Könnyed bolognai pulykamellből - Lakókocsis étkezés 2

Folytatódik a lakókocsi konyhájából kikerült finomságból az étkezés. Ha már a leves olyan könnyen ment, ráaádsul húsmentes volt, hát csak illik kedvezni a húsevőknek is. Készüljön valami az ők ízlésükre. De mit tegyünk, ha azon elvünk mellett maradnánk, hogy minimális időt töltsünk fakanállal a kézben? Mint rutinos lakókocsis, bátran mondhatom, hogy készüljünk elő még otthon. Azaz....félkész ételt viszünk magunkkal, amiben csak az van amit beletettünk, semmi extra E, sem guargumi, sem pedig kutyagumi. Megéri az otthoni előkészület, hogy csettintésre a leves után máris varázsoljuk a főételt.

Hozzávalók: 

• 50 dkg pulykamell, 
• 1 hagyma, 
• 2 evőkanál olaj, 
• 3 dl paradicsomlé, 
• só, bors; 
• 20 dkg reszelt sajt.

A húst ledaráljuk. A hagymát felkockázzuk, forró olajon megfonnyasztjuk majd hozzáadjuk a darált húst. Fedő alatt megpároljuk. Ha a hús nem enged levet, kevés vizet teszünk alá, közben sózzuk, borsozzuk. Amikor a hús megpuhult, beleöntjük a paradicsomlevet és összefőzzük. Az így elkészült húst forró, csírátlanított üvegbe tesszük, lezárjuk. Egy lábosba vizet öntünk, beletesszük a lezárt üveget, majd forrástól számítva 20-25 percig dunsztoljuk. Az így kapott üveget nyugodtan szállíthatjuk hűtőszekrényen kívül is, nem kell azonnal felhasználjuk mihelyst a kempingbe érünk.
Étkezés előtt az üveg tartalmát egy lábosban felmelegítjük, spagettit főzünk mellé, reszelt sajttal megszórva kínáljuk.

Nos, mi veszi fel a sok időt? A spagetti megfőzése, majd a mosogatás. De ha jól számolok, ennyi idő alatt ha szerencsénk van, a zsúfoltabb helyeken még a rendelésünket sem veszi fel a pincér ;-)

Sárgarépás zöldborsóleves - avagy mit eszünk ha lakókocsizunk

Ki hinné, hogy voltunk mi még kétgyerekes család is :D Még akkoriban vásároltunk egy lakókocsit. Hatalmas lakókocsit. Két tengelyes, vonófejjel együtt közel 9 méter. Elvonszoltuk egyszer egész Arezzoig. Egy építkezés miatt zsákutcává átlényegült utcába is majd beszoroltunk San Marinoban. A horvát Krk sziget Baska nevű üdülőtelepén addig keresgéltük a második kempinget, míg egy kis vitorlások számára fenntartott kikötőben találtuk magunkat. Érdekes volt az igencsak hosszú járgánypárost kivinni onnan újból az útra (szűk és meredek volt a hely). Szóval emlékgazdag kirándulásaink vannak a lakókocsinknak köszönhetően. Símán elférünk benne hatan is, szóval nem adjuk ám senkinek. Ő a mi mozgó szállodánk. Klassz dolog, hogy saját ágyneműmben alhatok, saját konyhámban saját ízlésünkre főzhetek (na jó, nincs ellenvetésem ha a lányok segítenek mosogatni), akkor eszünk amikor akarunk, nincs kötelező napi szieszta, csendespihenő. Sőt, ha a pénztárcánk megengedi, akár a tervezettnél tovább is szabadságolhatunk, avagy ha épp egy szar időjárás jut osztályrészül, hát hamarabb el lehet hagyni a kempinget, nem bánja a zsebünk.
Rájöttetek, hogy imádok lakókocsizni? Ha tehetném, bizisten minden hétvégén rákapcsolnám a vonóhorogra, aztán szervusz város.
Na....jó lesz felébredni, ez nem a való világ. Legalábbis nem most, nem nekünk.

De mert a főzést a lakókocsizásokkor sem hagyjuk ki (oké, azért 1-2 alkalommal befigyel egy pizzavacsora, egy városnézős ebéd), hát gondolhatjátok, olyankor nem az a cél, hogy más sütteti magát a nappal, szeli a hullámokat a tengerben én pedig izzadjak a kis mini konyhácskámban a pár fazakammal, a megszokott komfortom nélkül. Ripsz-ropsz egy leves, egy főétel, sőt....olykor a desszert is a lakókocsi konyhájából kerül ki.
Ha kíváncsiak vagytok egy lakókocsis menüre, akkor legyetek résen. Reményeim szerint még a napokban megmutatom.
Elsőként álljon itt egy leves.

Hozzávalók: 

• 30 dkg sárgarépa, 
• 1 üveg zöldborsókonzerv (vagy egy zacskó mirelit zöldborsó), 
• 1 tojás, 
• 2 púpozott teáskanál liszt, 
• 2 evőkanál olaj, 
• só, 
• aprított petrezselyemzöld (a szárított, morzsolt is megfelelő).

A sárgarépát meghámozzuk, kockára vágjuk. A borsókonzervet lecsöpögtetjük. Az olajat felhevítjük, rátesszük a sárgarépát és a zöldborsót, majd fedő alatt kissé megpároljuk. Felöntjük vízzel, megsózzuk, majd a zöldségeket puhára főzzük. A tojást a liszttel símára kavarjuk, majd a fővő levesbe szaggatjuk nokedlinek. Aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.

Virágok

Hát ezek ugyan nem a kertben nőnek, de még csak nem is kerülnek sem vázába, sem virágcserépbe. Annál inkább a pocakok mélyére. Lévén ezek a virágok a mostani kekszsorozatom hátvédei.

Hozzávalók: 

• 25 dkg vaj, 
• 20 dkg étkezési keményítő, 
• 15 dkg liszt, 
• 15 dkg cukor, 
• 1 tojás, 
• 1 tojássárga, 
• 2 evőkanál vaníliakivonat; 
• aszalt vörösáfonya a díszítéshez.

A vajat a cukorral elkavarjuk, hozzáadjuk a két tojásárgát, a vaníliakivonatot, a lisztet, majd a tojásfehérjét és a keményítőt. Egy relatív kemény tésztát kell kapjunk, ha szükséges, akkor még kevés lisztet adjunk hozzá. Megfelelő forma segítségével egy sütőpapíros tepsire virágokat nyomunk, közepükre aszalt vörösáfonyát teszünk. 170 fokos sütőben 18-20 perc alatt megsütjük

Pilóta keksz

Avagy egy hasonmása. Mert volt már nálam ilyensmi. Igaz, gőzöm sincs fenn van-e a blogon. De.....lehet orvosolni ha nem volna.

Hozzávalók:

• 40 dkg liszt, 
• 20 dkg étkezési keményítő, 
• 25 dkg cukor, 
• 1 dl tej, 
• ½ dl tejszín, 
• 15 dkg vaj, 
• 1 kávéskanál sütőpor, 
• 2 tojás, 
• 1 vaníliarúd, 
• 10 dkg étcsokoládé.

A vajat elkavarjuk a cukorral, hozzáadjuk a tojást és azzal együtt is símára kavarjuk, majd hozzáadjuk a tejet, a tejszínt és a vanília kikapart magjait. Ezután fokozatosan hozzáadjuk az előzőleg homogénné elegyített liszt-, keményítő-, sütőpor hármast. Fóliába csomagolva hűtőszekrénybe tesszük 1 óra hosszára. Enyhén lisztezett munkalapon 7-8 mm vastagra nyújtjuk, tetszőleges formákra vágjuk, majd sütőpapírral bélelt tepsire rakjuk és 180 fokos sütőben 13-15 percig sütjük. Az étcsokoládét gőzfürdő fölött megolvasztjuk, a kekszek talpát belenyomjuk, s a kekszek fehér oldalára fordítva rácsra téve hagyjuk a csokoládéréteget megszilárdulni.
Arról már említést sem teszek, hogy a kiskorúaknak ne egyszerre adjuk a kezükre az egész mennyiséget. Különben harcolhatunk velük, hogy lécci.....párat.....fotózni!

Darálós keksz

Ha már Kriszti azt mondta jöhetnek sorban....hát szófogadó leszek :)

Emlékszem, hogy évtizedekkel ezelőtt, mikor még egyetemre jártam, ez a keksz eléggé jolly joker szerepét töltötte be. Mikor abszolut ihlethiány volt, nem tudtuk mi lenne az a süti ami kielégíti majd az igényeket, akkor pikk-pakk összedobtuk ezt, persze minimum dupla adagból. Csokizás nem volt, azt most vetettem be a gyerkőcök kedvéért.
Tavalyelőtt azt hiszem négyszeres adagból dolgoztam, vittük magunkkal a terepautós kirándulásra. Hát erősen fukar kézzel osztogatva sem volt egy szál sem a harmadik napon. Nagylányok már csak unalmukban is tolták befele az autó hátsó ülésén.
Most is dupla adagból készült, rendesből közelharc alakult ki a végén a fotópéldányokért. Harc, melybe Oldalborda is beszállt. Amúgy....álltalában nem kakaós változatot sütök, de ez most így alakult. ;-)

Hozzávalók: 

• 45 dkg liszt, 
• 15 dkg zsír, 
• 15 dkg cukor,
• 2 tojás, 
• 1 teáskanál szódabikarbóna, 
• 1 citrom leve, 
• 2 dkg kakaó.

A szódabikarbónát megfuttatjuk a citrom levében, majd a többi hozzávalóval együtt laza tésztát gyúrunk. Húsdarálóra szerelhető formával tetszőleges mintájú és hosszúságú tésztacsíkokat vágunk, melyeket sütőpapírral bélelt tepsibe, egymástól kis távolságra helyezve 180 fokos sütőben 13 perc alatt megsütjük. Díszítésnek egyik végét márthatjuk olvasztott fehér csokoládéba.

Rizskeksz

Ült egy csomag rizsliszt a kamrámban. Talán már-már meg is feledkeztem róla, mikor a gyerekek kekszért esedeztek. Benéztem a dugipolcra, majd müködésbe lendült a fantáziám. Az eredmény....elég ha azt mondom, hogy pikk pakk szublimált az egész?

Hozzávalók: 

• 25 dkg rizsliszt, 
• 12 dkg vaj, 
• 1 tojás, 
• 10 dkg porcukor, 
• 1 citrom leve.

A vajat a cukorral símára kavarjuk, hozzáadjuk a tojást, majd apránként a lisztet és a citrom levét. A citromtól és a tojás méretétől függően esetleg további citromlé szükséges. Az így kapott masszából csillagcső végű habzsákkal, sütőpapíros tepsire kis rózsákat nyomunk, melyet 180 fokon 11 percig sütünk. A kekszek talpa kell egy pici színt kapjon, a kekszek nem szabad színt váltsanak. Porcukorral meghintve tálaljuk.

Hozzak még keksz receptet? Itt egy vegyes tányér, melyik következzen? Van még darálós keksz, pilóta keksz és virágok.

Hagymás omlett

Múltkoriban Oldalborda nem volt itthon szombat reggel. Hát sajnálhatja. Nagyon szereti a tojást, de ezt most nélküle fogyasztottuk. A málnaecet királyság volt, igencsak jót tett a hagymának. 

Hozzávalók: 

• 6 tojás, 
• 3 hagyma, 
• 2 gerezd fokhagyma,
• 1 teáskanál frissen aprított zsályalevél, 
• 1 evőkanál málnaecet, 
• 5 dkg csípős juhtúró,
• 4-5 szál petrezselyemzöld, 
• 2-3 evőkanál olívaolaj.

A hagymát csíkokra vágjuk, a fokhagymát zúzzuk majd serpenyőben az olívaolajon barnulásig dinszteljük. Ekkor hozzáadjuk a zsályát, sózzuk, borsozzuk, ráöntjük az ecetet, és hagyjuk, hogy a folyadék elpárologjon. Közben megkavarjuk. A tojásokat egy külön tálban felverjük, hozzáadjuk a morzsolva aprózott juhtúrót, az aprított zöldpetrezselymet. Kis lángon enyhén kevergessük, majd amikor kezd megkötni, a kevergetést hagyjuk abba, s ha összeállt a massza a serpenyőnkben, akkor fordítsuk át egy másik serpenyőbe vagy tepsibe, majd forró sütőben süssük készre. Forrón tálaljuk.

Mariska kifli

Hogy mitől is Mariska? Hát nem tudom. Kifli. Töltve. Bármivel. Na jó, inkább édes töltelékkel.

Hozzávalók: 

• 4 tojás, 
• 15 dkg mangalicazsír, 
• 25 dkg porcukor, 
• ¼ l tej, 
• 2 dkg élesztő, 
• 65 dkg liszt,
•  csipet só; 
• dió, mák vagy lekvár a kiflik töltéséhez, 
• 1 tojás a kiflik tetejének lekenéséhez

A tojásokat símára kavarjuk a zsírral, majd hozzáadjuk a porcukrot. Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk, majd a liszttel együtt a tojásos keverékhez adjuk és egy közepesen kemény tésztát gyúrunk belőle. Jó vékonyra, 3-4 mm vastagra kinyújtjuk, négyzet alakú darabokra vágjuk, megtöltjük, kiflit formázunk, tetejüket felvert tojással lekenjük. 160 fokra melegített sütőben 25 perc alatt szép pirosra sütjük.

Laktató saláta

Édesanyám kérdezte, hogy kecskesajt érdekel? Aztán hozott két darabot. Fele elment csak úgy magában. Aztán a másik felének egy részét Oldalborda 1-2 kanál mangalicazsírban megsütötte. Innen továbbgondoltam a maradék kecskesajtot, bele egyenesen egy finom salátába.

Hozzávalók:

• 60 dkg koktélparadicsom, 
• 30 dkg zöldborsó, 
• 30 dkg bébispenót, 
• 25 dkg kecskesajt, 
• 2+2 evőkanál olívaolaj, 
• só, 
• bors,
•  morzsolt oregánó, 
• 1 teáskanál cukor, 
• 4 evőkanál balzsamecet, 
• citromfű és mentalevelek.

A koktélparadicsomokat kettévágjuk, vágási felületükkel felfele egy tepsibe tesszük, megszórjuk 1 teáskanál sóval, 1 teáskanál cukorral, megcsöpögtetjük 2 evőkanál olívaolajjal, megszórjuk morzsolt oregánóval. 100 fokos, légkeveréses sütőben 6-7 órát aszaljuk, majd kivesszük és hagyjuk kihűlni. A zöldborsót enyhén sós vízben puhára főzzük, lecsöpögtetjük és kihűtjük. A spenótot megmossuk, lecsöpögtetjük, felitatjuk a vizet róla. Ha van salátacentrifugánk, akkor pillanatok alatt száraz spenótleveleket kapunk. Ha a spenótlevelek nagyobbak, akkor apróbb darabokra tépkedjük, majd egy tálba tesszük a zöldborsóval együtt. Hozzáadjuk a balzsamecetet, alaposan összeforgatjuk, hogy mindenhol érje az ecet, majd tányérokra rendezük.

Közben egy tapadásmentes serpenyőben megforrósítunk egy evőkanál olajat, az 1,5-2 centi vastag kecskesajt szeleteket egyesével, mindkét oldalán megsütjük. Ha szükséges, felhasználjuk a maradék olajat is.

A megsütött kecskesajtot úgy melegen kockákra vágjuk, az aszalt paradicsomokkal együtt a saláta tetejére tesszük, megszórjuk citromfű és menta levelekkel, tálaljuk.

Ha nincs bébispenótunk, akkor fiatalabb leveleket használjunk.

Tudjátok milyen gyorsan kámforrá változott? Oldalborda miután a levese után betolta az adagját (na jó, a fentiek kb. 4 személyre vonatkoznak, én ennél többet készítettem), lazán kijelentette, hogy ez nagyon finom volt, és laktató. Na tessék. Ő, a "kannibál", azaz a hatalmas húsimádó. Akit csak hússal lehet jól lakatni. Ráadásul a levesben sem volt hús. Ráadásul a kecskesajt ezennel elfogyott :(

DNK, avagy a dagasztás nélküli kenyér

Az, hogy a kenyérsütés megszállotja vagyok, nem is vitás. Évente talán 1x-2x ha előfordul, hogy üzletben vesszük a kenyeret (no meg ha Édesanyám ad egy fél, a faluban kemencében sütöttet....de ugye az sem bolti ;-) ). Jómultkorjában az történt, hogy Oldalborda kénytelen volt kenyeret venni, mert úgy alakult az ebéd, hogy kenyér kellett hozzá, de itthon épp minimálnál is kevesebb volt. Kicsilányom felkiáltott, hogy puha-puha kenyérke karéja. Apja meg rám nézett, s így szólt: ezt most meg ne halljad, nehogy többet ne süss itthon kenyeret, a bolti az förtelem. Hát nem, nem hagyok én fel a sütögetéssel. Bár a múltkor kipróbáltam egy mini kenyér erejéig a Diószegi pékség krumplis kenyerét, hát azzal el bírnék lenni.
A múltban, pár éven keresztül nagy ritkán sütöttem a kenyérsütőgéppel, s hát.....a lapátot álltalában elfelejtettem kivenni a dagasztás végén, sülés után pedig irritált a lyuk. Aztán rátaláltam Limarára, onnan előkerült a kacsasütő jénai, a kenyérsütő már csak a dagasztás "piszkos" munkáját végezte, dagasztás után kelesztés, formázás és jénaiban megsütés volt a sorrend. Aztán.....elromlott a kenyérsütő. Épp előtte olyan 2-3 héttel kezdtem belejönni a dagasztás nélküli verzióba. Az idők során volt némi próbálkozásom ezzel, de soha nem nyerte el a tetszésem. Aztán Gabojsza oldalán megtaláltam a számunkra ideális receptet. Ennek már olyan 7 hónapja talán, de lankadatlanul kitartok. Olykor variálom a liszteket, graham, rozs, teljes kiőrlésű, aminek következtében a folyadék mennyiség picivel megnő, de a siker garantált.
Az ősz elején sóhajtoztam nagyokat, hogy milyen jó is lenne valami öntöttvas edény, lecserélni a kacsasütőt. Sóhajaim meghallgatásra találtak, apósomtól kaptam két egyforma lábost. Először bizony lógó orral állapítottam meg, hogy a lábosoknak nincs fedele, hogy sütök majd úgy kenyeret. De azt kell mondanom, hogy hiába lenne fedele, azt a sülés közben megdagadó kenyér bizonyára lenyomná, s kikandikálna a lábosból. De hát miért is pöccre egyforma a két lábos? Hát persze az egyik van alól, a másik meg ráfordítva lefedi az elsőt. Ennél csodásabb pedig mi lehet? Születésnapra kapni még két vaslábost, mely az előzőnél nagyobb. Ez utóbbiban a sütés még enyhén szólva technikai akadályokba ütközik, ugyanis a kisebb méretű lábosban sütéshez az alapanyagok egy 5 literes, műanyag, saját tetővel rendelkező vederben állítódnak össze, mely épp elég ahhoz, hogy a kelés során ne bújjon ki a tészta. A nagyobb lábos több alapanyagot kívánna, amihez ugye nagyobb kelesztőedény szükséges. Még egyenlőre ennek beszerzése várat magára, hisz az 1,65 kg-os kenyér símán elég nekünk 3 napra.

A sok duma után álljon itt a receptem:

Hozzávalók:

• 2,5-3 dkg friss élesztő (vagy ugye ennek megfelelő száraz)
• 2,5 dkg só
• 8 dl víz (ha van tejsavónk, akkor azzal igazi királyság a friss kenyér)
• 1 kg liszt

A műanyag vödör aljába belemorzsoljuk az élesztőt, hozzáadjuk a sót, majd a folyadékot. Ezután rászitáljuk a lisztet (újabban semmi pénzért ki nem hagynám ezt a mozzanatot, jobb lesz így a kenyér), egy evőkanál segítségével összekavarom, hogy ne legyen szárazon maradt liszt benne, majd rápattintom a vödör tetejét és egy melegebb helyre teszem 6-14 óra erejéig kelni (igencsak nagy a tolerancia, de hát ugye a rendszeres kenyérsütésnél számomra a flexibilitás muszáj beleférjen, ellenkező esetben nem bírom a különböző programokat megfelelően rendezni). Ideális talán a 8 óra lenne, de nálam figyelembe kell venni, hogy a villanyművek évtizedek óta nem fejlesztettek a környéken, mi a hálózat legvégén vagyunk, s biza nálunk a 220 az olyan mint a fehér holló. Ha a műhelyben heggesztenek, oda kell az áram, szóba sem jön, hogy én a sütőt 250 fokra felfűtsem.
Szóval ha a kelesztési időt lejártnak tekintjük akkor az asztallapot kissé belisztezzük, kiborítjuk a kenyértésztát, meghajtogatjuk (jobb oldalról balra, balról jobbra, lentről fel és fentről le), kelesztőkosárba egy textilt teszünk, melyet belisztezünk, a formázott tésztát hajtogatással lefele a kosárba tesszük, a kilógó textíliával betakarjuk, és újabb rövid kelesztés következik, mely annyit tart, míg a sütőt 250 fokra felmelegítjük. Az alsó lábos is bekerül a hideg sütőbe, mely 250 fokra forrósodik a sütővel együtt. Ha a sütő felfűtődött, a forró lábosba beleborítjuk a kenyeret, így a tűrések találkozása felülre kerül. Rákerül a fedőként szolgáló másik lábos és 50 percig sül a kenyér. Ekkor a felső lábos leemeljük, ha szükséges még 5 percig sül a kenyér, hogy szép piros legyen a teteje.
Persze az egész sülés vaslábos és sütő függvénye.
Gabojsza oldalán (amit fennebb belinkeltem) egy kis videó is be van linkelve, nem árt megnézni, főleg a vizuális típusoknak, nem bíztos, hogy a leírásommal mindenki teljesen elboldogul.
A kenyeremről annyit, hogy Édesanyám legelőször nem hitte el, hogy a kenyér nem valahol kemencében sült.

Akkor itt álljon egy pár fotó. Az első még a kacsasütőben sült, a többi már a vaslábosban, amiről szintén itt egy fotó.

Vannak akik a kenyértésztából bagettet formáznak, nálunk ilyen nem igazán történik meg, akkor tuti 1 nap alatt eltűnne az egész, s bizony nem díjazom az extra péktermék fogyasztást.

Sárgarépás kuglóf

Mondhatom, hogy évek óta olvasom, hallom: répatorta fel, répatorta le. Még a nyuszikás viccek sem hagytak békén. Répatorta van?

Aztán persze nem én lennék én, ha komolyra veszem a figurát és répatortát készítek. Mert miért lenne torta? Legyen muffin forma. Vagy legyen síma süti. De akár....kuglóf. Hát lett kuglóf. Ráadásul startból kettő. Meg a maradékból két muffin. Aztán aki akarja elhiszi, aki akarja megkérdi Oldalbordát, aki nem, az nem tud utánajárni. Lévén.....sülés után szinte azonnal megettük az egyik muffint, aztán a fotóra valahogy csak az egyik kuglóf futott be. A másik....lemaradt.

Hozzávalók: 

• 3 tojás, 
• 15 dkg cukor, 
• 2 dl olaj, 
• 30 dkg liszt, 
• csapott teáskanál szódabikarbóna, 
• csipet só, 
• 2-3 teáskanál citromlé, 
• 1 evőkanál vanília kivonat, 
• 45 dkg sárgarépa; 
• vaj és liszt a sütőforma kikenéséhez.

A tojásokat a cukorral habosra kavarjuk, hozzáadjuk az olajat, majd a citromlében felfuttatott szódabikarbónát, a csipet sót és a lisztet. Legvégül beletesszük az apróra reszelt sárgarépát. A kuglófformát vajjal kikenjük, majd liszttel megszórjuk, beletesszük a masszát. A fenti mennyiség két kisebb méretű formához elegendő. A tészta sülés közben emelkedni fog, ezért ne töltsük tele a formát. Ha nem fér be egy kuglófformába, a maradékot tegyük muffinkapszlikba. 180 fokos sütőben sütjük. A sütési idő függ a forma nagyságától. Tűpróbával ellenőrizzük, hogy átsült-e teljesen a tészta.
Kínálhatjuk egyszerűen porcukorral hintve, de csorgathatunk rá narancsos cukormázat is.

Magánvélemény az egész sárgarépás süteményről: természetesen kipróbálandó. Mindig lesznek olyanok akiknek bejön, olyanok akik azt mondják soha többet, meg olyanok akiknek mindegy, hogy esznek-e még ilyent vagy se. Őszintén, én a harmadik kategóriába tartozom. Ergó....megkínálható vagyok, de nem töröm magam azzal, hogy ezt sűrűn napirendre tűzzem nálunk.

Hja, hogy ehhez meséljem el, hogy a konyhai robotom gyengélkedik, már sajnos a reszelő funkcióját nem bírom használni. Gondoltam, hogy sebaj.....majd a zöldség/gyümölcs centrifugával. Hisz bár külön szedi nekem a levet és a rostokat, de ha összekeverem, annyi mintha reszeltem volna. A második répa után beadta az unalmasat. Rövidzárlatra gyanakszom......ha el nem felejtem, elviszem, nézze majd meg Édesapám. Végülis mindegy, hogy nála vár a sorára vagy nálam. Megpróbáltam síma mezei reszelővel. Hát.....kezdtem bánni az egész répás projektet. Végül bevillant, hogy a konyhai robotnak még müködik a késes aprító része. Mondjátok....ebből nem az a következtetés, hogy a gasztrobloggerség kötelez? Ha valamit elhatározok, akkor azt muszáj véghezvinni.

Vörösáfonyás sörfagylalt

Mit tesz egy mocsok gasztroblogger anyuka ha a gyerekek a tavaszi szünetben nagyszülőkhöz kerülnek? Hát pár napsugarat méltatva fagylaltot készít. Most aztán megkapom majd Elsőszülöttől a felháborodott telefonhívást, hogy mégis hogy gondolom én ezt? :D
Hát....kedves lányom, ha olvasol, megígérem ezt elkészítem majd akkor is ha itthon lesztek, egészségesek, egyik sem panaszkodik torokfájásra, nem köhög meg hasonló "finomságoktól" mentesek vagytok. Sőőőőőt, Középső csajszim is nyugodtan elnyalogathatja majd, semmi sör íze nincs, csak csupa finomság.

Hozzávalók: 

• 1,5 dl vörösáfonyás sör, 
• 5 tojássárga, 
• 15 dkg cukor, 
• 3 dl tejszín, 
• 10 dkg aszalt vörösáfonya.

Az aszalt áfonyát 1 dl sörben beáztatjuk. A tojássárgát a cukorral habosra kavarjuk, majd apránként belekavarjuk a maradék sört. Gőzfürdő fölött besűrítjük a tojásos keveréket, majd hozzáadjuk a sörös áfonyát és kihűtjük. A tejszínt kemény habbá verjük és a tojásos keverékhez adjuk. Műanyag dobozba öntve fagyasztóba tesszük. Időnként villával átkavarjuk, hogy az áfonya ne a fagylaltos doboz alján gyűljön össze.

Tipp: ha nincs vörösáfonyás sörünk, használjunk helyette egy nem kesernyés ízvilágú világos sört.

Pulykacombok lyukas tárcsán

Oldalborda gondolt egy merészet, s a havernél rendelt egy tárcsát. Lyukasat. Hogy azzal majd klassz pulykacombokat sütünk. Bejött neki :)

Igaz, semmi cécó, kis fűszerezés, hangulatfüggő volt az egész, igencsak meg kellene erőltetnem a fantáziám, hogy mi is került rá. Só, bors, netán némi morzsolt zsálya, meg friss, sós mangalicaszalonna. Na, ez utóbbi miatt tocsogott is minden.

Fotó az meglehetősen pocsék, a konyhámban készült, ahol kismillió irányből jön a fény, törési szögestől, visszaverődésekkel, ami számomra bevehetetlen akadály.
A pulykacomb igencsak finom volt, mellé némi füstölt sajttal megfejelt krumplipürével. Huhh....éhes lettem. De ma rendkívüli nap van: indulunk pizzázni :D

Update

Egy számomra kedves valaki érdeklődött a tárcsáról. Tehát íme egy használaton kívüli fotó. A kép kedvéért a tárcsa egy nagy rönkszelet repedésébe van befogva.

 

Mustár

Már pár hónapja megvan, hogy Max, a kevés férfi gasztrobloggerek egyike, a kék betűs portálon megosztotta a Házi természetgyógyász egyik bejegyzését, amiben házi mustár készítése volt leírva. Persze, hogy azonnal kirohantam a konyhába és egy mini adagot készítettem, igencsak mustárfogyasztó család vagyunk. Az első kísérlet nem volt teljesen okés, nekem eléggé hiányzott még némi cukor meg fűszer belőle, Oldalbordának meg túl savanyú volt. De elfogyott. Aztán még készült. És még készült.
Bár....ma reggel Oldalborda a fejemhez vágta, hogy még fejlesztenem kell, mert neki nem igazán nyerő. Na paff. Eddig bejött, most mi érte? Végülis....a következőbe ha belegorombítok némi chilit, már a tarkóján körbefut a szája.
Addig pedig, ím az én receptem:

Hozzávalók: 

• 20 dkg mustármag, 
• 2,5 dl almaecet (5-6%-os), 
• 2,5 dl víz, 
• 2 csapott kávéskanál só, 
• 2 teáskanál cukor, 
• őrölt bors, 
• őrölt római kömény, 
• kurkuma.

A mustármagot kávédarálóban minél jobban megdaráljuk. Az így kapott darátumhoz hozzáadjuk az ecetet, majd tegyük egy éjszakára a hűtőszekrénybe. Másnap a cukrot, sót oldjuk fel a vízben, adjuk hozzá az ecetes péphez. Ízlés szerint fűszerezzük. Azonnal használhatjuk, de pár nap hűtőszekrényben tárolás alatt jobban összeérnek az ízek.
Dolgunk vele nagyjából annyi, mint megenni egy hot dogot. Hát nem könnyű? Persze, ha a fantáziánk beindul, csak nyugodtan kamatoztassuk. Cukor helyett méz, aztán a fűszereket lehet fokozni: chilipehely, menta, torma, citromfű vagy bármi amit szeretünk és el tudjuk azzal képzelni a mustárunkat.
Ha nem kedveljük a csípős mustárt, vagy gyerekeknek is kínálnánk, akkor javasolnám a mustárdara enyhén felmelegítését. A tormát is ha enyhén melegítjük, akkor kevésbé csíp.
Ellenben nem csak az ízesítésekkel kísérletezhetünk, alapból más mustárt kapunk, ha különböző magokat, vagy azok keverékeit használjuk. Most a fekete mustármagok várnak türelmesen sorukra.

Paszternák krémleves

Paszternák. Hát ezzel is úgy voltam eddig, hogy mi a fene lehet ebben a jó? Húsleveshez petrezselyem kell, nem holmi "utánzat". Már-már elgondolkodtam a múltban, mikor Limara paszternák püréről áradozott. De még nem kaptam elég indíttatást a saját kísérletezésre. A kékbetűs portálon egyik csoportban mini szakácskönyv lett indítva, ott pedig Gabojsza adta fel a bloggereknek a paszternák témát. Már ott szóltam, hogy nevelem magam. Mára beérett az önnevelésem ;-)
Minap a zellert használtam fel egy mártáshoz, s onnan vettem az ötletet az említett leves megalkotására. Szóltam is a családnak, hogy ha nem jönnek enni, nagy eséllyel pályáznak arra, hogy csak nyúlpaprikást ehetnek, mert a levest bekanalazom én. Tehát......iszonyat......."rosszul" sikerült. :p

Hozzávalók: 

• 70 dkg paszternák
• 1 nagy fej hagyma
• 4-5 teáskanál mangalicazsír
• 2 dl tejszín
• só
• füstölt csukaszeletek

A paszternákot meghámozzuk majd juliennre vágjuk. Egy serpenyőben 1 teáskanál zsírt hevítünk, beleteszünk egy adag felvágott paszternákot, ügyelve, hogy a serpenyőbe csak egy rétegbe kerüljön a zöldség. Ha szép barnásra pirult, szűrőlapáttal kiszedjük majd a többi paszternákkal hasonlóan járunk el. Amikor szükséges, pótoljuk a serpenyőben a zsírt. Legvégén halványbarnára pirítjuk a maradék zsiradékon az aprított hagymát. Amikor az összes dinszteléssel végeztünk, a zöldséget felöntjük 1 liter zöldségalaplével (annak hiányában vízzel). Egy keveset még főzzük, hogy a paszternák teljesen puhuljon meg, majd botmixerrel pürésítjük. Ezután sózzuk, hozzáadjuk a tejszínt és újból felforraljuk. Tálaláskor füstölt halszeletet teszünk a tetejére.
Ha sikerül korianderzöldet nevelnem, legközelebb úgy is kipróbálom.