Oldalak

2010. 10. 26.

Tárkonyos, gombás pulykaraguleves

volt nálunk vasárnap. Történt ugyanis, hogy anyósék jöttek vendégségbe, így valami klasszikussal, de nem a már ilyenkor unalmassá vált húslevessel vagy gulyáslevessel netán zöldséglevessel akartam előállni. A relatív klasszikusnál tovább nem mehettem, hisz volt már egy próbálkozásom, mikoris valami ázsiai stílusú főfogást tálaltam. Már akkor gyanús volt a dolog, mikor a szokásostól eltérően abból nem repetáztak. Aztán sógornőm "vallott", emilben szépen leadta amit anyósék nem vágtak a szemembe. Éspedig: tuti sokat dolgoztam vele (legalább ezt észrevették, ez sem semmi), de nekik nem jött be, a mezei rántott husinak jobban örültek volna. Tehár soha többet újítás.
Azért nem mondom, volt bennem némi félsz, hogy majd a tárkony (kicsilány szerint tákom) is átbillenti ezt a levest az ebből nem repetázunk kategóriába, de végül kellemeset csalódtam. Apósom kért második tányérral is. Anyósra már nem bírtam figyelni, ugyanis a csajok (enyém három, meg a sógornőm szűk 4 évese) egy külön kisasztalnál kajáltak, a fiam pedig úgy döntött, hogy pár kanál leves elfogyasztása után megy és leellenőrzi, hogy minden csaj ugyanazt kapta-e. Amit igyekezett is a saját kanalával véghezvinni, több-kevesebb sikerrel.
Főfogás farfalle tésztával körített bakonyi szelet volt. Hát ez senkinél nem vallott szégyent. Max a középső csajomnál, de neki okai voltak erre. Mert hőemelkedése volt, hasfájással és fejfájással fűszerezve. S ha ez nem elég ok, akkor lámpaláza is volt, hogy rajta kívül lesz-e még gyerek, aki az egyik osztálytársnője szülinapo zsúrjáról elkésik (jelentem, volt).

Leves hozzávalói:
  • 3 liter előző este főzött csontlé (nem akármilyen, finom marhalábszár velőscsontjából főtt)
  • kb 85 dkg pulykazúza
  • 6-8 db sárgarépa, fél centi vastag karikákra vágva
  • 3-4 db petrezselyemgyökér, szintén fél cm vastag karikákra vágva
  • egy kevés gomba (jelen esetben egy 8 decis üveg egyharmada, róka és vargánya páros)
  • egy kis adag borsókonzerv
  • egy kis adag kukoricakonzerv
  • 5-6 kisebb krumpli
  • tejföl
  • ecetes tárkony megvagdalva
  • kevés olaj

    Nos, a leveske hogy készült?
    Miután a marhacsontokat a főzőléből kiszedtük, s a velőt pirítóskenyéren rohamtempóban elfogyasztottuk, a levet átszűrtem, majd az apróra daravolt pulykazúzát megfőztem benne (kis tűzön, így kristálytiszta maradt). Közben a sárgarépát meg a petrezselyemgyökeret kevés olajon (most épp oliva) megdinszteltem. Mikor a zúza megfőtt, a dinsztelt cuccot a fazékba teszem a husi mellé. Ugyanekkor kerül bele a borsó, kukorica és a krumpli. Mikor a zöldségek megfőttek, beleteszem a gombát, megvárom míg újból felfő. Ekkor a tejfölet is beleteszem, persze a tejfölhöz adok előbb egy kis forró levest, s aztán borítom az egészet a fazékba, így nem lesz csomós a leves. Aztán következik a vágott tárkony is. Ja, persze a sózás is képben van, mikor a zöldségeket beletettem főni, még utósózási munkálatokat eszközöltem, hisz a főzőlé már alapból kissé sós, a velőscsontokat ugye megsózva kell a fazékba tenni főzés előtt.
    Fotó a fiamnak tálaltadagról van, aminek a vége természetesen mindig engem illet meg.

    5 megjegyzés:

    sedith írta...

    A dolog nagyonis ismerős. Minden szülinapozáskor szem előtt kell tartanom a társaság "klasszikus" ízlésének voltát.
    Ebben a levesben viszont semmi furcsa nincs, legalábbis számomra, számunkra. Szerintem meg apósom is szívesen enné.
    Én úgy szoktam, hogy a jól bevált klasszikus mellé odacsempészek valami újabbat is. Mondjuk ez svédasztalos "menetnél" egyszerűbben kivitelezhető. Pl. egyszer sült csirkecombot készítettem és mellé sima majonézes krumplit, majonézes mexikói salátát, görög salátát (fogalmam sem volt, ki hoygan fogadja ezt) és citromhéjjal ízesített (svéd) gombasalátát. Ez utóbbitól tartottam legjobban, végül apósom és sógorom, a legklasszikusabbak:D, ették a leginkább. :)

    Ottis írta...

    Nálunk is tárkonyos csirkeragu leves volt hétvégén a szülinapon, egy kicsit klasszikus, mégsem mindennapi.A levesed biztos finom volt!!!

    Cakeni írta...

    Nem ismerem ezt a leves receptet , nagyon jól hangzik , biztos kiprobálom.!!:)
    (a velös piritóst leszámítva,az valamért nem jön be):(

    Ami írta...

    Ez aztán jól néz ki :)

    4Gyerek írta...

    Látom a klasszikusok nem csak nálunk vannak úgy, hogy olykor a könyökömön jönnek ki.
    Tárkony az egy klassz találmány, érdemes használni.
    S tényleg jól néz ki, mára én is belátom. Gyerekként az úszó zöldekkel a világból is ki lehetett volna kergetni.
    Már saját konyhám volt, de pl. a zelleröldet még mindig nem használtam.
    Asszem a zellerútálatom első elemiben alakulhatott ki, mikor apai nagyapám leerőltetett a torkomon egy fél pohár frissen facsart zellerlevet. A mai napig is .... boááááá