Oldalak

2010. 08. 31.

Tonhal a konyhámban

Epekedve olvastam itt-ott nyomtatott vagy elektronikus formában a különböző recepteket amiben tonhal foglaltatik.
Ma vala a nagy napja annak, hogy nálam is ilyen készült. Tegnap ugyanis kérve-kérte az egyik hypermarciban (most tudom bűnt követek el, hogy oda is járok, de ha a befőttes üvegeimnek új, csavaros tetőt csak ott leltem, akkor persze odamegyek megvenni) a 4-5 db. közszemlére kitett fekete tonhal, hogy valamelyikőjük jöjjön haza velem. S mert ilyen kérést nem tudtam visszautasítani, szóltam az oldalbordámnak, hogy ugyan már kérjen egyet megmérve.
Itthon aztán adódott a kérdés: hogyan készüljön el?! Hát úgy döntöttem, hogy be lészen pácolva. A pác az kissé saját készletre "idomított", úgynevezett teriyaki lett. Miből is állt ez ma nálam?
  • hüvelykujjnyi gyömbér lereszelve
  • 3 ek sötét szójaszósz
  • 3 ek házi pálesz (valami vegyes gyümölcs)
  • 1 tetejes ek cukor (ha lett volna barna itthon, akkor az, de mert nincs fából a kilincs...)
  • 3 cikk fokhagyma áttörve
  • 1 ek szűz olivaolaj
Ebbe a löttybe helyeztem a szeletekre vágott halat.



Most ne akadjunk fenn a kép minőségén, maradjunk annyiban, hogy nem épp szerencsés választás volt fotózás szempontjából ebbe az inox tálba tenni a szeleteket.

Nos, a halacskák vígan csücsültek a pácban, egyszer át is forgattam őket, majd kevéske oliva olajon egy grill serpenyőben másfél-két perc/oldal kisütöttem őket. S mert igencsak fehér holló nálunk mostanság a krumplipüre, ezért erre esett körítésként a választásom.


Friss saláta dukált mellé, paradicsom, paprika és hagyma képében.

Ezennel ki van elégítve a tonhal iránti kíváncsiságom. Most lehet túlzottan földhöz ragadt vagyok, de megmaradok a klasszikusabb (pisztrang, csuka, aranydurbincs, makréla, és társai) verzióknál.

Kinek hogy jön be a tonhal ami nem konzerv formában kerül be a konyhába?

6 megjegyzés:

Patrícia írta...

Én nagyon szeretem a tonhalat:) Mind rántva, sütve szósszal, vagy rántva-marinálva. Jobban szeretem egyébként is a tengeri halakat mint a folyamit. No jó, az is igaz, hogy én pisztránghoz, süllőhöz ritkán, konkrétan soha nem jutok. :-)))

Gaby Erika írta...

Tonhalat még nem készitettem, inkáb abból próbálok ehetőt késziteni amit a férjem kifog! Nagy horgász a drágám.

4gyerek írta...

Hja, úgy könnyű, ha az ember lányának befolyik a konyhájába a frissen horogra zakadt cuccos.

sedith írta...

Még sosem ettem friss tonhalat, nem is láttam.:P Mi is, szinte mindig a férjem zsákmányaiból eszünk halat, ami általában vármezői pisztráng és bözödi dévérkeszeg formájában kerül a fagyasztónkba. :) Valamikor a télen viszont felfedeztem a pangasius filét és néhányszor vettünk, mert olcsó volt és az első próba után kiderült, hoyg finom is.:)

kikocs írta...

Rántva :) Illetve fokhagymával, sóval grillezve, és tálalásnál citrommal :)

4Gyerek írta...

Pangasius (cápaharcsa) is nagyon finom, ellenben legutóbb az aranydurbincsra (románul mint dorada keresendő) kattantunk rá, mennyei volt.