Hagymaleves

Eddig igencsak mostohán bántam ezzel a levessel. Még rég, nagyon rég Oldalborda kiküldetésben volt Budapesten, s beültek egy étterembe kajálni. Az ő választásával nem volt semmi gond, tud ő magára vigyázni. Egy kollégája, aki nem vette a fáradtságot, hogy fordítást kérjen az étlaphoz, rábökött a francia hagymalevesre. És azt kapott. Oldalborda pedig egy hatalmas, ínycsiklandó csülöktálat. A levest eképp jellemezték: valami átlátszó lötty, benne 2-3 darab úszkáló hagymahéjjal.

Oké, sejtem, túloztak, nem is kicsit. De, valahogy bennem az rögzült, hogy a csülöktál jobb mint a hagymaleves. Hát minap erre alaposan rácáfoltam. Néztem jobbra, néztem balra, hogy ki nem kéri, kinek az adagját tolhatnám be. Végül a fiamnál nem nyert, így jól jártam :D

Hozzávalók:

• 10-12 db hagyma,
• 1/2 dl libazsír,
• 1/2 dl liba pecsenyezsír kocsonyás alja
• 1 evőkanál kukoricakeményítő, 
• 1-2 ágacska kakukkfű
• 1 liter hús- vagy zöldségalaplé (vagy vegyesen)

A hagymát megpucoljuk, vékonyra vágjuk, s a felforrósított libazsíron megdinszteljükk. Türelemmel kell lennünk, mert a hagyma mennyisége elég nagy, így először a nedvesség el kell párologjon, utána kezd bebarnulni a hagyma. Ekkor hozzáadjuk a pecsenyezsírt, megszórjuk a keményítővel és rádobjuk a kakukkfüvet. Felengedjük az alaplével és felforraljuk.
Feltétnek kínálhatunk sajtszelettel megrakott zsemlét, amit tepsire helyezve pár percre a forró sütőbe tolunk, míg a sajt ráolvad, esetleg a zsemle széle pirulni kezd.