Túrós gombóc őszi verziója. Sütőtökkel

Gondolható volt, hogy ha Oldalborda feltankolt sütőtökből, akkor most invázió lesz efféle recetúrákból a konyhámban. Ezért kicsit megbogarásztam a világhálót, konkrétabban a gasztrobloggerek világát, s ilyen irányban kerestem ötleteket. Így jutottam el a Manókonyhába. Maxnak legyen hála a tavalyi gombócos VKF témáért. Bár lehet ManóAnyó amúgy is elkészítette volna eme remek gombócát, de ki tudja.

Sajnos adagokat nem tudok, tegnapról adva volt egy jó nagy darab, szerintem olyan másfél kilónyi sütőtök készen megsütve. Ezt egy öblös tálba tettem, s botmixerrel pürésítettem. Utána 2 tojás, csipet só, kb. 25 dkg kicsöpögtetett joghurt (már felhasználásért kiabált ez a maradék), 5 Milumil tápszeres lapátka cukor. És búzadara amennyit a massza felvett. Ez is egy külön poén volt, mert az itthon készleten levő dara nem bizonyult elegendőnek. Oldalborda annak ellenére, hogy ígéretet tett arra, hogy hazafele vásárol, mégis nekem kellett elmennem a legközelebbi boltba, ami több mint egy kilóméterre van. Lakjon az ember zsákutca zsákjában.

Kicsit állni hagytam a masszát, hogy a dara szívja magába a nedvességet, s kissé duzzadjon meg. Majd lobogó, enyhén sós vízbe kanállal kis gombóckákat adagoltam a fazékba. Miután a gombócok feljöttek a víz felszínére, még hagytam 1-2 percet, s kiszedtem. Oldalborda csak úgy natúran kapta, ő egyáltalán nem "bunda" fun. Többieknek kis vajon megpirítottam némi zsemlemorzsát, s abba szedtem ki a megfőtt gombócokat.

Kis vaníliáscukorral és kristálycukorral meghintve ettük.

Köszönet a finomságért ManóAnyónak.

S egy kis gyerekszáj is a végére.
Kicsilány miután belakmározott a gombócokból, amit hol a kis villával, hol az ujjacskáival mozgatott, ragacsos kezeit leengedte az asztal lapja alá. Mondom neki, hogy ne a blúzába kenje, mert nem szép dolog. Mire ő megnyugtatásképp: nem a blúzomba kentem, ne félj. A harisnyámba.