Csirkecomb tél űző színekben pompázó körítéssel

Oldalborda tegnap kivett egy adag csirkecombot a fagyasztóból. Tehát adva volt mit is kellene vele kezdeni. Igen, ebédet. Este láttam is Sedith-nél egy remek fogást, de alapanyag híjján újra kellett gondolnom. Nem tudom másnál történik-e meg, de most nem volt itthon semmiféle gyökérzöldség (na jó, gumós volt, de most nem kértem krumplit, a levesben is az volt). Tehát ismét a pince polca, jöhetett be egy üveg lecsó alapanyag.

Hozzávalók:

15 db csirke alsócomb

1 üveg lecsónak előkészített dinsztelt paprika (720 ml)

1 közepes méretű borsókonzerv

2 szál szárzeller (most próbáltam ezt a fajtát először, de nem utoljára)

1 marék fenyőmag

Páchoz a következőket kevertem össze:

4 ek méz

3 tk mustár

1 csapott tk koriandermag megőrölve

1 tk őrölt édesköménymag

1 mk őrölt fahéj

1/2 mk őrölt babérlevél

1 tk csípőspaprika (nem nevezném krémnek, valami Kínából kapott cucc, csilis keverék)

1 tk só

A combokat a fenti pácba tettem, sokat nem volt alkalmuk ott csücsülni, tovább kellett lépni. Úgy ahogy a tálban csücsültek, átzuttyintottam egy nagy jénaiba (maradék pácostól, mindenestől), a combokat szépen elhelyeztem egymás mellett. Majd az üveg paprikát összekevertem a borsóval s a combok tetejére simítottam. a szárzellert falatnyi darabkákra vágtam, majd azt is, a fenyőmagokkal együtt a combok tetejére szórtam.

Sütőben, alsó fűtéssel 200 fokon 2,5 órát sültek, majd 175 fokon turbógrillen kicsit elpárologtattam a léből.

Tálaláskor aki kért, kaphatott mellé frissen sült kenyeret, felitatni a tányérból a rendkívül finom szaftot.

Utolsó előtti képen még látni, hogy a tél könyörtelenül ragaszkodik a jogaihoz, kapta magát és sülés közben megpróbálta behavazni az asztalt. Szerencsére a próbálkozásig jutott. De azért én nem hiszek a sunyinak, ettől még minden kitelik. Én pedig tobábbra is próbálom a színeket csempészni. Hátha.