Oldalak

2010. 09. 07.

Halikra, igazi, nem hamis


Történelemnek annyit, hogy elsőszülöttem a boltban ha meglát kész dobozos ikrát, addig nem nyugszik, míg a kosárba nem alkudozza tőlünk.
Múlt héten, mikor a tonhal "akadt" a kosarunkba, a halas rész egyik hűtőjében halikrát is láttam. Felötlött bennem a régi idők emléke, mikor a Nagytatim olyan halakat hozott haza, amelyek ikrát is tartalmaztak, s azokból Anyukám keverte ki az ikrát. Hú, de finom is volt. Igaz, abban volt apróra vágott schnidling, de mert ezidáig még nem került a kiskertembe ilyensmi (majd lesz, idő kérdése), hát most nálam kimaradt.
Nem tudom ki vásárolt eddig friss ikrát s ki nem, ki szeretne ezentúl s ki nem, kinek a konyhájába jut netán frissen fogott halból s kinek nem, azért megemlítem a hosszabb távon történő, általunk használt tárolási módját is. Szóval ikra ha belsőségként kerülne ki a halból, akkor kissé megtakarít, leöblít, majd egy befőttes üvegbe beletesz, s a tetejére minimum centi olaj kerüljön, amiből az ikrának tilos kilógni. Aztán üvegre tető rácsavar, majd irány a hűtő polca, netán ajtaja.
Nos, nálam is egész a mai napig a hűtő ajtaján várta szebb sorsra fordulását a múlt héten beszerzett adag. Aminek fele visszacsücsült a helyére, majd az elkövetkező 1 hónapon belül valamikor csak fel lészen használva.
Aki pontos adagokat vár el tőlem, azt most sajna ki kell ábrándítsam. Ugyanis nem méricskéztem, ment a saját megszokott stílusomban minden: szemre és ízre.
Kezdtem azzal, hogy kb 3/4 liter tejet odatettem főni, majd egy kemény tejbedarát főztem belőle. Hogy mennyi darával? Fogalmam sincs, csak töltöttem. Majd kihűtöttem. Igen ám, de becsületesen kemény lett. Emlékeim szerint azért nem épp ennyire kemény, már-már darabokra szétváló volt amit Anyukám főzött. Hát ez van alapon, kezdtem belekeverni az olajat. És tettem, kevertem, tettem, kevertem, majd mikor kb. olyan 3 dl olaj elfogyott, hát leálltam ezzel, mert azt vettem észre, hogy mintha kezdene kicsapódni az olaj, azaz nem szívja már magába. Ekkor hozzákevertem olyan 6-8 kiskanálnyi ikrát, vettem a mixer tésztakavaró részét, s azzal próbáltam homogenizálni. És ebadta keveréke még mindig távol állt a krémessé válástól. Elővettem a tejet, keveset löttyintettem bele, majd bevillant a megoldás: Anyukám is ha elégedetlen volt az állaggal, akkor borvizet ásványvizet kevert bele. Amolyan becsületes bubisat (szénsavasat). Előkaptam én is a 2 literes palackot, s adj neki. Hát mire elégedett lettem a művemmel, beletettem vagy fél liter vizet. Persze közben sóztam, meg aprítógéppen átengedett hagymát is tettem hozzá (hja, ha lusta belereszelni az ember lánya). Meg hiányzott a szájam íze szerint egy kis citromlé belőle. Megyek is a citromkészlethez, de döbbenetemre meg kellett állapítanom, hogy citromlé formában elillant a háztartásból. Hát meg kellett várnom míg a bolt közelében járó oldalborda nem pótolta azt amit elhasznált.
Addig is próba-cseresznye alapon készítettem egy kis adagot amibe kis citromfüvet tettem.
Elsőszülött már el is kezdte az alkudozást, hogy a hétfőn esedékes iskolai évnyitóra már ikrás kenyeret tegyek neki a hátizsákjába. Bármilyen hatalmas adag is készült, ismerem a család befogadó képességét, s nem igazán látok esélyt arra, hogy 6 nap múlva is legyen még belőle.
Készült citromfűvel ízesített verzió is, kíváncsi vagyok milyen lesz (most épp át kell adja a citromfű az aromáját a cuccosnak)

2 megjegyzés:

Névtelen írta...

Kedves 4Gyerek! Most találtam rá a blogodra. Érdekes ez a recept, mi a hal belsőségeit /ikrát, "tejet"/ halászlébe főztük meg. Tehát az ikra nyersen kerül felhasználásra, és csak az olajban pácolódik. Biztosan jó izű, tápláló pástétom készül belőle. Egyszer meg kellene próbálni.
ica

4gyerek írta...

Ica: persze az ember lánya/fia a halászlébe is teheti az ikrát. Ott is nagyon finom, csak valamiért mi gyakrabban eszünk ilyen kikevert ikrát mint halászlét főzzünk.