Oldalak

2010. 12. 12.

Egy pohár vagy egy tányér


Tegnap tartotta Kicsilány egyik keresztapája a szülinapját. Tortát bevállaltam már másfél hónapja. Közben ugye a műtét, minek utána kértem Oldalbordát, hogy ugyan mondja vissza a bevállalásom, tuti nem leszek képes. Ő pedig elfelejtette. Aztán kezdtem úgy érezni magam, hogy menni fog az. Egész addig míg a csöveim eltávolítására nem került sor. Aznap este cudar rosszul voltam, 37,8 fókás láz, abszolút gyengeség, 2 pulcsi, 1 mellény, 1 pillepaplan és 3 takaró kellett ahhoz, hogy este f8-kor el bírjak szundizni. Na, meg egy lázcsillapító bogyó. Másnap sem volt klasszisokkal jobb, délelőtt épp a torta alapját képező vizes piskótát sütöttem meg, hát nem volt könnyű menet. Egy kiló cukor megemelése is nehézségbe ütközött. Aztán ne említsem, hogy aznap este elkészítettem a tortalapok közti kencét, ami doboskrém volt, megfejelve kis pirított-őrölt mandulával. Ujjbegy nyalintás alapján Isteni volt. De a kence nehezen kötött, én meg rém álmos-fáradt-kimerült voltam, így irány az ágy. Másnap reggel 7-kor ki a konyhába, s gyorsban megkentem a tortát, kívülre síma, enyhe vaníliás-porcukkeres vaj került vékony rétegben. S mert Oldalborda oskolában, hát dél lett mire a fondant meggyúrásán is túl voltam. 
Hab a tortán (na jó, nem épp ezen), hogy előző este szóltak telefonon, hogy családilag hivatalosak vagyunk egy 3 éves csajszi szülinapi bulijára. Is. Öröm a házhoz, mehettem még ajándékot is venni. Tiszta szerencse erőm kezdett visszatérni, uhhó valamelyest elboldogultam a teendőkkel. Aztán Oldalborda a nyelvórát ellógta, így ő vitte le a gyerkőket a kiscsajszihoz. Nekem maradt szűk másfél órám a torta befejezéséhez. Ne mondjam, hogy széntablettával gondoltam életre csiholni a fekete színt, esélytelen volt bármit kitalálnom a fekete felirat kivitelezéséhez, így előkaptam a kamrámban levő, közelmúltban Csíkszeredában vásárolt dekortollakat, aztán ennyire futotta amit a fenti fotó visszaad. 
Még azt is hozzá kell fűznöm a tortához, hogy kaptam magam és sablon nélkül rontottam neki a hasáb alakú kencés félkész terméknek és persze kézből, semmi gyakorlattal nem sikerült egyformára az üveg nyakának két oldala. Hát tanulság volt.
Azért a dekortollat nem ilyensmire találták fel. Bár kétségtlen, hogy engem ez rángatott ki a bajból. A lényeg, hogy komám nagyon meg volt vele elégedve, ha nem tízszer, akkor minimum huszonötször köszönte meg az alatt az igencsak szűk két óra alatt míg náluk voltunk (mert ugye mind a 4 kiskorút a gyerekzsúrról alig lehetett elvonszolni a felnőtt partyra). Meg le is fényképezte. És jajjgatott, hogy a ház másik végében levő Anyukájának már csak a fotó mutatható meg, hisz a felesége szépen elosztotta a kreálmányt a meghívottak között (na jó, nevezett Anyukának is juttatott belőle egy szelettel). 
Bejegyzésem címe pedig a torta szeletelésekor hangzott el. Hogy ki mit kér. Egy pohárral vagy egy tányérral?
Hát egyetlen srác volt, ő inkább a folyékony verziónál maradt. Sajna épp a témában forgó változat nem volt.
S hogy miért is a Jim Beam-re esett a választásom? Pár évvel ezelőtt Hajdúszoboszlón szilvesztereztünk, s az Óév búcsúztatás napokkal előtte elkezdődött. Egy fél éjszaka alatt kiürítettek két üveget a valódi, folyékony fajtából. Nem is voltak sokan rá, talán épp mint a gonoszok. Heten.

9 megjegyzés:

Pixie Pie írta...

Szia! Egyet se aggódj, szerintem nagyon ügyesen megcsináltad. Nagyon nehéz élethű üveget csinálni, konkrétan nekem nem sikerült. :) Én gratulálok! Az ünnepelt pedig biztosan boldog volt. Kár, hogy megvágva nem fotóztad. Recept is lesz?

4Gyerek írta...

Áhh, dehogy aggódok. A dekorálással nem vagyok igazán elégedett, no de semmi ilyen szintű gyakorlattal a hátam mögött sokkal többre hogy is futhatta volna? Sajna annyira kifáradtam az induláshoz, hogy a kikészített fotómasinka itthon maradt. S nem akartam túlbuzgóskodni, hogy a havert erre kérjem (meg amúgy sem tudnak a blogról).
Receptet nem szándékoztam, arra gondolván, hogy a mezei vizes piskóta nem nagy ügy, a doboskrém Kiskuktától indúlva a Macikonyhától lett ( http://www.macikonyha.com/2009/03/dobos-torta.html) némi átalakítással.
Fondant szintén Kiskuktától.
De ha igény lenne rá, akkor majd összeszedem magam.
S nem utolsó sorban azért köszönöm a dícséretet.
Mégsem akárkitől kaptam :)

Erinacea írta...

Hát, szerintem semmi szégyellnivalód nincs, én még makkegészségesen sem mertem a fondtantmázzal próbálkozni :)

4Gyerek írta...

hehe, nem az első fondant próbálozásom. első az Oldalborda szülinapjára, második a kiffiam keresztelőjére-szülinapjára, harmadik a középső csaj szülinapja, s most ez.

amúgy próbálkozott valaki széntablettával fekete színt elérni? vagy esélytelen? elsőszülött tortájához becsületes adag felete fondant fog kelleni, ott nincs alku. ráadásul kevesebb mint egy hónapom van addig.

Ottis írta...

Nagyon jó lett, nekem nagyon tetszik!Én mindig rettegek a fondantos tortáktól, mert egy idő után nagyon elfogy a türemlem :-(

4Gyerek írta...

pedig szerintem nem is a fondant a mumus. az utómunkás dekoráció.

és most megyek, s összedobok egy kis pálinkában áztatott, aszalt sárgabarackos bonbont Erinacea módra ;)

Erinacea írta...

Húha, akkor izgulok, hogy fog ízleni!

Andrea írta...

Jé, lehet Whiskeyt sütni is?!? Nem tudtam! :)) Ügyes vagy nagyon!
Azért remélem a szülinapos kapott igazit is börbönéktöl. :)

4Gyerek írta...

Whiskeyt sütni :D :D :D
Há nem tom valakitől kapott-e igazit, mi cirill bötűs vörösbort vittünk. S megkértük óvassa fel a cimkét ;)