Ad hoc borsóleves

Tegnapelőtt este Oldalborda elkészítette tegnap délre a zúzapaprikást. Adott volt, hogy tészta lesz mellé. Nekem meg levest kellett összedobnom. Ami nem is lett volna gond, hacsak nem az egész délelőttöm nem megy el arra, hogy a laptopom próbálom kivenni a rokkantnyugdíjazott csigatempóból. Ugyanis reggel belőttem a gépet, hogy márpedig Alexa Christi kovászával is bepróbálkozzam. Aztán a drága gépem kb. 3-4 perc alatt lereagált egy síma mezei entert. Hát csoda, hogy majd agybajt kaptam? Aztán arra eszméltem, hogy Középső csajszi bejött az ajtón (hazajött a suliból). Nosza neki rohanás. Elő egy üveg zöldborsó konzervet. Hogy majd az örök klasszikus leves legyen belőle. Aztán azon nyomban összeállt a fejemben egy újítás. Mert előző nap Mennyei Mannával tárgyaltuk mennyire talál a krumpli meg a juhtúró. Itt megragadtam a túró ötletet. S mert a borsó meg a túró önmagában még nem elég, hát jött a rizs, zöldfűszerként pedig a lestyán. Majd a lelkes kanalazgatás és fület simogató szavak: ez felvéve az állandó listára.

Hozzávalók:

• 1 üveg zöldborsó konzerv ( 8 dl-es)
• másfél marék rizs (bocs, de kb ennyi volt)
• 7-8 dkg juhtúró
• fél csokor lestyán (vagy annak megfelelő fagyasztott - jelen esetben nekem is)

A rizset kissé megpirítottam a fazékban (olaj nélkül), majd ráöntöttem a borsókonzervet (lével együtt). Hozzáadtam még kb. 1 szűk liter vizet, kissé sóztam, hagytam felfőni. Ekkor beleszórtam a felvágott lestyánt. Lefödve kis tűzön főtt míg a rizs elkészült. Ekkor félrehúztam, beletettem az apró darabokra vágott túrót, belekavartam, s visszafödtem. 5 perc pihenés után a túró kellően szétolvad, lehet tálalni. Mielőtt tálaltam, még kevés sót tettem bele, mert nem volt elég (pedig nem szoktam sósan készíteni a kajákat)