Oldalak

2012. 04. 17.

Panda kalács

Tavaly már egyszer nekifutottam megírni ennek a kalácsnak a receptjét. Vagyis mondjam azt, hogy a formázását képekkel illusztrálva. Hisz a kalács recept az már szerepel nálam, bár nem vagyok bíztos abban, hogy tartottam a mennyiségeket (hadd ne keressek most vissza).
Szóval akkor Pandára fel!


Hozzávalók: 
  • 50 dkg liszt, 
  • 2,3 dl tej, 
  • 1 tojás, 
  • 5 dkg élesztő, 
  • 6 dkg cukor, 
  • egy csipet só, 
  • 5 dkg margarin 
  • a barna rész kialakításához 1 teáskanál kakaó; 
  • a szájhoz 8-10 kandírozott cseresznye (vagy málna, eper), 
  • a szemeknek 6-7 aszalt szilva (vagy sötét szemű mazsola),
  • 1 tojássárga a tészta tetejének lekenéséhez
 
A langyos tejhez hozzáadjuk a cukrot, sót, majd ebben felfuttatjuk az élesztőt. Az élesztős elegyet hozzáadjuk a liszthez, majd belekavarjuk a tojást. A margarint megolvasztjuk, majd lassacskán beledagasztjuk a tésztába. A bedagasztott tésztát két részre osztjuk: egyharmad és kétharmad arányban. A kisebbik részbe beledagasztjuk a kakaót is. A két színt még tovább osztjuk: a kakaósból kimérünk egy 15 g-os, két 50 g-os darabot, majd a maradékot kettéosztjuk. A fehér tésztából kimérünk egy 35 g-os, egy 80 g-os darabot.

A legnagyobb fehér tésztát kinyújtjuk, nagyjából 22x30 cm-es formára. A hosszú oldal közepét kirakjuk a félbevágott kandírozott cseresznyével.

A 35 g-os fehér tésztát kinyújtjuk egy vékony, de 22 cm hosszú sávban, mellyel befedjük a cseresznyedarabokat.

A legkisebb kakaós tésztából 22 cm hosszúságú darabot sodrunk, ezt rátesszük a betakart cseresznyékre.

A középső méretű fehér tésztát is kinyújtjuk 22 cm hosszú darabra, s befedjük vele az előző csokis rudat.

A két közepes méretű barna tésztát szintén 22 centis sávban kinyújtjuk, mindkettő közepére a kettévágott aszaltszilva darabkákat helyezünk, majd hengeresre formázzuk.

Ezeket a hengereket a fehér tésztahalom két oldalára fektetjük.

Ezután a halmok két oldaláról a fehér tésztát ráhajtjuk a közepére.


Egy kalácsformába tesszük a tésztát kelni, a tetejére rátesszük a maradék két barna tésztából sodort 22 cm-es rudakat, majd lekenjük tojássárgával a tetejét.

15-20 perc kelés után kivesszük a formából, tepsire tesszük, 190 fokon 35 perc alatt szép pirosra sütjük. Ha túl piros lenne a teteje, akkor félidőben sütőpapírt boríthatunk rá.
Rácsra téve hagyjuk kihűlni.


Ha kihűlt, akkor csak bírjuk olyan gyorsan szeletelni ahogy a gyerek kezek kinyújtódnak felénk.

16 megjegyzés:

Kati írta...

Nahát ez nem semmi! Emelem kalpom előtted.Ennyi türelmed van, az nagyon jó:) Gratula, én is elkapkodnám az biztos:)

4Gyerek írta...

Kelt tésztákhoz van türelmem. Meghálálják.
Macaronokhoz is lenne, csak azokhoz még nem nőttem fel. Inkább előkapom az élesztőt, úgy is fél kilós kiszerelésben vásárolom.

Ja, még van pár szelet, küldöm a futárral. Jó?

Nelli írta...

De klassz!Nagyon tetszik!A gyerekek biztos díjazták4:-)

Blogkonyha írta...

Hát ez csúcs! Nagyon édes, tényleg maci kinézete van! Láttam már a neten ezt, de nem mertem belevágni. Most hogy képről-képre látom a fázisokat, elgondolkodtató...Szóval kalap megemelve, ügyes vagy! :o)

Névtelen írta...

Ez nagyon ötletes és jópofa! Lehet hogy valamelyik nagyobb ünnepre kipróbálom, nagy sikere lenne:)

Panna írta...

Nagyon jópofa :D

Katalin írta...

Hát ez nagyon aranyos!!! Ügyesen megcsináltad, hogy minden a helyére kerüljön :)

Bors and Pepper írta...

Hát ez a panda supercool!

Judyt írta...

Juj,hát ez naggggyon cuki!! :)

Zsuzska írta...

Tényleg türelemjáték, de nagyon megérte a képek alapján!!!!

Unknown írta...

Ez nagyon ott van! Gyönyörű és ötletes! Imádom!

Juci írta...

Hát ez egészen jól sikerült! Bravó!

kisribizli írta...

Millefiori kalács.. CSÚCS!!! :))))

Gerdi írta...

Na ne:-) Ki talál ki ilyeneket? Le a kalappal előtte! Annyira aranyos! Muszáj megsütnöm. Lehet, ez is fél évet várakozni fog:-)

Viki írta...

Én már nagyon sok kalácsot sütöttem életemben, de enni talán egyetlen egyszer. Egyszerűen nem csúszik le a torkomon. Meg akarok tőle fulladni :((( Na de ennek a Pandának lerágnám a két fülét.
Kalapemelés, mély meghajlás és elismerésből is a legnagyobb. Ügyi vagy :)) !!

4Gyerek írta...

köszi-köszi.
azt azért nem állítottam egy percig sem, hogy az ötlet az enyém.
több helyen is láttam már, talán a culinar.ro fórumja adta meg az utolsó lökést.