Csirkecsíkok salátával, VKF-re, a 42-ikre

Színpompás étel....színpompás étel. Dübörög már egy ideje a fejemben a 42-ik VKF témája, melynek háziasszonya Strawberry.. De milyen színes is legyen?

Eper? Nálam most talán pépesítve a fagyasztóban, vagy esetleg ásatások után ha 1 üveg lekvárt még találni. 

Déligyümölcs? Most május beköszöntével talán mégsem.

Akkor milyen színeset? Hát salátát, hisz ezt kívánja a szervezet. S mert szombaton csak a gyerekekkel voltunk itthon, hát számukra valami kézzelfoghatóbb, ehetőbb is kellett. Csak salátával nem igazán lettem volna népszerű. S lőn kis husi is mellé.

Hozzávalók:

• csirkemell, ujjnyi vastag csíkokra vágva
• só
• 2-3 ek szójaszósz
• 1 tojás
• 4 púpos ek liszt
• tej
• méz
• szezámmag
• fél fej káposzta
• 4 centi friss gyömbér
• 4 szál sárgarépa
• fél fej saláta
• 3 piros kápia paprika
• 25 dkg koktélparadicsom
• 1 nagyobbacska fej lilahagyma
• 2 marék sótlan mogyoró
• kevés citromlé
• olaj a husi sütéséhez

A csíkokravágott húst kissé sózom, összekeverem a szójaszósszal, hagyom kissé állni. Ezalatt a tojásból, lisztből, tejből sűrű palacsintatésztát keverek, amibe csipet sót teszek. 

A zöldségeket megmosom, a salátát apró darabokra tépkedem, paprikát karikázom, paradicsomokat negyedelem. S mert a gyerkők könnyebben eszik az apróbbra készített salátát mint a darabosat, ezért a robotgép nagylyukú reszelőjén engedtem át a káposztát, répá, gyömbért és hagymát. 

A mogyorót a késes aprítóval kicsit kisebbekre vágtam, ne csak a mogyorót egyék, hanem a salátát is. Bejött ;)

Az egészet összekevertem, sóztam, citromlevet csöpögtettem rá.

A husicsíkokat beleborítottam a palacsintatésztába, s onnan villával egyessével kihalászva a forró péajba tettem, szép pirosra sütöttem (nagyon gyorsan sülnek), tálba szedtem. Egy kis csészébe mézet kevertem szezámmaggal, s a még forró husikra kanalaztam, jól összekevertem.

Kicsilány nem hazudtolta meg önmagát, evett, de csak keveset.

Kiffiam a salátát első kanál után kiköpte. Hiába no, apja fia, húst csakis hússal.

Középső csajom először kijelentette, hogy a répát nem eszi meg, mert keserű. Nem árultam el neki, hogy a gyömbért érzi, akkor csak a husi tűnik el az ő pocijában is.

Elsőszülött nem kommentált semmit, de a tányérja neki ürült ki elsőnek.

Oldalbordának is maradt vacsorára. Hú, de csúszott neki. Ami meglepett, arra kért, ilyent máskor is készítsek. De ne felejtsem ki belőle a mogyorót. Hát hogy is tehetném? Kicsilányt is a mogyoró vitte rá a saláta evésre (ő meg öcsikéje egyébként igencsak szeretik a friss zöldségeket, csak nincsenek szokva/szoktatva, hogy körítésként szolgáljon, ráadásul vegyesen)