Oldalak

2012. 04. 21.

Blogkóstoló 2. - háromsajtos, paradicsomos falatkák

Tiszta szerencse, hogy Adél meghosszabbította a Blogkóstoló névre keresztelődött, valamikor tavaly decemberben általam útjára bocsájtott, s immár úgy tűnik sorozattá növő játék határidejét. Történt ugye, hogy a gyerkők nagyszülőknél töltik a tavaszi szünetüket (holnap végre hazahozzuk őket, már hiányoznak), így a hűtőszekrény igencsak pangó tartalommal rendelkezett. Aztán a mi húsvétunk utáni héten volt az ortodoxoké, így akkor voltak itt igazából zárva az üzletek. Tehát a héten bevásároltunk, s végül olyan irányban készültem, mint ahogy a sorsolás utáni pillanatokban kinézett recepthez szükségeltetik.
Nekem Zsófi blogja jutott, melynek a Nyammm kitchen diary címet adta. Az említett recept pedig nem más mint Mozzarella tortácska paradicsommártással. Persze mondanom sem kell, hogy Zsófi igencsak megnehezítette a kitartásom, hisz az utóbbi időkben csak kapkodtam a fejem, hogy nem mozarella, hanem eper. Nem eper, hanem passiógyümölcs. Vagy pesto. Vagy mittoménmi. Aztán végül hatalmas tanácstalanságomban úgy döntöttem, hogy marad az, amit elsőre kinéztem. Hát mit mondjak: tökéletes. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy Zsófi fotóit és receptjeit olvasva, már-már a kelkáposztát is bevállalnám. Áhh, dehogy. Önként olyant (még) nem teszek. Ahhoz egyszer másnál kell meggyőződjek arról, hogy nem állja a helyét az, hogy a kelkáposzta az mégsem a nem kell káposzta.
De duma vége, nézzük mi is sült ki nálam az említett receptből kiindulva. 

Mert hát nem lehet nekem csak úgy símán leutánozni egy receptet, még ha akarom, akkor is közbejön valami. Mint pl. bizisten akartam szerecsendiót reszelni a töltelékbe, de akkor jutott eszembe, mikor a kis csini darabok már a sütőben süttették magukat. De helyette került bele más.

Hozzávalók a tésztához:
  • 22 dkg liszt
  • 1 nagy tojás (ez épp kettő sárgával rendelkezett)
  • 5 dkg vaj
  • 50 ml tej
  • 2 csipetnyi só
  • kevés liszt a tészta kinyújtásához
 a töltelékhez:
  • 12 dkg mozzarella
  • 8 dkg orda
  • 2 paradicsom
  • 1 tojás
  • 1 dl tejszín (vagy édes házi tejföl)
  • 4 dkg érett juhtúró (a csípős, sárga fajtából) de persze Zsófinál parmezán szerepel
  • bazsalikomlevelek (jelen esetben száraz, mert a friss még mostanában bújt ki)
  •  só, bors (aki nem felejti el, tehet frissen reszelt szerecsendiót is)
a paradicsommártáshoz:
  • 5 dl sűrűbb paradicsomlé
  • 1 hagyma
  • 2 ek olaj
  • 1-2 friss rozmaring ágacska
A tésztához a vajat picit megolvasztjuk, de ne teljesen folyósra, hanem olyan krémes állagúra. A tojást, a krémes vajat, a sót, a tejet a liszthez adjuk és egy ruganyos tésztát gyúrunk belőle. Lisztezett munkafelületen kinyújtjuk, 12 részre osztjuk, s kibélelünk velük 12 muffinformát. Ha szilikonos formánk van, akkor csak beletesszük a tésztát, de ha nem, akkor előtte vagy sütőpapírral béleljük, vagy kikenjük-lisztezzük a mélyedéseket.
A tölteléket a következőképp tesszük a formákba: a mozzarellát apró kockákra vágjuk, s beleszórjuk a muffinformákba. A paradicsomokat forró vízbe dobjuk, majd pár perc után kivesszük, lehúzzuk a héját. Apró kockákra vágjuk, a mozzarelladarabok tetejére tesszük. Erre jön az orda, egyenlően belemorzsolva a muffinformák tetejére. A tojást elkeverjük a tejszínnel/tejföllel, ebbe tesszük a fűszereket, majd bekanalazzukk a 12 formába. A juhtúrót a legvégén tesszük rá, majd 190 fokon 20 percig alsó-felső fűtésnél sütjük, majd további 5 percig turbógrillezzük. Ezalatt elkészítjük a mártást.
A hagymát apróra vágjuk, üvegesre fonnyasztjuk a forró olajon. Ekkor hozzáadjuk a paradicsomlevet, majd lassú tűzön addig kevergetjük, míg a kívánt sűrűséget beállítjuk. Sózzuk és apróra vágott, friss rozmaringgal ízesítjük.
A sütőből kivett falatkákat paradicsommártással tálaljuk. 

Ha csak ezt kínáljuk, akkor reggelire kevéssé valószínű, hogy ez az adag egy 4 személyes családnak elég lesz. Személy szerint a fotón látható adagot toltam be, Oldalborda a dupláját (nem volt türelme kivárni míg elkészül - gasztromagazint olvasva megéhezett - kis füstölt szalonnával verte el előtte az étvágyát). Ha a gyerkők itthon lennének, a minimum a másfélszeres adag amivel indítok (Kicsilány minimális bevételét figyelembe véve). De a rendelést elfogadtam, lesz még ilyen. Igaz, a kannibál férfi megszólalt, sonkát óhajt a töltelékbe. Hát legyen.
Azért hadd köszönöm meg Zsófinak, hogy volt amiből kiindulni, s finomat készíteni reggelire.

6 megjegyzés:

Viki írta...

Mesések :))

CsillaHúgod írta...

"Kannibál férfi" - ez jó! :-)
Tetszenek a fotók!

trollanyu írta...

Nagyon klasszak, csodásan néznek ki:) A ragadozók nálunk is húst kívánnak mindig:)

Lilla írta...

Hmm, jó kis recept! Kipróbálandó!

Gerdi írta...

Már megcsodáltam, megkívántam, most szóvá is teszem! Nagyon tudnám szeretni! De jó, hogy útnak indítottad ezt a játékot, különben sose lelek rá erre a receptre.

Nyammm írta...

NAgyon szuper lett, megkockáztatom, hogy ízletesebbek, mint nálam:) Kipróbálom majd a te verziódat is, mert gyakran szokott készülni nálunk:) NAgyon szép a formája is:) Köszönöm a kedves előszót is:)