Vajas-leveles tésztába bújtatott máj és sajt

Hát az úgy volt, hogy bár Elsőszülött állítása szerinti kedvence a máj, még sem szerepel túl sűrűn az étlapunkon.. Ma pedig azt vettem elő a fagyasztóból. Igenám, de tegnap püre, akkor ma ha ugyanazt teszem az asztalra, Oldalborda megmondja, hogy neki már fáj a térde. No de májat akkor hogy is készítsem? Valahogy egy teljes újításra vágytam, de fogalmam sem volt mit is akarok. A napokban gasztros folyóírásokat lapozgattam, valószínű ott ragadt le az agyam egyik sarka a vajas-leveles tésztánál. Mert egyre csak azon gondolkodtam hogyan házasítsam a májjal. Végül egy olyan finom vacsora kerekedett, hogy Oldalborda egyszerűen nem hitte el, hogy nem valamelyik gasztros oldalról koppintottam az ötletet.

Ha netán mégis elkészítette más is, akkor arra annyit tudok mondani, hogy nem csak egy tarka macska van a világon.

Hozzávalók:

• máj
• sajt
• vajas-leveles tészta
• kevés olaj

A tészta az boltban volt vásárolva, szintén a fagyasztóban figyelt. Most egy 80 dk-os adag fele lett felhasználva, próbálkozás címszó alatt csak egy rúd készült el vacsorára.

A májat kis vékony hasábokra vágtam, kevés olajon megsütöttem, épp már ne csorogjon belőle a vér, szép rózsaszín legyen belül. Papírtörlőre szedtem.

A leveles tésztának a hosszabbik oldalára egy rend májat tettem, majd egy sor sajt szelet következett, ismét máj, ismét sajt, míg el nem fogyott a sorok alapanyaga. A tészta körülbelül egyharmada lett lefedve. A maradék tésztát ráhajtottam a töltelékre, felcsavarván. 

Volt egy előzőleg kimaradt tojásfehérjém, azzal lekentem a rúdat, amit sütőpapírral bélelt tepsibe helyeve toltam be a sütőbe. 180 fokon sült kb bő 20 percet. 

Kb 5 perc türelmünk ha volt, hogy kicsit hűljön, tudjam szeletelni. Érdekes módon, alig igényelt sózást, annak ellenére, hogy a májat nem sóztam meg, lévén azt csak a tányérban szokás, ha nem akarunk cipőtalp keménységet adni a fogsorunknak.

Család egyöntetű véleménye, hogy ilyent igenis sűrűn készítsek ezután. Hát nem fogok ellenkezni. Kivétel nélkül mindenkinek ízlett, holnapra is ilyent rendeltek. Csak nem lesz elég a vajas tészta másik fele.

A fotózásra közel semmi idő nem volt, Kiffiam kész volt kiemelni a szeletet a tányérunkból.