Skócia 4-ik nap. Skye 2

Negyedik nap reggelén összeszedtük a szállásról a csomagjainkat és elindultunk felfedezni Skye szigetének északi részét.Utunk a sziget fővárosaként számontartott Portree városán vitt át először. Nagyon megkapott a tengerre néző színes házak sora, meg a vízen úszkáló kis vitorlások serege. Utólag láttuk, hogy ez Portree ikonikus látványossága, mások is ezeket fotózzák. Hiába no, a színek vonzzák a tekintetet.

Még így október utolsó napján sem találtunk parkolóhelyet fent az út mellett, valami "karó" féleségeket tettem arrébb, hogy beférjen két másik autó közé a Fordocskánk.Lesétáltunk a stéghez, pár fotó, majd jöttünk is vissza az autóhoz. Ott egy nőci már eléggé morcosan méregetett minket, de mikor szóltunk, hogy megyünk is, már nem akart sehova felszegezni a tekintetével. De miután továbbgurultunk, a visszapillantóban láthattuk amint a nőci visszacuccolja az általam odébbpakolt "karókat", amik gondoljuk a foglalt jelölést lettek volna hivatottak szolgálni.
Ezután tettünk egy rövid kört a városka központjában, a bank épületén a két felirat angol illetve skót nyelven íródott. Hát nem egy könnyű ez a skót dolog, utunk során nem igazán bírtuk megfejteni a szavakat, pedig a Külső Hebridákon nagyjából csak a BBC Gaelic volt fogható. A zenéjük igazán barátságos, a skót duda hangját kimondottan imádtuk.

Elméletileg a kirándulás megtervezésekor emberem úgy gondolta, hogy majd megejtjük az Old Man of Storr-hoz a gyalogtúrát. Ez azonban a műtét miatt felülíródott. Hát...mivel nem jártunk ott, így nem tudom mit veszítettünk, de az tény, hogy egy pár órás/fél napos gyalogtúra sokmindent felülírt volna, és esetleg több más dolog nem fér bele azáltal a napunkba. Így hát az Old Man of Storra induló gyalogtúra kiindulópontjául szolgáló parkoló mellett továbbautóztunk, és a Lealt Falls mellett álltunk meg. Ez is egy csoda, bár a Sligachan-i szállásunkon szerezett kis, látványosságokat megjelölő térképen nem szerepelt. Hiba lett volna kihagyni. Egy hatalmas vízesés, ami tölcsérszerűen torkollik majd az óceán vizébe. Valahogy a szitáló eső és a szél párosa kapcsán nem volt hívogató a torkollathoz levezető gyaloglás, így lentről fotók nincsenek, vagyis igen, csak épp azok pillanatnyilag kedves férjem Skóciában levő laptopján figyelnek. Bízom benne, hogy január vége fele majd frissíthetem azokkal a fotókkal ezt a bejegyzést. 

Sőt mi több...nem hogy nem gyalogoltam le, hanem gyorsan visszakaptattam az autóhoz, elég híres vagyok a fázósságomról. Nos, a parkoló mikor elérhetővé vált, egy klassz kis "teáscsésze" hívta fel magára a figyelmet. Valószínű, hogy gyakran álldogál ott, hisz érdekes stílusban volt megállva, de így nem fújt be a nyitott ablakán a szél, nem esett be az eső. Persze a látványtól már én sem vacogtam annyira, inkább mosolyogni kezdtem.

Néhány méterrel arrébb egy következő ikonikus részéhez értünk a szigetnek, a Kilt Rock and Mealt Falls kilátónál fotózhattunk. Ide egy, a Rabbit mikróbuszosokkal utazó kis csoporttal egyszerre értünk, így "lökdösődés" született a jobb fotókat kattintható helyeknél. Még sem mindegy, hogy hárman vagy huszonöten fotóznánk ugyanott :p 

A Rabbit iroda reklámtérképe alapján keresgéltük a Quiring nevű látványosságot. Úgy adódott, hogy ugyanazon a részen kb 2x is elautóztunk, s ezt nem véletlen, hanem egy hurkot nem akartunk kihagyni, ami átfedést adott egy útvonalon. Akkor úgy itéltük meg, hogy bizony ez a Quiring kimaradt. Hát.....csak egy táj neve ez, s bizony mi is részesei lehettünk. Igaz, konkrétan csak ezt a sziklás részt kaptam lencsevégre.

Ugye mondtam, hogy a kerítés simán csak ilyen egymásra halmozott kövekből áll?

A víz felületén is tükröződik a barátságtalan szél jelenléte.

Bekukkantottunk egy eldugottabb településre. Hát nagy forgalom nem lehet, ha a fű kinő az aszfalt közepén....

Bár eldugottnak ítéltük, azért szezonban szálláslehetőség is. A szél miatti racsnis heveder kikötözés valami ízelítőt adhat a széllökések nagyságáról.

Egyszercsak egy tábla jelezte, hogy pár méterre a főúttól van a Museum of Island Life. Nagy boldogan arra vettük az irányt....sajnos szezonon kívül ez is zárva volt. Azért kívülről pár kocka erejéig megörökítettük. Érdekesek ezek a házfedési módszerek, látni ahogy hálóval le van fogatva a szalmafedél, a háló pedig kövekkel van ráfeszítve.

S hogy ne nagyon hiányoljam a Tanyánkat, bocik, tehenek, juhok és berbécsek köszöntöttek. A berbécs hatalmas szarva azért látványosság. Szerintem.

Korai lett volna még Uigba beérnünk, ahonnan a Külső Hebridákra kellett átkompoznunk, így rátértünk egy, a sziget felső részét keresztben átszelő útra. Először nagyot néztünk, hogy lakókocsisok számára miért tilos a behajtás......aztán megértettük. Szűk, egysávos út, ráadásul néhány helyen kemény szerpentin. Kis Fordunknak ez semmi kihívást nem jelentett, főleg mert befele ereszkedtünk, nem kifele "másztunk"

Az út alja közelében hatalmas csodálkozással tekintettünk a betonkeverőkre és betonpompás autóra. Hát valami épült, de mi...lehet soha nem tudjuk meg ;-)

A sárga betonpompa is szembeötlő volt, no de a sárgára festett juhokra a mai napig nem találtunk magyarázatot. Emlékezetes látványt nyújtottak, ez vitathatatlan.

Már majdnem az aljban voltunk, mikor szembetaláltuk magunk egy luxus Mercédesszel. Ő felfele jött, mi tolattunk vissza, hogy el tudjuk egymást kerülni. Ráadásul a kis Ford az út melletti sáncba tolatva majdnem teljesen fennakadt, alacsony autó lévén nem szereti az ilyen kihívásokat. Utólag vettük észre, hogy a szarevő mercisnek kb 10 métert kellett volna visszatolatnia, s ott volt egy passing place. Hát volt néhány keresetlen gondolatom felé küldve...remélem némiképp megkapta a fizetséget valami kisebb-nagyobb bosszúság fejében. Csak hogy érezze, a pénze nem bíztos, hogy mindenre elég, emberséget azzal nem lehet vásárolni.

Uigba beérkezve máris megpillantottunk egy kompot. De messze volt még a mi kompunk indulásának ideje, így betértünk a kis sörmanufaktúra shopjába. Azt sem tudtam melyik fajta sört tegyem be a kosarunkba. Ráadásul nem csak a söröket nem fotóztam le, magát a sörfőzdét, az üzletet, a felhozatalt sem kaptam lencsevégre. Ebből is lesz pótlás, Lewis szigetén levő szállásunkon esténként sörözgettünk, akkor készült fotó is. Igaz, azokat is az emberem kattintotta, így azt is utólag fogom feltenni.
A sörök és a kisiskolásoknak pár ajándéktárgy vásárlása után betértünk és bakancslistánkon kipipáltuk a skót fast food jellegzetes fogását, a fish&chips-et is.

Kajálás után még bőven volt időnk, így tettünk még egy kis kört Uig körül. Itt bukkantunk a skót felföld ikonikus állatkájára, a hosszú szőrű bocira is.

A kompra már bőven sötétben hajtottunk rá, s ha ez nem elég, a bő 2,5 órás út után még várt ránk egy 55 mérföldes út a szállásunkig. Hatalmas emelkedőn, tök sötétben, esőben, idegen úton nem kis kihívás volt, s ugye a kompról este fél 9-kor gurultunk le, szállásadónkat nem értük el telefonon, hát...izgalmas volt. Végül minden rendben, szálláson nem túl meleg fogadott, de olyan polárbelsős hálózsákot kaptam, hogy szerintem fürdőruciban sem fagytam volna meg. Tartsatok velünk a következő két napon is, melyen Lewis és Harris szigetét jártuk be. Telistele élményekkel.