani való hússzeletek
    • liszt (most teljes egészében zablisztet használtam, magam készítettem zabpehelyből)
    • tojás
    • tej
    • mustár
    • só, bors
    • olaj a sütéshez
    A husikat szépen előzőleg sózom-borsozom. A tojásokat szétválasztom, a sárgájához keverek némi lisztet, majd kevés tejjel hígítom, s utána hozzákeverem a tojások felvert habját. 
    A hússzeleteket megforgatom lisztben, majd mindkét oldalukat megkenem mustárral, újból lisztbe, s mehetnek a tojásos bundába, majd a serpenyőben hevített olajba sülni.
    Így a recept. Első alkalommal, mikor semmi technikai leírásom nem volt, alaposan megkínlódtam a lisztezés-mustározás-lisztezés trióval. Nyakig maklavájszos lettem, sűrűn feltettem magamnak a kérdést, hogy kell ez nekem? Hát naná kellett, mert az íze kárpótolt a kínlódásért.
    Most meg elárulom nektek az általam fejlesztett technikát (na persze tudom nem én találtam ki a tyúkszarban az x-et, de ez tényleg saját tapasztalatom, utólag sem olvastam utána sehol, hogy az ilyenre van-e pontos, lépésenkénti útmutató). Szóval az odáig gondolom stimm, hogy első réteg liszt rákerül a szeletekre. Utána bevetek egy lapítót. Arra helyezem a lisztes husit, szépen megkenem a fölső felét mustárral. Villával megszúr, bele a lisztbe a mustáros felével. 

    A liszttel borított mustáros résszel lefele ismét ráhelyezem a lapítóra, jön a fölső felére a mustár kenés, majd villára fel, ismét hopp bele a lisztbe a mustáros oldalával. Onnan pedig már nem a lapítóra, hanem a tojásos ketyóba, itt pedig már csak a tojásos massza állaga a furi, a panírozás már a szokásos folyamat. 
    A második fotón látszik, hogy a tojásos massza habossága szépen fenntartja a szeleteket, segítség kell neki, hogy szépen alászálljanak.
    Alaposan le kell csorgatni, sőt én azt tettem, hogy az egyik oldaláról egy plussz villával szépen lehúztam a fölös cuccot, s a vékonyabb bundás réteg került fölülre sütésnél, akkor a bundaszeletek testi épsége kevésbé volt veszélyeztetve a fordításnál.

    Jön a hopp a forró olajba, mindkét oldala szépen megsüt, olajat leitat egy papírkendővel, s lehet is tálalni. Persze akad bőven mosogatnivaló utána, a szerencsésebbje beteszi a mosogatógépbe, a többiek pedig meleg vízben gyorsan el is moshatják. A még szerencsésebbjének ezt a részt már a párja vagy a gyermekei is megtehetik.
    Pár év, s a húgom is remélem lesz oly szerencsés, hogy majd az ő lánya is fősegítség lesz a konyhába. Ugyanis épp most vannak a szülőszobán, én meg innen izgulok értük. Bizisten sokkal jobban mint bármely alkalommal mikor én voltam hasonló helyzetben. Hajrá tesókám, hajrá Babó. Már nagyon várunk kicsi kislány!