Oldalak

2012. 11. 02.

Cantuccini – a Toszkán keksz



Két kisebbem itthon leledzett múlt hét óta. Először ugye Kiffiú ronda köhögése miatt, majd Kicsilányt kapta el egy lázas-hasmenős kórság. Már jól is lennének, de jövő héten ugye őszi szünet felénk.
Na szóval szépen betároltunk mandulából, majd nekiláttunk kekszit sütni. Olyant, amire rég vágytam, de fene sem tudja miért, eddig nem készült el. Toszkánok kekszéről, a cantucciniről lenne szó. Hogy milyen lett? Oldalborda ma reggel térül-fordul s érdeklődik: azokból a ropogtatnivalókból, melyeket valamelyik nap itt fotóztad, maradt még? Hát szembe kellett röhögjem. Olyan család vagyunk mi, ahol bárminemű édes süti, keksz, nasi ránk penészedne? :D :D 
Így aztán ígéretet tettem arra, hogy gyors repeta.



Hozzávalók: 

  • 40 dkg liszt, 
  • 25 dkg cukor, 
  • 7 dkg méz, 
  • 3 tojás, 
  • 25 dkg mandula, 
  • 1 csipet só, 
  • 1 kávéskanál sütőpor, 
  • ½ citrom reszelt héja és leve; 
liszt a formázáshoz


A mandulát serpenyőben megpirítjuk. A lisztet a cukorral, sóval, sütőporral és a reszelt citromhéjjal összekeverjük. A mézet a felvert tojásokhoz adjuk. A tojásos elegyet a lisztes keverékhez adjuk, majd beledolgozzuk a mandulát is. Egy ragacsos tésztát kapunk, melyet lisztezett munkafelületen 3 rúddá formázunk. A rúdakat sütőpapírral bélelt tepsire tesszük, enyhén meglapítjuk. 180 fokos sütőben 15 percig sütjük. Ezután kivesszük a sütőből, 1,5-2 ujjnyi vastag szeletekre vágjuk, visszahelyezzük a sütőpapíros tepsire és újabb 10 percre visszatoljuk a 180 fokra. Egy csésze tej, tea, kávé mellé kínáljuk.
Persze kis csini csomagolásban megteszi gasztroajándéknak is.



Amúgy most nálunk mandula-dió párossal készül az újabb adag. Két okból is. Mandula sincs elég itthon, Oldalborda dióval kombináltat óhajtott. Tehát a kereslet-kínálat egymásra talál. Az élet szép.

7 megjegyzés:

Kati írta...

Csodaszép fotó, na azt hiszem ilyenkre gondolt Ottis:)

Gerdi írta...

De szépek a fotóid!
Jó sok mandula kell a kekszbe, én már csak azért is dióval kombinálnám:-) De végül is egyszer élünk...

Illéskrisz Konyhája írta...

:o) Olyan jókat írsz... Hát a keksz nálunk sem penészedik meg... Nagyon tetszik ez a recept, hamarosan kerítek rá időt, hogy megsüssem. Ilyen még úgy sem készült nálam. A képek csodásak! :o) Nagyon fejlődsz! :O)

Csilla írta...

Gyönyörű minden! A keksz, a készleted, a kép! :) Annyiszor láttam már, nagyon szeretném megkóstolni. Nahh, majdcsak ez is sorra kerül egyszer! :D

Böbe írta...

Szeretjük nagyon mi is! Most diós változatban készitem el,úgyan van mandulám de annyira drága,hogy tartalékolom karácsonyra:))

4Gyerek írta...

Kati, hát nem tudom milyenre gondol Otti ;-)

Gerdi, a tegnap kisült adagban fele mandula, fele dió volt. Ha érted, akkor ismétlem: volt.

Kriszti, ln nem érzem a fejlődést. Csak a hatalmas eléhedetlenséget magammal szemben.

Csilla, addig van jó világ, míg az ember nem kóstol ilyent. A készlet Oldalborda nagyszüleitől maradt. Mint az óra is.

Böbe, hát képzeld, a Lidl-ben a mandula alig 20%-al drágább kilóra mint a piacon a dióbél. Na persze ha adva van jól termő diófa, akkor másképp hangzik. Azzal is fini. Sajna nálunk évről évre kevesebb a diótermés.

Kisildi írta...

Nos, mind a fotó, mind a "termék" eszméletlen: ELKÉSZÍTENDŐ!!!