Vajas tészta almával

Ez a süti roppant finom. Ha akad a kertünkben gyümölcsfa, akkor akad hullott gyümölcs is, amit ugye télire nem tudunk a pincére bízni. Mehet például ilyen sütibe. Amúgy persze nem muszáj almásan készüljön, fantáziánk szerint bármilyen gyümölccsel működhet, ha megfelelő tölteléket alkotunk belőle. 

Hozzávalók:

a tésztához

·        350 g liszt 

·        60 ml meleg víz 

·        125 ml tej 

·        1 tojás 

·        7 g porélesztő 

·        1 teáskanál só 

·        25 g cukor 

·        250 g hideg vaj

a töltelékhez:

·        1 kg alma 

·        5 dkg cukor (ha az almánk savanykás, akkor tehetünk több cukrot is) 

·        5 dkg vaj 

·        1 kávéskanál őrölt fahéj

A tetejére

·        tojás a kenéshez 

·        mandulalapok, vágott dió

Elkészítés:

Késes robotgépbe tesszük  a lisztet, élesztőt, sót, cukrot, megforgatjuk a géppel egy kicsit. Hozzáadjuk a vajat, majd csak annyira keverjük össze a tésztát, hogy kb. 1 cm-es vajdarabkák maradjanak benne. ez csak pár másodperc volt. A keveréket átöntjük egy tálba, hozzáadjuk az előzőleg elkevert tojás-víz-tej kompoziciót. Összekeverjük. Nem szabad agyondolgozni, csak míg nyúlós masszát kapunk, a vajdarabkáknak látszódnia kell benne. A tálat letakarjuk és másnapig a hűtőben hagyjuk.

Másnap felhasználás előtt egy órával kivesszük, majd lisztezett felületre borítjuk.

50 x 50 cm-es lappá nyújtjuk, a vajdarabkák jól látszódnak benne. Háromba hajtjuk. A felső harmadot a középső harmadra, majd az alsót is a középsőre. Az így kapott hosszú csík mindkét végét visszahajtjuk a közepéig, majd mint egy könyvet a közepénél is összecsukjuk. Ezután ezt a hajtogatást-nyújtást még 2x végeztem el, figyelve arra, hogy a zárt rész mindig bal oldalon legyen. Majd a hűtőbe tesszük fél órára.

Ezalatt megtakarítjuk az almát, magházát eltávolítjuk, daraboljuk. A vajon a cukrot kissé karamelizáljuk, majd rádobjuk az almát, megpároljuk. Jó, ha roppanós marad az alma. Mikor kész, megszórjuk fahéjjal. És szobahőre hűtjük.

A tésztát kivesszük a hűtőből, kettőbe osztjuk, két rúd sütink lesz. Az egyik tésztát  téglalap alakúra nyújtjuk, sütőpapíros tepsire átemeljük, majd a tészta középső harmadán az alma felét eloszlatjuk (a kész almás tésztarúd nehezen mozgatható, ezért jó kialakítani egyenesen a sütőpapíron). Az alma két oldalán a tésztát rézsútosan pizzavágóval bevágjuk és váltakozva, egyet jobbról, egyet balról, az almára tesszük.

Bő fél órát pihentetjük, lekenjük tojással és ízlés szerint megszórjuk valamilyen csonthéjassal. 170 ºC-ra előmelegített sütőben szűk 25 perc alatt pirosra sütjük.

A tészta és alma másik felével ugyanígy járunk el.

Bevallom, ez is az archívumból került ki, még tavalyi sütés, ha jól emlékszem.

Ja, s hadd osztok meg egy gyerekszájat is veletek.

Szerdán végre elkezdtük az ovit (véééégre minden lelet negatív). Kiffiúnak is nagyon tetszik a dolog. Első nap mikor hazajöttek, kint maradt játszani az udvaron. Középső nővére egyszercsak kiabál, hogy "Anyaaaaa, Guzika bepisilt". Képzelhetitek, kimegyek, felhívom a gyereket, közben mondom neki, hogy most a piros bugyikán a tütü nagyon szomorú és haragszik. Gyerek abszolút semmi lelkiismeret furdalás jelét nem mutatva, mondom neki gyorsban azt is, hogy "szégyelld magad". Mire a gyerel:

"- nem tédelem!"

Tehát ezt is megértem, hogy első ovis nap után a gyerekem már szembeszegül velem. Oké, tudom, valószínű merő véletlen és egybeesés az egész, de akkor is.

Tegnap pedig korábban mentünk,   vittük a lányokat iskolába, s mentünk az aprónéppel oviba. Hát ők voltak az elsők, ilyenkor óvónéni még nincs, csak dadus (aki román). Ismét volt anyával érkezés-átöltözés után pisa, majd pusziosztás. aztán fiam szája legörbült, gyorsban megöleltem, megtárgyaltuk a dolgokat, Tété is kijött a wc-ből, majd integettünk s kész.

Délben közölte velem, hogy icipicit sírt, de nem sokat, nővérkéje megvígasztalta.

Tegnap ebéd után el kellett hozni, mire mentünk, még nem fejezték be az ebédet.Mikor a kompótlevet bevitték, a fiam lefülelt, mivel épp az ajtóval szemben ült. Felugrott, hogy ANYAAAAA, óvónéni megállította, kérdezte mi lesz a kompóttal. Fiam meg rám nézett, s mondta: "minná lölök anya, csak megitom a pompótot" bólintottam, ő pedig visszaült s tényleg mindent elpusztított. meg is állapították 2 nap után, hogy enni, azt szeret. Gondolom azért ami képet eddig megosztottam veletek, azokról látszik, hogy a gyerek nem éhezik.

ui. olykor kezelhetetlenbe megy át a szövegszerkesztő funkció itt a blogspoton. most a normál betűméretet nagyon apróba jelentette meg, ezért inkább úgy döntöttem, legyenek nagyobb karakterek, úgy talán akinek nincs szemüvege, de esetleg nem lát teljesen jól, azok most ne szidjanak (pedig a blogspotot kellene, nem engem).