Flódni, ezúttal mint kalács

Hát jól eltűntem. Eleinte egy kis lazításra vágytam, majd Oldalborda betárolt 2 hetes kisrécékből. Szám szerint 60 db-ot vett. A kis dilisek aztán ösztönösen folyamatos pancsolásban tengették volna mindennapjaikat. Csakhogy....épp akkor érkeztek hozzánk, mikor a hőség elköszönt Brassóból. Így mire feleszméltünk, se perc alatt már csak 57 élő kisréce fogadott az etetéskor. Ekkor váltottam (teljes egészében "megnyertem" a gondozásukat), étel folyamatosan volt náluk, inni azonban csak akkor kaptak mikor ott voltam. Egyenként kivettem őket a szállásukról, inni kaptak, majd visszapakoltam. Hát ne tudjátok meg, hogy mekkora felszusszanás volt, mikor múlt hét szombaton nagykorúsítottuk őket. Bár a héten ha Oldalborda épp nem akkor megy be hozzájuk amikor, ismét apadt volna a létszám :( Szóval az állatkertünk szépen lefoglal. Azt hiszem nem is igazán tettem itt szóvá, hogy mik is tartoznak az állatkertünkbe. Hát ugye kezdtük a csibékkel és tyúkokkal. Szorosan követték őket a kacsák (hmmm.....de finomakat ettünk már belőlük...ezeket is meg kellene itt osztani), majd érkeztek a pulykafiókák. Aztán a meglévő nyúl állomány is szaporodott - vagy úgy, hogy minden gyerek kapott egyet egyik bácsitól itt az utcában, vagy pedig fialt az anyanyuszink. Kétszer. Utána a kisrécék. Majd 3 napra rá érkeztek a röfikék. Van két mangalicánk. Hát egy álom a gazdaságban. Igaz ugyan, hogy már jócskán hízott példányokat tároltunk be (130 kg körüliek), de gond velük egy szál se. Kint tartózkodnak a szabad ég alatt, be vannak kerítve egy nagy területen, esznek, túrkálnak, alszanak. Kb. 3 hét elteltével láttuk először, hogy nem csak input létezik, van biza output is. De mert bőszen túrkálnak, nem kell takarítani utánuk. Na ja, mégis. A kukorica csöveket bedobjuk, ők szépen leszemezgetve megeszik, majd a csöveket ki kell idővel gyűjtögetni. Szeretik a hullott almát, a krumplit is megeszik. Ami nekünk nyerő: nem kell főzni. Szóval a zsákból egy hatalmas vödörnyit odateszünk nekik, aztán ők elrágcsálják. Tegnapelőtt estére sikerült makkot is vennije Oldalbordának. Hiába no, a kis röfik a kedvencei.
A szárnyas apasztás projektnél külön köszönet Maimoninak, a gazdálkodó cimkével ellátott írásaiért. a 60 fokos vízben áztatásos módszerről ha nem olvasok nála, a mai napig kínlódás lenne a kopasztás.
Aztán a héten apadt a tyúkok létszáma. Nem épp saját akaratunkból. Ki tudja hogyan, de a kis kapirgálók utat találtak ami a baromfiudvarból a külvilág fele vezet. A kíváncsiság pedig vitte őket. Kettő a kutya fogsora között végezte. Kettő megmenekült, de közülük egyet vágni kellett, nem bírt 2 nap után se talpra állni. A negyedik mára újból a többiek társaságát élvezhette. Mi pedig a léc kerítést kibéleltük dróthálóval. Na, azóta (2 napja) nem volt szabadon bóklászó tyúkunk.
Közben a kicsi ovis betegség jeligével itthon lébecol, 1 gyerekért nem megyünk naponta 2x az oviig, így nővérkéje is itthon várja míg Kiffiú ismét mehet az oviba.
Aztán mi tagadás, ha az ember hanyagolja a blogot, hajlamos azt mondani, hogy áhh.....még 1 nap lazítás belefér. Azt hiszem ideje ennek most végetvetni.
Van némi elmaradásom a FB kenyeres csoportjában, már egy egész hadsereg várakozik eme receptre. Ma estére ígértem, hogy várakozásuk ezennel célba ér. Jöjjön hát a megígért flódni kalácsom.

Flódnival Székelyudvarhelyen kerültem ismerettségbe. Valahogy ködbe veszett nálam az idők során. Aztán Edó felidézte az emlékeket. Majd elkészítettem a klasszikus verziót. Ne mondjam, hogy fotóra nem futotta. Csak erősen macerás volt, így folyamatosan kibújtam az ismétlésre való felkérés alól. Mígnem....gondoltam egyet, s belegondoltam egy fonott kalácsba. Kelt tésztásba. Hisz a keltek egy nagy szerelmem. Az eredmény az én várakozásomhoz felnőtt. Azt hiszem, hogy a látvány valóban lenyűgözte a vendégeket. Ugyanis Édesapám 70 éves születésnapjára vittem, a meghívottaknak nagyon tetszett. Még akkor is, ha a hatalmas felhozatal bőséges zavarától nem is bíztos, hogy egy egész szelettel sikerült fogyasszanak. Nem mondom, emberes adah egy vékonyka szelettel is. Ilyen alapon a klasszikus flódni emberbarátibb ;-)

Hozzávalók: 

a tésztához:

• 50 dkg liszt
• 2,2 dl tejszín
• 1 tojás
• 8 dkg cukor
• 2,5 dkg élesztő
• 5 dkg vaj

a töltelékek:

• 15 dkg mák, 8 dkg cukor, 60 ml alma must
• 15 dkg dió, 8 dkg cukor, 60 ml alma must
• 75 dkg alma, késhegynyi őrölt fahéj, 10 dkg cukor, 1 evőkanál búzadara
• 2 púpozott evőkanál kemény szilvalekvár (olyan amit cukor nélkül készítenek órákon keresztül) 

a tetejére a kenéshez:

• 1 tojássárga, 2 evőkanál tej.

Szokásos módon elkészítjük a kelt tésztát. Ehhez a tejszínt kissé meglangyosítjuk, feloldjuk benne az élesztőt, hozzáadjuk a cukrot. A tejszínes elegyet a tojással együtt hozzáadjuk a liszthez, majd ruganyos tésztát gyúrunk. A vajat megolvasztjuk és apránként a tésztába dagasztjuk. A dagasztás végével a tésztát meleg, huzat mentes helyre tesszük és letakarjuk. Míg a tészta kel, elkészítjük a töltelékeket. A mákoshoz felforraljuk a mustot a cukorral, ráöntjük a mákra. A dióssal hasonlóan járunk el. Az almáshoz az almát meghámozzuk, magházát eltávolítjuk, kockára vágjuk, megszórjuk a cukorral és a fahéjjal majd fedő alatt megpároljuk. Ha jó puha és sok levet engedett, akkor fedő nélkül kissé elfőzzük a levét. A töltelékeket kihűtjül. Ha a tészta duplájára kelt, 4 egyenlő részre osztjuk. Mindeniket kb. 55-60 cm hosszúságú téglalapra kinyújtjuk. A másik oldala elég rövid lesz. A tészta kb. 4 mm vastag kell legyen. Mindenik tésztalapot megkenünk 1-1 töltelékkel és a hosszú oldal mentén felcsavarjuk. Az almás tölteléknél a kinyújtott tésztát megszórjuk a búzadarával, s csak utána tesszük rá az almás tölteléket. Az alma hajlamos eláztatni a tésztát. Ha szükséges, a feltekerés végén a tészta szélét összecsípjük, hogy ne tekeredjen le. Ha elkészült a 4 töltött rúd, akkor négyes fonással megfonjuk. Sütőpapíros tepsire helyezzük, 20 percig újból kelesztjük. Ezalatt a sütőt 190 fokra felfűtjük, a kalács tetejét megkenjük a tejjel elkevert tojássárgával és 35 perc alatt szép pirosra sütjük.