Oldalak

2012. 10. 26.

Flódni, ezúttal mint kalács

Hát jól eltűntem. Eleinte egy kis lazításra vágytam, majd Oldalborda betárolt 2 hetes kisrécékből. Szám szerint 60 db-ot vett. A kis dilisek aztán ösztönösen folyamatos pancsolásban tengették volna mindennapjaikat. Csakhogy....épp akkor érkeztek hozzánk, mikor a hőség elköszönt Brassóból. Így mire feleszméltünk, se perc alatt már csak 57 élő kisréce fogadott az etetéskor. Ekkor váltottam (teljes egészében "megnyertem" a gondozásukat), étel folyamatosan volt náluk, inni azonban csak akkor kaptak mikor ott voltam. Egyenként kivettem őket a szállásukról, inni kaptak, majd visszapakoltam. Hát ne tudjátok meg, hogy mekkora felszusszanás volt, mikor múlt hét szombaton nagykorúsítottuk őket. Bár a héten ha Oldalborda épp nem akkor megy be hozzájuk amikor, ismét apadt volna a létszám :( Szóval az állatkertünk szépen lefoglal. Azt hiszem nem is igazán tettem itt szóvá, hogy mik is tartoznak az állatkertünkbe. Hát ugye kezdtük a csibékkel és tyúkokkal. Szorosan követték őket a kacsák (hmmm.....de finomakat ettünk már belőlük...ezeket is meg kellene itt osztani), majd érkeztek a pulykafiókák. Aztán a meglévő nyúl állomány is szaporodott - vagy úgy, hogy minden gyerek kapott egyet egyik bácsitól itt az utcában, vagy pedig fialt az anyanyuszink. Kétszer. Utána a kisrécék. Majd 3 napra rá érkeztek a röfikék. Van két mangalicánk. Hát egy álom a gazdaságban. Igaz ugyan, hogy már jócskán hízott példányokat tároltunk be (130 kg körüliek), de gond velük egy szál se. Kint tartózkodnak a szabad ég alatt, be vannak kerítve egy nagy területen, esznek, túrkálnak, alszanak. Kb. 3 hét elteltével láttuk először, hogy nem csak input létezik, van biza output is. De mert bőszen túrkálnak, nem kell takarítani utánuk. Na ja, mégis. A kukorica csöveket bedobjuk, ők szépen leszemezgetve megeszik, majd a csöveket ki kell idővel gyűjtögetni. Szeretik a hullott almát, a krumplit is megeszik. Ami nekünk nyerő: nem kell főzni. Szóval a zsákból egy hatalmas vödörnyit odateszünk nekik, aztán ők elrágcsálják. Tegnapelőtt estére sikerült makkot is vennije Oldalbordának. Hiába no, a kis röfik a kedvencei.
A szárnyas apasztás projektnél külön köszönet Maimoninak, a gazdálkodó cimkével ellátott írásaiért. a 60 fokos vízben áztatásos módszerről ha nem olvasok nála, a mai napig kínlódás lenne a kopasztás.
Aztán a héten apadt a tyúkok létszáma. Nem épp saját akaratunkból. Ki tudja hogyan, de a kis kapirgálók utat találtak ami a baromfiudvarból a külvilág fele vezet. A kíváncsiság pedig vitte őket. Kettő a kutya fogsora között végezte. Kettő megmenekült, de közülük egyet vágni kellett, nem bírt 2 nap után se talpra állni. A negyedik mára újból a többiek társaságát élvezhette. Mi pedig a léc kerítést kibéleltük dróthálóval. Na, azóta (2 napja) nem volt szabadon bóklászó tyúkunk.
Közben a kicsi ovis betegség jeligével itthon lébecol, 1 gyerekért nem megyünk naponta 2x az oviig, így nővérkéje is itthon várja míg Kiffiú ismét mehet az oviba.
Aztán mi tagadás, ha az ember hanyagolja a blogot, hajlamos azt mondani, hogy áhh.....még 1 nap lazítás belefér. Azt hiszem ideje ennek most végetvetni.
Van némi elmaradásom a FB kenyeres csoportjában, már egy egész hadsereg várakozik eme receptre. Ma estére ígértem, hogy várakozásuk ezennel célba ér. Jöjjön hát a megígért flódni kalácsom.


Flódnival Székelyudvarhelyen kerültem ismerettségbe. Valahogy ködbe veszett nálam az idők során. Aztán Edó felidézte az emlékeket. Majd elkészítettem a klasszikus verziót. Ne mondjam, hogy fotóra nem futotta. Csak erősen macerás volt, így folyamatosan kibújtam az ismétlésre való felkérés alól. Mígnem....gondoltam egyet, s belegondoltam egy fonott kalácsba. Kelt tésztásba. Hisz a keltek egy nagy szerelmem. Az eredmény az én várakozásomhoz felnőtt. Azt hiszem, hogy a látvány valóban lenyűgözte a vendégeket. Ugyanis Édesapám 70 éves születésnapjára vittem, a meghívottaknak nagyon tetszett. Még akkor is, ha a hatalmas felhozatal bőséges zavarától nem is bíztos, hogy egy egész szelettel sikerült fogyasszanak. Nem mondom, emberes adah egy vékonyka szelettel is. Ilyen alapon a klasszikus flódni emberbarátibb ;-)

Hozzávalók: 
a tésztához:
  • 50 dkg liszt
  • 2,2 dl tejszín
  • 1 tojás
  • 8 dkg cukor
  • 2,5 dkg élesztő
  • 5 dkg vaj
a töltelékek:
  • 15 dkg mák, 8 dkg cukor, 60 ml alma must
  • 15 dkg dió, 8 dkg cukor, 60 ml alma must
  • 75 dkg alma, késhegynyi őrölt fahéj, 10 dkg cukor, 1 evőkanál búzadara
  • 2 púpozott evőkanál kemény szilvalekvár (olyan amit cukor nélkül készítenek órákon keresztül) 
a tetejére a kenéshez:
  • 1 tojássárga, 2 evőkanál tej.
Szokásos módon elkészítjük a kelt tésztát. Ehhez a tejszínt kissé meglangyosítjuk, feloldjuk benne az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot. A tejszínes elegyet a tojással együtt hozzáadjuk a liszthez, majd ruganyos tésztát gyúrunk. A vajat megolvasztjuk és apránként a tésztába dagasztjuk. A dagasztás végével a tésztát meleg, huzat mentes helyre tesszük és letakarjuk. Míg a tészta kel, elkészítjük a töltelékeket. A mákoshoz felforraljuk a mustot a cukorral, ráöntjük a mákra. A dióssal hasonlóan járunk el. Az almáshoz az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, kockára vágjuk, megszórjuk a cukorral és a fahéjjal majd fedő alatt megpároljuk. Ha jó puha és sok levet engedett, akkor fedő nélkül kissé elfőzzük a levét. A töltelékeket kihűtjül. Ha a tészta duplájára kelt, 4 egyenlő részre osztjuk. Mindeniket kb. 55-60 cm hosszúságú téglalapra kinyújtjuk. A másik oldala elég rövid lesz. A tészta kb. 4 mm vastag kell legyen. Mindenik tésztalapot megkenünk 1-1 töltelékkel és a hosszú oldal mentén felcsavarjuk. Az almás tölteléknél a kinyújtott tésztát megszórjuk a búzadarával, s csak utána tesszük rá az almás tölteléket. Az alma hajlamos eláztatni a tésztát. Ha szükséges, a feltekerés végén a tészta szélét összecsípjük, hogy ne tekeredjen le. Ha elkészült a 4 töltött rúd, akkor négyes fonással megfonjuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük, 20 percig újból kelesztjük. Ezalatt a sütőt 190 fokra felfűtjük, a kalács tetejét megkenjük a tejjel elkevert tojássárgával és 35 perc alatt szép pirosra sütjük. 

9 megjegyzés:

Gerdi írta...

Valamiért az állatkertet nem irigylem tőled, nem mintha nem szeretném a házi tyúkhúslevest, de nem érzek hajlandóságot hozzájuk. No meg hol? Na, van kibúvóm, kicsi a telek.
De ezt a kalácsot kicsit igen. No nem irigykedek, alkalomadtán megsütöm.

Kati írta...

Na akkor teljes a gazdaság:)
És ez a flódni valami istenien néz ki:) Igaz én eredeti változatban nem ettem, de ez nagyon tetszik így:)

Katalin írta...

A kalácsod gyönyörű, szívesen megkóstolnám most :)
Szépek lehetnek az állataitok, biztos sok a gond velük, de öröm is van bőven. Kiskoromban nálunk is volt otthon disznó, csirke, kacsa, macska.... nagyon szerettem őket!

hankka írta...

Valamikor gyerekkoromban nekünk is hasonló "állatkertünk" volt, gyerekként kényelmes helyzetben voltam, én csak élveztem, nem volt vele munkám. :) Nekünk pedig csak egy szem kutyusunk van, őt is nagyon szeretjük! :) A flódnid irtó guszta, nagyon finom lehet, recept mentve! :)

Mézeskalács írta...

Gyönyörűségesen szép ez a kalács. Azt hiszem én gond nélkül bevállalnék egy szelettel:) Hű, mennyi mindenetek van már állat fronton! Malackát mi is nagyon szeretnénk, de egyenlőre a helyünk nem teszi lehetővé, viszont ha minden jól megy talán meg tudjuk venni a szomszéd kertet, ami hatalmas. Na akkor, legalább két vietnámi malac biztosan költözik hozzánk...meg kacsa...meg liba...meg nyuszi(mondjuk az mindenképpen)....meg még több bari:) Bár benneteket közel sem fogunk megközelíteni létszámban:)

Illéskrisz Konyhája írta...

Na végre, előkerültél! Már azt hittem, sosem olvaslak... :o)
Hát van munka a szárnyasokkal nem mondom! A kalácsod egyszerűen baromi guszta! Jó szaftos és tele van minden jóval. Én imádnám...

HajniZoli írta...

Nagyon nézegettem a korábban felrakott képet. Az biztos, hogy laktató, de nagyon finom lehet. A négyes fonást nemigen tudom, de megoldom majd:-)

Jutka írta...

Nagyon guszta..dobj egy szeletet :)

tücsi írta...

"Zabálni" való az a tálca. Gyönyörűséges. Már leírtam a receptet!:)
A barátnőmnek van baromfiudvara, nem is igen tud elmozdulni mellőlük.