Oldalak

2010. 09. 28.

Gombák nem gombából, krumpliból


Előrebocsájtom mindenkinek, hogy ez a remek recept kölcsönözve volt Ottistól. Tegnap este kedves vendégek voltak nálunk, a húgom a vőlegényével, s a srác szüleivel. Készülnöm kellett, hisz nem mindennap tudnak hozzánk jönni. A dolgot kissé nehezítette, hogy sógorom kaja vonalon nehéz eset. Szereti az egyszerű kajákat, említette, hogy készítsek rántott husit. Na, de az nekem túlzottan hétköznapi egy nem hétköznapi látogatáshoz. Ezért aztán, hogy bebíztosítsam magam egy esetleges kudarc ellen, hát a húgomnak átküldtem emilben jó pár variánst, amiből majd válassza ki a pasija a számára ehetőt. És akkor ezt "sorsolta" nekem. Na jó, kaptam egy alternatívát, de azt nem a receptben leírtak szerint készíthettem volna el, a szósz már nem tetszett neki. Hogy ne mind törjem a módosításon a fejem, hát ügyesen ez a krumplis-húsos kaja lett kikiáltva általam is nyerőnek.
Aztán végül mégsem az eredeti recept szerint készült, mert emlékezetből dolgoztam, a vendégek abban a szobában voltak ahol az internet is, s nem akartam rájuk nyomulni.
Szóval:
  • megmostam 32 db fehér krumplit (sajnos a piros, bár tudom ilyen esetekben inkább ajánlott, olyan pocsék minőség, hogy csak darabolva hasznosítható) és sós vízbe odatettem főni. legnehezebb a fővés kontrollálása volt, hogy valamelyest meg is főjjenek a krumplik, de szét ne essenek a feldolgozás során.
  • darált húst készítettem egy tálba, nem sokat, olyan szűk fél kg lehetett. ezt fűszereztem: , borspirospaprika por, rozmaring, majd beletettem 1 tojást meg 1 tojásfehérjét
  • lereszeltem egy jókora darab sajtot, tippelésem szerint volt minimum olyan negyed kg.
  • kb. fél liter tejfölben elkevertem 1 tojás sárgáját, majd a reszelt sajt felét belekevertem a tejfölös masszába.
  • a főtt krumplikat megtakarítottam, egyik feléről egy vékony részt levágtam, hogy a tálban ne a Kaláka közismert dalára billeg-ballagjanak. az ellenkező oldalról is levágtam egy darabot, ez kalap gyanánt szolgált, ez visszakerült majd a tetejükre. miután a vagdosás megvolt, egy mokkáskanál segítségével kikapartam a krumplik belsejét, hogy tölthetővé váljanak.
  • az eredeti recept szerint a krumplikat köménymagos-babérleveles sós vízben kellett volna főzni. persze ez akkor jutott eszembe mikor a krumplik bele már ki volt vájva. hát nem estem kétségbe, azért van a fejem, hogy használjam. krumplikat egy olivaolajjal alaposan kikent jénai tálba, egymás mellé tettem, fogtam az őrölt köményt meg a szintén őrölt babért s megszórtam a krumplikat.
  • a krumpli "hulladékából", azaz a kivájt bélzetből kb 2 maréknyit villával összetörtem s hozzáadtam a darált húsos masszához, majd ezzel megtöltöttem a krumplikat, visszahelyezvén a kalapokat mindenikre.
  • alufóliával letakartam a jénait, majd irány fél órára a sütő, alsó-felső fűtéssel 185 fokon.
  • fél óra után fóliát eltávolítottam, nyakon öntöttem a "krumpligombákat" a tejfölös cumóval, s a maradék reszelt sajttal megszórtam. 15 percig még turbógrillre visszanyomtam a sütőbe.
Tálalás joga sajnos elpártoltatott tőlem, kisfiamat le kellett fektetnem. Szerencsére a kérésemnek Oldalborda eleget tett, készített pár képet miután kivette a sütőből, így az első kísérlet meg lett örökítve.
Tudom, hogy Ottis receptje kissé át lett komponálva, de hát nem emlékeztem pontosan a dolgok menetére, s az ottani recept szerinti kakukkfű azért lett lecserélve rozmaringra, mert műhiba folytán kifogyott az itthoni készlet.
Annyi bizonyos, hogy ilyen nem kétszer, azaz először s utoljára készült a konyhánkban. Lesz ebből még repeta, sokkal elegánsabb módja ez a krumpli-darált hús kombónak mint a hagyományosabb társa, a muszaka. ööööö....bocsi, asszem valamelyik Kifőztük-ben talán Sedith tett közzé egy muszaka receptet. Nem akart támadás lenni az előző mondat sem a muszaka, sem Sedith személye iránt, ez csak egy egyszerű megállapítás volt, ami az én véleményem tükrözi.
Csajok mikor ma hazajöttek a suliból, egymást beelőzve kérdezték, hogy van még a tegnapi krumpligombákból? Tényleg, ezzel a kalappal hasonlítanak a gombákhoz.

Valakinek más, reprezentatív típusú krumplis kajája?

2010. 09. 26.

Zakuszkás ígéretem

Hát egyáltalán nem állt szándékomban az idén zakuszkás bejegyzést írni. Miképp nem állt szándékomban zakuszkát sem készíteni. Mert ennek előzménye van. Történet legeleje a napokban volt tíz esztendős. Mikor egy szép nap Oldalborda beállított nem több, és sajna nem is kevesebb mint 72 kg paprikával. Hogy akkor legyen zakuszka. Hát ha a zakuszkának az összes hozzávalója teszi ki a 72 kg-ot, már az sem aprócska adag, de így....ráadásul elsőszülöttel a pocóban, nem mondom, hogy nem volt óriási kihívás. De a történet nem erről szól, hanem úgy történt, hogy mégis ezen sorokat pötyögöm a gépen, hogy Edónak megígértem a receptem, amiben épen kerülnek a babszemek (izé, jó csíkiasan a fuszulykaszemek) a zakuszkába, s úgy az üvegbe. 
Azután a bizonyos 2000 szeptemberi zakuszkás eset után még vagy 4 éve tettem el egy adagot, de kiderült: zakuszkaszintem fullos, így ismét kiugrottam pár évet. Idén pedig úgy gondoltuk, hogy ha már adva van a csodás kerti tűzhelyünk, akkor egy mini adaggal vállaljak be, de kizárólag Oldalborda közreműködésével. Így hát elmentünk a piacra, s megvettük a következőket:
  • 3 kg pritaminpaprika
  • 3 kg húsos paprika
  • 2,5 kg padlizsán (na jó, 4 kg-ot vettünk, de frissiben volt belőle krém is)
Ezeket parázson szépen megsütötte a segítségem, paprikákat fazékba helyezte, megsózta, fedő alatt puhítván fel a héjját. Utána szépen megpucolta, én a sült padlizsánt, takarítottam meg, majd a paprikákat ledaráltam, ismételten éljen a technika, s az elektromos kütyük serege. Segítség meg szépen fa szerszám segítségével megvágta a padlizsánt (höhhh...nehéz nem vineteként emlegetni)
Persze míg a fentiek sütteték magukat a parázson, addig én megpucoltam, s kis darabokra vágtam
  • 1 bő kg, lehet volt az 1,5 kg is, sárgarépát (na jó, mifelénk csak murkot).
s míg a répa a kuktában ici-pici olajon dinsztelődött, addig pucoltam és felvágtam (semmi fakszni, eléggé jó darabosra)
  • kb 1 kg hagymát (tudom-tudom, amit Erdélyben fehérnek szokás említeni, azt az anyaországiak, és nemcsak, már vöröshagymaként tartják számon)
Persze a paprikák után a daráló csigájának áldozatául esett a répa meg a hagyma is, ez utóbbit természetesen némi olajon megdinszteltem.
Az összes zöldség egy fazékba került, s beletettem még a pincéből előásott 1 üveg 7,2 dl-es paradicsomlevet is, amit szintén nem is oly rég tettem el. Ekkor került bele ízlés szerint só (tényleg fogalmam sincs mennyi), meg őrölt babérlevél (hú, eléggé fogyatkozik a készlet, Bp-ről kellene intézzem az utánpótlást). Van aki tesz bele őrölt borsot is, nem az én esetem. Még egy kevéske olajat tettem bele, de összesen, a dinszteléssel együtt max fél liter olaj fogyott el.
Ezután a mennyiség kettéoszlott. Egyik felét feltettem a főzőlapra, s mikor már szinte rotyogott, akkor beletettem az előzőleg sós vízben megfőzött bivalypaszulyból. Paszuly mennyiséget sem tudok, mindenesetre olyan adj neki alapon, nem sajnáltam tőle (főleg mert Oldalborda rengeteget főzött meg,  még  2 nap múlva tört bab lett az aznapi főétel körítése az egész családnak). Persze a fuszulykaszemek még éppen roppanósak mikor belekerültek, hisz a forró zakuszka még egy picit kezel rajta, s ugye lassan, száraz dunsztban hűlt ki, így mire felbontásra kerülne az üveg, benne a babszemek már pont olyanok amilyennek lennie kell. Ismét megvártam míg a babszemekkel együtt rotyogni kezd az egész massza a fazékban, s akkor az előzőleg csírátlanított üvegekbe mertem, majd tető rácsavar, s irány a dunnába, párnák közé. Idén tettem egy csapott mokkáskanálnyi szalicilt a babos adagba (mielőtt kezdtem volna üvegekbe merni). Kettes variánsba naná elfelejtettem. Elvárásom, hogy semmi bajuk ne legyen.

Kettes variánshoz vettünk egy 7,2 dl-es zöldborsókonzervet, valamint szintén egy 7,2 dl-es üveg eltett gombát is megdaráltam. Gomba és borsó már a jó rotyogó zakuszkába került, hasonlóan a paszulyoshoz. A kétféle zakuszkából lett összesen 7,2 dl-es 10 üveg, plusz még a fazakak aljáról a tányérba kikotort mennyiség azonnali fogyasztásra.

Fotó nix, előszöris mert este van, másodszor mert ebben a pocsék esőben nincs kedvem kimenni a pincébe.

2010. 09. 25.

Díj



Hát meglepődtem vala mint az egyszeri leány mikor a gyerkőket suliból hazahozván az emailjeimet olvastam. Benne egyik kedvenc erdélyi városom eléggé ismert gasztrobloggere megjegyzése volt a blogomra. Hogy nézzek be hozzá. Álmomban sem gondoltam volna, hogy miért is. Aztán mikor odaértem, mit láttak szemeim a monitoron? Na mit? Hát díj átadás történt, többek közt én is kaptam. Én, aki eddig alig pár bejegyzéssel gazdagítottam a gasztrovilág írásait (na jó, másoknál megjegyzésekkel azért ennél többel).
KÖSZÖNÖM Sedith. Megmondom őszíntén, hogy Nálad, Fakanálforgató Alíznál, Ottisnál (és még másoknál Erdélyből) szívesen időzöm, olyan ismerős ízek jutnak eszembe, amik olykor hosszú időre nem jutnak eszembe. Örülök annak a napnak mikor a Kalandok a konyhámban blogra akadtam, onnan egyszerű volt mást is becserkészni.

De mert ennek a díjasdinak szabályzata is van, hát íme:
Szabály:
1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.
7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

A megköszönés dolog fennebb megtörtént, de azért most hadd emelem ki
Köszönöm a díjat Sedith-nek!!!!!

7 dolog magamról? Hú, ez kemény. Legalább volna hozzá feltétel, avagy kérdés, hogy mi is legyen az a 7 dolog. Ha nem lesz meg a 7, akkor nem is érdemeltem ki a díjat? Ááááá, nehéz a nők sorsa, ezt már többen mondták, ismételten igazolódik ezzel. Avagy vannak az erősebbik nem képviselői közt is gasztrobloggerek, ezt tudom.

1. Igyekszem megtartani az adott szavam, hisz nem hiába találták ki, s vált már-már szállóigévé, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Nos, ha belátom, hogy nem tudom tartani a szavam, akkor mielőtt abból valaki felszívná a vizet, elébe megyek a dolgoknak, s elnézést kérve szánom-bánom a bűneim.
2. Szeretem a családom, s igyekszem olyan anyuka lenni amilyennek szeretnének a gyerekeim. Persze ez nem jöhet össze, hisz vannak bizonyos dolgok, amiket egy felnőtt teljesen másképp lát mint egy gyerek, s akkor máris kész a nézeteltérés. Meg ugye ők négyen vannak, s óhatatlanul is különböző dolgokat szeretnének. Na, akkor vagyok bajban, hogy kinek is az oldalára álljak ha egy kérést teljesítek. Keresem az ilyen irányú tökéletes megoldást, de azt hiszem a délibábot szeretném a kezemmel tapintani.
3. Teljesen reál beállítottságú vagyok. Ebből kiindulva nehéz a gyerekeimnek, na jó, konkrétan az elsőszülöttnek. Ő ugyanis nem ilyen (bár látom jó irányba halad). Logikája kevés. Nekem pedig jóval több, s nehezemre esik úgy gondolkodni mint neki. Ha már egyszer nekem tök logikus, miért nem az mindenkinek?
4. Reál beállítottságomból adódóan nem erős oldalam az idegen nyelv. Persze ennek poénos előzményei is vannak, nem ez itt a lényeg. Sosem szerettem a német nyelvet (suliban nem is tanították), erre német főnöknél is volt szerencsém dolgozni. Aztán az Oldalbordám családjában szász vér is csörgedez. Két nagylány német oviba járt ezért (kicsilányt már nem adtuk oda, fölösleges) Majd többször jártunk No-ban. Hát persze, hogy muszáj volt elmennem német tanfolyásra. De emelje fel az a reál beállítottságú személy a kezét, akinek a der, die, das kapásból megy. Hisz abban abszolút semmi logika. Nekem megtanulhatatlan. Miért das Mädchen?
5. Szeretek utazni. Bárhova. Csak menjünk. Igaz, közel sem mentünk annyit mint amekkora bennem a menési vágy.
6. Szeretek játszani, versenyezni. Ügyességi autóversenyen egyszer még az Oldalbordára is rávertem. 
7. Utoljára hagytam, de egyáltalán nem utolsó dolog: imádok főzni. Csajok is érdeklődnek, de először engem kellene elküldeni egy tanfolyásra türelmet tanulni. Bár igyekszem néha őket is bevonni, de meghagyom magamnak azt a lehetőséget, hogy soha ne legyen egyszerre mindhárom csajom a segítségem. Hajajj...mi lesz itt, ha a fiam is segítő jobbot szeretne nyújtani? Hisz apájától sem idegen a konyhai tevékenységek fogalma.
8=7+1, azaz a ráadás: kedvencem a narancssárga, minden mennyiségben.



És nééééé....sikerült. Még túlszárnyalni is. Na persze lehet nem ilyen dolgokra számítottatok, de ha valaki valamire kíváncsi, akkor várom a konkrét kérdéseket.
S akkor a neheze még hátravan. Kiknek is adjam tovább ezt a díjat? Fejet tör, fejet tör......fejet tör. Nem tudom, hogy eddig kik is kaptak ilyent. Miképp remélem nem kizáró tényező, hogy gasztros blogja kell legyen a kiválasztottaknak. Ha igen, akkor bajban vagyok, mert első körben 
1. Andreának, az Embermesék blog szerzőjének adnám. Még mielőtt bárki blogolt volna közülünk, már ismertük egymást. S a személyes találka még azóta is várat magára.
Azután tarkó tovább vakar, gondolkozik, gondolkozik. Éssss, lássuk kiket találok el:
7. Judith, mert tőle vittem már el receptet, s azt még nem is köszöntem meg. Szóval köszi utólag is az Almás-fahéjas rózsákért, már több alkalommal is sikerült elkápráztatnom velük az embereket (elsőszülött még szülinapjára is ilyent szeretne vinni a suliba)

Aztán ha valaki épp olyan pillanatában van, hogy a pokol fenekére kívánja ezt a díjasdit, személy szerint nem haragszom meg, ha megszegi a szabályzatot.




2010. 09. 20.

Gyömbéres, tojásos kukoricaleves



Nem tudom más hogy van vele, de nekem az az érzésem, hogy a konyhai ténykedéseim során sűrűn ötlethiányban szenvedek ami a leveseket illeti. Eképp még a névadások során a fiú nevek választásakor éreztem, annak ellenére, hogy 3 lányom van, negyedszerre is a lánynév volt meg hamarabb.
Meg adva van egy szűk keresztmetszet a fiam fejében, aki az igazi klasszikusokat nem, vagy igencsak csökkentett mennyiségben eszi. Szóval húsleves, zöldségleves, gulyásleves az igencsak ritkán kerül az asztalra, de a tojásleves is száműzve van míg a fiatalúr jobb belátásra nem tér. Reményeim szerint azért a dolog nem várat sokat magára, mert egyébként igencsak jó étvágyú, jó húsban levő 15 hónapos fiúcska.
Így aztán gyakran szoktam itt-ott szétnézni leves témában. Minap a No Salty oldalán bukkantam egy, ízlésünknek megfelelő levesre.

Hozzávalók:
  • 1 zacskó csirkeaprólék (jelen esetben kb. 1 kg)
  • 1 konzerv csemegekukorica
  • 2 tojás
  • 4-5 gerezd fokhagyma
  • 1 kis lilahagyma
  • 1 darab gyömbér
  • 1 kanál liszt (recept egyébként étkezési keményítőt írt, ami pillanatnyilag nem volt itthon)
  • 2 ek szójaszósz
  • kevés szezámolaj
  • 2-3 ek rizsecet
  • őrölt bors
  • erős paprika (ez utólag került az Oldalborda tényérjába, hisz egyedül ő a csípős hódolója a családban)
Csirkeaprólékot sós vízbe főni tettem. Időközönként lehaboztam, majd miután már tiszta volt, belekerült a karikákra vágott fokhagyma, apróra vágott lilahagyma, s a szintén apróra vágott gyömbér. Mindez együtt, lassú tűzön főtt kb. 70 percet. Utána a csirkeaprólékot kivettem, kicsontoztam, levest leszűrtem. Leszűrt lébe beletettem a kukoricát, s együtt főztem kb 4 percet. Ezalatt a lisztet elkevertem a szójaszósszal, szezámolajjal, s a levesből kevés lével símára kevertem. Majd hozzáadtam a leveshez. Ismételten felfőztem, s 1-2 percig még a tűzön maradt. Tojásokat villával felvertem, s gyorsan a levesbe kevertem, így nyerte el a leves a gyerekeimnél a rongyos jelzőt. Borssal és rizsecettel ízesítettem.
Mára csak 2 adag maradt belőle, első jelentkezők gyorsan le is csaptak rá. De tegnap egyöntetű vélemény született ezzel a levessel kapcsolatban: felvéve a családi repertoárba. Főleg ugye mert a lányok mind kaphattak csirkelábat.

Nektek is nehezebb a leves kitalálása mint a főételé?

2010. 09. 18.

Gyömbéres, pirított sertés



Úgy történt, hogy az este kivettem valami husit a fagyóból. Ma délelőtt pedig rettenetbe gondolkoztam mi is legyen a sorsa. Mikor nincs semmi konkrét ötletem, akkor sűrű azon eseteknek a száma amikor valami ázsiai fogás kerül az asztalra. Hát ma sem lett másképp. Husi az sertés volt, ilyen-olyan darabok. Semmi kiütő minőség, sőt bőrös rész is volt jócskán. Azokat félretettem, majd valami káposztás dolog kerekedik abból. Szóval a soványabb részeket szépen apró darabokra vágtam. Aztán megmértem.
Ím mik voltak a hozzávalók:
  • 650 gr sertéshús
  • 45 gr friss, hámozott gyömbér lereszelve
  • 5 ek sötét szójaszósz
  • 2 ek félédes vörösbor
  • 1 ek rizsecet
  • 2 közepes fej hagyma szeletelve
  • 18 gr fokhagyma karikákra vágva (hja kérem, mi imádjuk a fokhagymát)
  • 1 ek zöldséglé ( ami az ételízesítő készítéstől maradt)
  • szézámmagolaj (ami nekem van valószínű pirított szézámmagból készült mert borostyánszínű)


Egy tálban összekevertem a reszelt gyömbért (esetleg lehet használni csak a reszelt gyömbérből csavarás útján nyert levet), szójaszószt, vörösbort, rizsecetet. Hozzáadtam a sertéshúst és 40 percig pácoltam benne.
Egy serpenyőben felhevítettem a szézámmagolajat és pirítani kezdtem benne a fokhagymát, de mielőtt erősen piros lett volna, hozzáadtam a szeletelt hagymát és üvegesre pirítottam. Majd kivettem és félretettem.
Serpenyőbe tettem a húst és 5-6 perc alatt készre pirítottam, majd visszatettem a hagymákat és még 1-2 percet volt a lángon.
Zöldséges (jelen esetben paradicsomkockás és kukoricakonzerves) rizzsel kínáltam.

Középső lánykám napok óta kíméli a pocit, fájdogál neki. Először csak rizset kért, majd miután megkóstolta a husit, nem hátrált. Sőt! Újabb adagot is kért a finom kajából.

2010. 09. 14.

Közkívánatra: gomba eltevése télire, ezúttal üvegbe, nem a fagyasztóba

Ajajjj...hol volt, hol nem volt....
Részemről egy fél éves gondolat érett meg abban a pillanatban mikor a tonhalas recepttel elindítottam ezt a blogot.
Majd jött az ehavi VKF kiírás, témája a gomba. Ami nagy kedvenc. S hogy a lelkesedésem ne csappanjon, hanem ha lehet akkor növekedjen, jött az előző beírásomra pár kedves kérés, hogy ugyan osszam már meg a gomba üvegbe történő házi eltevésének általam ismert titkát. Ezt szívesen teszem, hisz miért is ne élvezhetnék azok télen is a gomba ízét, akik nyáron, ősszel sikerélménnyel térnek haza az erdőből pár finomsággal megpakolt szatyor, kosár fejében. Könyveljétek akkor ezt a recetúrát is a 37-ik VKF-es fordulóra.

Szóval Édesanyám verziója, ami az én konyhámban is alkalmazást nyert.

Gombákat szépen megtakarítom, szárukat kifordítom a kalapból, ha kukacos, akkor azt kivágom (na jó, tolerancia kérdése, hogy valamennyi maradhat-e benne hús címen a gombákban....nálam valamennyi szokott, de nem sok), amelyik nagyon mocskos és késsel nem lehet megkapirgálni azokat kissé lemosom, de utána jól lecsöpögtetem. Amelyik tiszta, azzal semmi más teendő nincs mint darabolom, majd a megmosott, darabolt gombával együtt beleteszem egy fazákba/lábosba s odateszem a főzőlapra. Álltalában enged annyi levet, hogy ne kelljen semmilyen folyadékkal pótolni. Szóval olajat semmiképp nem teszek alája. Mikor már elég jól rotyog, s relatív megpuhult a gomba (nem kell rettenet puhára főzni, mert még jön a dunsztolás), akkor szalicilt szórok bele, s lezárom a tüzet. Csírátlanított üvegekbe szedem a gombát s a lötyit, rájuk csavarom a kupakot, s egy nagy fazék aljába régi kukták kerek, lyukas....minek a fenének nevezzem ama alkatrészét amit teszk, na inkább lefotózom,
szóval fazék aljára ez kerül, rá a gombás "borkányok", majd vízzel feltöltöm (az a jó, ha a víz a kupakokat ellepi kissé) s odateszem ismét a tűzre. Miután a víz felfőtt, lángot takarékra veszem, s hagyom rotyogni olyan 3,5-4 órát. Ha netán időszűkébe szenvedne a ház asszonya, ezt el lehet osztani 2 napra is. Azaz ma rotyogtatom 2 órát, lezárom, majd rá 1-2-3-4 napra ismét egy dunsztolás, ismételten víz felfővésétől számított következő 2 órán keresztül. Mikor a dunsztolási idő lejárt, üvegeket hagyjuk kihűlni (pl. másnapig) a dunsztoló fazékban. Majd mehetnek a kamra, pince polcára.


Amire azért figyelni kell: 
  • csakis és kizárólag olyan gombát használjunk amiről teljesen meg vagyunk győződve, hogy jó. Ha bármilyen kételyünk merülne fel a gomba ehetőségét illetően, akkor vagy megmutatjuk a szakbarbárnak, vagy irány a kuka.
  • vannak olyan gombák amelyek a hőkezelés hatására rontanak az esztétikai értékén a remekművünknek. Ilyen lehet pl. a cserepes gereben, baromira feketít. De hasonló gomba a tinóruk (vargánya, hirip....mert ugye ahány ház, annyiféle elnevezése a gombáknak) között is akad. Miképp van olyan tinóru amiről én úgy tanultam, hogy nem ehető.
  • a következő megjegyzésem az már inkább az ízvilágunk miatt íródik le: vannak akik úgy szeretik a gombákat, hogy az ételben kiérezhető legyen egy bizonyos fajtának a jellegzetessége, ezért nem keverik őket. Mások pedig kimondottan szeretik a vegyes kombinációt. Vegyes gombából én spec imádom a fenyőalját. Másik nevén az ízletes rizikét. Képet most nem tennék erről, aki nem ismeri, nyugodtan guglizzon rá a képkeresőben, nekem dobott ki pár hasznosíthatót. 
Most kapásból ennyi, ha siker koronázza eltevésünket, akkor ha netán volt oly szerencsénk, hogy annyi gomba került üvegekbe, hogy következő szezonig nem fogynak el, akkor sincs ok aggodalomra, nyugodtan felhasználható következő télen is a maradék készlet (nálam volt olyan üveg amelyik sikeresen elbújt, így harmadik évben fedte fel előttünk a tartalmát).
Aki szereti a savayúságot, s akad annyi és olyan minőségű gombája, az bátran ecetes lébe is dughatja az erdő ehető kincsét. Rókagomba, fenyőalja eme kategória. Erre nincs olyan receptem amit mostanság alkalmaztam volna, uhhó ez most csak tipp volt.

Szóval kiránduló ruhába beöltözni, s irány az erdő. Aki olyan környezetben lakik, tuti kaphat annyi gombát, hogy többet visz haza mint egyszeri kajálásra valót. Sajna Brassó közelében ilyen hely nincs, múltkor pedig nem jött össze nekem a gombászás, az égi áldás (némelyeknek az idénre már átok) beleszólt.


Valakinek más gomba eltevési tapasztalata?

2010. 09. 13.

Gombakrémmel töltött csirkemell - VKF. 37.

VKF.
Míg csak olvasója voltam a gasztroblogos világnak, párszor meredten néztem a monitort, hogy ugyan míjjaza VKF. Mi a jó kis csudát fedhet, mert annak ellenére, hogy a betűk köze nem volt kipontozva, bíztos voltam benne ez kizárólag egy rövidítés lehet. S mert ez már a magyar közösségben immáron a 37-ik forduló, ezért aki többre vágyna a Vigyázz, Kész, Főzz témában, az kezdje Chili & Vanilia-nál az olvasgatást.

Nos, akkor ebben a körben, mint ígértem Alíz témakiíró megjegyzésében, én is beszállnék. Igazán kedves nekem ez a téma, ami ugye ebben a hónapban nem más mint a gomba.



Hogyan is esett egy ilyen húst húspótlóval variánsra a voksom? Teljesen egyszerű. Bő hónapja lakodalomban voltunk, s az előételes tálon egy ilyen tekercs is szerepelt. Ritkán ragad meg étel ennyire, de most elhatároztam, ha nem is olyant, de közel hasonlót én is alkotok itthon. Jó lett volna pulykának a mellehusijából készíteni, de azért valahogy sajnáltam a csirke mellének az árához képest dupláját kiadni.

Hozzávalók:
  • 3 csirkemell
  • 1 kis üveg vegyes gomba (sajnos a télire eltett üveghez nyúltam most), jelen esetben 380 ml, tinóru és róka vegyesen
  • tejbe áztatott zsemle vagy fehér kenyér (nálam ez utóbbi, de saját sütés), nekem 2,5 szelet
  • 1 tojás
  • kis fej hagyma megdinsztelve kevés olajon
  • bors
  • majoránna
Csirkehúst kifiléztem, késem s ügyességem szerinti legvékonyabb szeletekre vágtam a húst, majd sóztam, borsoztam.
Gombát kis szűrőn lecsöpögtettem (aki friss gombából készítené, az a dinsztelt hagymára dobálja rá a darabokra vágott gombát, s úgy rottyantsa meg kissé), majd botmixer segítségével aprózom (azért maradjanak benne darabok). Dinsztelt hagymát s a kicsavart áztatott kenyeret hozzáteszem, só, bors, majoranna az ízesítók.
Ezután következik a legnehezebb: a husira halmozni a gombás keveréket, majd feltekerni. Hústűt, fogvájót lehet segítségül hívni. Utána lisztbe majd tojásba forgatva aránylag mérsékelt tűzön, bő olajban kisütöttem.


Nekem 12 gombás tekercs sikeredett. Persze az ember lánya képtelen így előre vaktában egyeztetni a hús meg a gombás massza mennyiségét. Nálam maradt meg egy kevés gombakrém. Ehhez még egy icipici zsemlemorzsát tettem kötőanyagnak, kiskanállal a forró olajba kanalaztam, s mennyei gombafasírozott lett belőle. Ez utóbbiból hamarosan kell egész főfogásra valót készítenem, volt gyerekem amelyik épp csak megkóstolta. Kicsi lánykám rettenet rákattant, elsőszülöttnek nem is akart harapásnyit sem adni az utolsó karikából.

2010. 09. 11.

Ecetes pritaminpaprika


Idén már másodjára készül ilyen a konyhámban. Ennek két egyszerű magyarázata is van. Szereti a család, és egyszerű elkészíteni. Bátran kipróbálhatja az a személy is, aki még nem jártas a tartósításban. Aki a munka mezejére lépett, s dolgozóként kénytelen szabadidejét sokfele osztani, azoknak is merem ajánlani.

Hozzávalók: 

  • 5 kg pritaminpaprika
  • 1 kg cukor
  • 3/4 l ecet (errefele 9°-os a borecet amit használunk)
  • 5 evőkanál só (na itt szinte fennakadtam, ugyanis alig találtam meg a kamrámban a jódozatlan sót, ami elengedhetetlen a tartósításhoz)
  • 2 teáskanál szalicil (vagy ehhez hasonértékű tartósítószer)
  • feketebors, babérlevél
A pritaminpaprikát megtisztítom,  álltalában negyedelem, s egy hatalmas tálba teszem. Ecetet cukorral, sóval, tartósítószerrel elkeverem, cukor, só nagyjából oldódjon fel. Ezt az elegyet a paprikákra öntöm. 24 órára letakarva a kamrába teszem. Nálam persze közel 36 óra lett belőle, de sebaj. Elmosott üvegekaéjába 2-3 babérlevelet, pár szem feketeborsot teszek, utána a paprikákat, majd az ecetes levet rájuk kanalazom. Ügyelni kell, hogy nagyjából a lé is elfogyjon, hisz ez tartósítja az egészet. Ha túl sok lé maradna meg (ja, nem említettem, mikor az ecetes lötty a paprikákra kerül felmerülhet bennünk, hogy nem-e kell vizet tenni hozzá.....de NEM, 24 óra elteltével eléggé megengednek a paprikák, levet engednek, s összébb zsugorodnak), akkor még egy üvegbe kiszedünk a megtömött üvegekből, ezáltal lazítván a tömítettségen.

2010. 09. 07.

Halikra, igazi, nem hamis


Történelemnek annyit, hogy elsőszülöttem a boltban ha meglát kész dobozos ikrát, addig nem nyugszik, míg a kosárba nem alkudozza tőlünk.
Múlt héten, mikor a tonhal "akadt" a kosarunkba, a halas rész egyik hűtőjében halikrát is láttam. Felötlött bennem a régi idők emléke, mikor a Nagytatim olyan halakat hozott haza, amelyek ikrát is tartalmaztak, s azokból Anyukám keverte ki az ikrát. Hú, de finom is volt. Igaz, abban volt apróra vágott schnidling, de mert ezidáig még nem került a kiskertembe ilyensmi (majd lesz, idő kérdése), hát most nálam kimaradt.
Nem tudom ki vásárolt eddig friss ikrát s ki nem, ki szeretne ezentúl s ki nem, kinek a konyhájába jut netán frissen fogott halból s kinek nem, azért megemlítem a hosszabb távon történő, általunk használt tárolási módját is. Szóval ikra ha belsőségként kerülne ki a halból, akkor kissé megtakarít, leöblít, majd egy befőttes üvegbe beletesz, s a tetejére minimum centi olaj kerüljön, amiből az ikrának tilos kilógni. Aztán üvegre tető rácsavar, majd irány a hűtő polca, netán ajtaja.
Nos, nálam is egész a mai napig a hűtő ajtaján várta szebb sorsra fordulását a múlt héten beszerzett adag. Aminek fele visszacsücsült a helyére, majd az elkövetkező 1 hónapon belül valamikor csak fel lészen használva.
Aki pontos adagokat vár el tőlem, azt most sajna ki kell ábrándítsam. Ugyanis nem méricskéztem, ment a saját megszokott stílusomban minden: szemre és ízre.
Kezdtem azzal, hogy kb 3/4 liter tejet odatettem főni, majd egy kemény tejbedarát főztem belőle. Hogy mennyi darával? Fogalmam sincs, csak töltöttem. Majd kihűtöttem. Igen ám, de becsületesen kemény lett. Emlékeim szerint azért nem épp ennyire kemény, már-már darabokra szétváló volt amit Anyukám főzött. Hát ez van alapon, kezdtem belekeverni az olajat. És tettem, kevertem, tettem, kevertem, majd mikor kb. olyan 3 dl olaj elfogyott, hát leálltam ezzel, mert azt vettem észre, hogy mintha kezdene kicsapódni az olaj, azaz nem szívja már magába. Ekkor hozzákevertem olyan 6-8 kiskanálnyi ikrát, vettem a mixer tésztakavaró részét, s azzal próbáltam homogenizálni. És ebadta keveréke még mindig távol állt a krémessé válástól. Elővettem a tejet, keveset löttyintettem bele, majd bevillant a megoldás: Anyukám is ha elégedetlen volt az állaggal, akkor borvizet ásványvizet kevert bele. Amolyan becsületes bubisat (szénsavasat). Előkaptam én is a 2 literes palackot, s adj neki. Hát mire elégedett lettem a művemmel, beletettem vagy fél liter vizet. Persze közben sóztam, meg aprítógéppen átengedett hagymát is tettem hozzá (hja, ha lusta belereszelni az ember lánya). Meg hiányzott a szájam íze szerint egy kis citromlé belőle. Megyek is a citromkészlethez, de döbbenetemre meg kellett állapítanom, hogy citromlé formában elillant a háztartásból. Hát meg kellett várnom míg a bolt közelében járó oldalborda nem pótolta azt amit elhasznált.
Addig is próba-cseresznye alapon készítettem egy kis adagot amibe kis citromfüvet tettem.
Elsőszülött már el is kezdte az alkudozást, hogy a hétfőn esedékes iskolai évnyitóra már ikrás kenyeret tegyek neki a hátizsákjába. Bármilyen hatalmas adag is készült, ismerem a család befogadó képességét, s nem igazán látok esélyt arra, hogy 6 nap múlva is legyen még belőle.
Készült citromfűvel ízesített verzió is, kíváncsi vagyok milyen lesz (most épp át kell adja a citromfű az aromáját a cuccosnak)

2010. 09. 03.

Vegeta, delikát és társai



Egyre több ilyen ízesítő, ízfokozó fogy a konyhámban. Régen nem igazán foglalkoztatott az, hogy mit is tesznek a boltban kapható csomagba. Mígnem egyszer fel nem fedeztem egy teljesen csak zöldségekből álló kiszerelést, abban semmi só, semmi mű, semmi amitől hátast lehetne dobni. Nosza vettem belőle. Csínján is bántam ezzel, hisz nem volt olcsó mulatság. De mint minden, ez is véges volt s elfogyott. Ekkor visszatértem a vegetára, mondván jobb mint a delikát.
De aztán az idei hatalmas befőzési lázban kaptam magam, s eldöntöttem  vége a bolti  cuccosnak, megcsinálom ezt magam. Tegnapelőtt vettünk ilyen-olyan zöldségeket, én pedig jól összedaráltam őket. Szerencsésebbek közé tartozván ez hamar is ment, mert környezettudatosság erre vagy arra, a húsdarálóm elektromos. Lett egy jó nagy fazék darálmányom.
S hogy mi is ment bele? Íme, de a zöldségek azok megtakarítva voltak már csak lemérve, hogy mégis legyen valami súly infó is ide felvésve.
  • 80 dkg sárgarépa
  • 80 dkg petrezselyem gyökér
  • 90 dkg paprika (vegyesen tv paprika, pritaminpaprika)
  • 25 dkg karfiol
  • 3 kisebb fej fokhagyma
  • 20 dkg hagyma
  • 38 dkg zellergumó
  • 27 dkg paradicsom
  • 1 nagy csokor zellerzöld
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld.

S most, hogy kezdtem ismét összerakni fejben a lajstromot, hogy mit is daráltam, azaz kellett volna összedarálnom, rájöttem, hogy kimaradt a karalábé. Abból is olyan 20-30 dkg-ot szándékoztam volna beletenni. Csakhát ha az ember lánya az oldalbordájával megy a piacra, akkor akaratlanul olyant is vásárolnak ami az ő igénye, s így esik meg, hogy egy alkatrész kimaradt amit vennem kellett volna. Itthon pedig a vásárolt dolgokat takarítottam, már nem gondolkodtam mi is kell(ene) bele. Na, majd a következő adagnál úgy teszek.
Szóval miután a zöldségeket megtakarítottam (paradicsomot bizisten nem bőrőztem le), vettem a darálóm (áldva legyen az a karácsony mikor az volt az ajándék, csak áram alá helyezem aztán adj neki), szép sorjában minden végigment benne.
Utána egy fazékban alaposan összekevertem, majd vettem a tepsiket (összesen 3 van az én sütőmhöz), darátumból a lé kicsavar (az pedig a hűtőben várja utólagos felhasználását, de asszem egy részét jégkockatartóban nem ártana befagyasztani), tepsiken vékony rétegben eloszlat (a megmaradt mennyiség várakozott tovább a fazékban), s becsüccsentek a sütőbe. Alsó fűtést adtam nekik, s mivel igencsak előrehaladott volt az idő (éccaka 1/2 3), gondoltam reggelig mehet olyan 70 fokon, résnyire nyitott sütőajtóval. Tepsik pedig nem egyenletesen voltak eloszlatva a sütőben, hanem inkább a felső felére összezsúfolva. Hiba volt. Eredetileg 50 fokot terveztem, de reggelre a legalsó tepsiben levő mennyiség mintha a nyári kánikulában nem tartotta volna be a hőségriadót, elég becsületesen megbarnult. Szerencsére nem hasznavehetetlenül, oldalborda eléggé belekanalazván közölte, hogy jó az.
Fentiekből tanulva, gyorsan levettem a fokok számát olyan 35-re, alsó tepsi kiürít, beletesz a várakozó adagból, másik 2 tepsi jól megkever, s vissza a sütőbe. Persze napközben becsületes sűrűséggel látogattam őket, kevergettem, dédelgettem, nehogy további kellemetlenséget okozzanak. Végül sikerült az egész mennyiséget kiszárítani s műanyag dobozokba beleszuszukolni. Az azonban megállapítást nyert, hogy iparilag tuti forgódobos megoldással száríthatnak, úgy mehet nagyobb adag is egyszerre, s a szín is inkább (csak valószínűsítek a titok nyitjára) megmarad.
Egy szó mint száz, a szín ellenére nem bántam mmeg, hogy ilyensmit is kipróbáltam, majd szeretnék ajándékba adni a szüleimnek is, Anyukám szerintem minimum 3x annyi delikátot fogyaszt mint én, majd megmondja az enyémről a véleményét.