Hogy kerül a csizma az asztalra? Avagy mit keres utibeszámoló egy (tetszhalott) gasztroblogban? Most hanyagolnám azt a banális replikát, hogy bárhol is van az ember lánya, enni kell. Legyen most elég annyi, hogy néha jó kimozdulni otthonról. Főleg, ha ez a kirándulás egy másik, klasszisokkal nagyobb helyett amolyan "kárpótlás" volt.
Október végén, november elején Középső csajommal felültünk a pink gépmadárra. Nem mondom, kissé körülményes repülés volt, startból azzal indult, hogy volt szűk 2 óra késésünk. Így az óra átállítás kapcsán elviekben kapott plusz egy óránk máris mínusz egyre csökkent. De innen szép győzni, mi azért kihoztuk ebből a maximumot. Skót Felföld nyugati része valamint bőséges ízelítő a Külső és Belső Hebridákból. Gondolkodás nélkül mármikor visszamennék.
Azért azt így első benyomásnak megjegyezném, hogy nem igazán a kultúrát részesítettük előnyben, nem az épített Skócia megismerése volt a cél, sokkal inkább a természet kínálta szépségekre mozdultunk rá. De azért meglátogattuk a stirlingi kastályt (Harry Potter mániás csajjal kihagyhatatlan), meg azért Edinburgh nagy kastélya is benne volt a tervben, mégiscsak "illett" meglátogatni, ha már ott voltunk a tövén.
Emberem szerint a skót viccek már nem annyira igazak a mai emberekre, éspedig nem zsugoriak. Hát......azt hiszem ez vitatható. Míg például Bécsben a kastálylátogatás belépti díjában benne van az audio guide, addig bizony skótéknál ezért külön kell fizetni. És nem keveset. Persze nyelvgyakorlás céljából jó dolog egy ilyen, csak akkor ha az ember lánya nincs igazán up to date idegennyelvből az ilyen spéci kifejezésekkel, komoly kihívás látni és értelmezni egyidőben, ráadásul úgy, hogy ne azon kapja magát, hogy hűbakker...ismét lemaradok, állok és gondolkodom mi a fene is hangzott el az előző mondatban. Így történt, hogy egy adott pillanatban hagytam az egész audio izét a fenébe, inkább elolvastam a kifüggesztett angol ismertetőt (ami közel sem tartalmaz annyi infót mint a hanganyag), onnan is képbe lehetett kerülni, és nem azon kellett agyalnom, hogy úristen, két nap sem lesz elegendő számomra az audios anyag kipipálása a látogatás alatt.
Ennyi bevezető után akkor lássuk, mit is mutatott meg nekünk magából Skócia.
Azért azt így első benyomásnak megjegyezném, hogy nem igazán a kultúrát részesítettük előnyben, nem az épített Skócia megismerése volt a cél, sokkal inkább a természet kínálta szépségekre mozdultunk rá. De azért meglátogattuk a stirlingi kastályt (Harry Potter mániás csajjal kihagyhatatlan), meg azért Edinburgh nagy kastélya is benne volt a tervben, mégiscsak "illett" meglátogatni, ha már ott voltunk a tövén.
Emberem szerint a skót viccek már nem annyira igazak a mai emberekre, éspedig nem zsugoriak. Hát......azt hiszem ez vitatható. Míg például Bécsben a kastálylátogatás belépti díjában benne van az audio guide, addig bizony skótéknál ezért külön kell fizetni. És nem keveset. Persze nyelvgyakorlás céljából jó dolog egy ilyen, csak akkor ha az ember lánya nincs igazán up to date idegennyelvből az ilyen spéci kifejezésekkel, komoly kihívás látni és értelmezni egyidőben, ráadásul úgy, hogy ne azon kapja magát, hogy hűbakker...ismét lemaradok, állok és gondolkodom mi a fene is hangzott el az előző mondatban. Így történt, hogy egy adott pillanatban hagytam az egész audio izét a fenébe, inkább elolvastam a kifüggesztett angol ismertetőt (ami közel sem tartalmaz annyi infót mint a hanganyag), onnan is képbe lehetett kerülni, és nem azon kellett agyalnom, hogy úristen, két nap sem lesz elegendő számomra az audios anyag kipipálása a látogatás alatt.
Ennyi bevezető után akkor lássuk, mit is mutatott meg nekünk magából Skócia.
Első utunk Quinsferrybe vezetett, itt megnéztük a három hídat, melyek közül az egyiken a vasúti forgalom zajlik, a középső pillanatnyilag le van zárva, állítólag felújítják, a bal szélső pedig az új híd. Lánykám úgy érkezett Skóciába, hogy ő Stirlinbe szeretne eljutni, emeletes autóbuszt és piros telefonfülkét szeretne fotózni. Ehhez képest úgy cuppant a piros postaládára, mint kinek az is bakancslistás volt.
Stirlingi kastély bejáratánál az egyetlen verziójú fagylalt. Tényleg finom volt, csak az én finnyás énemnek valahogy nem passzolt a körítésként "tálalt" hideg szeles levegő.
Stirlingi kastélyről egy szalonképes teljes fotó valahogy mindhármunknál elmaradt....ez van. Ez itt egy mozgó járműből, tini lánykám "ferde" lencséjén keresztüli nézet.
További fotók a kastélyból, ahova a csaj édesapjával ment be, enghem valahogy ez a Harry Potter dolog nem hoz lázba.
Stirlingi kastélyről egy szalonképes teljes fotó valahogy mindhármunknál elmaradt....ez van. Ez itt egy mozgó járműből, tini lánykám "ferde" lencséjén keresztüli nézet.
További fotók a kastélyból, ahova a csaj édesapjával ment be, enghem valahogy ez a Harry Potter dolog nem hoz lázba.
Stirling után ellátogattunk a Falkirk-i kerékhez:
Sajnos ide elég későn, már napnyugta után értünk, így egy gyors fotó után továbbálltunk. Következő célpont a The Kelpies volt, vagyis a két hatalmas vasló (fej). Ide azonban épp sötétben jó érkezni, hogy a színváltó fények így tudnak érvényesülni.
Ezután visszatértünk Livingstonba, ahonnan másnap reggel megkértük szépen a kis Fordot, hogy tegyen kedvünkre és zökkenőmentesen szállítson minket 6 napon át arra amerre mi szeretnénk. Zok szó nélkül megtette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése