Születésnap, kirándulás, túrázás, elektronika fürdetés

Azt sem tudom hogyan érjem utol magam. Ezt mi sem szemléltei jobban, mint azon példák, hogy nem volt időm a Martinellitől kapott díjjal kapcsolatos bejegyzésemre, remélem azért hamarosan jön az is. Másik példa, hogy az elmúlt hétvégi haveri szülinapozásra nem én készítettem a tortát. Addig olvasgattam Cakeni írásait, hogy jött a döntés: telefonon megérdeklődtem és Enikő szívesen vállalta. S mert a májusban születettek nagyjából tiszta csupa pasik, nem is volt kérdéses milyen formatorta lesz a választott. Hát persze EZ volt az ötletadó. Mert semmi közünk az egészségügyhöz (na jó, dokikat sajna olykor látogatunk), így persze a vörös kereszt nem játszott. Meg a román felirat sem. Díszítés nélkül nem élet az élet, Enikő dobott rá egy tetoválást. Bevallom első reakcióm egy rezzenéstelen orrhúzás volt (ugye Enikő nem láttad? :D), de a többieknek, főleg fiúknak nagyon tetszett. Tehát ott volt a helye (izé, túlzottan ellenzek mindenféle bőr elleni támadást...eddig csak a lányoknak nem engedtem apjuk bőrére hivatkozva az arcfestést, de most már miattam is jogos a tilalom. persze a torta az bele kellene férjen a toleranciámba, majd jobban fegyelmezem magam).
Ím, figyeljétek milyen klassz (és nem uccsó sorban rendesből kedvező árfekvésű....oké, tudom nem ez a reklám helye, de mégis) tortát alkotott Enikő. Azt sajna nem tudom szemlélteni, hogy milyen finom. Max annyit, hogy nem maradt belőle. Igaz, a banda jó része végül nem tudott eljönni, de két nap alatt azért kivégeztük.

 a pasik reakciója

 mondtam milyen klassz?

amikor a házigazda szíven szúrta

és tapogatva szeletelte :D

Másnap aztán felmentünk a Nyugati Kárpátokba. Szeretünk kirándulni, volt mikor Hajdúszoboszlói szilveszterezés után Krakkó és környékét jártuk össze. Ez a mostani zsebbarátabb verzió, de annál egészségesebb. Szombaton hatalmasat túráztunk, nap végére kértem a papírt s ceruzát, hogy tegyem írásba: soha többet nem akarom teljes nagyságában megcsinálni a Galbena völgyi túrát (semmi lazsálás, egy kis 45 perces piknikkel együtt 8 órás túra volt). Bár tudtam mi vár ránk, 12 évvel ezelőtt szintén itt túrázgattunk, akkor egy hétig barangoltuk a környéket. Azért élmény volt májusban is látni, hisz így megtudtam, ott is rengeteg a medvehagyma (de inkább soha többet nem eszem medvehagymát, de onnan nem gyűjtök).

 péntek délután, a Csodavár felülnézetből, a 2-es völgy

 kezdődik a Galbena túra

 virágzó medvehagymák

 Galbena patak, a barlangból való feltörés után

 kicsi zubogó a patak mentén

 néhol lánc segítségével kellett a sziklák mellett leereszkedni

 Galbena nagy vízesés és a völgy lefele

 a sziklamászás adta izgalmak talán itt érnek véget

 a Virágréten sajnos még alig volt virág, de kimászni a hegyen igencsak megerőltető, s hol a vége....

 látod-e babám, látod-e babám amott azt a nagy hegyet?

ha igen, akkor oda ki kell mászni.

 fent a hegytetőn az Eszkimó barlang, ahol még augusztusban is hó van

ez is az Eszkimó barlang

Vasárnap a Szamosbazár volt a cél, barátok fele nem vállalta, inkább ment haza. Így négyesben indultunk neki, végül ismét feleződtünk. 

Oldalbordámmal hősiesen haladtunk előre, többször levettem a cipőm-zoknim, s úgy haladtam előre mikor a patakon kellett átkelni. Aztán a térdeim bemondták az unalmasat, megálltam. Pasim még továbbment picit, aztán ő is megfordult. Egy helyen ölbe is kapott, hogy ő majd átvisz az adott kritikus ponton. Szinte sikerült is. Szinte. Ugyanis megcsúszott, egyenesen a patakba csobbantunk mindketten. Fényképezőgép ért elsőnek a vízbe. Oldalamon a fényképezőgép táskája szintén megmerült, szerencse a másik objektív a hátizsák belső zsebében megúszta. Oldalborda telefonjaival egyetemben. Az én telefonom a fényképelő táskájában volt szerencsés megfürdeni. Hát nem voltunk felhőtlenül boldogok. Sőt. Az 500 eurós gépért szakadt meg a szívem. Persze helyben szétszedtem, akku le, objektív le, memóriakártya ki. Telefon szintén darabjaira marcangolva. Mint két ázott ürge jutottunk vissza a kocsihoz. Igaz, már cipőstől gázoltunk a vízben, minden mindegy alapon. Kb. így festettünk mikor a haverok megláttak:

Oldalbordáról csorgott a vér rendesen, nekem meg a gatyám nyúlt ki alaposan a víztől. Ázott elektronika az autó kesztyűtartójába téve, lévén ott jó meleg, hadd párologjon a víz. Este mire hazavetődtünk, a telefonom hálisten már működött. Fényképelőt nem volt merszem tegnap reggelig összepuzzlelozni (ööö, milyen hülyén néz ki így írva). Akkor mégiscsak megtettem. Hát mint kiderült, a Szamosbazárban (Meleg Szamos forrásvidéke) nem négyen voltunk, hanem öten. Fortuna is ott túrázott inkognítóban. Szerencsénkre. Mert a régi gépünk decemberben az uszodában lehelte ki lelkét (betette neki az ajtót a hatalmas pára, s hiába száradt ki, nem igazán működik). Igaz, arra azért jó volt, hogy ha már azonos memóriakártya jár beléjük, a régi segítségével legalább a képeket sikerült kimenteni.

Szóval gyönyörűséges hosszú hétvége áll mögöttünk. Ha minden igaz, akkor a VORC (Veszprémi Off Road Club) szervezte egyhetes Erdélyi túrájuk első állomása is épp ezen a környéken lesz. Ha Isten is úgy akarja, akkor mi is velük túrázunk. Pontosítás: a Galbena és a Szamosbazár általam teljesítve, én a Csodavár barlangpatak túrájára vágyom. Akinek a leírás esetleg nem elvette, hanem meghozta a kedvét Pádis környékén túrázni, annak ajánlom. Hátha nem olyan car a térde mint az enyém.