Oldalak

2013. 04. 11.

Sárgarépás kuglóf

Mondhatom, hogy évek óta olvasom, hallom: répatorta fel, répatorta le. Még a nyuszikás viccek sem hagytak békén. Répatorta van?
Aztán persze nem én lennék én, ha komolyra veszem a figurát és répatortát készítek. Mert miért lenne torta? Legyen muffin forma. Vagy legyen síma süti. De akár....kuglóf. Hát lett kuglóf. Ráadásul startból kettő. Meg a maradékból két muffin. Aztán aki akarja elhiszi, aki akarja megkérdi Oldalbordát, aki nem, az nem tud utánajárni. Lévén.....sülés után szinte azonnal megettük az egyik muffint, aztán a fotóra valahogy csak az egyik kuglóf futott be. A másik....lemaradt.




Hozzávalók: 
  • 3 tojás, 
  • 15 dkg cukor, 
  • 2 dl olaj, 
  • 30 dkg liszt, 
  • csapott teáskanál szódabikarbóna, 
  • csipet só, 
  • 2-3 teáskanál citromlé, 
  • 1 evőkanál vanília kivonat, 
  • 45 dkg sárgarépa; 
  • vaj és liszt a sütőforma kikenéséhez.
A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk az olajat, majd a citromlében felfuttatott szódabikarbónát, a csipet sót és a lisztet. Legvégül beletesszük az apróra reszelt sárgarépát. A kuglófformát vajjal kikenjük, majd liszttel megszórjuk, beletesszük a masszát. A fenti mennyiség két kisebb méretű formához elegendő. A tészta sülés közben emelkedni fog, ezért ne töltsük tele a formát. Ha nem fér be egy kuglófformába, a maradékot tegyük muffinkapszlikba. 180 fokos sütőben sütjük. A sütési idő függ a forma nagyságától. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e teljesen a tészta.
Kínálhatjuk egyszerűen porcukorral hintve, de csorgathatunk rá narancsos cukormázat is.

Magánvélemény az egész sárgarépás süteményről: természetesen kipróbálandó. Mindig lesznek olyanok akiknek bejön, olyanok akik azt mondják soha többet, meg olyanok akiknek mindegy, hogy esznek-e még ilyent vagy se. Őszintén, én a harmadik kategóriába tartozom. Ergó....megkínálható vagyok, de nem töröm magam azzal, hogy ezt sűrűn napirendre tűzzem nálunk.
Hja, hogy ehhez meséljem el, hogy a konyhai robotom gyengélkedik, már sajnos a reszelő funkcióját nem bírom használni. Gondoltam, hogy sebaj.....majd a zöldség/gyümölcs centrifugával. Hisz bár külön szedi nekem a levet és a rostokat, de ha összekeverem, annyi mintha reszeltem volna. A második répa után beadta az unalmasat. Rövidzárlatra gyanakszom......ha el nem felejtem, elviszem, nézze majd meg Édesapám. Végülis mindegy, hogy nála vár a sorára vagy nálam. Megpróbáltam síma mezei reszelővel. Hát.....kezdtem bánni az egész répás projektet. Végül bevillant, hogy a konyhai robotnak még müködik a késes aprító része. Mondjátok....ebből nem az a következtetés, hogy a gasztrobloggerség kötelez? Ha valamit elhatározok, akkor azt muszáj véghezvinni.

2013. 04. 10.

Vörösáfonyás sörfagylalt

Mit tesz egy mocsok gasztroblogger anyuka ha a gyerekek a tavaszi szünetben nagyszülőkhöz kerülnek? Hát pár napsugarat méltatva fagylaltot készít. Most aztán megkapom majd Elsőszülöttől a felháborodott telefonhívást, hogy mégis hogy gondolom én ezt? :D
Hát....kedves lányom, ha olvasol, megígérem ezt elkészítem majd akkor is ha itthon lesztek, egészségesek, egyik sem panaszkodik torokfájásra, nem köhög meg hasonló "finomságoktól" mentesek vagytok. Sőőőőőt, Középső csajszim is nyugodtan elnyalogathatja majd, semmi sör íze nincs, csak csupa finomság.



Hozzávalók: 

  • 1,5 dl vörösáfonyás sör, 
  • 5 tojássárga, 
  • 15 dkg cukor, 
  • 3 dl tejszín, 
  • 10 dkg aszalt vörösáfonya.
Az aszalt áfonyát 1 dl sörben beáztatjuk. A tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, majd apránként belekavarjuk a maradék sört. Gőzfürdő fölött besűrítjük a tojásos keveréket, majd hozzáadjuk a sörös áfonyát és kihűtjük. A tejszínt kemény habbá verjük és a tojásos keverékhez adjuk. Műanyag dobozba öntve fagyasztóba tesszük. Időnként villával átkavarjuk, hogy az áfonya ne a fagylaltos doboz alján gyűljön össze.

Tipp: ha nincs vörösáfonyás sörünk, használjunk helyette egy nem kesernyés ízvilágú világos sört.

2013. 04. 07.

Pulykacombok lyukas tárcsán

Oldalborda gondolt egy merészet, s a havernél rendelt egy tárcsát. Lyukasat. Hogy azzal majd klassz pulykacombokat sütünk. Bejött neki :)

Igaz, semmi cécó, kis fűszerezés, hangulatfüggő volt az egész, igencsak meg kellene erőltetnem a fantáziám, hogy mi is került rá. Só, bors, netán némi morzsolt zsálya, meg friss, sós mangalicaszalonna. Na, ez utóbbi miatt tocsogott is minden.



Fotó az meglehetősen pocsék, a konyhámban készült, ahol kismillió irányből jön a fény, törési szögestől, visszaverődésekkel, ami számomra bevehetetlen akadály.
A pulykacomb igencsak finom volt, mellé némi füstölt sajttal megfejelt krumplipürével. Huhh....éhes lettem. De ma rendkívüli nap van: indulunk pizzázni :D

Update
Egy számomra kedves valaki érdeklődött a tárcsáról. Tehát íme egy használaton kívüli fotó. A kép kedvéért a tárcsa egy nagy rönkszelet repedésébe van befogva.

 

2013. 04. 06.

Mustár

Már pár hónapja megvan, hogy Max, a kevés férfi gasztrobloggerek egyike, a kék betűs portálon megosztotta a Házi természetgyógyász egyik bejegyzését, amiben házi mustár készítése volt leírva. Persze, hogy azonnal kirohantam a konyhába és egy mini adagot készítettem, igencsak mustárfogyasztó család vagyunk. Az első kísérlet nem volt teljesen okés, nekem eléggé hiányzott még némi cukor meg fűszer belőle, Oldalbordának meg túl savanyú volt. De elfogyott. Aztán még készült. És még készült.
Bár....ma reggel Oldalborda a fejemhez vágta, hogy még fejlesztenem kell, mert neki nem igazán nyerő. Na paff. Eddig bejött, most mi érte? Végülis....a következőbe ha belegorombítok némi chilit, már a tarkóján körbefut a szája.
Addig pedig, ím az én receptem:



Hozzávalók: 

  • 20 dkg mustármag, 
  • 2,5 dl almaecet (5-6%-os), 
  • 2,5 dl víz, 
  • 2 csapott kávéskanál só, 
  • 2 teáskanál cukor, 
  • őrölt bors, 
  • őrölt római kömény, 
  • kurkuma.
A mustármagot kávédarálóban minél jobban megdaráljuk. Az így kapott darátumhoz hozzáadjuk az ecetet, majd tegyük egy éjszakára a hűtőszekrénybe. Másnap a cukrot, sót oldjuk fel a vízben, adjuk hozzá az ecetes péphez. Ízlés szerint fűszerezzük. Azonnal használhatjuk, de pár nap hűtőszekrényben tárolás alatt jobban összeérnek az ízek.
Dolgunk vele nagyjából annyi, mint megenni egy hot dogot. Hát nem könnyű? Persze, ha a fantáziánk beindul, csak nyugodtan kamatoztassuk. Cukor helyett méz, aztán a fűszereket lehet fokozni: chilipehely, menta, torma, citromfű vagy bármi amit szeretünk és el tudjuk azzal képzelni a mustárunkat.
Ha nem kedveljük a csípős mustárt, vagy gyerekeknek is kínálnánk, akkor javasolnám a mustárdara enyhén felmelegítését. A tormát is ha enyhén melegítjük, akkor kevésbé csíp.
Ellenben nem csak az ízesítésekkel kísérletezhetünk, alapból más mustárt kapunk, ha különböző magokat, vagy azok keverékeit használjuk. Most a fekete mustármagok várnak türelmesen sorukra.

2013. 04. 05.

Paszternák krémleves

Paszternák. Hát ezzel is úgy voltam eddig, hogy mi a fene lehet ebben a jó? Húsleveshez petrezselyem kell, nem holmi "utánzat". Már-már elgondolkodtam a múltban, mikor Limara paszternák püréről áradozott. De még nem kaptam elég indíttatást a saját kísérletezésre. A kékbetűs portálon egyik csoportban mini szakácskönyv lett indítva, ott pedig Gabojsza adta fel a bloggereknek a paszternák témát. Már ott szóltam, hogy nevelem magam. Mára beérett az önnevelésem ;-)
Minap a zellert használtam fel egy mártáshoz, s onnan vettem az ötletet az említett leves megalkotására. Szóltam is a családnak, hogy ha nem jönnek enni, nagy eséllyel pályáznak arra, hogy csak nyúlpaprikást ehetnek, mert a levest bekanalazom én. Tehát......iszonyat......."rosszul" sikerült. :p



Hozzávalók: 
  • 70 dkg paszternák
  • 1 nagy fej hagyma
  • 4-5 teáskanál mangalicazsír
  • 2 dl tejszín
  • füstölt csukaszeletek
A paszternákot meghámozzuk majd juliennre vágjuk. Egy serpenyőben 1 teáskanál zsírt hevítünk, beleteszünk egy adag felvágott paszternákot, ügyelve, hogy a serpenyőbe csak egy rétegbe kerüljön a zöldség. Ha szép barnásra pirult, szűrőlapáttal kiszedjük majd a többi paszternákkal hasonlóan járunk el. Amikor szükséges, pótoljuk a serpenyőben a zsírt. Legvégén halványbarnára pirítjuk a maradék zsiradékon az aprított hagymát. Amikor az összes dinszteléssel végeztünk, a zöldséget felöntjük 1 liter zöldségalaplével (annak hiányában vízzel). Egy keveset még főzzük, hogy a paszternák teljesen puhuljon meg, majd botmixerrel pürésítjük. Ezután sózzuk, hozzáadjuk a tejszínt és újból felforraljuk. Tálaláskor füstölt halszeletet teszünk a tetejére.
Ha sikerül korianderzöldet nevelnem, legközelebb úgy is kipróbálom.

2013. 04. 04.

Tavaszi fűleves

Mit szólnátok, ha füvezésre bíztatlak? Ráadásul egészséges fajtájúra? Jólvannaaaaaa.....már erősen bezsongtam az elhúzódó vacak időjárástól. Így aztán csoda, ha kedden, miközben Oldalborda a két iskolás csajszival a mangalicák kifutópályáját készítették elő a ragyogó napsütésben, én vettem egy mély lélegzetet, egy zacskót és egy ollót, majd átmentem kecskébe. Vagyis kimentem zöldeket szedni. Az olló a csalánhoz kellett, de még így is annyira képesek voltak megcsípkedni, hogy 24 órán át szenvedtem. Szóval szedtem/vágtam sóskát, csalánt. Elképzeltem, hogy némi medvehagymát is elméletben beleteszek, de...az a kertemben nincs. Igaz, ma láttam már a piacon. Szóval esélyes a látogatás Feketehalomra. Ráadásul tudjátok mit láttam ma a piacon? Hát amit a kék betűs közösségi portál egyik zárt csoportjában kitárgyaltuk, hogy én nem ismerem. Nevezetesen a lórumot. Persze vettem belőle. Ha nem zuhogna 2 napja az eső, talán újból bevállalnám a 24 órás szenvedést. Hogy most már csalán, sóska, lórum és medvehagyma kvartett kerüljön a fű kategóriába. Addig....maradok a keddi levesem bemutatásánál.



Hozzávalók:
  • 6 marék fiatal csalánhajtás
  • 6 marék sóska
  • 2 evőkanál olivaolaj
  • 1 csapott evőkanál liszt
  • 2 tojássárga
  • 1 dl joghurt
  • 1 dl tejföl
  • só 
  • zsemlekockák
A füveket megmossuk, a vizet leitatjuk, apróbb darabokra vágjuk majd az olajon megfonnyasztjuk. Ezután megszórjuk a liszttel és vízzel felöntjük, megsózzuk. Hagyjuk, hogy felforrjon, de nem főzzük, hogy ne veszítse el a szép zöld színét. Közben a tojássárgákat elkavarjuk a joghurttal és a tejföllel, majd hőkiegyenlítve a leveshez adjuk és újból felforraljuk. Tálaláskor zsemlekockákat kínálunk mellé.

2013. 04. 03.

Majorannás kacsacomb


Ezennel kiürült a fagyasztóban lakozó kacsaalakatrészes fiók. Télen nem igazán esznek, inkább fogynak a kacsák. Fogalmam sincs miért, ételük volt, de akkor is..... Közelmúltban egy kacsát le kellett vágni, megsérült. Hát.....csupa csont és bőr volt. A leves azért finom volt belőle. Jöhetne már a jó idő, készítsünk újabb kacsaúsztató tavat nekik, hátha akkor jobban fogják érezni magukat. Múlt hét elején még a föld eléggé meg volt fagyva, szóval komolyan várjuk már a tavaszt. Idén Sándorok, Józsefek és Benedekek tojtak a hagyományra, most meg itt a szeszélyes április. Május pedig még igencsak odébb van.



Hozzávalók: 

  • 4 kacsacomb, 
  • majoranna, 
  • 2 evőkanál kacsazsír, 
  • ½ dl fehérbor
  • só, bors, 

Elkészítése: a kacsacombokat megkenjük kacsazsírral, besózzuk, borsozzuk, megszórjuk morzsolt majorannával és sütőzacskóba tesszük. Mielőtt a zacskó száját lezárnánk, beleüntjük a bort. Sütőbe téve megsütjük, majd a sütés utolsó 5-10 percében a zacskót kivágjuk, a húst megpirítjuk. Párolt zöldségeket kínálunk mellé.

2013. 04. 02.

Főtt tojás reinkarnálódása

Tegnap is azt javasoltam, hogy hasznosítsuk a húsvéti tojásokat. Hát ma sem teszek másképp. Ugyanis ma nálunk ez a kaja 14 db főtt tojást "nyelt" el. Valahogy színesre kívántam venni a figurát. Így jött a képbe a sárgarépa. Ugyan Kicsilány legújabb faksznija, hogy ő biza nem szereti, Elsőszülött pedig cikizte és gúnyolta is miatta, amit azon nyomban elfolytottunk, hogy esetleg holnapra is lészen rakott krumpli, de véletlen sütőtökkel készítem. Na erre lett nagy hatalmas csend :D

Tehát....nem is tudom, hogy illik-e receptet írni egy újragondolt rakott krumplihoz. De....légyen.



Hozzávalók:
  • 12 db közepes méretű krumpli
  • 5 db nagy sárgarépa (tényleg nagy, hatalmas példányok voltak)
  • 14 db főtt tojás
  • 1 dl zsíros tejföl
  • 1 dl joghurt
  • 1 dl tej
  • 2 evőkanál olaj a tepsi kikenéséhez
A krumplit, sárgarépát meghámozzuk, karikára vágjuk és közel puhára pároljuk (azért picivel tovább mint az úgynevezett al dente). A tojásokat meghámozzuk, a tepsit olajjal kikenjük, majd a krumpli, sárgarépa, tojás triót rétegezve megtöltjük a tepsit, közben persze sózunk. A tejfölet, joghurtot, tejet elkavarjuk, ráöntjük a tepsiben levő rétegek tetejére, sütőbe toljuk és szép pirosra pirítjuk (ha van turbógrillünk, akkor azon).
Oldalborda azt mondta, hogy ez amolyan félig eltalált rakott krumpli. Azaz.....burkolt célzás, hogy több ilyent ne készítsek. Hát nekem pedig bejött.
Ja, azért kicsit megnyúlt tekintettel nyugtázta, hogy épp akkor vettem el az asztalról a tepsit fotózásra amikor ő repetázni akart volna. Szóval azért ha újrázni kívánt, csak nem lehet ehetetlen ;-)

2013. 04. 01.

Medvehagymás tojáskrém

Tudom, tudom. Még el sem bírták vinni a lányos háztól a húsvéti tojásokat, én pedig máris hasznosítani akarom a maradékot. Nos, ha a lányoknál nem marad, akkor a fiúknál tobzódnak. Valahol csak hasznosítani kell. Persze, ha nem kifújt tojásokról beszélünk.
Nálunk készült ilyen kence szűk 2 hete. Az első adag pikk-pakk eltűnt, kénytelen voltam repetázni. Ha már fényképeznem kellett. Persze nem ez az egyetlen ami ismétlésre szorult. A hot-dog harmadik nekirugaszkodásra került lencsevégre. Hiába no, ritkán veszünk virslit.
De lássuk csak a kencét. 



Hozzávalók: 

  • 6 tojás, 
  • 20 dkg vaj, 
  • 1 nagy csokor medvehagyma, 
  • só, 
  • pár csepp citromlé.

A tojásokat megfőzzük, megtakarítjuk. A medvehagymát megmossuk, a vizet felitatjuk, ha már erősebb a szára, akkor eltávolítjuk azokat a levelekről. A tojásokat, vajat, medvehagymát a késes aprítóba tesszük és jó pépesre összezúzzuk. Ízlés szerint sózzuk, citromlével ízesítjük.
Ha még nincs friss medvehagymánk, de még lakozik némi fagyasztott a talonunkban, akkor dupla hasznosítás. Eddig ez a legsikeresebb felhasználása a fagyasztott medvehagymának. Legalábbis az én nézetemben.