Ma délben a desszert kürtőskalács volt, igencsak pozitív fogadtatással. Oldalborda délután aludt egy jót, majd egy konyhai megjelenésem alkalmával épp ki nem rakott onnan, hogy meglepetés vacsora készül. Több se kell, visszajöttem a szobába. Kis idő elteltével érkezett az itt látható tányér meg a fényképezőgép. Fotót is készített. Legkevesebb amit tehettem, hogy megköszöntem (és még kaptam utána 1 szeletkét), s most meg is mutatom.
A kenyér tetején zsírban pirított fokhagymakarikák voltak. Az az eléggé beégett fehér rész a fotón az fenyőkéregbe töltött juhtúró, úgy kérgestől szeletelve. A pirítóskenyér meg azért olyan sötét (neeem, nem járt a tengerparton), mert Oldalborda némi paradicsompürét kis vízzel elkevert, belevágott néhány lapi bazsalikomot, a kenyérszeletkéket megforgatta a paradicsomos lében, majd a fokhagymákat kiszedve a zsírból, a kenyerek csüccsentek bele. Érdekes mód nem szoktam zöldhagymát fokhagymával enni (persze salátában más, ott egyéb zöldség is van), de ez naaaagyon ott volt.
Köszönöm szépen a vacsorát.
5 megjegyzés:
Azta de jó dolgod volt:-)))
Egy szavad sem lehet:-)Nagyon fincsi lehetett!
nincs is egy szavam se.
sőt mikor kérdezte, hogy néztem-e meg a képet, mondtam neki a laptopon megtalálod.
bejött a szobába, majd vissza a konyhába, s rávágta: egészségedre. ;)
Hű nagyon guszta és milyen szép szív alakú paradicsomod van
Hűűű, azannya!!! Nem semmi kaja és nem semmi férj!:)
Megjegyzés küldése