Miután nagyjából kialudtuk magunkat, összeszedelőzködtünk és nekilódultunk.
Visszafele. Mert hát milyen az már, hogy ott vagyunk a tövén, aztán olyan látványosságok maradjanak el mint a Diamond Beach vagy épp a Jökulsárlón?! Főképp, mert felhők épp sehol, az időjárás kecsegtető volt, s nem is kellett nagyon sokat autózni visszafele. Térkép szerint 26 km. Tehát irány vissza. A fotók alapján jöhet az ítélkezés: ugye megérte?
Döntés alapján a Diamond Beach elsőbbséget élvezett. Így a glaciális tóról ismét autóból az első fotó
Autót letettük a parkolóban (ez nem volt fizetős), aztán néhány lépés után ott volt a csoda. Amit a felkelő nap csak fokozni tudott. Aki szépre vágyna, s Izlandon jár, valahogy időzítsen úgy, hogy itt reggel legyen. Imádkozzon a napsütésért. Lehet az hamarabb összejön mint a sarki fény. Nekünk legalábbis így volt. Ja nem. Férj közölte reggel, hogy akkor visszatérünk az alig, és csak autóból látott helyszínre. Milyen jól tette....
Még esküvői fotózás is volt ittjártunkkor:
Innen pedig vissza az autóhoz, és kb 500 méter után ismét leparkoltunk. Átgurulva egy hídon, plusz áthajtva az út túloldalára. Igen, ilyen közel van itt e két látványosság. A glaciális tó.
Néhány komoly járgány a parkolóban
Valahogy nem vonzott az ilyenen való utazás
Inkább a szárazföldön, víz széléről fotózgattunk
Vártak a további látnivalók, így hát ismét lovakra fel, és továbbkerekeztünk. Így szeretett minket az időjárás.
Középső lánykánk (fotókon a nagy) hatalmas nagy "lóbolond". Így hát amikor az út mellett, kerítés mögött néhány ló álldogált, nem volt kérdés, hogy megállunk. Amennyire lehetett lehúztunk a padkára, igazság szerint nem is lógott be az autó az úttestre. Izlandon ugyanis tilos az úton megállni. Azért örvendtünk annak, hogy nem csak rendőr nem jött, de egy teremtett lélek sem autózott egyik irányban sem míg meg voltunk állva.
Máig nem tudom, hogy a csajom mit tárgyalhatott a lovakkal, hogy azok ennyire derültek rajta. Fotók by csajom.
Útban Djúpivogur fele:
Djúpivogur, a legrégebbi halászfalu és az ő híres tojásai a Gleðivík vagy Merry nevű öbölben. A 34 db gránit tojás Sigurður Guðmundsson munkája. A tojások ezen a területen fészkelő madarak tojásait jelölik. 2009 augusztus 14-én volt az átadás (vagy leleplezés vagy mittomén hogy kellene helyesen írni/mondani), tehát épp fiatalabbak Kiffiúnál.
Breiðdalsvíknál tankoltunk és vásároltunk a kisboltban, majd úgy döntöttünk, hogy ugyan nem az a 9 km-es rövidítés amit a googlemap szerint spórolunk, ha nem az 1-es úton megyünk, hanem próbáljunk ki egy mellékutat is. Így Egilsstaðirt a 95-ös úton közelítettük meg. Láttunk csodabogarakat is. Sőt, a városba érkezve a navigáció úgy érzékelte, hogy az 1-es úton vagyunk. Picit érdekes ez az 1-es út :)
Szállást picit kalandos volt megtalálni, de végül élő emberrel nem találkoztunk (szálláskiadó), s mégis bejutottunk. Enyhén meredek lépcső/létra vitt fel az emeletre, de a gyerekek élvezték.
Mindenkinek ízlett az izlandi kenyér-ropi.
Az esti üveg söröcskénk.
Mellé pedig férj lelkesen nyitotta meg ezt az üveget. Hát.....neki kellett elfogyasztani, az én ingeremig nem ért el.
De az izlandi csoki.....hát be kellett alaposan osztani, nem ám nekiesni és felfalni. Bár képesek lettünk volna rá. Beosztottam, mindig csak 1 kocka jutott mindenkinek. Hálisten 2 csomagot vettünk, mindkét csomagban 2 táblácska volt. Így akadt gazdálkodnivaló.
Szállásunk a Skipalaekur Cottages-ben volt. Harmadik napi megtett kilóméterek száma közel 350 volt.
További bejegyzések izlandi útunkról
Izland 4
Izland 5
Izland 6
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése