Egy számomra kedves ismerőstől kaptam ma egy linket, ami egy szappankészítő tanfolyamra bíztosított nyerési lehetőséget. Hát az egész nem aktuális, hisz a játék ott már lejárt, nekem amúgy is messze van, hogy olyannal kacérkodjam, de meg karácsony előtt belevágtam, s elkészítettem életem első szappankáit. Számomra teljes siker. Igaz, semmi extra nincs bennük külalakra, semmi színkeverés. De ami a lényeg: szívem-lelkem belekavartam, amennyit utánaolvastam azon infók birtokában a pikkelysömörhöz leginkább javallott hozzávalókat kevertem bele. Azaz elsősorban ugye a sheavaj, majd kecsketej. De volt benne földimogyoró olaj, szezám olaj, avokádó olaj, s levendula illóolaj (ez a listámon a második volt, első sajna nem volt készleten).
Olvasgattam, hogy a kecsketejjel vigyázni kell, mert a lúg a túlhevüléskor rombolja a kecsketej áldásos tulajdonságait. Hát kapásból jégkockára fagyott tejjel dolgoztam, mondhatni a végén már gőzfürdő fölé kellett tegyem, mert egyáltalán nem volt szándékában a tej- jégkockáknak felolvadni. Izgultam is, hogy majd milyen lesz az első szappanom, mert ugye idő míg használható, meg csomó pénz ami benne fekszik (még akkor is ha ebay-ről rendeltem a shea vajat).
Aztán azon izgultam, hogy vajon nem jobb lett volna, ha első szappanozásom tömbbe öntésként csinálnám, de a kockát elvetettem, szilikonos formákba pakoltam. Most hadd ne meséljek el egy kis incidenst ezzel kapcsolatban.
A lényeg, hogy most már értem a szappanosokat: ezt egész álló nap lehetne csinálni, csak hát elég drága mulatság. Mindegy, egyenlőre azt tudom, hogy a decemberi akcióm első volt, de nem utolsó.
Sajnos Oldalbordát nem bírom rávenni, hogy mossa legalább a "mancsait" sűrűbben, mindig az a válasz, hogy de hát nem koszos. Pedig tudhatná amit én anno VI-ik osztályban (egy szavamba került a maximális osztályzat beírása a naplóba), hogy márpedig a kéz csak ránézésre tiszta. A bacik nem látszanak rajta, uhhó moshatná sűrűbben.
Ja, a gyerkőkre rászólt, hogy az az "apa gyógyszere", szegényeket alig bírtam rávenni, hogy nyugodtan nyúljanak hozzá, bátran használják, mert az nem olyan mint a szteroidos kence, hogy bántaná őket. Azóta már reklamálnak, ha épp nincs a kagyló szélén.
Szóval ha valakinek kedve szottyanna szappanozni, azt bíztatni tudom: csak addig nehéz, míg elszántan belenyúl a zsebébe, s megveszi a hozzávalókat. Onnan még kis ugrás, hogy jajj....merjek-e belevágni, mi lesz ha.....de az már mégsem olyan hosszú lefolyású. Nekem áprilistől decemberig kellett elteljenek a hónapok míg megvettem az alapanyagokat. Mikor minden megvolt, már csak 3 napomba telt, lefektettem a gyerkőket, s pikk-pakk a kinyomtatott receptemmel bezárkóztam a konyhába.
Az olvasmányaimból az derült még ki, hogy álltalában 4 hét az érési idő, de az intervallum 3-6 hét között van. Jelentem 3 hét után már használtuk.
Arról nem is beszélve, hogy sokat elajándékoztam. Szerencsére voltak apróbb darabok, így több embernek adhattam kis "ízelítőt".
Minden esetre, alig várom, hogy vegyek egy újabb adag kókuszolajat. Mert abból nincs elegendő a következő projektemhez. Meg más illattal is szándékszom dolgozni.
