Oldalak

2011. 06. 13.

Akácszörp

Unjátok már a szörpöket? Én nem. Most egyszuszra ez az utolsó, ígérem.
Szóval az úgy volt, hogy blogról-blogra vándorolva láttam itt-ott az akácvizet. Hát azt nekem száz literes hordóban kellene csináljam, hogy ne helyben elégedetlenség legyen, mert fél perc alatt elfogyott. Így aztán kaptam magam, továbbgondoltam az egész akácos dolgot, s megalkottam életem első akácszörpjét. A bodzás mintájára. Először úgy gondoltam, hogy a bodzaszörp receptje alapján a nagy tányér bodzát helyettesítem egy nagy marék akácvirággal (akácfáról a virágot miután Oldalborda leszedte, én a nyelekről még az apró virágokat levettem, csak az a kis zöld maradt rajta ami a szirmokat összefogja). Miután egy napot állt az egész, belekóstoltam, semmi különös ízt nem észleltem. Csak cukor adta édesség, no meg citrom és citromsav adta savanyúság. Hát ez így nem okés alapon, lett még szedve akác. Azt már nem mértem marékszámra, hogy mennyit tettem utána, de visszagondolva még olyan másfélszeres mennyiség lehetett. Így most azt adom meg.



Hozzávalók:
  • 100 nagy marék akácvirág
  • 4 kg cukor
  • 2 liter víz
  •  60 dkg citom
  • 10 dkg citromsav
A vizet egy fazékba odatettem főni, hozzáadtam a cukrot, majd mikor a cukor elolvadt, tüzet lezárom. Cukorszirupot kihűtöm (ha időm engedi, magától is kihűlhet), majd beleteszem az akácvirágot, a karikára vágott, kézzel kicsavart citromot és citromhéjat, citromsavat. Lefedem, hagyom 6 napig állni. Közbe belekavarok. Utána leszűröm,  üvegekbe töltöm. Ebből nekem most olyan 5,3 liter szörpöm lett. Mivel ilyent még nem tettem el soha, kis tartósítószert tettem bele, prevenciónak.
A visszamaradt virágokra kevés vizet öntöttem, jól átkevertem a virágokat benne, majd leszűrtem. Ezt 1:3 arányban hígítva fogyasztottuk. Fogalmam sincs miért lett gyönyörű pirosas színe, fehér akácot használtam.
Amire Édesanyám hívta fel a figyelmem, hogy Gyuri bácsi, a füvesember könyvében olvasta, akácnál 3 nap után szünetet kell tartani, mert nagyon savtalanítja a szervezetet. Hát majd betartjuk, nem lett olyan sok szörpi. Fejenkéntre leosztva nem is jön ki egy liter.

Teszek egy upgrade fotót, ez még vasárnap este készült amikor az üvegek masíroztak a pincébe
Balról jobbra: menta, akác, bodza és fenyő. A fenyős üvegek között van egy eltévedt bodza is, a hátsó sorban.

5 megjegyzés:

Bianka írta...

Én sem unom, jöhet még főleg a poharamba

Praliné Zsuzsi írta...

Én sem unom! A bodzát nem szeretem (tudom, ez képtelenségnek hangzik :D), de ez az akác izgi! Én idén még csak a citromos-mentás limonádéig jutottam :)

Névtelen írta...

Jelentem én sem unom, nem is unnám, de ilyeneket én sajna nem ihatok/- ehetek. Viszont annál jobban unom már, hogy a saját blogomon nem tudok posztolni lassan egy hónapja. Igy aztán semmi más oka nincs a távolmaradásomnak. Köszike az érdeklődést.
Megpróbáltam már az előbb is beirni Hozzád, de azt semn engedi csak névtelenül.
Viki voltam.

Névtelen írta...

Jaaaa!!! és szemtelenül irigylem a fejlécedet, mert tuti, hogy Te fotóztad :) :)

Ottis írta...

Nekem is kell :)