Ki hinné, hogy voltunk mi még kétgyerekes család is :D Még akkoriban vásároltunk egy lakókocsit. Hatalmas lakókocsit. Két tengelyes, vonófejjel együtt közel 9 méter. Elvonszoltuk egyszer egész Arezzoig. Egy építkezés miatt zsákutcává átlényegült utcába is majd beszoroltunk San Marinoban. A horvát Krk sziget Baska nevű üdülőtelepén addig keresgéltük a második kempinget, míg egy kis vitorlások számára fenntartott kikötőben találtuk magunkat. Érdekes volt az igencsak hosszú járgánypárost kivinni onnan újból az útra (szűk és meredek volt a hely). Szóval emlékgazdag kirándulásaink vannak a lakókocsinknak köszönhetően. Símán elférünk benne hatan is, szóval nem adjuk ám senkinek. Ő a mi mozgó szállodánk. Klassz dolog, hogy saját ágyneműmben alhatok, saját konyhámban saját ízlésünkre főzhetek (na jó, nincs ellenvetésem ha a lányok segítenek mosogatni), akkor eszünk amikor akarunk, nincs kötelező napi szieszta, csendespihenő. Sőt, ha a pénztárcánk megengedi, akár a tervezettnél tovább is szabadságolhatunk, avagy ha épp egy szar időjárás jut osztályrészül, hát hamarabb el lehet hagyni a kempinget, nem bánja a zsebünk.
Rájöttetek, hogy imádok lakókocsizni? Ha tehetném, bizisten minden hétvégén rákapcsolnám a vonóhorogra, aztán szervusz város.
Na....jó lesz felébredni, ez nem a való világ. Legalábbis nem most, nem nekünk.
De mert a főzést a lakókocsizásokkor sem hagyjuk ki (oké, azért 1-2 alkalommal befigyel egy pizzavacsora, egy városnézős ebéd), hát gondolhatjátok, olyankor nem az a cél, hogy más sütteti magát a nappal, szeli a hullámokat a tengerben én pedig izzadjak a kis mini konyhácskámban a pár fazakammal, a megszokott komfortom nélkül. Ripsz-ropsz egy leves, egy főétel, sőt....olykor a desszert is a lakókocsi konyhájából kerül ki.
Ha kíváncsiak vagytok egy lakókocsis menüre, akkor legyetek résen. Reményeim szerint még a napokban megmutatom.
Elsőként álljon itt egy leves.
Rájöttetek, hogy imádok lakókocsizni? Ha tehetném, bizisten minden hétvégén rákapcsolnám a vonóhorogra, aztán szervusz város.
Na....jó lesz felébredni, ez nem a való világ. Legalábbis nem most, nem nekünk.
De mert a főzést a lakókocsizásokkor sem hagyjuk ki (oké, azért 1-2 alkalommal befigyel egy pizzavacsora, egy városnézős ebéd), hát gondolhatjátok, olyankor nem az a cél, hogy más sütteti magát a nappal, szeli a hullámokat a tengerben én pedig izzadjak a kis mini konyhácskámban a pár fazakammal, a megszokott komfortom nélkül. Ripsz-ropsz egy leves, egy főétel, sőt....olykor a desszert is a lakókocsi konyhájából kerül ki.
Ha kíváncsiak vagytok egy lakókocsis menüre, akkor legyetek résen. Reményeim szerint még a napokban megmutatom.
Elsőként álljon itt egy leves.
Hozzávalók:
- 30 dkg sárgarépa,
- 1 üveg zöldborsókonzerv (vagy egy zacskó mirelit zöldborsó),
- 1 tojás,
- 2 púpozott teáskanál liszt,
- 2 evőkanál olaj,
- só,
- aprított petrezselyemzöld (a szárított, morzsolt is megfelelő).
A sárgarépát meghámozzuk, kockára vágjuk. A borsókonzervet lecsöpögtetjük. Az
olajat felhevítjük, rátesszük a sárgarépát és a zöldborsót, majd fedő alatt
kissé megpároljuk. Felöntjük vízzel, megsózzuk, majd a zöldségeket puhára
főzzük. A tojást a liszttel símára kavarjuk, majd a fővő levesbe szaggatjuk
nokedlinek. Aprított petrezselyemzölddel megszórva tálaljuk.
2 megjegyzés:
A nagy álmunk, hogy egyszer egy ilyen nagy lakókocsival útra kerekedjünk! Ott és akkor álljuk meg, mikor mi szeretnénk! Álom, álom, édes álom!:))De sajna, most más a való világ, nálunk! De azért merjünk nagyot álmodni:)))
De jó Nektek, hogy így bejárhatjátok a világot. És még a családot is jó tartod finom ételekkel a saját konyhádból.
Megjegyzés küldése