Oldalak

2011. 11. 11.

Pacalleves

Most nem mesélem el nektek mi is történt mikor másodszorra ettem a fent nevezett levest. Lényeg, hogy nincs mivel hencegnem. Először egyetemistaként nagybátyámékkal ettem egy étteremben. Mély nyomokat nem hagyott bennem (a kis finnyás tizenéves). A második eset után hallani sem akartam pacalról. Csak hát ugye másképp történt. Lényeg, hogy azóta sűrűn készül, mert Oldalborda szerint az éttermekben legtöbb "lájkot" érdemlő leves ez. Lányok is szívesen fogyasztják, Kiffiú még nem érzett rá az ízére, hisz ebből most a levét mind eltűntette, de pár kanál sűrű után a többit meghagyta. Szóval a tojáslevesből a tojás, lágytojás meg a pacalleves nem nyerő neki. Sebaj, ennyi idősen sokkal több dologgal voltam balhéban.
Az alábbi leves Oldalbordától megkapta az utóbbi idők legjobb pacallevese titulust. Mire én csak annyit mondtam, hogy biza rég készítettem, s azért van annyira odáig.



Hozzávalók:
  • 2 csomag pacal (ezek mostanság csak 90 dkg-osak, de konyhakészek)
  • 5-6 cikk fokhagyma
  • 3-4 húsos paprika
  • só, bors, 
  • tejföl (kb. 0,5 l)
  • 1-2 ek liszt
A pacalt megmosom, majd vízben odateszem főni. Ízlés kérdése mennyi vizet tegyünk bele, ez most nagyon sűrűre sikerült, vehettem volna elő nagyobb fazakat. A főzővízbe belenyomom a fokhagymát, sózom. Lassú tűzön főzöm, most volt ez olyan 2 óra hossza is. Félidőben beleteszem a vékony laskára vágott paprikát.
Van mikor kerül bele sárgarépa, most épp nem volt jelentkező aki kimenjen a pincébe :p
Mikor késznek nyílvánítom, akkor a liszttel és tejföllel behabarom a levest. Borsot keveset szórok bele, szerintem nem ez az a leves amely több borsot igényel.
Éttermekben "muzsdéjjal" (azaz fokhagymaszósszal) és csípős paprikával szolgálják fel. Így van ez nálunk is, bár a csípőst Oldalborda meg a két nagylány igényli. Személy szerint útálom nem szeretem a csípőst.

Amúgy ez épp ma egy hete készült, ma a a konyhát meg se bírom közelíteni, az meg kész mazochista megmozdulás részemről, hogy gasztros blogokon (a sajátom is ide sorolandó) járkálok. Éjszaka a nagy Vuk, reggel meg a rokona suhintott meg. Össze kéne szedni magam, holnapután jön a rokonság.
Addig pedig hadd dicsekedjek el Középső csajommal: ma a fogdoktornénitől nagyon jó minősítést kapott a fogsora. Sehol nincs fogkő, lyuk még kilátásban se. Egyedül azért nem kapott maximális jót, mert sajnos Oldalborda családjától örökölt. Fogszabályzó kell a csajnak. De még nem sürgős. Majd megkapja, megérdemli. Megígérte, hogy nem úgy fog tenni vele mint Elsőszülött, aki számtalan alkalommal letörte a fogszabályzói "lábacskáit". Jó párszor visszavittük, drága pénzekért kijavították, majd ismerős is javítgatta. Mígnem egyik napról a másikra az összes szárat le nem törte. Akkor volt az a pillanat, mikor eldöntöttem, hogy nem dobunk ki pénzt az ablakon. Ha ő nem akarja, nincs miért harcoljunk. Mondjuk nagy mákja volt a csajnak, ama aránylag, rövid idő alatt elég szépen "sorbaálltak" a fogai, s utána sem csámpásodtak vissza. Legalább ennyi.

10 megjegyzés:

sedith írta...

Na, ez nálam a brrrrrrrrrrr.... kategória.:D Az egyedüli dolog, amit nem eszek meg. Pedig megkóstoltam tavaly is, hogy még adjak neki egy esélyt. A leve finom, de a pacal állagát nem vagyok képes elfogani. A férjem szereti. No, de annyit jár ő vendéglőbe, hogy ha akarja, akár hetente is ehetné, úgyhogy nem sajnálom őt. :)
Apropó, ma éppen Brassóban volt, és hétfőn is ugyanoda fog menni. :)

trollanyu írta...

Ez nálam sem jön be sajnos:) Igaz leves formában nálunk sosem készült, csak pörköltnek. Kiskoromban pedig megettem a pacalt, érdekes. Neked pedig tényleg mielőbbi gyógyulást kívánok:)

Teakert írta...

Mit vagytok úgy oda?! Ma láttam Blumenthalnál (amúgy imádom a palit)a következőt: Lement Erdélybe, mert horror vacsit adott, és valami véres, Draculás kaját akart kreálni. Állítólag ősrégen volt ott egy recept, miszerint a piócákat ráaggatták egy libára, amik kiszívták neki szép piros vérit. Aztán pörcsingert csináltak a kis vérszívókból és bekajálták. Ugye-ugye, a pacal leves már nem is olyan vészes. Amúgy osztrákéknál is hagyományos kaja, csak nálunk jó sűrű, sok fűszerrel, teli pacallal, de vékonyra vágva.

Gerdi írta...

Én meg sem kóstoltam soha a pacalt, tudván, miből van. Esélyt sem adtam neki, pedig nem vagyok válogatós.
Neked mielőbbi gyógyulást, újra!
Fogszabályzós mesét én is tudok, a Fiamnak is kijutott. Neki kivehetős van egyelőre, vele kéne aludni. Kéne. De gyűlöli, ahogy Ő mondja. Pedig a fogorvos eltéved a szájában, olyan szerteszét nőttek a fogai. Leányzónak szerencsére egyelőre szabályosak a fogai.

Barbi írta...

Nálunk Apa imádja a pacalpörit, én a szaftját tunkolom kenyérrel. Már, ha van ki csinál, mert én nem futottam még neki. De már zuzapörköltet csináltam! :D
A levesről most hallok először.
Jé, a lányomék tegnap voltak fogdokinál! Akkor én is had dicsekedjek egy picit. ;D
21 gyerekből ő az egyetlen akinek hibátlanok a fogai, kérdeztem Esztit mit mondtak, mire ő büszkén: "azt mondták fogkrém reklám vagyok.." :DDD Legalább ő ne ismerkedjen meg a fúróval!

4Gyerek írta...

Gratu a te lányodnak is, Barbi!
Enyém gyereknek azt mondta még a dokinéni, hogy sűrűbben kellene hozzá járjon. Néztem nagy kerek szemekkel.....mire folytatta: legalább havonta egyszer, hogy legyen neki is sikerélménye.

Zúzapöri amúgy sűrű vendég nálunk. Szeretjük. Pacal pörkölt formájában Mo-on gyakori, míg errefele a leves.

egy humort is akkor ide
gyerekkori egyik nagyon jó barátnőm Egerben volt tanárképzőn. vizsgaidőszakban valahol kajáltak, s nem volt rest megkérdezni a pincértől, hogy ugyan mi az a Pascal pörkölt?
szóval a sok tanulás is tud ám ártalmas lenni.

Barbi írta...

:DDDDDD ez jó volt!

Roza írta...

A pacalpörköltet nagyon szeretjük, de a pacallevest még nem próbáltam ki... de ki fogom!:)

Bianka írta...

Látványra guszta, csak nem szeretem a pacalt, de mivel nem vagyok olyan kényes a levét megkóstolnám

Éva írta...

Ezt a levest még egyszer sem kóstoltam, valahogy nem kívánom !Még az a szerencsém hogy eddig senkit nem sértettem meg vele hogy nem ettem meg a főztjét!