Izlandi kalandjaink 2

Második reggel is még sötét volt mikor meg lett fújva az ébresztő. Hatalmas nagy ásításokkal azért csak útra készen állt a csapat, így mielőtt a nap fel tudott volna kúszni az égre, mi már le is parkoltunk Seljalandsfoss vízesés parkolójánál. Reggel volt, nap sem sütött igazából, még nem találtam meg az aznapi jókedvem, a szél is fújta a hűvös vízpermetet, így aztán annak ellenére, hogy eme vízesés mögé be lehet menni, kihagytam a vízfüggöny mögötti fotózást. Férj telefonja pedig nemsokkal izlandi kirándulás alatt beadta az unalmasat, így vízfal mögötti fotókkal nem szolgálhatok.

Továbbindulva, már a napocska is dörzsölgette a csipát a szeme sarkából.

Alig 30 km után máris a következő vízesésnél voltunk, éspedig a Skógafoss-nál. Ez egy 62 m magas és 25 m széles vízesés, a természet nem fukarkodott mikor ezt megalkotta.

Pózoló család:

Vízpárából előbukkanó szivárványféleség

Dyrhólaey Beach

The Arc with the Hole

Világítótorony

Pici autózás után újabb gyönyörű látványosság tárult elénk, ami sajnos most ebben a pillanatban, mikor e sorokat írom, le van zárva. A természet újrarendezte a díszletet.
Reynisfjara bazaltoszlopok, fekete homokos part és Reynnisdrangar tengerbeli bazalt sziklák fotódömping. Egyszerűen csodálatos, igazán kár, hogy most nem látogatható.

3

Nehéz dolog ennyi gyönyörűség után továbbindulni, s felkészülni más, szintén szépséges látnivaló befogadására. De sajnos ha egyszer az ember a családjával együtt útnak indul, fejébe véve, hogy a rendelkezésre álló rövid idő alatt azért körbejárja a szigetet, akkor nincs keccmecc, be kell ülni az autóba és irány a tervezett következő célpont. Most épp a Fjaðrárgljúfur kanyon. Nem tagadom, azt hiszem erről a helyről nekünk nem a táj marad emlékezetes, hanem egy megélt kaland. Ha ugyan kalandnak mondanám. De ne szaladjak előre. Megérkezünk a parkolóba (én már meg nem mondom hol volt fizetéses a parkoló s hol nem, talán majd férj is ha vissza tud emlékezni, akkor kiegészítem), autót bezártuk és indulás. Rögtön a parkoló végében egy kis építmény, ajtajára kitéve, hogy sajnos a wc nem müködik, megkérnek mindenkit, hogy a problémájukkal menjenek a legközelebbi látványossághoz (khmm....sem a világítótoronynál, sem a parton nem volt előzőleg ilyenhez szerencsénk....bár hálisten egyikünk sem szorult volna a bezárt klotyóra). Mindezt tudomásul véve, nekilódultunk a kanyonnak. Csajokul egy kilátószerűségnél megálltunk, a fiúk pedig tovább mentek felfele, megnézni mit is mulasztunk mi. 

Fiúk fentről lekiabáltak, hogy tán inkább menjünk lefele. Csajokul elindultunk. A túrista ösvényt úgy képzeljétek, hogy kétoldalról lezárt rész, vagyis kis oszlopocskák és azok közt lánc fut végig. Nos, ahogy elindultunk lefele, fentről nagy rövidítve érkezik egy eszközökkel ellátott fotós, persze rövidítve, átlépve a láncokon. Egy felügyelő szerű nőci hatalmas vasszigorral lecsapott rá s csak fújta a magáét. Pasi belátta, hogy tévedett, elnézést kért, de a nő hajthatatlan volt. Egyre csak veszekedett. Mondjuk nem tudom milyen mondanivalója lehetett, nem hallottam, hogy büntetést helyezett volna kilátásba. Csak mint akinek beakadt valami. Egész addig míg a fiúk nem kerültek a látószögébe, s ők is épp akkor akartak rövidíteni. Meg se sikerült nyikkannom, hogy figyelmeztessem, nehogy átlépjék a láncot, sasszem naccsága már elővette a sípját, s lecsapott rájuk. Viszonylag hamar megúszták, hisz ők végül nem is sikerült a kellő figyelmet elnyerjék, érkezett lentről a következő, elég becsületes szabályszegő. Míg azzal veszekedett, a fiúk leérkeztek. Megláttuk ezt a táblát, s mindannyiunkat elkapott a röhögés.

Persze, egyesek nem bírták kihagyni a hatalmas lehetőséget

Mondjuk eme tábla előtt ki volt téve, hogy lezárt terület, bla-bla-bla. Nos, Kiffiú lement a patakhoz, férj hátánál látni, hogy kavicsos út vezet oda. Na, pechére mikor jött felfele, sasszem asszonyság tekintete lecsapott rá. A szigorral együtt. Jött a dumájával, hogy a gyerek letaposta a füvet, meg hasonlók, férj hiába kérdezte, hogy ugyan, nem zavarja, hogy látni a juhok a patáikkal nagyobb kárt okoznak a növényzetnek legelés közben mint amit ember tehet azon a kavicsos részen.....hajthatatlan volt, sőt mi több, süket fülű. Csak a saját szövegét szajkózta. Gondoltam csak hamarabb szabadulunk, megfogtam a legényt, hogy arrébb álljunk míg az apja próbálja észérvekkel elérni a nőci ingereit. Elérte. Azt, hogy a nő egy adott pillanatban attól tépte a száját, hogy a gyerek miért megy el, ő a gyerekkel akar beszélni, és mi az már, hogy a gyerek nem tud angolul kommunikálni. Már láttam lelki szemeim előtt, hogy vagy ott esteledik ránk, vagy valami hasonló, mígnem a megmentésünk egy másik, láncot átlépő turista személyében érkezett. Emberünk azonnal odarohant, minket faképnél hagyva, így mi autóba be, és már ott se voltunk.
Azért picit érdekesnek tartom, hogy mióta köteles egy 9,5 éves angolul tudni?

Nahh....mindegy.
Továbbálltunk, útközben az autóból még láttunk pár fosst (vízesés izlandiul)

és ilyen gyönyörű tájban autóztunk

Következő megálló a gyeptetős Hofskirkja evangelikus templom, mellette a temető.

Itt már esni kezdett az eső, aztán kaptunk szivárványt is.

S akkor még hátra volt a Jökulsárlón glaciális tó a Vatnajökull jégmező déli részén, valamint a Diamond Beach. Ez utóbbihoz ki sem autóztunk, az időjárás áthúzta a terveinket. Jökulsárlónt is az autóból fotóztam

Második napra kb 350 km jutott. Szállásunk a Lækjarhus Farm Holidays-ben volt, jobbról a második ajtó mögötti részt tudhattuk magunkénak egy éjszakára. Elég távol volt minden fényszennyeződéstől, előjelzés rebesgetett valami sarki fényt, egy időre felnőttekül nekiláttuk vadászni is, de a fáradtság győzött, elmentünk aludni.

További bejegyzések izlandi útunkról

Izland 1

Izland 3

Izland 4

Izland 5

Izland 6