Díj

Hát meglepődtem vala mint az egyszeri leány mikor a gyerkőket suliból hazahozván az emailjeimet olvastam. Benne egyik kedvenc erdélyi városom eléggé ismert gasztrobloggere megjegyzése volt a blogomra. Hogy nézzek be hozzá. Álmomban sem gondoltam volna, hogy miért is. Aztán mikor odaértem, mit láttak szemeim a monitoron? Na mit? Hát díj átadás történt, többek közt én is kaptam. Én, aki eddig alig pár bejegyzéssel gazdagítottam a gasztrovilág írásait (na jó, másoknál megjegyzésekkel azért ennél többel).

KÖSZÖNÖM Sedith. Megmondom őszíntén, hogy Nálad, Fakanálforgató Alíznál, Ottisnál (és még másoknál Erdélyből) szívesen időzöm, olyan ismerős ízek jutnak eszembe, amik olykor hosszú időre nem jutnak eszembe. Örülök annak a napnak mikor a Kalandok a konyhámban blogra akadtam, onnan egyszerű volt mást is becserkészni.

De mert ennek a díjasdinak szabályzata is van, hát íme:

Szabály:

1. Meg kell köszönni.
2. A logót ki kell tenni a blogomra.
3. Be kell linkelnem, akitől kaptam.
4. Tovább kell adnom 7 embernek.
5. Be kell linkelnem őket.
6. Megjegyzést kell hagyni náluk.

7. El kell árulnom magamról 7 dolgot.

A megköszönés dolog fennebb megtörtént, de azért most hadd emelem ki

Köszönöm a díjat Sedith-nek!!!!!

7 dolog magamról? Hú, ez kemény. Legalább volna hozzá feltétel, avagy kérdés, hogy mi is legyen az a 7 dolog. Ha nem lesz meg a 7, akkor nem is érdemeltem ki a díjat? Ááááá, nehéz a nők sorsa, ezt már többen mondták, ismételten igazolódik ezzel. Avagy vannak az erősebbik nem képviselői közt is gasztrobloggerek, ezt tudom.

1. Igyekszem megtartani az adott szavam, hisz nem hiába találták ki, s vált már-már szállóigévé, hogy az ígéret szép szó, ha megtartják úgy jó. Nos, ha belátom, hogy nem tudom tartani a szavam, akkor mielőtt abból valaki felszívná a vizet, elébe megyek a dolgoknak, s elnézést kérve szánom-bánom a bűneim.

2. Szeretem a családom, s igyekszem olyan anyuka lenni amilyennek szeretnének a gyerekeim. Persze ez nem jöhet össze, hisz vannak bizonyos dolgok, amiket egy felnőtt teljesen másképp lát mint egy gyerek, s akkor máris kész a nézeteltérés. Meg ugye ők négyen vannak, s óhatatlanul is különböző dolgokat szeretnének. Na, akkor vagyok bajban, hogy kinek is az oldalára álljak ha egy kérést teljesítek. Keresem az ilyen irányú tökéletes megoldást, de azt hiszem a délibábot szeretném a kezemmel tapintani.

3. Teljesen reál beállítottságú vagyok. Ebből kiindulva nehéz a gyerekeimnek, na jó, konkrétan az elsőszülöttnek. Ő ugyanis nem ilyen (bár látom jó irányba halad). Logikája kevés. Nekem pedig jóval több, s nehezemre esik úgy gondolkodni mint neki. Ha már egyszer nekem tök logikus, miért nem az mindenkinek?

4. Reál beállítottságomból adódóan nem erős oldalam az idegen nyelv. Persze ennek poénos előzményei is vannak, nem ez itt a lényeg. Sosem szerettem a német nyelvet (suliban nem is tanították), erre német főnöknél is volt szerencsém dolgozni. Aztán az Oldalbordám családjában szász vér is csörgedez. Két nagylány német oviba járt ezért (kicsilányt már nem adtuk oda, fölösleges) Majd többször jártunk No-ban. Hát persze, hogy muszáj volt elmennem német tanfolyásra. De emelje fel az a reál beállítottságú személy a kezét, akinek a der, die, das kapásból megy. Hisz abban abszolút semmi logika. Nekem megtanulhatatlan. Miért das Mädchen?

5. Szeretek utazni. Bárhova. Csak menjünk. Igaz, közel sem mentünk annyit mint amekkora bennem a menési vágy.

6. Szeretek játszani, versenyezni. Ügyességi autóversenyen egyszer még az Oldalbordára is rávertem. 

7. Utoljára hagytam, de egyáltalán nem utolsó dolog: imádok főzni. Csajok is érdeklődnek, de először engem kellene elküldeni egy tanfolyásra türelmet tanulni. Bár igyekszem néha őket is bevonni, de meghagyom magamnak azt a lehetőséget, hogy soha ne legyen egyszerre mindhárom csajom a segítségem. Hajajj...mi lesz itt, ha a fiam is segítő jobbot szeretne nyújtani? Hisz apájától sem idegen a konyhai tevékenységek fogalma.

8=7+1, azaz a ráadás: kedvencem a narancssárga, minden mennyiségben.

És nééééé....sikerült. Még túlszárnyalni is. Na persze lehet nem ilyen dolgokra számítottatok, de ha valaki valamire kíváncsi, akkor várom a konkrét kérdéseket.

S akkor a neheze még hátravan. Kiknek is adjam tovább ezt a díjat? Fejet tör, fejet tör......fejet tör. Nem tudom, hogy eddig kik is kaptak ilyent. Miképp remélem nem kizáró tényező, hogy gasztros blogja kell legyen a kiválasztottaknak. Ha igen, akkor bajban vagyok, mert első körben 

1. Andreának, az Embermesék blog szerzőjének adnám. Még mielőtt bárki blogolt volna közülünk, már ismertük egymást. S a személyes találka még azóta is várat magára.

Azután tarkó tovább vakar, gondolkozik, gondolkozik. Éssss, lássuk kiket találok el:

2. Maimoni

3. Alíz, Erdélyből

4. Gabojsza

5. Limara

6. Ottis

7. Judith, mert tőle vittem már el receptet, s azt még nem is köszöntem meg. Szóval köszi utólag is az Almás-fahéjas rózsákért, már több alkalommal is sikerült elkápráztatnom velük az embereket (elsőszülött még szülinapjára is ilyent szeretne vinni a suliba)

Aztán ha valaki épp olyan pillanatában van, hogy a pokol fenekére kívánja ezt a díjasdit, személy szerint nem haragszom meg, ha megszegi a szabályzatot.