A sok eltevés közepette is enni csak kell. Minap jövök haza az irodából, Oldalborda közli: félig kész a leves, a hűtőszekrényben van némi borsó, készítsd el. Hát ja.
Az úgy volt, hogy a nyári gyermekeim szülinapi buliján a menü csülökpörkölt volt. Sok-sok-soooook csülökkel. Akkor ugye Oldalborda a csülköket kicsontozta, aztán szólt nekem, hogy a csontokkal kellene kezdeni valamit. Na ja, persze. Épp 3 torta eszkabálása közben volt is nekem hangulatom no meg időm a csontokra gondolni. Hát szépen zacsi, oszt irány a fagyasztó. Rettenet finom levesek készülnek a csontok felhasználásával.
Tehát a csontok. Oldalborda kivett egy adag csontot, odatette főni, belezúdított egy jó adag tavalyi, saját készítésű ételízesítőt. Oszt annyi. Én meg nem komplikáltam túl a dolgokat, csontokat ki, ami lényeg még maradt a csontokon, azt a fazékba vissza, beleöntöttem a kertből begyűjtött, lányok által megtakarított fél kilónyi zöldborsót. Sóztam. Megfőztem. Megettük. Na nem az egészet, még van vagy 2 tányérral. A kutyák pedig boldogak voltak a csontokkal.
Máskor is jó volna sok-sok csülökcsont a fagyasztóban.
1 megjegyzés:
Én nagyon szeretem a borsólevest, de hús nélkül szoktam főzni, csipetkével. Ezt is kipróbálnám egyszer :)
Megjegyzés küldése