Oldalak

2012. 11. 02.

Akár gasztroajándéknak is - panettone cserépben

Hát igen. A közösségi portálon olykor már az orrunk alá dörgölik, hogy még X nap van az év végi, egyik legnagyobb ünnepünkig, azaz karácsonyig. Tavaly is készült ilyen-olyan ajándék a konyhámban, csak egyáltalán nem bírok naplemente után fotózni. Bent a házban még mindig nincs kialakítva egy fotós sarok, a konyhában az asztal lapja gránit, veri vissza a fényt, a fehéregyensúlyt is brutál nehéz beállítani a különböző fények miatt. Így ha netán fotóztam is, inkább meg se mutattam. No de most, most nekiálltam. Persze az időjárás volt oly frankó, hogy épp aznap lett szutyok fekete odakint minden, de kemény voltam, eltettem másnapra a fotóalanyaimat. Jelentem harmadnap is épp olyan finomak voltak mint miután kisültek. A fotókon látható középső, becsomagolt példány pedig még megvan. Talán Elsőszülötté lesz, ha végre a vírusos kórság lecseng nála. A legnagyobbat pedig tegnap Kiffiú ajándékba adta. Ugyanis végre megjavították a kis bicóját amit tavaly apája hátramenetben elgázolt (ugye megtörténik, hogy a gyerek épp a kocsi hátánál hagy cuccokat, amik egyetlen visszapillantóból sem látszanak, gyorsan ha becsapjuk magunkat a volán mögé és gáz, a következő pillanatban fék is, hisz csörömpölés hallatszott......sajna nem egyedi eset, sem a férjem, sem a gyerekek nem tanulnak). Szóval a gyerek tegnap ragyogó szemekkel látta, hogy ismét egy járgány a házban (igen, látjátok....van bicó, autó, ,másik autó s ezennel újabb bicó is, csoda ha nincs fotós sarok számomra!?), boldogan vitte Józsi bácsinak a sütikét. Józsi bácsi pedig meg is lepődött, hisz nem számított ilyen bónuszra. Igaz, olykor tandemben "idegesítjük" egymást. Ő nem bír heggeszteni mikor én esetleg dúrvábban beindulok, azaz mosok, mosogatok, sütök és még ki tudja miket nem csinálok, amihez áram szükségeltetik. Olykor szólnak, hogy márpedig most hagyjam abba, mert egyikünk sem megy majd semmire. Igen, ilyen az áramszolgáltatás. Nálunk a 220 az kizárólag papíron létezik. Valóságban talán éccaka. Ha. Mert én már abban is kételkedem. Tudjátok milyen érzés, mikor férj szülinapjára készített meglepihez 240 fokos sütő kellene, de az nem melegszik tovább mint 160 fok? Hát ne tudjátok meg. Inkább nézzétek, hogyan is készült nálam a mostani panettone.



Hozzávalóka tésztához: 
  • 50 dkg liszt, 
  • 2,5 dkg élesztő, 
  • 1,5 dl tejszín, 
  • 3 tojás, 
  • 8 dkg cukor, 
  • 2 tasak vaníliás cukor, (ha van, mint nálam, akkor inkább házi verzió)
  • 12 dkg vaj, 
továbbá:
  • 40 dkg aszalt és/vagy kandírozott gyümölcs, 
  • 20 dkg csonthéjas, 
valamintkis méretű, új virágcserepek.

Az élesztőt a langyos tejben feloldjuk, majd a többi hozzávalóval (a vaj kivételével) együtt puha, lágy tésztát gyúrunk. Az olvasztott vajat kis adagokban dagasztjuk a tésztába. Letakarva, huzatmentes helyen 45 percig kelesztjük, ekkor hozzákeverjük az apróra vágott aszalványokat és a megtakarított, de egészben hagyott csonthéjasokat. Ismét letakarjuk és kelesztjük, kb. 1,5 órán át. Ezután kissé átgyúrjuk, majd szétosztjuk a virágcserepekben úgy, hogy a tészta 1-1,5 cm-el a virágcserép teteje alatt legyen. A cserepeket nem kell sem vízbe áztatni előzőleg, sem kikenni. A sütés előtt újabb 30 percet kelesztjük, majd 180 fokos sütőben szép pirosra sütjük. A sütési idő természetesen függ a cserepek méretétől. Arra ellenben ügyeljünk, nehogy a tészta teteje piros legyen, de belül még sületlen legyen. Tűpróba ajánlott.

Ja, a cserepek teljesen haotikusan müködnek. Tényleg van amelyiket nem kell kikenni, de azért olyanba is belefutottam, amelyik nem engedte a tartalmát. Csak brutalizálással. Ergó......jobb kikenni, vagy netán kis sütőpapírt tenni bíztonságból. Csak úgy a cserép szintjéig.
Még egy dolog: következőkor megpróbálom még több "adalékanyaggal". Azaz még csonthéjas, még kandírozott cucc. Mert cserépbe helyezéskor úgy tűnik a tészta, hogy fullon van, de megvágásnál van egy olyan érzésem, hogy nem hoztam ki a maximumot belőle. Aztán lehet tévedek. Persze a bolti így is felül van múlva töltelék téren, de ha már nyúl, hadd legyen kövérebb.

Ja, és ha már ilyen szépen sikeredett, hogy fotózásra akaratlanul is 4különböző méretű panettone jelentkezett, hát akkor megfuttatom őket Nyammm játékában.

7 megjegyzés:

Kisildi írta...

Azért figyelni kell, mi van az autó mögött, lehet egyén is a biciglin :-(
Köszönöm ezt a kolosszális ötletet, megvan a karácsonyi ajándék ötlete. Mindenki be fogja érni a cserepes kalácsommal(oddal)!

4Gyerek írta...

Ildi, az egyén nem ül nyugton, nincs mit csináljon az autó hátuljánál. Meg amúgy is, egyből rohan fejvesztve amint becsapódik a kocsi ajtaja.
De persze figyelni kell, abban igazad van.

Ha tetszett az ötlet, örülök. Abban meg úgy is bíztos vagyok, hogy kísérletező kedved is jelen lesz a konyhádban, megalkotod majd a magad receptjét :)

Vikvi írta...

Nagyon tuti ötlet. Már rég ki akartam próbálni ezt a kalácsot, de nem volt miben megsütnöm. Hát most tuti kipróbálom. Én is mindig igyekszem full tölteni, töltelékkel az ilyen kalácsokat, de sosem elég :)

Csilla írta...

Remek ötlet! Raktározom! Köszi! :)))

Márti írta...

Nekem is ez volt (eddig!)a problémám, nem volt panettone formám!
Azt azért megkérdezném, kb. hány darab cserépre van szükség a leírt mennyiséghez?

Babette írta...

Tavaly a virágosnál álltam egy órát, mert le kellett diktálnom a panettone receptjét:)))Nem tudták elképzelni, miért kell nekem télen 10 virágcserép, de olyan ami befér a sütőbe:DDD

Brea írta...

Engem is nagyon érdekelne, ez vajon hány cserépre való adag? Én 17-es cserépből táraztam be, lehet, hogy túllőttem a célon?
Előre is köszi a választ!
Rea