Oldalak

2010. 09. 03.

Vegeta, delikát és társai



Egyre több ilyen ízesítő, ízfokozó fogy a konyhámban. Régen nem igazán foglalkoztatott az, hogy mit is tesznek a boltban kapható csomagba. Mígnem egyszer fel nem fedeztem egy teljesen csak zöldségekből álló kiszerelést, abban semmi só, semmi mű, semmi amitől hátast lehetne dobni. Nosza vettem belőle. Csínján is bántam ezzel, hisz nem volt olcsó mulatság. De mint minden, ez is véges volt s elfogyott. Ekkor visszatértem a vegetára, mondván jobb mint a delikát.
De aztán az idei hatalmas befőzési lázban kaptam magam, s eldöntöttem  vége a bolti  cuccosnak, megcsinálom ezt magam. Tegnapelőtt vettünk ilyen-olyan zöldségeket, én pedig jól összedaráltam őket. Szerencsésebbek közé tartozván ez hamar is ment, mert környezettudatosság erre vagy arra, a húsdarálóm elektromos. Lett egy jó nagy fazék darálmányom.
S hogy mi is ment bele? Íme, de a zöldségek azok megtakarítva voltak már csak lemérve, hogy mégis legyen valami súly infó is ide felvésve.
  • 80 dkg sárgarépa
  • 80 dkg petrezselyem gyökér
  • 90 dkg paprika (vegyesen tv paprika, pritaminpaprika)
  • 25 dkg karfiol
  • 3 kisebb fej fokhagyma
  • 20 dkg hagyma
  • 38 dkg zellergumó
  • 27 dkg paradicsom
  • 1 nagy csokor zellerzöld
  • 1 nagy csokor petrezselyemzöld.

S most, hogy kezdtem ismét összerakni fejben a lajstromot, hogy mit is daráltam, azaz kellett volna összedarálnom, rájöttem, hogy kimaradt a karalábé. Abból is olyan 20-30 dkg-ot szándékoztam volna beletenni. Csakhát ha az ember lánya az oldalbordájával megy a piacra, akkor akaratlanul olyant is vásárolnak ami az ő igénye, s így esik meg, hogy egy alkatrész kimaradt amit vennem kellett volna. Itthon pedig a vásárolt dolgokat takarítottam, már nem gondolkodtam mi is kell(ene) bele. Na, majd a következő adagnál úgy teszek.
Szóval miután a zöldségeket megtakarítottam (paradicsomot bizisten nem bőrőztem le), vettem a darálóm (áldva legyen az a karácsony mikor az volt az ajándék, csak áram alá helyezem aztán adj neki), szép sorjában minden végigment benne.
Utána egy fazékban alaposan összekevertem, majd vettem a tepsiket (összesen 3 van az én sütőmhöz), darátumból a lé kicsavar (az pedig a hűtőben várja utólagos felhasználását, de asszem egy részét jégkockatartóban nem ártana befagyasztani), tepsiken vékony rétegben eloszlat (a megmaradt mennyiség várakozott tovább a fazékban), s becsüccsentek a sütőbe. Alsó fűtést adtam nekik, s mivel igencsak előrehaladott volt az idő (éccaka 1/2 3), gondoltam reggelig mehet olyan 70 fokon, résnyire nyitott sütőajtóval. Tepsik pedig nem egyenletesen voltak eloszlatva a sütőben, hanem inkább a felső felére összezsúfolva. Hiba volt. Eredetileg 50 fokot terveztem, de reggelre a legalsó tepsiben levő mennyiség mintha a nyári kánikulában nem tartotta volna be a hőségriadót, elég becsületesen megbarnult. Szerencsére nem hasznavehetetlenül, oldalborda eléggé belekanalazván közölte, hogy jó az.
Fentiekből tanulva, gyorsan levettem a fokok számát olyan 35-re, alsó tepsi kiürít, beletesz a várakozó adagból, másik 2 tepsi jól megkever, s vissza a sütőbe. Persze napközben becsületes sűrűséggel látogattam őket, kevergettem, dédelgettem, nehogy további kellemetlenséget okozzanak. Végül sikerült az egész mennyiséget kiszárítani s műanyag dobozokba beleszuszukolni. Az azonban megállapítást nyert, hogy iparilag tuti forgódobos megoldással száríthatnak, úgy mehet nagyobb adag is egyszerre, s a szín is inkább (csak valószínűsítek a titok nyitjára) megmarad.
Egy szó mint száz, a szín ellenére nem bántam mmeg, hogy ilyensmit is kipróbáltam, majd szeretnék ajándékba adni a szüleimnek is, Anyukám szerintem minimum 3x annyi delikátot fogyaszt mint én, majd megmondja az enyémről a véleményét.




8 megjegyzés:

sedith írta...

Szia! Most fedeztem fel, hogy blogot is vezetsz!:) Ha jól sejtem, te írtál nekem mailt is a mosódióval kapcsolatban, ugye?:)

Az ételízesítő... Tavaly pontosan így jártam én is. Kicsit elfeledkeztem a tepsiről a sütőben, kicsit megbarnult. De úgy is finom volt. Aztán készítettem egy adagot, amit napon szárítottam. Gyönyörű színek. Majd porrá akartam azt darálni, de úgy gondoltam, 2-3 perc a sütőben hozzájárul majd, hogy csontszáraz legyen. Aha. Gondoltam. Jó is lett volna, ha... nem feledkeztem volna meg róla. Összeégett. (Több, mint 15 éves a sütőm, a hője nem állítható.) Megsirattam. Azóta sem csináltam, pedig most már nagyon itt lenne, sőt el is múlt az ideje. :P
Úgy tudom, 40 fokon szokás aszalni. No, de mire nekem ilyen sütőm lesz, még eltelik egy kis idő.
Örülök, hogy felfedeztelek!:)

4gyerek írta...

Köszi, köszi.
Sajnálom az összeégett cuccost. Hisz annyi reményt fűz az ember lánya mikor belekezd valamibe. S azok az illúziók ha szertefoszlanak...
Ha gázas sütőd van, akkor az mindent elmond.
Minap mondtam a páromnak, hogy annyira meg vagyok elégedve a sütőmmel, hogy semmiért és semmivel nem cserélném le.
Ellenben nem lett volna daráló próbáló a szárított cuccost beletenni? Vagy milyen állapotban is szárítottad a napon?

sedith írta...

Az első adagot, amit csak sütőben szárítgattam, azt ledaráltam és besóztam. (A só segít kiszívni a nedvességet a zöldségből.) Így szoktam eltenni üvegekbe, "nedves delikátnak". A napon szárított adagba egyszerűen lereszeltem amit lehetett, a hagymát, paradicsomot viszont daraboltam. És amikor száraz volt, a kávédarálóval akartam pórrá őrölni, ezért szerettem volna, ha csontszáraz lesz.:)

Maresz írta...

Eppen ilyen receptet kereste. koszi:).

kikocs írta...

Én még csak darált paprikát tettem el sóval tartósítva, és az nagyon jól sikerült. Ezt a szárítást nem biztos, hogy meg merem próbálni, tuti 1000%, hogy elfelejtem, de úgyis sós ételekbe rakok ilyesmit, megpróbálom sóval ezt is. Köszi a tippet!

4gyerek írta...

Sedith: jó ötlet az előre reszelés s nem darálás. Lehet jövőre azt is bevetem.

Maresz: szuper, ha jó ötlet volt.

Kikocs: persze mehet sóval is, üvegekbe. Csak nekem azért szimpatikus ez a variáns, mert ha egy ételt a végén ízesítenék, de már elég sós, akkor nem nyúlhatok hozzá.

Névtelen írta...

Jó olvasni, hogy a mai fiatalasszonyok újra felfedezik a nagymamák, dédmamák konyhahai fortélyait.
Tv. reklámban láttam elektromos aszalót. Ami több emeletes volt. Nagyon gusztusos dolgokat készítettek vele. /szilva, körte, alma, banán, a zöldségfélék közül gomba, paradicsom, vegyes ételízesítő, mint amilyet Te is készítettél/.
ica

4gyerek írta...

Igen, AZ elektromos aszaló. Csakhát míg a családi büdzsé engedte volna, itt nálunk nem találtam, most meg erősen szorít a pénztárca.