Uborka eltevés

Tavaly hogy, hogy nem......kifutottunk az uborkaszezonból. Oldalborda utolsó pillanatban hozott egy adagot, igaz drágán, méregdrágán, de gyönyörű példányok voltak. Előző években többször is előfordult, hogy akadtak problémák a receptjeim körül. Meg újításra is vágytunk. Így kapóra jött, hogy Alíznál megláttam egy receptet, aminek a címében már ott ékeskedett egy kihívó hozzávaló, az ánizs. Rákattantam. Utólag kiderült, hogy Alíz ánizsmagot használt, nem pedig csillagánizst. A kocka el volt vetve, mert ezt utólag leveleztük le. No, de az eredmény? Decemberre már nem volt semmi belőle, sőt az utolsó nagy üvegből én nem is ehettem, ugye az epém, műtétem. Na már akkor eldöntetett, hogy idén repeta. Aztán valahogy amikor az a botrány volt az uborkák körül (bíztos emlékeztek mire célzok), akkor egyéb elfoglaltságaink miatt nem jött össze, pedig de olcsó és szép példányok is voltak akkor (nem, nem rettentünk el a rémhírektől, akkor is vettünk jócskán uborkát). Aztán szabadság, egyéb eltevések, s a közelmúlttól már sajna elég hatalmas uborkák jönnek csak a piacra. De vettünk egy zsákkal (nem hazudtoljuk meg magunkat a mennyiséget illetően). A normális méreteket külön válogattam, azok Alíz receptje alapján (kihagyván belőle dolgokat) kerültek üvegbe. Az óriás, gorilla méretű példányokkal kissé bajba voltam, de aki olvasta előző bejegyzéseim, már tudhatja, hogy Mézeskalácsnál találtam egy csodálatos megoldásra. Igaz, ő azt írta, hogy az uborkák ne legyenek épp nagyok, de állítom, hogy kiválóan működik a recept akár 70 dkg-os példányok felhasználásával is.

Nos, akkor jöjjenek az uborkás receptek.

Ánizsos savanyú uborka:

Hozzávalók:

• 8 kg uborka
• 4 l víz
• 1  l   9°-os ecet
• 4 nagy ek. só
• 18 ek cukor
• bors
• babérlevél
• 1 csillagánizs
• torma (ez is tartósít, szóval ha van, ne bánjunk vele csínján)
• tartósítószer, amit a bátrabbak símán elhagyhatnak

Alíz ír még hozzá hagymát, sárgarépát, mustármagot. Ez utóbbit tavaly kifelejtettem, idén meg már szándékosan nem tettem. Sárgarépával úgy vagyok, hogy vegyes savanyúságban kimondottan szeretem, de spéci az uborka jöjjön csak magába. Így a hagyma is kihúzva.

Az egészben a nehézség annyi, hogy miután alaposan megmostuk az uborkákat (ez idén Oldalborda feladata lett), a levet (a víz, ecet, só, cukor felforralva) forrón a tálban levő uborkákra kell önteni, majd hagyni kihűlni. Persze törekedjünk arra, hogy a lé mindenhol fedje az uborkáinkat. Ha nem sikerül, akkor közben meg kell forgatni az uborkákat. Ezután uborkákat áttenni az alaposan megmosott üvegekbe, torma hasábokat tenni közéjük, levet újból felforralni, ráönteni az uborkákra. Miután a lé kihűlt, hadművelet megismétlendő, csak ezúttal mielőtt a levet ráöntenénk, az üvegekbe némi szemesborsot szórunk, beledobunk pár babérlevelet, meg a porrá zúzott csillagánizst. A forró lét rátöltve azonnal lezárjuk az üvegeinket (csavaros tető avagy celofán), majd száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.

Sajna hiába nézelődtem, nem láttam azóta sem eme receptnek megfelelő uborkaméreteket a piacon.

Hagymás uborkasaláta

Hozzávalók:

• 4 kg uborka
• 1 kg hagyma
• 1 marék jódozatlan só (na, pedig mennyire akartam, s mégsem mértem le mennyi volt a marék só)
• 7,7 dl 9°-os ecet (ugye Romániában az ecet 9°-os)
• 8 dl cukor (na, ezt megmértem: 72 dkg)
• 1 csomag (20 gr-os kiszerelésű) mustármag
• szemesbors (én jóval többet tettem mint Mézeskalács, ő 8-10 szemet írt)
• tormakockák
• tartósítószer az üvegek tetekjére

Az uborkákat alaposan megmossuk, de nem kell meghámozni. Hagymát megtakarítjuk, megmossuk. Ismerve befőzési szokásainkat, gondolom nem lep meg, ha mondom az uborka mennyiséget, ami közel 27 kg volt. Ilyen mennyiségnél azért jó ha az ember lánya elő tudja kapni a konyhai robotgépet, aminek van szöldségszeletelő funkciója is. Tehát azt a masinát segítségül hívva, az uborka és hagyma felvágva. Ekkor kicsit összekevertem a zöldségeket, a szeletek is kissé váljanak szét egymástól. Rászórtam a cukrot, sót, mustármagot, szemesborsot (az én mennyiségemhez 2 csomag borsot tettem) beleöntöttem az ecetet, ismét összekevertem. Másnapig a pincében hagytam állni.

Elegendő, nagyon finom leve lett. Itt el kell árulnom, hogy Oldalborda kissé szkeptikus volt az ecet-cukor mennyiséget illetően, hiába magyaráztam neki, hogy ne az ánizsos recepthez viszonyítsa, mert itt koncentráltabb lé kell, hisz az uborkaszeletek egymáson lesznek, kevesebb lé megy az övegbe mint azon esetben mikor egészben vannak az uborkák. Másnapig kevésbé volt meggyőzhető. Másnap többször is megtöltött egy tányérkát salátával, vígan eszegette. Tehát "engedélyezve" volt a recept. A teljes igazolást a 30 fős csapattól kaptam, mikor az uborkasaláta receptje után érdeklődtek, s a 6 liternyi saláta szinte teljesen elfogyott. Ilyent bíztos fogunk még eltenni.

Tehát másnap üvegekbe tesszük, ügyelve, hogy egyenlően tegyünk mindenik üvegbe a léből is. Az üvegek tetejére lezárás előtt tegyünk egy réteg tormakockát (igaz a kép ezt nem adja vissza, de higgyétek el, tettem, s nagyon klassz ízt adott már pár nap alatt is, hisz 2 3 l-es üveg meg lett bontva). Mint fennebb írtam, a torma tartósít. Aki nem bízik ebben, természetesen szórhat a tetejére tartósítószert.

Ja, és mindkét receptnél van olyan üveg is, amelyikbe tettem csípős paprikát. Na, nem mintha én szeretném, á dehogy. De lelkes segítségemnek így lehet viszonyozni a hozzájárulását.

Köszi lányok a bevált, finom recepteket.