Csapatépítő tevékenység

Ezidáig olykor elmentünk csapatépítő szolgáltatásokat nyújtó cégek meghívására bedolgozni. Aztán épp mostanság gondolkodtunk el azon, hogy bepróbálkozunk mi magunk is az ilyen szolgáltatásokat direktbe nyújtani, nem pedig közvetve. Persze lesz ahol mi is "alvállalkozásba" kell kiadjunk kéréseket, hisz siklőrepülést, kőtélugrást (bungee jumping pálya van a közeli Barcarozsnyó mellett) mi csak így tudunk ajánlani. De terepautózást, az úgynevezett offroad túrákat azt szemrebbenés nélkül bevállaljuk (na jó, én csak a light-osabb pályákig vállalom be a vezetést....pl. egy Mobil 1 csapatépítőn a bolgár kereskedelmi igazgató kimondottan hálás volt, hogy az én autómba került, és megköszönte, hogy sértetlenül vittem vissza a szállásra.....mindenki sértetlenül ért vissza ;-) ). Most a 7végén egy kikötői cég (khmmm, cégek nevét nem fogom kiírni) csapatépítőjét szerveztük (na jó, Oldalborda szervezte, mentségemre szolgáljon, hogy én a mókahelyen "mulattam" az időt) meg töviről hegyire. Tehát szállás, kaja, túráztatás, sőt a tegnapi nap végére egy mini trial pálya is össze lett hozva, a vállalkozó szelleműek között volt egy verseny is, természetesen jelképes kupákkal díjazva. Most olyan helyen zajlott a terepezés, ahova az aktuális autóm nem tudott aktívan részt venni, hisz a hasmagassága igencsak csekély volt a terepviszonyokhoz képest. No meg az én toleranciám is a hátsó ülésen utazva vállalta csak be. 

Azért kellett mennem ki a terepre, mert ott zajlott a csoportos grillezés. Oda kellettem én is. Ugyanis Oldalborda ettől az akciótól kezdve nem nyúl a kajához. Miért is? Sajna kezei tiszta csupa sebek, a pikkelysömör igencsak megdolgozza szegényt, a látvány pedig lehangoló. Júliusi szabadságunk alatti grillezéskor egyszercsak egy olyan "zaj" jutott el a fülünkig, hogy X, Y nem hajlandó enni abból a kajából, mert Oldalborda készítette, és ugye a kezei.... Hát ott szembesültünk először azzal, hogy van akiket ez zavar, s ugye nem magyarázkodhatunk (főleg ha nincs is akinek), hogy mi is van vele, a betegség állítólag genetikai eredetű, és bizonyára nem terjed direkt kontaktussal. Szóval akkor eldöntetett, hogy itthon, haveroknak, közeli ismerősöknek símán elkészíti, de "munkában" ezentúl nem. Pedig csudi jól készíti, arról ne is tegyek említést, hogy mekkora kín ez neki, hogy külső szemlélőként kell nézze a grill körüli folyamatokat.

Tehát ezért mentem én is. A túristáink létszáma eleinte 26 főről szólt, de talán utolsó pillanatban még jött 2 vagy 3 személy. Meg volt 8 autó, azokat is hús-vér emberek vezették. Tehát akárhonnan is nézem, minimum 35 személy volt, de lehetett akár 38 is (velem együtt). Hát ekkora csapatnak azért igencsak oda kellett tennünk a körmünket kaját készíteni. 

Husi itthon felszeletelve, fűszerezve. Vágóhidas havertől beszerezve a miccs, kolbászok. Körítésként kenyeret kaptak, túl nagy volt a létszám, hogy szombat reggelre valami krumplisalátát is készítsek nekik, s úgy vigyem a 60 valahány km-re levő szállásra. Egy darabig gondolkodtunk, hogy friss zöldséget veszünk, de aztán leszavaztam, netán elvárták volna, hogy ott salátát dobjak össze, meg zöldséget venni is kellett volna (plussz idő), így a héten Mézeskalács receptje alapján, kis módosítással eltett uborkasaláta (recept nálam is hamarosan) két nagy üvege esett áldozatul. Azt tudtam, hogy nekünk bejött, ízlett. De amikor megismertem a társaságot, a vendégeinket, már nem voltam olyan bíztos, hogy ama finnyás bandának kinéző társaság értékelni fogja-e a házi készítésű salátám. Pozitívan csalódtam a reakcióban. Elsöprő sikert aratott. Csak épp nem tudtam (meg nem is nagyon törtem magam akkor) nekik elzengeni a pontos receptet, mert páran (még férfiak is) kíváncsiak voltak. Tehát drága Mézeskalács, nagyon szépen köszönöm, hogy a nagy sikert arató uborkasaláta receptjét Tőled vehettem át, a dícséretből ha tudtam volna, egyenesen élőben adtam volna át a legjavát.

Na persze a "lényeg" is elkészült, ami bő 9 kg disznóhús, 5 kg kolbász, 4,5 kg miccs és 1 kg csirkehús volt. Hát alaposan elfáradtam, ilyen tételben még soha nem sütöttem. Persze nem egyedül, az egyik autós haver, meg egyik alkalmazott segítségével.

Ja, nem, nem fogyott el mind. Ilyen amikor Oldalbordám éhesen vásárol, meg ő azt az elvet vallja, hogy nála nehogy éhen maradjon valaki. Hát nem maradt.

Teszek pár képet ízelítőül. 

Akinem esetleg felkeltette az érdeklődését a terepautós kirándulás, nyugodtan kérdezzen. Szerintem bármilyen igényt ki tudunk elégíteni, ez a csapat köszönte, nem kérte kultúrával "fűszerezve". Volt már olyan csapatunk, akiknek erődtemplomok (Fogaras és környéke, Brassó és Segesvár közti rész, Szászszeben és Szászmeggyes közti rész) túrát szerveztünk. Másoknak természeti látványosságok (pl. a rákosi bazaltoszlopok, szintén a rákosi vulkáni kráter és kúp) megtekintése is volt a szempont. Valószínűnek tartom (azon kívül, hogy lesz egy külön magyar, külön román, külön angol és külön német nyelvű honlapunk), hogy az ilyen akciókról, különböző kirándulásokról nyitok majd egy blogot is. Csak időm legyen mindenre.