Csülök-csülök...csücsülök

Ismét csülköztünk. Igaz, ezt még decemberben. Tiszta szerencse, hogy ez nem az én feladatom volt, hanem Oldalbordáé. Mert eme ominózus nap már reggel balul indult. Ekkor mentünk Kiffiúval az orvoshoz. Dokinéni meg rota vírusra tippelt. Végül azért ő megúszta olyan 2 nap alatt. De utána aztán a kórság (tuti nem rota, de vírus) végigment az egész családon. Elkaptuk szülőkül, de tesók, nagyszülők, unokatesók, nagynénik, nagybácsi sem maradtak ki az "egészségügyi üzemzavar"-ból, ahogy sógorom mondá. 

Szóval míg mi dokinál voltunk Kicsilánnyal meg Kiffiúval, Oldalborda készült az ebéddel, lévén időközben megérkeztek a rokonok. Bíztos a nagylányokat is bevezényelte a konyhába, ha mást nem, akkor krumplit hámozni-vágni, asztalt teríteni. Mikor hazaértünk, már a csülkök a sütőben szaunáztak, krumpli főtt.

Még szerencse előző nap elkészítettem a Tiroli árpagyöngy leves-t, ami ugyanolyan finom volt mint amikor még készítettem (és fel is tettem a blogba). Nagyon eltalált leves volt, anyós-após nem igazán vannak odáig (sem vissza) az extra, modern kajákért (megeszik, de....), ellenben ha dícsérik, akkor ott nem kell gondolkodnom, hogy most vajon. Ezt pedig dícsérték.

Csak azt sajnálom, szegény Kiffiam nem ehetett ezekből a finomságokból. Apája egy darabig erőltetni akarta a dolgot, hogy márpedig üljön oda az ünnepi asztalhoz, de Vuk végül a folyósón megoldott mindent.

Szóval ilyen volt mikor ki lett véve a sütőből:

No, de mit is követett el a csülkökkel Oldalborda? Lényegében semmi extrát. Vettünk 4 db hátsó sertéscsülköt, alaposan megsózta, borsozta, zúzott fokhagymával megkente. Tepsibe tette, csülkök alá almabort töltött, alufóliával lezárta a tepsit, be a sütőbe. Fólia alatt ücsörögtek vagy 3 órát (140 fokon), majd fólia le, hőfok felteker 210-re, s még vagy 30-40 percet pirultak a szaunázás után.

 Közben elkészült a krumplipüré, pincéből a hordós savanyúságból is került az asztalra, s lehetett tálalni. 

Hát igen, nem egy diétás kaja volt, de nem készültünk betegeknek lenni.