Gasztros berkekben jártasak bizonyára ismerik már az aszalt paradicsomot. Ha nem is saját konyhájukban, másoknál bizonyára már láttak (minimum ugye blogokon). Így az idei hullámból nem akaródzott kimaradni. Nagy lelkesen bedobtam magam, hogy az elmúlt hétvégére még Brassóban is jó időt jósoltak, így naná a napenergiát szándékoztam használni. Sajnos erről le kellett tegyek, hiába sültünk mi meg, a paradicsomok úgy gondolták, hogy kevésbé aszalódnak, inkább már a megromlás útját fontolgatták. Ezt már nem engedhettem nekik, ezért második nap este szépen összébbszorítottam őket és beültek a sütőbe, légkeverésre, valahol 40-50 fok közé. Hát nem mondom, még 48 órát ott töltöttek, igaz egy részüket már olyan 40 óra után kivadásztam a tömegből, késznek nyílváníttattak.
Tehát vásároltam 3 kg sárga, 9,5 kg piros hosszúkás fajtájú paradicsomot. Ezeket megmostam, megtöröltem, kettévágtam, késsel-kiskanállal kivettem a belsejüket. Ezután sütőpapíros (volt amelyikek alá azért nem is került sütőpapír, úgy is működött) tepsire, egymás mellé helyeztem őket, megsóztam. Kiültek a napra. Mint írtam, második este után a sütőbe kerültek. Most azon morfondírozom, hogy ha ezt-azt nagyobb tételben aszalnék, akkor mennyire érné meg egy aszalógépbe való befektetés. Azaz a gép mennyi áramot használ a sütőhöz viszonyítva? Mert szerintem a sütőben ugye be tudok pakolni egyszerre 4 nagy tepsit, ami símán veri az aszalógép 5 tálcáját. Tehát a fogyasztásbeli különbség volna az érdekes.
No, de félre a dumával, itt vannak a fotók, mikor a paradicsomok napoztak:
Ihol pedig a paradicsomlevek. Összehasonlításképp, hogy a sárgák nem is igazán tartalmaznak vizet, semmi extra átlátszó cucc a pohár tetején. Ö....amúgy a két pohár eredetileg azonos szinten akaródzott fényképelődni. Csak nem bírtam ellenállni a sárga paradicsomlé csodás ízének. Jövőre szeretnék (na jó lesz felébredni, nem álmodozni) sok-sok sárga paradicsonlevet. Valószínű maradok a szeretettel.
És tadadadammmmm, akkor itt vannak ők, a főszereplők. Teljesen beléjük szerettem.
ami kimaradt: a képen látható 6 kis üvegecske lett az össz aszalt mennyiség. na jó, van még 14 db a konyhaasztalon (hehe, nem 14 üveg, hanem 14 fél paradicsom). meg ami kóstolás címszó alatt nem érhette meg a tömeges távozást a tepsikről. amit már bánok, de eső után köpönyeg, hogy ha a kóstolt darabokat nem is, de ami üvegekbe került, azt sem mértem meg. ez van.
és még egy apróság: kizárt dolog, hogy eme 6 üveg folyamatosan a hűtőszekrényemben kapjon helyet. igaz, eddig mindenhol azt olvastam, ott tároljuk. hát majd akkor nálam nem ott lesz, beszámolok a tartósságukról.
update komment a tartósításhoz: tegnap este lapozgatom az utolsó Kiskegyed Konyhája-t, s abban elolvastam a tárkonyos ecetet. Hát persze, ismerem én, sőt használom, csak érdekelt mit is írnak a zújságban. Háháhá. Hogy hónapokig eláll a fridzsiderben. ááááááá, mondom minimum 2 évig eláll a kamrában. olyan körülmények között, hogy az én kamrám abszolút nem hideg.
szóval csakazértis tesztelődnek normál körülmények között azok az aszalt paradicsomok olajban.
újabb update: Édesanyámmal beszélgettünk, ő mondja, hogy azért az olyanoknak mint ő, nem ártana elárulnom, hogy az üvegekben a paradicsomokon és fűszereken kívül olaj is van. Tehát az aszalványokat üvegekbe helyeztem, pillanatnyi hangulatomról vezérelve tettem még bele bazsalikomot, rozmaringot, fokhagymát, majd felöntöttem olajjal, aztán tettem rá a kupakot.
szóval ha bárkinek bármi még ezek után sem világos, akkor kérlek kérdezzetek, ne nézzétek a képeket mint azok a bizonyos borjak az új kapu előtt. ;)
