Oldalak

2013. 01. 20.

Tárkonyos pulykaragu

Voltatok már úgy, hogy az időtök pöccre be volt osztva? Aztán jött valami, ami mindent borított? S titeket kiborított? Nos, így voltam én decemberben az ünnepekkor. 24-én reggel jó korán felkeltem, hisz Oldalborda családja érkezett. Friss kenyeret, frissen sült bejglit akartam még az ebéd mellett készíteni. Hallevest kellett befejezni (bár ez nagyrészt nem az én tevékenységi köröm boldogította), a főfogással nem volt extra meló, hisz ugye adva volt a 2 héttel korábbi disznóvágás, onnan hurkák, kolbász.....ismét összefut a nyál a számban. A takarítás utolsó simitásait is meg kellett ejteni, sőt, utolsó pillanatban még Kiffiú egy adag habcsókra is leadta az igénylését. S akkor......? Hisz ha ezt így visszaolvasom, akkor sem tűnik extrém délelőtti programnak. De ha elmondom, hogy érkezett Oldalborda a reggeli állatetetésről, s közölte, hogy van egy gyengélkedő pulyka (ez a fehér fajta nem igazán bírja a hideget), muszáj vágni.....hát itt konkrétan kiakadtam. Bőgni szerettem volna. De végül minden időben elkészült. Aztán jött a szilveszteri készülődés. Nekünk még 280 km-t kellett utazni. Elméletileg délelőtt 10-re terveztük az indulást. Hát mikor kelljen levágni a következő pulykát, ha nem azon a reggel? Mert ha itthon maradunk, még talán adunk neki esélyt a 2013-hoz, de nem akartuk Édesanyám baját meggyűjteni. Így nyissz. Na, azóta ilyenben nem volt részünk. Hálisten. De volt más. A story a mangalicákkal. De azt már meséltem 2 nappal ezelőtt. Tehát aki némi izgalomra vágyik, az irígyelhet. Mert én ilyenkor nem magam, az bíztos :D

Akkor pedig nézzük a pulykaragut. A fenti 2 állat combjaiból csontoztam ki....hát nem egy élvezet a pulyka alsócombból kiszedni a "szálkákat". Kb. 3 évente bepróbálkozom, hogy hátha.....de mindig ugyanolyan fölösleges munka. Egyenlőre maradok annál, hogy egészben fognak ezentúl elkészülni. Naná, hogy nálam brutálabb mennyiség készült, ettük is 2 napig, majd maradt még 1 adag. Ide egy normál anyagmennyiséget adok.

Hozzávalók:
  • 50 dkg csont nélküli pulykacomb
  • 1 hagyma
  • 35 dkg sárgarépa
  • 35 dkg mirelit zöldborsó, 
  • 1 nagyobb cékla
  • 2 evőkanál kacsazsír
  • 1 dl tejszín
  • só, bors, morzsolt tárkony



A hagymát aprítjuk, a zsíron megfonnyasztjuk, majd rádobjuk a kockákra vágott húst, kifehéredésig pirítjuk. Ekkor fedőt helyezünk rá, tovább pároljuk. Ha elfőtte a saját levét, akkor hozzáadjuk a kockákra/karikára vágott sárgarépát, a hasábokra vágott cééklát, sózzuk, borsozzuk, kevés vizet öntünk alá és puhára főzzük. Mikor majdnem minden megpuhult, hozzáadjuk a zöldborsót, a morzsolt tárkonyt, s még pár percre visszatesszük a tűzre. A végén levesszük a tűzről, majd  belekavarjuk a tejszínt is.


Egy kis kajálás


Az egyik vöröske


A vadmalacok


Megrohanják a szalmát


Van, amelyik a csúcson érzi magát


Az egyik fő hadvezér, a hangadó a szabadulás nevű akciók során


S hogy miért tartottam ismét kis szünetet ezen recept megjelentetésével? Hát kérem.....történések voltak. Blogbejegyzés félig készen is volt, Elsőszülöttel érkezünk hazafele, s épp megállok az autóval, hogy belépek, bezárom az állatokat. Aha.....az autó fénycsóvája egy szökevény mangalicára esett. Ismét megfúrták a kerítésüket, a kiskacsák egy része kimenekült, 3 maradt a benti terrorban, a tyúkok-pulykák nem bírtak normálisan lefeküdni.....még szerencse, hogy csak egy ment az ajtón kívül feltérképezni a világot. Ajtó, ami az állatok udvarára nyílik. Így.....szerencsére újabb kerítéssel találkozott. Kicsilány keresztapája pedig megszívta Mo-on a havazást, így nem sikerült neki elkapja zárás előtt az üzletet, ahova elküldtük vadhálót venni. Odaát variánsok is vannak, no meg az árak is klasszisokkal alacsonyabbak. Na, majd még villanypásztort is kell vásárolni. Talán akkor több nyugtom lesz. Addig.....mikor Oldalborda házon kívül tartózkodik, majd kapnak egy jó nagy adag szalmát, foglalják le magukat.

2 megjegyzés:

Gerdi írta...

Élvezet olvasni a történeteidet, de átélni kevésbé lehet élvezetes. Szóval nem irigyellek. Vagy mégis? Néha visszasírom nagyanyáink önellátó életmódját, máskor örülök ennek a kényelemnek.
Aranyosak a mangalicák, elsőre báránynak néztem őket.

Anazar írta...

A 'fő hadvezér' nagyon bájos! A szabadság embernek, állatnak igénye ;-)