Leves, amelyik megosztotta a családot

Emlékszem, a konyhai tapasztalataim első lépéseit a drága Nagymamámtól szereztem. Mármint ami a főzést illeti, mert sütiknél már jó ideje fősegédje voltam az Anyukámnak. Miután a Lebbencs levest már símán előadtam, egyik alkalommal kérdezi a Nagymamim, hogy irányítással készítenék-e újat. Hát persze sűrűn bólogattam. A dolog pikantériája az volt, hogy a Nagymama akkoriban már sokat feküdt az ágyban, nagyon beteg volt. Így hát sokat ingáztam a konyha és a szoba között, de mégsem ezért készült oly sokáig az a bizonyos leves. Ugyanis azzal kellett kezdenem, hogy a rendelkezésemre bocsájtott csirkeaprólékot meg kellett takarítanom. Az pedig eléggé embertpróbáló feladat volt, hát akkor mit szóljon egy gyerek. Telistele volt apró kicsi tokokkal, amiket a fejembe vettem, hogy eltávolítok. Ez a művelet olyan szűk 3 órát vett igénybe. S ne gondoljatok arra, hogy nagy volt az adag, sok levest kellett készíteni. Dehogy. Nekem volt semmi a tapasztalatom. S hogy milyen földi jó készült a csirkeaprólékokból? Hát
 
EGRESLEVES

S ugye az egrest, másik nevén pöszmétét is takarítani kell.

No, de azóta éveken keresztül nem készítettem ilyensmit. Egészen az idén júliusig. Mikor is a kertben levő egresbokor meg lett fosztva a termésétől, s ezúttal nem lekvárba került a kis szemecskék lelke. Akkor is, és ma is ugyanazon menetrend szerint készült a leves. Azaz kis különbséggel. Akkor friss volt az egres, frissen kellett azt is takarítani, akkor csirkeszárnyakból készült. Most az egres már konyhakész állapotban a fagyasztó mélyéről került elő, most csirkeaprólékokkal.

Hozzávalók:

• 1 kg csirkeaprólék,
• 0,5-1 kg egres
• kapor
• cukor
• só
• tejföl

Csirkeaprólékot sós vízben megfőzöm, kicsontolom. A főzővizében, amihez most már némi kaprot is teszek (most száraz, nyáron friss) kissé megfőzöm az egrest is. Ízlés szerint kis cukrot adok hozzá. Kaporszárakat eltávolítom, beleteszem a kicsontozott csirkehusikat. Lehet tálalni. Lehet így natúran fogyasztani, vagy tányérba tejfölet tenni, esetleg ha az egész család arra van hangolva, akkor már a fazékba be lehet habarni.

Nyáron csak az elsőszülött fintorgott. Ma már a középső csaj sem volt hajlandó enni belőle. Kicsilány oviban kajált, de a kíváncsiság megkóstoltatta vele. Igaz, előtte már kért egy adagot a második fogásból, szóval a kóstoló után kijelentette, hogy kéri a villát. Oldalborda legalább jóízűen evett belőle. Én meg csak nyeltem nagyokat, s beláttam: túl savas ez a kaja most az én belügyleteimnek, bármennyire is megettem volna minimum egy púpos tányérral, bánatosan lemondtam róla az egészségem érdekében. Ja, a Kiffiam meg nincs itthon.