Azt hiszem volt már egy rahátos kifli itt a blogon. Na, ezt tegnap este dobáltam össze. Hétvégén ugyanis nem voltunk itthon, hazafele míg a tesók aludtak, Kicsilány unalmában éhes lett. Na persze dehogy volt ő az, csak jobbat nem bírt kitalálni. Megígértem neki, hogy ha hazaérünk, majd sütök rahátos kiflit. Elég is volt neki az ígéret (főleg mert már rég aludt mire kivettem a sütőből). Csodálkoztam, de nem kérte számon ma reggel. Azért az ovisok is kaptak kicsi kezükbe egy kiflicskét induláskor, ha már a nagyoknak ezt csomagolt Oldalborda a suliba.
Teljesen ad hoc mód szórtam bele a tészta hozzávalóit a kenyérsütő üstjébe. A hozzávalókat grammban adom meg, lévén nálam a kenyérsütő üstje felkerül a mérlegre, s ott mérek mindent (na jó, tojást nem)
- 260 g langyos víz
- 65 g olaj
- 25 g élesztő
- 5 g só
- 65 g cukor
- 600 g liszt
- 1 tojás
A hozzávalókból ruganyos tésztát dagasztatok a géppel, majd azt kikapcsolom, s hagyom duplájára kelni. Akkor kiveszem, kicsit kinyomom a levegőt, majd 4-be osztom, ezeket egyenként kör alakra nyúktom, hat cikkre vágom, a körívre rahát darabkákat teszek, s feltekerem, sütőpapíros tepsire teszem. Ismét hagyom kelni, ezúttal olyan 20 percet. Tetejüket tojással megkenem. 170 fokos sütőben 25 perc alatt szép pirosra sütöm. Most légkeverést alkalmaztam, a két tepsit egyszerre tettem be. Másképp 180 fokon sültek volna.
Gyerekkorom másik hatalmas kedvence volt, mikor Brassóba költöztem még volt egy hely ahol csudifinom péksütiket lehetett vásárolni. Aztán a közelében levő szálloda terjeszkedett, terület bekebelezve. Így kénytelen vagyok itthon készíteni. Előnye, hogy bíztos friss, bíztos finom, hátránya, hogy mostanság nem lehet bárhol rahátot venni. Amit nem is igazán értek miért.
Középsőm már hazajött a suliból. Kért még rahátos kiflit. Hát egyszerre haraptunk bele 1-1 kiflibe. Az én kiflimben halvány sárga volt a rahát, az övében olyan narancssárgás. Így tőle kértem kölcsön fotózásra. És megkaptam. Azóta persze már megette :) Még van pár darab, de szerintem nem sokáig. Ovisoknak majd ismét viszem, hazafele rágcsáljanak.
10 megjegyzés:
Milyen rég nem ettem ráhatós kiflit, pedig hogy szeretem. A közeljövőben biztos fogok készíteni, hogy most eszembe juttattad :)
Nagyon guszták lettek a kiflik!
Szia!
Mi az a rahát? Amúgy nagyon jól néz ki a kiflid.
Vali, a rahát az egy török eredetű édesség, valamilyen szinten zselé szerű, lehet különböző ízesítésű (leggyakrabban gyümölcsös, mentolos, vaníliás), nagyobbacska kockákra vágott, porcukorba forgatott darabokkal.
Tudomásom szerint Mo-on nem igazán van lelőhelye.
Még van rahátom! Én szeretem használni kiflibe, kalácsba. Nagyon jó ez a kiflicske!
Itt még nem láttam rahátot, de Kanadában kapni:-) Érdekes, nem?
Kanada? ha látnak benne profitot, miért ne?
Úh, a rahatért apukám van oda...Mikor régebben voltak Erdélyi rokonaink, akkor sokat hoztak a nagyiék, apu spórolósan ette, hogy tovább tartson...Jó kis kifli lehet. Megkóstolnám milyen az íze rahattal...
Sajnosnem tudom, mi az a rahát:) De nagyon guszták lettek a kiflik, szívesen megkóstolnám, milyen az íze.
Nahááát, mindig tanul az ember:) Rahát ide, rahát oda, a kifli nagyon szép lett:)
Nagyon szép lett a kiflid! Kérdezni akartam én is hogy mi a rahát ? de közben olvasom hogy mi is valójában. Nem lehet lekvárral helyettesíteni?
Rahátos kifli... kalács... nagymamám specialitásai:)) Milyen rég nem ettem! És hogy megkívántam. Még langyosan imádom a legjobban.
Megjegyzés küldése